Krumplis tészta sváb módra

krumplisteszta_svab

A gyermekkori ízek mindenki számára meghatározó élményt nyújtanak. Nekem a piskótatekercs, a brassói, a vadas nyúl, a töltött paprika mind édesanyámat idézi. Az apai nagyim fantasztikus, mindig hibátlan süteményeket gyártott – emellett a rántott hús-hagymás krumplisaláta volt a jól bejáratott ünnepi menü.

A sváb felmenőkkel rendelkező másik nagyimról a disznótoros pecsenyék íze sejlik fel a számban. Ő inkább egyszerű, paraszti ételeket főzött – házi metélt  dióval, frissen vágott csirkehús és a kertben termett zöldségek kerültek legtöbbször az asztalra. Tőle tanultam a krumplis tésztának ezt a változatát is – nokedlivel, hagymával, jó sok tejföllel. Az étel autentikus mivolta nem ellenőrzött – a nagyim sajnos már nincs velünk, hogy kifaggathassam. Mindenesetre én ezen a néven őrzöm.

Nyáron kovászos uborkával a legjobb, most kakukkfűvel, olívaolajjal és balzsamecettel céklát sütöttem hozzá.

Krumplis tészta – sváb módra

0,5 kg krumpli

1 tojás

kb. 25 dkg liszt

víz

egy nagy fej vöröshagyma

olaj/kacsazsír

1 tk pirospaprika

2,5 dl tejföl

A krumplit meghámoztam, felkockáztam és sós vízben főzni kezdtem.

Közben a tojásból, a lisztből és vízből nokedlitésztát kevertem. A hagymát megpucoltam és felaprítottam. A kacsazsírt megmelegítettem és a hagymát megpirítottam rajta. Rászórtam a pirospaprikát, majd a tejfölt alaposan elkevertem benne.

Mikor a krumpli félig megfőtt, a nokedlitésztát beleszaggattam a vízbe – persze lehet külön is, de nagyim ezt annak idején ilyen spórolósan csinálta, én meg így maradtam.

Mire a nokedli megfő, a krumpli is megpuhul. Ekkor leszűrtem és mehetett is rá az előkészített tejfölös hagymára. Jó alaposan összeforgattam, frissen őrölt borssal és sóval igazítottam az ízén – érdekes módon akármennyit sózom közben, ez mindig sótlan lesz még ilyenkor.

Igazán frissen jó.

Sütőtökös-vargányás rizottó és időutazás

sulthus_sutotokos_koret

Eddig minden VKF. kiírást szeenzációsnak gondoltam, de Piszke ötlete nálam abszolút telibe talált. Nemrég bevallottam, hogy ha van egy kis időm, szívesebben veszek egy jó könyvet a kezembe, mintsem hogy akkor is szakácskönyveket olvasgassak – azt csak céltudatosan, főzésre irányulva szoktam. Erről a hobbimról édesanyám is tudna mesélni, ugyanis már zsenge gyemekkoromban is folyamatosan könyv volt a kezemben. Takarítás, mosogatás, és persze tanulás helyett is. Emlékszem, mikor emeletes ágyunk volt, mindig a párnám alá dugtam az éppen aktuális regényeket – mit-ne-mondjak a Winnetou-n nem esett valami kényelmesen az alvás.

Mégis ez a kiírás okozta számomra a legnagyobb fejtörést. Mert olvasás közben még sosem támadt kedvem főzni. Egyszerűen egy olyan ételt sem tudtam felidézni, ami valami regényből jött volna – Szindbád velőscsontja és Bridget Jones kék levesén kívül. Végül úgy döntöttem, ajánlok egy olyan könyvet, ami a szívemhez nagyon közel áll, és hihetetlen módon, ahogy kinyitottam, épp egy főzési jelenetbe csöppentem…

Több könyvtár rendszeres látogatója – és késedelmidíj-fizetője – vagyok, de sokszor akad olyan könyv, amit akkor is magaménak akarok tudni, miután már kiolvastam. Így voltam Audrey Niffenegger könyvével is, Az időutazó feleségé-vel, amit eredetileg a tesómnak vettem. Miután kölcsönkaptam tőle – a tőlem kapott ajándékot, hihetetlen jófej vagyok, nem? – szinte alig bírtam letenni, hajnalba nyúlóan olvastam, mint egy örvény, úgy szippantott be a történet. Persze rögtön megvettem magamnak is egy példányt, majd Londonból hazafelé tartva a repülőtéren az angol nyelvű változat is beugrott a táskámba – azt mondanom sem kell, hogy külön bőröndöt kellett a barátnőméktől kunyerálnom az ott beszerzett könyveimnek. Fanatikus vagyok, na.

Szóval a könyv szerintem zseniális. Romantikus és materialista egyszerre. Mese és science-fiction keveredik, egyik sémát sem lehetne egyértelműen ráhúzni. A történet két főhőse Henry, aki akaratától függetlenül utazgat az időben, és Clare, a felesége, aki 6 éves, mikor először találkozik vele. Henry ekkor 30. És mikor összeházasodnak, akkor is. Hihetetlen összpontosítást kívánt eleinte az olvasás, hiszen éppolyan hirtelen kell átugranunk nekünk is a idősávokban és a nézőpontokba – egyszer Henry, egyszer pedig Clare mesél – mint ahogy a főhős ugrál az időben. És menet közben úgy kerülnek apránként a helyükre dolgok, mint egy kirakóban.

Az első találkozások helyszíne a Rét, ahova Henry időnként oda”pottyan”, meztelenül és éhesen. Clare pedig ellátja ruhával és ennivalóval.

“Eléggé borzasztó kajákat készítettem neked az évek során. Mogyoróvajas-szardellás szendvicset. Pástétomos-céklás kétszersültet. Azthiszem, részben kíváncsi voltam, van-e olyasmi, amit nem eszel meg, részben imponálni akartam fantasztikus konyhaművészetemmel.”

Aztán végre a két főhős a jelenben, a “most”-ban is találkozik, s Clare meghívja Henry-t vacsorára.

“A konyha úgy fest, mintha egy Pillsbury fánküzem robbant volna fel benne. Clare követi a tekintetemet. Hirtelen eszembe jut, hogy nem tud főzni.

Folyamatban lévő munka – mondja Clare.

Kiállítási darab – mondja Charisse.

Megesszük? – kérdezi Gomez.

Egyikről a másikra nézek, aztán mindannyiunkból kirobban a nevetés.

– Tud valamelyiktek főzni?

– Nem.

– Gomez tud rizst.

– Csak gyorsrizst.

– Clare tudja, hogy kell pizzát rendelni.

– Meg thait…. thait is tudok rendelni.

– Charisse tud enni.

– Dugulj el Gomez – mondja egyszerre Charisse és Clare.

– Mi lett volna…..az? – kérdezem, és az asztalon lévő katasztrófára mutatok. Clare átnyújt egy újságkivágást. Csirkés, shiitake gombás rizottó receptje sütőtökkel és fenyőmagos öntettel. A Gourmand magazinból, és legalább húszféle nyersanyag kell hozzá. – Mindezek megvannak?

Clare bólint.

A bevásárlás megy. Csak összeállítani nem vagyok képes.

Közelebbről megvizsgálom a káoszt.

Talán ki tudok ebből hozni valamit.

Tudsz főzni?

Bólintok.

Ez főz! Meg van mentve az este!

Természetesen a receptet nem mellékelték, úgyhogy intuíció alapján állítottam össze az ételt, némi változtatásokkal: shiitake helyett szárított vargánya – és sherry – került a rizottóba, a fenyőmag öntetről pedig bevallom őszintén, elfeledkeztem. Bár erről a regényben sem esik több szó. Viszont a sütőben megpirított zsályás-fokhagymás tökkockák remekül harmonizáltak a sherryvel megbolondított rizottó enyhén édes ízével, s ehhez az omlós csirkeszeletek remekül passzoltak. Teljesen azonosulni tudtam Clare véleményével:

Enni kezdünk, lelkesen. A rizottó pikáns és enyhe, a tök édes, a csirke úszik a vajban. Sírni szeretnék, annyira finom.”

A könyvből további részleteket olvashattok itt.

Citromos csirkemell sütőtökös-vargányás rizottóval

3 csirkemell

só, bors

egy fél citrom

liszt

5-6 ek vaj

6 ekolívaolaj

egy kisebb sütőtök fele, megpucolva, felkockázva

5 gerezd fokhagyma, apróra vágva

4-5 levél zsálya

1 fej hagyma, felkockázva

egy bögre rizottó rizs

kb. 5 dl zöldség-, vagy csirkealaplé

fél dl sherry

egy kevés szárított vargánya

parmezán

A sütőtök kockákat tepsibe szórtam, meglocsoltam 1 ekolívaolajjal, rádobtam a zsályaleveleket és a fokhagyma felét, majd 220 C°-on, grill fokozaton 30 percig sütöttem. Akkor jó, mikor a kockák már kicsit barnulni kezdenek.

A maradék olívaolajon megpirítottam a hagymát és a fokhagymát, majd ráöntöttem a rizst. Jól átforgattam, hogy egyenletesen elkeveredjen, majd rászórtam a felaprított szárított gombát, valamint sóval, borssal ízesítettem. A megmelegített alaplevet és a sherryt apránként adagolva – mindig csak annyit, amennyit éppen felvesz – és sűrűn kevergetve puhára főztem.

A csirkemelleket kiklopfoltam, majd ráfacsartam a citrom levét. Némi pihenés után sóztam, borsoztam, lisztbe forgattam, és a vajon aranyszínűre sütöttem.

A rizottót óvatosan összekevertem az illatos sütőtök kockákkal, és a tetejére parmezán forgácsokat szórtam.

Lazacos-áfonyás-kuszkuszos csomagok

kuszkusz_lazac

Na ez még nem az a csomag, amit remélhetőleg jövő hét végén hoz egy piros ruhás ember. Még a Tefalos projekt részeként készült – nagy előnye, hogy együtt készül minden, az összedobása kb. 10 perc, utána a gép párol helyettünk. Gyors vacsorának kitűnő!

Pároló hiányában sütőben is sülhet, ekkor azonban a kuszkuszt érdemes előre elkészíteni (leforrázni) hogy rendesen megpuhuljon.

Lazacos-áfonyás-kuszkuszos csomagok (2 főre)

2 db vadlazacfilé

100 g kuszkusz

egy marék aszalt áfonya

1 marék sózatlan, pucolt pisztácia, felezve/negyedelve

1 kk fahéj

egy bő csipet szegfűbors

egy darabka vaj

1 narancs héja és leve

sütőpapír

Két nagyobb darab (kb. 35x35cm) sütőpapírt vágtam és kikészítettem a konyhapultra.

A lazacdarabokat sóztam, borsoztam.

A kuszkuszt egy szűrőbe tettem és forró vízzel átmostam. Egy tálban összekevertem az áfonyával, a pisztáciával, a fűszerekkel és némi sóval. Igazságosan elosztottam a két sütőpapíron és a tetejére ültettem egy-egy lazacdarabot.

Ráreszeltem a narancs héját, ráfacsartam a levét is, és megkoronáztam őket egy-egy evőkanálnyi vajjal. Csinos kis csomagocskákat hajtogattam a papírból – a technika mindegy, lényeg, hogy jól zárjon.

A párolóba vizet tettem, a nagy kosárba helyeztem a csomagokat, letakartam és 30 percig pároltam. Ezalatt a kuszkusz és a hal is pont tökéletesen megpuhult.

Az ötletet a GoodFood decemberi számából merítettem.

Milyen a finom főzelék?

finomfozelek1

Úgylátszik Flat-Cattel megint egyszerre csattogott az agyunk kereke, mert pont aznap, amikor meghirdette a retrománia mozgalmat, az én konyhámban is egy igazi menzaklasszikus készült. A közétkeztetés karmaiból eleddig szerencsésen kimenekített gyermekeim néztek is nagy szemekkel, hogy mi a csuda az a finomfőzelék, és értik ők, hogy szerintem finom, na de mi a neve….?!

A dolog apropója a nagy adag paszternák volt, ami a konyhámba érkezett. Valamilyen szerencsés véletlenből kifolyólag a helyi piacon több néni is fantáziát lát ebben a nagyszerű zöldségben, úgyhogy egyre több asztalon bukkan fel (a csicsóka és a birsalma mellett) – én meg persze lelkesen vásárolom.

A felkockázott zöldségeket próbaképpen a Tefal párolómban készítettem el, s utána csak összeforraltam a keményítővel és liszttel elkevert folyadékkal. Feltétként snidlinges kukoricapehelybe forgatott csirkemellcsíkok kerültek mellé. Szerintem méltó volt a nevéhez!

Finomfőzelék

300 g mirelit zöldborsó

300 g paszternák

300 g sárgarépa

6 dl tej

2 dl alaplé

3 ek keményítő

3 ek liszt

egy nagy csokor petrezselyem

só, bors

A répát és a paszternákot megpucoltam, majd kis kockákra vagdostam fel.

A kétféle zöldséget a párolókosarakba szórtam, a gép aljába vizet töltöttem és 35 percre állítottam. 15 perc elteltével a borsót is hozzáöntöttem.

Mikor a kütyü diszkrét csipogással jelezte a zöldségek elkészültét, kimértem a tejet és az alaplevet, majd a keményítő-liszt keveréket alaposan eldolgoztam benne. Szerencsére a gépecske annyira okos, hogy addig szépen melegen tartja nekem a zöldségeket, de nem főzi tovább.

Szóval mikor ezzel megvoltam, a zöldségeket egy nagyobb lábasba öntöttem, hozzákerült a behabart folyadék s némi só és bors is. Így főztem néhány percig, amíg elérte a kellő sűrűséget. Ekkor egy jó nagy csokor felszecskázott petrezselyemmel koronáztam meg a művet és a csirkemellcsíkokkal tálaltam.

A Tefal és az Essence Főzőiskola támogatásával

Teljesen begőzöltem!

 

colcannonNe aggódjatok, csak elkapott a gőzölési/párolási láz és a lehetőségek, amit a Tefal VitaCuisine gépe nyújt. Gőzöltem már benne lazacot és zöldségeket, de roppant “egészséges” csokoládéfelfújtat (puddingot) is.

Régóta a listámon szerepel már az írek tradicionális ‘colcannon‘-ja, azaz (kel)káposztás krumplipüréje. És ha már a csíkokra vágott kelt úgyis a párolóban terveztem elkészíteni, gondoltam a krumplit is mellédobom. Legnagyobb meglepetésemre 25 perc alatt a krumpli is tökéletese puhára főtt/párolódott benne, már csak össze kellett az alkatrészeket keverni.

Persze ír étel lévén több babona is kapcsolódik ehhez a látszólag egyszerű ételhez.

Régen a hajadon lányok Mindenszentek estéjén  néhány kanál colcannont tettek a harisnyájukba, s a bejárati ajtó kilincsére akasztották. Aki először jött be azon az ajtón, az lett a jövendőbelijük. A dolog higiéniai vonzatáról most nem kívánnék szót ejteni….

A másik idevágó hagyomány szintén a férjkereséssel kapcsolatos: a falubéli hajadonoknak egy kupac káposztából bekötött szemmel kellett választani, s a káposzta gyökere adott némi támpontot a leendő férjjel kapcsolatban: mennyire tömzsi, hosszú, szőrös, stb. Itt némi erotikus felhangot is felfedezni vélek, de hát rossz az, aki rosszra gondol…

És itt még mindig nem ért véget a dolog: az elkészített colcannonbe egy gyűrűt rejtettek, s a szerencsés megtalálóról azt feltételezték, hogy nemsokára lakodalmat ülhet. Láthatjuk, hogy már sok évvel ezelőtt is igen nagy volt a szingli-állomány, s az ide tartozó emberek minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy e szerepből kitörjenek.

Úgyhogy ha valaki esetleg ilyen krumplis-káposztás-zoknis akcióra vágyik, íme a recept:

Ír colcannon

600 g krumpli, pucolva, kockázva

kb. 300 g kelkáposzta, csíkokra vágva

1,5 dl tejszín

50 g vaj

só, bors

szerecsendió

A pároló egyik kosarába a krumplikockákat tettem, a másikba pedig a felcsíkozott kelt. Az aljába vizet öntöttem, 25 percre beállítottam az órát és magára hagytam a gépet.

Mikor a csengő hírül adta a zöldségek elkészültét, kiszedtem a krumplit, áttörtem és ráöntöttem a tejszínt és a vajat. Összekevertem, majd a kelcsíkokat is beleforgattam, sóztam, borsoztam, csipet szerecsendióval ízesítettem.

Tálaláskor még vajkockákat szórtam a tetejére és gyönyörködtem, ahogy beleolvadt. Gyűrű most nem került bele, lévén nekünk nem aktuális a házasodás és még a gyerekeimet is zsenge korúnak tartom hozzá :-)

Almagombóc VKF. XXIX.

almagomboc 

Max gurította ki a gasztroszférába a legutóbbi VigyázzKészFőzz játék témáját, s mi más is pattanhatott ki egy vérbeli fagylaltos fejéből, mint a a gombóc?! Remek az ötlet, kreativitást és mókát ígér. Szerintem sok hasznos receptet fogok a könyvjelzőim közé pakolni.

Részemről egy almagombóc készült, diós cukorba forgatva, igazi őszies finomság. Egy könnyen elkészíthető, de meglepően finom desszert lett,  szerencsére még van bőven itthon almánk! Nekem önmagában is megállta a helyét, de vaníliasodóval már senkinek sem lehet kifogása ellene.

De lássuk milyen gombócok készültek régebben nálunk:

Svéd húsgombócok Citromos húsgombócok Nigel Slatertől Túrós Raffaello Tárkonyos bárányleves krumpligombóccal Tepertőgombócleves Cheddaros-fűszeres golyók Halawa tamr – datolyás golyók Gougére kéksajttal töltve

Almagombóc

4közepes alma

1 tojás

1 tk fahéj

só, liszt

dió, nádcukor

Az almákat meghámoztam, a magházukat kivágtam és a gyümölcshúst egészen apró kockákra aprítottam. A tojást két evőkanál vízzel és a fahéjjal enyhén felvertem és az almakockákra öntöttem. Alaposan összeforgattam, majd annyi lisztet adtam hozzá, hogy jól formázható tésztát kapjak (kb. 8-10 evőkanálnyi volt).

Vizes kézzel gombócokat formáztam és forrásban lévő sós vízbe potyogtattam őket. Kis lángon olyan 15 percig főttek, ekkor leszűrtem a gombócokat és cukros dióba forgattam.

forrás: Egyszerűen jó – Gombócok és knédlik

Borscs – az oroszok már a spájzban vannak….

borscs

 

 

Valamelyik nap a nagyfiammal a kedvenc sorozatunk aktuális részét kénytelenek voltunk orosz alámondással (retro fíling – emlékeztek még a monoton alámondásos filmekre???) megtekinteni. Bizonyára csak véletlen egybeesés, hogy másnap pont egy orosz levest főztem. Vagy ez a tudatalatti működése?

Mindenesetre a leves annyira jó lett, hogy a Férj kérésére meg is örökítettük, s külön sikerélménynek könyvelem el, hogy a céklától rejtélyes módon irtózó lányocskám is egy jó nagy tányérral betermelt belőle.

Lúdanyó receptjét hangoltam át az ízlésünknek és a hűtőnknek megfelelően.

Borscs

kb. 500 g marhahús (nálam ez most maradék rostélyos darab volt, de a lábszár az ideális)

egy nagyobb darab levescsont – ez meg éppen egy mangalica-tarja csontja lett, de tulajdonképpen bármi megfelel

4-5 sárgarépa

2 paszternák (vagy fehérrépa)

3 kisebb cékla

egy fél fej káposzta

1 fej vöröshagyma

2 ek paradicsompüré

1 ek cukor

1 ek almaecet

2-3 babérlevél

só, bors

tejföl

Reggel korán odaraktam a nagyobb darabokra vágott húst és a csontot némi sóval egy nagy tál vízben főni. Ez akár néhány órát is elrotyoghat a tűzön. Mikor a hús már teljesen puha volt, elzártam alatta a lángot.

A hagymát felaprítottam, a céklát, a káposztát, a sárgarépát és a paszternákot hosszúkás, vékony csíkokra szabdaltam.

Egy lábosban olajat forrósítottam és rádobtam a hagymát. Illatosra pirítottam, majd ment hozzá a cékla is. Jól átforgattam, kicsi megsóztam, belekevertem a paradicsompürét, a cukrot és az ecetet, majd egy jó félórát fedő alatt pároltam. Ezután hozzátettem a felaprított zöldségeket és felöntöttem a leszűrt húslével. Szükség szerint sóztam és a babérlevéllel ízesítettem.

Így egyben rotyogtattam még vagy félórát, amíg a zöldségek is megpuhultak. Közben a megfőtt húst falatnyi kockákra vágtam és a végén néhány tekerés borssal egyetemben azt is a leveshez adtam.

Tálaláskor egy-egy nagy evőkanál tejfölt raktam minden adag tetejére.

Jó tartalmas, kiadós leves, nálunk almagombóc kísérte.

 

 

ceklaleves1