A tökéletes csokis keksz – de ez most tényleg!!!

Volt már pár kekszrecept a blogon és éreztem már sokszor, hogy na ez igazán tökéletes, de ez most mindent felülmúlt, és a kóstolók is elég nagy tetszésindexszel értékelték.

Két titkos hozzávaló kellett csupán hozzá – az egyik a barnított vaj, ami nem is annyira meglepő, sokan használják, csodálatos karamelles, rumos ízt ad a keksznek (vagy igazából bárminek). Mostanában “megsütök” időnként egy-egy nagyobb adag vajat, és befőttesüvegben mindig kéznél van hűtőben.

A másik hozzávaló kicsit meglepőbb – a kovászmaradék. Illetve ez sem annyira, hiszen lehet tenni voltaképpen bármibe, amibe folyadékot és lisztet raknánk alapból. Ne aggódjatok, egyáltalán nem lesz savanykás tőle a keksz.

Chocolate chip cookies – csokoládés keksz kovásszal és barnított vajjal

kb. 15 méretes darab

92 g barnított vaj (kb. 115 g sütés előtt)
190 g finomliszt
1/2 tk sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
1/2 tk só
200 g nádcukor
1 nagy tojássárgája
120 g kovászmaradék (100% hidratáltságú)
vanília
225 g étcsokicsepp (vagy ugyanennyi étcsoki, felaprítva)

Barnított vaj: a nagyjából egyforma kis kockákra vágott vajat közepes lángon sütni kezdem (érdemes magassabb falú edényben, mert hajlamos fröcsögni és köpködni mindenfele!) folyamatosan felügyelve, kevergetve. Ilyenkor a víz elfő belőle, a fehérjék karamellizálódni kezdenek, és egyszerre csak isteni, karamelles, diós-rumos illata lesz. Na ekkor leszűröm egy üvegbe, hűlni hagyom, majd a hűtőben tárolom további felhasználásig. Ezt érdemes előre, akár nagyobb mennyiségben is elkészíteni.

Kimértem a lisztet, hozzákevertem a sütőport, szódabikarbónát, vaníliát, sót. A kihűlt vajat (kb 1 órával előtt kivettem a hűtőből szobahőmérsékletre) habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojássárgáját majd a kovászmaradékot is. A szárazanyagokat már fakanállal kevertem hozzá a csokival együtt.

Hűtőben pihentettem kb. 4 órát.

A tésztából kb 50 grammos golyókat gurigáztam és sütőlapos tepsire raktam. Egy nagy fekete tepsire kb 6-7 darabot érdemes maximum rakni, mert eléggé terül.

180 fokra előmelegített sütőben 16-18 percig sültek.

Én szoktam rá egy-egy csipet maldon sót rakni de ismerek embereket, akik képesek leszedegetni róla 😀

Teljesen begőzöltem!

 

colcannonNe aggódjatok, csak elkapott a gőzölési/párolási láz és a lehetőségek, amit a Tefal VitaCuisine gépe nyújt. Gőzöltem már benne lazacot és zöldségeket, de roppant “egészséges” csokoládéfelfújtat (puddingot) is.

Régóta a listámon szerepel már az írek tradicionális ‘colcannon‘-ja, azaz (kel)káposztás krumplipüréje. És ha már a csíkokra vágott kelt úgyis a párolóban terveztem elkészíteni, gondoltam a krumplit is mellédobom. Legnagyobb meglepetésemre 25 perc alatt a krumpli is tökéletese puhára főtt/párolódott benne, már csak össze kellett az alkatrészeket keverni.

Persze ír étel lévén több babona is kapcsolódik ehhez a látszólag egyszerű ételhez.

Régen a hajadon lányok Mindenszentek estéjén  néhány kanál colcannont tettek a harisnyájukba, s a bejárati ajtó kilincsére akasztották. Aki először jött be azon az ajtón, az lett a jövendőbelijük. A dolog higiéniai vonzatáról most nem kívánnék szót ejteni….

A másik idevágó hagyomány szintén a férjkereséssel kapcsolatos: a falubéli hajadonoknak egy kupac káposztából bekötött szemmel kellett választani, s a káposzta gyökere adott némi támpontot a leendő férjjel kapcsolatban: mennyire tömzsi, hosszú, szőrös, stb. Itt némi erotikus felhangot is felfedezni vélek, de hát rossz az, aki rosszra gondol…

És itt még mindig nem ért véget a dolog: az elkészített colcannonbe egy gyűrűt rejtettek, s a szerencsés megtalálóról azt feltételezték, hogy nemsokára lakodalmat ülhet. Láthatjuk, hogy már sok évvel ezelőtt is igen nagy volt a szingli-állomány, s az ide tartozó emberek minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy e szerepből kitörjenek.

Úgyhogy ha valaki esetleg ilyen krumplis-káposztás-zoknis akcióra vágyik, íme a recept:

Ír colcannon

600 g krumpli, pucolva, kockázva

kb. 300 g kelkáposzta, csíkokra vágva

1,5 dl tejszín

50 g vaj

só, bors

szerecsendió

A pároló egyik kosarába a krumplikockákat tettem, a másikba pedig a felcsíkozott kelt. Az aljába vizet öntöttem, 25 percre beállítottam az órát és magára hagytam a gépet.

Mikor a csengő hírül adta a zöldségek elkészültét, kiszedtem a krumplit, áttörtem és ráöntöttem a tejszínt és a vajat. Összekevertem, majd a kelcsíkokat is beleforgattam, sóztam, borsoztam, csipet szerecsendióval ízesítettem.

Tálaláskor még vajkockákat szórtam a tetejére és gyönyörködtem, ahogy beleolvadt. Gyűrű most nem került bele, lévén nekünk nem aktuális a házasodás és még a gyerekeimet is zsenge korúnak tartom hozzá :-)