Variációk trüffelre – kívül roppan, belül olvad….

truffel_hazi1

Nem akarok dicsekedni, de ez valami fenomenális. A dicsőség egyébként sem az enyém, hanem a Matt Lewis – Renato Poliafito párosé, akiknek a csodás BAKED című könyvet köszönhetjük.

Trüffelt gyártani nagyon egyszerű – kevés munkával hatalmas dicséreteket lehet bezsebelni. Ez a változat egy hajszállal munkásabb – de higgyétek el, amikor a vékony, roppanós csoki alatt megbúvó lágy krém szétolvad a szánkban….. Na az ilyen pillanatokért érdemes élni!

Az elkészítéshez nagyon hasznos dolog az egyszer használatos gumikesztyű – én a DM-ben vettem 100 darabosat, néhány száz forintért.

És ha már nekiugrunk, érdemes többféle ízesítést kipróbálni, én most mindjárt hármat is csináltam.

Mézes-kávés trüffel

125 g étcsokoládé

1,25 dl tejszín

2 ek méz

fél ek nescafé

Mandulás tejcsoki trüffel

125 g tejcsokoládé

1 dl tejszín

egy nagy marék pirított mandula, durvára darabolva

néhány csepp mandulakivonat

Málnás trüffel

125 g étcsokoládé

1 dl tejszín

¾ csésze málna (szitán áttörve, a magok nem kellenek)

fél ek méz

1 ek sótlan vaj

a temperált csokihoz

250 g étcsokoládé

a hempergetéshez

holland kakaópor

porcukor

őrölt mandula

Az eljárás minden esetben ugyanaz volt. A tejszínt az ízesítőkkel (méz+kávé, mandula+kivonat, málnavelő+méz)  épphogy csak felforraltam és az apró darabokra tördelt csokoládéra öntöttem. Szilikon lapáttal addig kevergettem, míg a csokoládé elolvadt benne. letakarva ment a hűtőbe pihenni.

Mikor úgy éreztem, most talán van egy kis időm, amikor nagy eséllyel senki sem macerál (reménytelen ügy egyébként) elővettem a csokimasszákat és egy karalábévájó segítségével – meg persze a két tenyeremmel – helyre kis gombóckákat formáltam belőlük.

A gombócokat sütőpapírra téve visszaköltöztettem a hűtőbe.

Na és ekkor kezdtem el temperálni a bevonáshoz a étcsokoládét. Az apró darabokra vágott étcsoki egynegyedét gőz fölött megolvasztottam. Miután megolvadt, még 1-2 percig a forró gőz felett hagytam (elvileg 48 fokosnak kell lennie, akinek van hőmérője, mérje!), majd levéve róla belekevertem a maradék csokit. Ez ilyenkor lehűti – ami a temperálás fontos része. A szilikon keverőmet megint munkába fogva szorgosan kevertem, majd mikor az összes csoki elolvadt, visszatettem a gőz fölé. Néhány percig ott hagytam (itt olyan 32 fokra kell visszamelegíteni – azaz olyan kézmelegre).

Na és ekkor húztam fel a gumikesztyűt (az Uram gyanakodva nézte, mire készülök) és készítettem ki magam elé mindent: a temperált csokoládét, egy kiskanalat, az első adag csokigömböt, a bevonáshoz a kakaót, a cukrot és a mandulát, valamint tálcákat, amire a kész trüffeleket pakoltam.

A kiskanállal egy adag csokit a baltenyerembe téve a jobbal rápottyantottam egy gömböcöt, megforgattam a csokiba, majd ment a bevonóba. A málnásat kakaóporba, a kávésat porcukorba, a mandulásat mandulába hempergettem.

Ezt így folytattam amíg meg nem untam amíg el nem fogyott az agyag. A hideg ganache-on a temperált csoki egy vékony, épphogy roppanós réteget alkotott, és valami bitang finom!!!!

Jó gömböcölést mindenkinek!!!!!!

Banoffee torta – a tömény élvezet

banoffee_torta

 

A Dulce de lechéhez fűződő vonzalmamról már többször is írtam. Mikor megláttam ezt a banános-tejszínes-karamellkrémes csodát a GoodFood címlapján, nem is volt kérdéses, hogy el fog készülni. Amikor aztán még  a férjem is külön felhívta rá a figyelmemet – hogy tudniillik ő ilyet szívesen fogyasztana – el is döntöttem, hogy ez lesz a névnapi sütije.

Az ünneplés a betegségek miatt ugyan kicsit csúszott, de a torta elkészült. Az ízvilága meglehetősen édes – pont az én uramnak való…..

(Ha nem sikerül beszerezni a karamellkrémet, otthon is könnyen előállítható)

Banoffee torta

165 g sótlan vaj

165 g nádcukor

4 tojás

325 g liszt

2 tk sütőpor

1 tk fahéj

4 ek tej

2 banán

300 ml tejszín (most Président)

1 banán

1 üveg dulce de leche

Először is a sütőt bekapcsoltam 190ºC-ra és a 22 cm-es formámat kibéleltem sütőpapírral.

A lisztet egy tálba mértem és hozzáöntöttem a sütőport, a fahéjat és egy csipet sót is. A vajat és a cukrot fehéredésig kevertem. Felváltva hozzáütöttem a tojásokat, és 1-1 kanálnyit a lisztes keverékből. A végén a többi szárazanyagot is hozzákanalaztam.

A banánokat merülőmixerrel pempősítettem és a tejjel együtt a tésztába kevertem.

Az előkészített formába öntve mehetett is a meleg sütőbe, ahol kb. 50 perc alatt sült meg. Tűpróba ajánlott!!

A kihűlt tésztát három lapra vágtam – a tetején keletkező púpot lenyisszantottam.

A tejszínhabot jó keményre vertem, a banánt felkarikáztam.

A tészta első emeletére kentem a karamellkrém egyharmadát, arra ment a felvert tejszínhab fele, majd néhány banánszelet. Újra tészta, majd megint karamell-tejszín-banán. A tetejét a harmadik tésztakoronggal zártam le, erre már csak karamell és néhány banánkarika került.

Krumplis tészta sváb módra

krumplisteszta_svab

A gyermekkori ízek mindenki számára meghatározó élményt nyújtanak. Nekem a piskótatekercs, a brassói, a vadas nyúl, a töltött paprika mind édesanyámat idézi. Az apai nagyim fantasztikus, mindig hibátlan süteményeket gyártott – emellett a rántott hús-hagymás krumplisaláta volt a jól bejáratott ünnepi menü.

A sváb felmenőkkel rendelkező másik nagyimról a disznótoros pecsenyék íze sejlik fel a számban. Ő inkább egyszerű, paraszti ételeket főzött – házi metélt  dióval, frissen vágott csirkehús és a kertben termett zöldségek kerültek legtöbbször az asztalra. Tőle tanultam a krumplis tésztának ezt a változatát is – nokedlivel, hagymával, jó sok tejföllel. Az étel autentikus mivolta nem ellenőrzött – a nagyim sajnos már nincs velünk, hogy kifaggathassam. Mindenesetre én ezen a néven őrzöm.

Nyáron kovászos uborkával a legjobb, most kakukkfűvel, olívaolajjal és balzsamecettel céklát sütöttem hozzá.

Krumplis tészta – sváb módra

0,5 kg krumpli

1 tojás

kb. 25 dkg liszt

víz

egy nagy fej vöröshagyma

olaj/kacsazsír

1 tk pirospaprika

2,5 dl tejföl

A krumplit meghámoztam, felkockáztam és sós vízben főzni kezdtem.

Közben a tojásból, a lisztből és vízből nokedlitésztát kevertem. A hagymát megpucoltam és felaprítottam. A kacsazsírt megmelegítettem és a hagymát megpirítottam rajta. Rászórtam a pirospaprikát, majd a tejfölt alaposan elkevertem benne.

Mikor a krumpli félig megfőtt, a nokedlitésztát beleszaggattam a vízbe – persze lehet külön is, de nagyim ezt annak idején ilyen spórolósan csinálta, én meg így maradtam.

Mire a nokedli megfő, a krumpli is megpuhul. Ekkor leszűrtem és mehetett is rá az előkészített tejfölös hagymára. Jó alaposan összeforgattam, frissen őrölt borssal és sóval igazítottam az ízén – érdekes módon akármennyit sózom közben, ez mindig sótlan lesz még ilyenkor.

Igazán frissen jó.

Sütőtökös-vargányás rizottó és időutazás

sulthus_sutotokos_koret

Eddig minden VKF. kiírást szeenzációsnak gondoltam, de Piszke ötlete nálam abszolút telibe talált. Nemrég bevallottam, hogy ha van egy kis időm, szívesebben veszek egy jó könyvet a kezembe, mintsem hogy akkor is szakácskönyveket olvasgassak – azt csak céltudatosan, főzésre irányulva szoktam. Erről a hobbimról édesanyám is tudna mesélni, ugyanis már zsenge gyemekkoromban is folyamatosan könyv volt a kezemben. Takarítás, mosogatás, és persze tanulás helyett is. Emlékszem, mikor emeletes ágyunk volt, mindig a párnám alá dugtam az éppen aktuális regényeket – mit-ne-mondjak a Winnetou-n nem esett valami kényelmesen az alvás.

Mégis ez a kiírás okozta számomra a legnagyobb fejtörést. Mert olvasás közben még sosem támadt kedvem főzni. Egyszerűen egy olyan ételt sem tudtam felidézni, ami valami regényből jött volna – Szindbád velőscsontja és Bridget Jones kék levesén kívül. Végül úgy döntöttem, ajánlok egy olyan könyvet, ami a szívemhez nagyon közel áll, és hihetetlen módon, ahogy kinyitottam, épp egy főzési jelenetbe csöppentem…

Több könyvtár rendszeres látogatója – és késedelmidíj-fizetője – vagyok, de sokszor akad olyan könyv, amit akkor is magaménak akarok tudni, miután már kiolvastam. Így voltam Audrey Niffenegger könyvével is, Az időutazó feleségé-vel, amit eredetileg a tesómnak vettem. Miután kölcsönkaptam tőle – a tőlem kapott ajándékot, hihetetlen jófej vagyok, nem? – szinte alig bírtam letenni, hajnalba nyúlóan olvastam, mint egy örvény, úgy szippantott be a történet. Persze rögtön megvettem magamnak is egy példányt, majd Londonból hazafelé tartva a repülőtéren az angol nyelvű változat is beugrott a táskámba – azt mondanom sem kell, hogy külön bőröndöt kellett a barátnőméktől kunyerálnom az ott beszerzett könyveimnek. Fanatikus vagyok, na.

Szóval a könyv szerintem zseniális. Romantikus és materialista egyszerre. Mese és science-fiction keveredik, egyik sémát sem lehetne egyértelműen ráhúzni. A történet két főhőse Henry, aki akaratától függetlenül utazgat az időben, és Clare, a felesége, aki 6 éves, mikor először találkozik vele. Henry ekkor 30. És mikor összeházasodnak, akkor is. Hihetetlen összpontosítást kívánt eleinte az olvasás, hiszen éppolyan hirtelen kell átugranunk nekünk is a idősávokban és a nézőpontokba – egyszer Henry, egyszer pedig Clare mesél – mint ahogy a főhős ugrál az időben. És menet közben úgy kerülnek apránként a helyükre dolgok, mint egy kirakóban.

Az első találkozások helyszíne a Rét, ahova Henry időnként oda”pottyan”, meztelenül és éhesen. Clare pedig ellátja ruhával és ennivalóval.

“Eléggé borzasztó kajákat készítettem neked az évek során. Mogyoróvajas-szardellás szendvicset. Pástétomos-céklás kétszersültet. Azthiszem, részben kíváncsi voltam, van-e olyasmi, amit nem eszel meg, részben imponálni akartam fantasztikus konyhaművészetemmel.”

Aztán végre a két főhős a jelenben, a “most”-ban is találkozik, s Clare meghívja Henry-t vacsorára.

“A konyha úgy fest, mintha egy Pillsbury fánküzem robbant volna fel benne. Clare követi a tekintetemet. Hirtelen eszembe jut, hogy nem tud főzni.

Folyamatban lévő munka – mondja Clare.

Kiállítási darab – mondja Charisse.

Megesszük? – kérdezi Gomez.

Egyikről a másikra nézek, aztán mindannyiunkból kirobban a nevetés.

– Tud valamelyiktek főzni?

– Nem.

– Gomez tud rizst.

– Csak gyorsrizst.

– Clare tudja, hogy kell pizzát rendelni.

– Meg thait…. thait is tudok rendelni.

– Charisse tud enni.

– Dugulj el Gomez – mondja egyszerre Charisse és Clare.

– Mi lett volna…..az? – kérdezem, és az asztalon lévő katasztrófára mutatok. Clare átnyújt egy újságkivágást. Csirkés, shiitake gombás rizottó receptje sütőtökkel és fenyőmagos öntettel. A Gourmand magazinból, és legalább húszféle nyersanyag kell hozzá. – Mindezek megvannak?

Clare bólint.

A bevásárlás megy. Csak összeállítani nem vagyok képes.

Közelebbről megvizsgálom a káoszt.

Talán ki tudok ebből hozni valamit.

Tudsz főzni?

Bólintok.

Ez főz! Meg van mentve az este!

Természetesen a receptet nem mellékelték, úgyhogy intuíció alapján állítottam össze az ételt, némi változtatásokkal: shiitake helyett szárított vargánya – és sherry – került a rizottóba, a fenyőmag öntetről pedig bevallom őszintén, elfeledkeztem. Bár erről a regényben sem esik több szó. Viszont a sütőben megpirított zsályás-fokhagymás tökkockák remekül harmonizáltak a sherryvel megbolondított rizottó enyhén édes ízével, s ehhez az omlós csirkeszeletek remekül passzoltak. Teljesen azonosulni tudtam Clare véleményével:

Enni kezdünk, lelkesen. A rizottó pikáns és enyhe, a tök édes, a csirke úszik a vajban. Sírni szeretnék, annyira finom.”

A könyvből további részleteket olvashattok itt.

Citromos csirkemell sütőtökös-vargányás rizottóval

3 csirkemell

só, bors

egy fél citrom

liszt

5-6 ek vaj

6 ekolívaolaj

egy kisebb sütőtök fele, megpucolva, felkockázva

5 gerezd fokhagyma, apróra vágva

4-5 levél zsálya

1 fej hagyma, felkockázva

egy bögre rizottó rizs

kb. 5 dl zöldség-, vagy csirkealaplé

fél dl sherry

egy kevés szárított vargánya

parmezán

A sütőtök kockákat tepsibe szórtam, meglocsoltam 1 ekolívaolajjal, rádobtam a zsályaleveleket és a fokhagyma felét, majd 220 C°-on, grill fokozaton 30 percig sütöttem. Akkor jó, mikor a kockák már kicsit barnulni kezdenek.

A maradék olívaolajon megpirítottam a hagymát és a fokhagymát, majd ráöntöttem a rizst. Jól átforgattam, hogy egyenletesen elkeveredjen, majd rászórtam a felaprított szárított gombát, valamint sóval, borssal ízesítettem. A megmelegített alaplevet és a sherryt apránként adagolva – mindig csak annyit, amennyit éppen felvesz – és sűrűn kevergetve puhára főztem.

A csirkemelleket kiklopfoltam, majd ráfacsartam a citrom levét. Némi pihenés után sóztam, borsoztam, lisztbe forgattam, és a vajon aranyszínűre sütöttem.

A rizottót óvatosan összekevertem az illatos sütőtök kockákkal, és a tetejére parmezán forgácsokat szórtam.

VKF. XXX. – Mexikói esküvői aprósütemény

Mexiko_eskuvo_suti

Íme eljött egy újabb VKF forduló, méghozzá a harmincadik. ChefViki hirdette ki és konyhában készült gasztroajándékokat vár a bloggerektől.

Ezúttal kapóra is jött egy új aprósütemény recept, amit a héten teszteltem. Életemben ennyien még nem követeltek receptet, amint megkóstolták. Én nem tudok sem állástfoglalni, sem magyarázatot adni az elsöprő siker okára minekután ritkán eszem a sütijeimből, inkább az alkotásukkal örvendeztetem meg magam, na és fogyasztóit – mindenesetre örülök, hogy a hosszan tartó konyhai ’hallgatásom’ utáni debütálás ilyen jól sikerült!

A sütik tésztájába narancslé és –héj került, némi darált dió és a kihagyhatatlan vanília. Ennek eredménye a konyhánkban tolongó türelmetlen családtagok felbukkanása volt, mert a galád kis gombócok már sülés közben is igazi karácsony-illatot árasztottak magukból.

A recept nevének származásáról nem sokat szólhatok, szerencsére nem kizárólag esküvőkre készítik, különben igen ritkán kerülne az asztalra.

Ezt a receptet édesanyám két szenzációs kolléganőjének Erikának és Évinek ajánlom, akiket imádok, mert remek Csajok és szuper meglepetésbulikat szerveznek.

Mexikói esküvői aprósütemény (kb. 3 tucathoz)

25 dkg puha vaj

10 dkg cukor

½ tk vaníliaőrlemény

2 narancs reszelt héja és leve (5 ek narancslevet írt, de nálam az egészet felvette a tészta)

2 tojássárga

12 dkg dió, darálva (bármilyen olajos maggal felcserélhető)

45 dkg liszt, átszitálva

csipetnyi só

1 tk szódabikarbóna

2 tk sütőpor

porcukor, a forgatáshoz

A vajat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a vaníliát, a narancs héját és levét, végül a tojássárgát és a diót. A lisztet átszitálom, összekeverem a sóval, a szódabikarbónával és a sütőporral, majd három részletben adagolom a vajas alaphoz. A készre gyúrt, sima tésztát 30 percet pihentetem a hűtőben.

Két sütőlapra sütőpapírt fektetek és kis diónyi gömböket formázok a tésztából. Közben előmelegítem a sütőt 180 fokra (160-ra hőlégkeveréssel) és nagyjából 12-14 perc alatt világosra sütöm őket. Azonnal porcukorba forgatom és rácson hűtöm ki. Fémdobozban napokig eláll, de szerintem ez nem fog megtörténni.

Forrás: Williams-Sonoma: Hétköznapi ünnepek (Geopen Könyvkiadó, 2005)

Lazacos-áfonyás-kuszkuszos csomagok

kuszkusz_lazac

Na ez még nem az a csomag, amit remélhetőleg jövő hét végén hoz egy piros ruhás ember. Még a Tefalos projekt részeként készült – nagy előnye, hogy együtt készül minden, az összedobása kb. 10 perc, utána a gép párol helyettünk. Gyors vacsorának kitűnő!

Pároló hiányában sütőben is sülhet, ekkor azonban a kuszkuszt érdemes előre elkészíteni (leforrázni) hogy rendesen megpuhuljon.

Lazacos-áfonyás-kuszkuszos csomagok (2 főre)

2 db vadlazacfilé

100 g kuszkusz

egy marék aszalt áfonya

1 marék sózatlan, pucolt pisztácia, felezve/negyedelve

1 kk fahéj

egy bő csipet szegfűbors

egy darabka vaj

1 narancs héja és leve

sütőpapír

Két nagyobb darab (kb. 35x35cm) sütőpapírt vágtam és kikészítettem a konyhapultra.

A lazacdarabokat sóztam, borsoztam.

A kuszkuszt egy szűrőbe tettem és forró vízzel átmostam. Egy tálban összekevertem az áfonyával, a pisztáciával, a fűszerekkel és némi sóval. Igazságosan elosztottam a két sütőpapíron és a tetejére ültettem egy-egy lazacdarabot.

Ráreszeltem a narancs héját, ráfacsartam a levét is, és megkoronáztam őket egy-egy evőkanálnyi vajjal. Csinos kis csomagocskákat hajtogattam a papírból – a technika mindegy, lényeg, hogy jól zárjon.

A párolóba vizet tettem, a nagy kosárba helyeztem a csomagokat, letakartam és 30 percig pároltam. Ezalatt a kuszkusz és a hal is pont tökéletesen megpuhult.

Az ötletet a GoodFood decemberi számából merítettem.

Gyors brokkolileves napraforgómaggal

brokkolileves

Nálam abból lehet észrevenni, hogy eljött a fázós időszak, hogy egyre több levest főzök. De gondolom ezzel más is így van, nem?

Előkerülnek a hagyományos húslevesek, gulyások, de egyre nagyobb tért nyernek a gyors zöldséglevesek, krémlevesek. Mivel a modoros blog óta tudjuk, hogy egy igazi gasztroblogger nem alhat nyugodtan, ha nincs kellő mennyiségű alaplé a mélyhűtőben – persze én is feltöltöttem a készleteket.

Jelen brokkolileves tényleg félóra alatt kész van, és kivételesen nem használtam kedvenc merülőmixer barátomat, hanem az aprítóban szinte “morzsásra” tört brokkolit csak éppen átforraltam a levesben.

Brokkolileves

1 kisebb fej brokkoli

1 fej hagyma

3-4 gerezd fokhagym

1 nagy marék hámozott napraforgómag, enyhén megpirítva

2 ek olívaolaj

1 ek liszt

1 liter alaplé

2 dl tejszín

só, bors

A megpirított magot és a hagymákat aprítógépbe téve pürésítettem. Az olívaolajat megmelegítettem, majd a hagymás krémet átpirítottam rajta. Mikor már erősen illatozott, megszórtam a liszttel, jól elkevertem benne és felöntöttem az alaplével.

Félórát kislángon főztem. Közben a brokkolit rózsáira szedtem, lemostam, majd az aprítóval ezt is  “morzsásra” daráltam. Beleszórtam az alaplébe és még 15 percet adatm neki. A végén sóztam, borsoztam és a tejszínnel még egyszer felforraltam.

Innen ötleteltem.