desszert kategória bejegyzései

Variációk trüffelre – kívül roppan, belül olvad….

Közzétéve Szerző:
Válasz

truffel_hazi1

Nem akarok dicsekedni, de ez valami fenomenális. A dicsőség egyébként sem az enyém, hanem a Matt Lewis – Renato Poliafito párosé, akiknek a csodás BAKED című könyvet köszönhetjük.

Trüffelt gyártani nagyon egyszerű – kevés munkával hatalmas dicséreteket lehet bezsebelni. Ez a változat egy hajszállal munkásabb – de higgyétek el, amikor a vékony, roppanós csoki alatt megbúvó lágy krém szétolvad a szánkban….. Na az ilyen pillanatokért érdemes élni!

Az elkészítéshez nagyon hasznos dolog az egyszer használatos gumikesztyű – én a DM-ben vettem 100 darabosat, néhány száz forintért.

És ha már nekiugrunk, érdemes többféle ízesítést kipróbálni, én most mindjárt hármat is csináltam.

Mézes-kávés trüffel

125 g étcsokoládé

1,25 dl tejszín

2 ek méz

fél ek nescafé

Mandulás tejcsoki trüffel

125 g tejcsokoládé

1 dl tejszín

egy nagy marék pirított mandula, durvára darabolva

néhány csepp mandulakivonat

Málnás trüffel

125 g étcsokoládé

1 dl tejszín

¾ csésze málna (szitán áttörve, a magok nem kellenek)

fél ek méz

1 ek sótlan vaj

a temperált csokihoz

250 g étcsokoládé

a hempergetéshez

holland kakaópor

porcukor

őrölt mandula

Az eljárás minden esetben ugyanaz volt. A tejszínt az ízesítőkkel (méz+kávé, mandula+kivonat, málnavelő+méz)  épphogy csak felforraltam és az apró darabokra tördelt csokoládéra öntöttem. Szilikon lapáttal addig kevergettem, míg a csokoládé elolvadt benne. letakarva ment a hűtőbe pihenni.

Mikor úgy éreztem, most talán van egy kis időm, amikor nagy eséllyel senki sem macerál (reménytelen ügy egyébként) elővettem a csokimasszákat és egy karalábévájó segítségével – meg persze a két tenyeremmel – helyre kis gombóckákat formáltam belőlük.

A gombócokat sütőpapírra téve visszaköltöztettem a hűtőbe.

Na és ekkor kezdtem el temperálni a bevonáshoz a étcsokoládét. Az apró darabokra vágott étcsoki egynegyedét gőz fölött megolvasztottam. Miután megolvadt, még 1-2 percig a forró gőz felett hagytam (elvileg 48 fokosnak kell lennie, akinek van hőmérője, mérje!), majd levéve róla belekevertem a maradék csokit. Ez ilyenkor lehűti – ami a temperálás fontos része. A szilikon keverőmet megint munkába fogva szorgosan kevertem, majd mikor az összes csoki elolvadt, visszatettem a gőz fölé. Néhány percig ott hagytam (itt olyan 32 fokra kell visszamelegíteni – azaz olyan kézmelegre).

Na és ekkor húztam fel a gumikesztyűt (az Uram gyanakodva nézte, mire készülök) és készítettem ki magam elé mindent: a temperált csokoládét, egy kiskanalat, az első adag csokigömböt, a bevonáshoz a kakaót, a cukrot és a mandulát, valamint tálcákat, amire a kész trüffeleket pakoltam.

A kiskanállal egy adag csokit a baltenyerembe téve a jobbal rápottyantottam egy gömböcöt, megforgattam a csokiba, majd ment a bevonóba. A málnásat kakaóporba, a kávésat porcukorba, a mandulásat mandulába hempergettem.

Ezt így folytattam amíg meg nem untam amíg el nem fogyott az agyag. A hideg ganache-on a temperált csoki egy vékony, épphogy roppanós réteget alkotott, és valami bitang finom!!!!

Jó gömböcölést mindenkinek!!!!!!

Banoffee torta – a tömény élvezet

Közzétéve Szerző:
Válasz

banoffee_torta

 

A Dulce de lechéhez fűződő vonzalmamról már többször is írtam. Mikor megláttam ezt a banános-tejszínes-karamellkrémes csodát a GoodFood címlapján, nem is volt kérdéses, hogy el fog készülni. Amikor aztán még  a férjem is külön felhívta rá a figyelmemet – hogy tudniillik ő ilyet szívesen fogyasztana – el is döntöttem, hogy ez lesz a névnapi sütije.

Az ünneplés a betegségek miatt ugyan kicsit csúszott, de a torta elkészült. Az ízvilága meglehetősen édes – pont az én uramnak való…..

(Ha nem sikerül beszerezni a karamellkrémet, otthon is könnyen előállítható)

Banoffee torta

165 g sótlan vaj

165 g nádcukor

4 tojás

325 g liszt

2 tk sütőpor

1 tk fahéj

4 ek tej

2 banán

300 ml tejszín (most Président)

1 banán

1 üveg dulce de leche

Először is a sütőt bekapcsoltam 190ºC-ra és a 22 cm-es formámat kibéleltem sütőpapírral.

A lisztet egy tálba mértem és hozzáöntöttem a sütőport, a fahéjat és egy csipet sót is. A vajat és a cukrot fehéredésig kevertem. Felváltva hozzáütöttem a tojásokat, és 1-1 kanálnyit a lisztes keverékből. A végén a többi szárazanyagot is hozzákanalaztam.

A banánokat merülőmixerrel pempősítettem és a tejjel együtt a tésztába kevertem.

Az előkészített formába öntve mehetett is a meleg sütőbe, ahol kb. 50 perc alatt sült meg. Tűpróba ajánlott!!

A kihűlt tésztát három lapra vágtam – a tetején keletkező púpot lenyisszantottam.

A tejszínhabot jó keményre vertem, a banánt felkarikáztam.

A tészta első emeletére kentem a karamellkrém egyharmadát, arra ment a felvert tejszínhab fele, majd néhány banánszelet. Újra tészta, majd megint karamell-tejszín-banán. A tetejét a harmadik tésztakoronggal zártam le, erre már csak karamell és néhány banánkarika került.

VKF. XXX. – Mexikói esküvői aprósütemény

Közzétéve Szerző:
Válasz

Mexiko_eskuvo_suti

Íme eljött egy újabb VKF forduló, méghozzá a harmincadik. ChefViki hirdette ki és konyhában készült gasztroajándékokat vár a bloggerektől.

Ezúttal kapóra is jött egy új aprósütemény recept, amit a héten teszteltem. Életemben ennyien még nem követeltek receptet, amint megkóstolták. Én nem tudok sem állástfoglalni, sem magyarázatot adni az elsöprő siker okára minekután ritkán eszem a sütijeimből, inkább az alkotásukkal örvendeztetem meg magam, na és fogyasztóit – mindenesetre örülök, hogy a hosszan tartó konyhai ’hallgatásom’ utáni debütálás ilyen jól sikerült!

A sütik tésztájába narancslé és –héj került, némi darált dió és a kihagyhatatlan vanília. Ennek eredménye a konyhánkban tolongó türelmetlen családtagok felbukkanása volt, mert a galád kis gombócok már sülés közben is igazi karácsony-illatot árasztottak magukból.

A recept nevének származásáról nem sokat szólhatok, szerencsére nem kizárólag esküvőkre készítik, különben igen ritkán kerülne az asztalra.

Ezt a receptet édesanyám két szenzációs kolléganőjének Erikának és Évinek ajánlom, akiket imádok, mert remek Csajok és szuper meglepetésbulikat szerveznek.

Mexikói esküvői aprósütemény (kb. 3 tucathoz)

25 dkg puha vaj

10 dkg cukor

½ tk vaníliaőrlemény

2 narancs reszelt héja és leve (5 ek narancslevet írt, de nálam az egészet felvette a tészta)

2 tojássárga

12 dkg dió, darálva (bármilyen olajos maggal felcserélhető)

45 dkg liszt, átszitálva

csipetnyi só

1 tk szódabikarbóna

2 tk sütőpor

porcukor, a forgatáshoz

A vajat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a vaníliát, a narancs héját és levét, végül a tojássárgát és a diót. A lisztet átszitálom, összekeverem a sóval, a szódabikarbónával és a sütőporral, majd három részletben adagolom a vajas alaphoz. A készre gyúrt, sima tésztát 30 percet pihentetem a hűtőben.

Két sütőlapra sütőpapírt fektetek és kis diónyi gömböket formázok a tésztából. Közben előmelegítem a sütőt 180 fokra (160-ra hőlégkeveréssel) és nagyjából 12-14 perc alatt világosra sütöm őket. Azonnal porcukorba forgatom és rácson hűtöm ki. Fémdobozban napokig eláll, de szerintem ez nem fog megtörténni.

Forrás: Williams-Sonoma: Hétköznapi ünnepek (Geopen Könyvkiadó, 2005)

Mince pie – nyakunkon a karácsony!

Közzétéve Szerző:
Válasz

mince_pie

Hétfőn még futottam egy kört Jézuska-ügyben és persze a Culinárist is útba ejtettem. És szerintetetek mit tesz egy igazi anglomán gasztroblogger, mikor üveges ‘mincemeat’-et lát a polcon? Átgondolja, mennyire el van úszva mindennel, mennyire nem lesz ideje még egy plusz édességgel bíbelődni, aztán naná, hogy bepakolja a kosarába….

De mi is ez a ‘mincemeat’? Egy tipikus angol karácsonyi édesség, a ‘mince pie’ alapja. Elég sok félreértésre ad okot, mert nevével ellentétben egyáltalán nincs benne darált hús, sőt nem is sós, hanem kifejezetten édes.

Maga a  “mincemeat” tulajdonképpen egy szárított gyümölcsökből és kandírozott citrushéjakból álló keveréket takar. Gyakran reszelt alma is kerül bele, emellett némi cukor, meg valamilyen erősebb szesz – pl. rum vagy brandy. És az alapanyag, ami nekem eddig mindig elvette a kedvemet az elkészítésétől: a marhafaggyú.

Ez valószínűleg még a hagyományos, régi töltelék maradványa, ugyanis azt tényleg marhahússal készítették. AZ étel gyökerei minden bizonnyal a középkori gazdagon fűszerezett és édeskés húsokig nyúlnak vissza.

Hogy mióta marad ki a hús a sütiből, az nem teljesen egyértelmű, Nagy-Britannia némely részén – pl. a bárányairól híres Cumbriában – még néhány évtizede is bárányhússal dúsították a tölteléket.

Mindenesetre az én üvegcsémben szerencsére csak vegetáriánus marhafaggyú volt (höhö, még leírni is vicces), ami tulajdonképpen pálma és napraforgóolaj illetve rizsliszt keveréke.

Az angol karácsonyról szóló részletes beszámolóm a GasztroTipp-en olvasható

Vaníliakrémes mince pie (gyümölcsös kosárka) 12 db

egy tekercs Tante Fanny leveles tészta

a vaníliakrémhez:

3 tojássárgája

2,5 dl tej

2 ek nádcukor

1 nagy ek étkezési keményítő

vanília

6 ek őrölt mandula

fél üveg mincemeat

szeletelt mandula

porcukor

Egy muffinsütő mélyedéset vékonyan kiolajoztam és előmelegítettem a sütőt 220ºC-ra.

A tejet kicsit megmelegítettem, a tojást a cukorral kikevertem. A meleg tejet óvatosan a tojáshoz öntöttem, majd gőz fölé rakva melegíteni kezdtem. Útközben belekevertem a vaníliát és a keményítőt, majd sűrű krémmé főztem. Kis hűlés után belekevertem a mandulát.

A leveles tésztából a muffintepsi mélyedéseinél  kicsivel nagyobb köröket (8 cm) szaggattam és a formába nyomogattam.

Mindegyik formába egy evőkanál vaníliakrémet tettem, majd erre ment olyan 1 teáskanálnyi gyümölcspüré. A tetejét szeletelt mandulával szórtam meg és mehetett is a forró sütőbe, ahol olyan 15 perc alatt gyönyörűre sült.

Tálalás előtt még porcukrot is szitáltam rá – elvégre karácsony van. Édesszájú férjekkel rendelkező háziasszonyoknak a dupla adag ajánlott ;-)

Ezzel kívánnék boldog karácsonyt mindenkinek és a nagy rohanásban idegkisimítóként hallgassátok meg – stílusosan – Sir Elton Johnt 1972-ből!!!! Jó készülődést mindenkinek!

recept: GoodFood 2008/december

story:  Laura Mason and Catherine Brown: The Taste of Britain

Karamellás karamell

Közzétéve Szerző:
Válasz

caramel_brulee

Figyelem! Aki már elkezdte az ünnepek előtti fogyókúráját és nem rendelkezik kellő önfegyelemmel, az jobban teszi, ha nem olvas tovább!

Aki régebb óta olvassa a blogot, gondolom már rájött, hogy nagyon szeretem a karamellt. Olyan igazi hívószóként működik – ha egy recept összetevői között meglátom, mindjárt megnő az elkészítés valószínűségének aránya.

Érdekes dolog ez egyébként, mert alapvetően nem vagyok édesszájú, aránylag kevés cukrot eszem. Mégis nagy kedvencem az a bizonyos dulce de leche – nos, ennél édesebb dolgot pedig igazán nehéz elképzelni. A minap meglepve észleltem, hogy a lejárat határán egyensúlyozva ücsörög egy a kamra polcán – persze sürgősen tenni kellett valamit, nehogy kárba menjen a drága kincs.

Mivel a Tefal gépecském remekül bevált gőzölésre, gondoltam kipróbálom, milyen benne elkészítve a karamellkrém. S ha már úgyis a brulée-re hajazott a dolog – egyszer élünk felkiáltással – egy vékony réteg roppanós karamell is került a tetejére.

Szottyos, szürke téli napokra kiváló antidepresszáns hatással bír :-)

Karamell-brulée

1 üveg dulce de leche

6 tojássárgája

1,5 dl tejszín

1 dl tej

csipet só

tetejére néhány evőkanálnyi cukor

A karamellkrémet egy tálba kanalaztam, hozzátettem a tojássárgákat, a tejet és a tejszínt, majd merülőmixerrel jó alaposan összedolgoztam.

6 kisebb felfújtformát (Ikeás, fehér) kivajaztam és a masszát egyenletesen elosztottam bennük.  Mindegyiket folpackba csomagoltam és a párolóba sorakoztattam őket. Vizet töltöttem a gép aljába és 30 percet gőzöltem.

Vitacuisine hiányában tepsibe állítanám őket (a folpack ilyenkor nem szükséges) forró vizet öntenék köré, és olyan 1 órát gőzölném a sütőben. Akkor jó, ha a széle már szilárdnak tűnik, de a közepe még remegős.

A Tefal és az Essence Főzőiskola támogatásával

Kamilla és citrom, de nem tea. Mi az ?

Közzétéve Szerző:
Válasz

kamilla_citrom_keksz

Akár preventíve, gyógyszerként is fogyaszthatjuk ezt a klassz kekszet – ami igazából egy shortbread. Hiszen a kamilla, a citrom és a mák is rendkívül előnyös tulajdonságokkal rendelkezik e téren. De legalábbis hivatkozási alapnak megteszi, hogy miért esszük már a harmadik szeletet belőle.

A triumvirátus már bizonyított egyszer s igazából azóta a citromhoz automatikusan kapcsolom a mákot.

Citromos-kamillás-mákos keksz

200 g vaj/növényi zsiradék

50 g nádcukor

225 g liszt

1 citrom reszelt héja

2 filter kamillatea

1-2 evőkanál mák, darálatlanul

kevés só

A puha vajat és a cukrot aprítógépbe raktam és néhány gombnyomással összedolgoztam. Beleöntöttem a filterekből a kamillateát a többi hozzávalóval együtt – a mák kivételével – és egynemű tésztává varázsoltam. Végül a mákot is belegyúrtam a masszába és egy sütőpapírral kibélelt tepsibe nyomkodtam.

180 fokosra előmelegített sütőben kb. 20 percig sültek. Még melegen feldaraboltam őket, ha kihűl, könnyebben törik, morzsálódik.

ötlet: www.stylishcuisine.com

A lángoló banán esete

Közzétéve Szerző:
Válasz

sultbanan_I

Olyan könnyű a gyerekeket lenyűgözni! Elég némi rumot önteni a karamellás banánra és meggyújtani! A kisfiam szemében legalább 10 centit nőttem a “szuperanyaság” kategóriában. Aztán még ötöt, hogy a konyha sem gyulladt fel. (Bár ki tudja, lehet, hogy ez mínuszba számított)

Szóval az egész egy békés családi tévénézéssel indult. Akik ismernek, most csodálkozva kapják fel a fejüket, hisz nálunk ritkán található bekapcsolt állapotban a televízió. Pláne ha a gyerekek is ott tartózkodnak. Most azonban nem tudtam ellenállni, és látni akartam Gordon Ramsay-t élőben főzni (Viasat 3, péntek, 19.15)

A csemeték persze rögtön odaszivárogtak és boldogan fedezték fel a csodálatos lilakáposzta szülőatyját a képernyőn. Mondjuk a fiam következetesen Jamie Olivernek hívja – van még mit csiszolni a gyerek gasztronómiai tudásán. Szóval Gordon főzött. Először egy remek, fűszeres marhahúst (elkészítendők listájára felvezetve) majd jött az a bizonyos sült banán. A csemete pedig rohant papírért – ceruzáért, hogy azonnal jegyzeteljek. Majd a piacon beszereztük a hozzávalókat (banán, kókusztej), a kedves szomszédot megbíztuk némi rum vásárlásával, főztünk egy finom vaníliafagyi-alapot – s máris indulhatott a móka.

*a család igen erős presszionálására kimatradt belőle a chilli, pedig meggyőződésem, hogy úgy sokkal finomabb lett volna!

Sült banán

5 kemény, kicsit éretlen banán (a lényeg, hogy semmiképpen ne legyen, barna, löttyedt)

100 g cukor

20 g vaj

60 ml rum

60 ml kókusztej

(1 chillipaprika, kimagozva, felkarikázva)

a tálaláshoz vaníliafagyi

A cukrot egy serpenyőbe öntöttem és kis lángon, szép lassan – zaklatás nélkül – karamellizáltam. (Na ekkor mehetett volna bele a chilli) Rádobtam a nagyobb darabokra vágott banánt és gyorsan átforgattam a karamellen, majd a vaj is ment hozzá és megvártam, míg elolvad. Gyors mozdulattal ráöntöttem a rumot és flambíroztam a gyümölcsöt.

A ráöntött alkoholtól, ha alacsony peremű a serpenyő és elég gyorsan rázogatjuk, elvileg magától is beindul az égés. De ha nem, rásegíthetünk – mondjuk egy karamellizálópisztollyal, vagy egy hosszú gyufával.

Amikor leégett a láng (a konyhánk viszont még nem, hálistennek) hozzálöttyintettem a kókusztejet és óvatosan elkevertem.

Poharakba kanalazva tálaltam a forró banánt, a tetején egy gombóc vaníliafagylalttal.

És íme, a lángoló banán:

sultbanan_II