desszert kategória bejegyzései

Datolyás-diós finomság – a gyerekek örömére

Közzétéve Szerző:
Válasz

datolya-dio-keksz

Ilyen nehéz ügyem még nem volt a fotózással. És ilyen rekordsebességgel sem fogyott el még süti nálunk. Előrelátóan félreraktam 5 darabot – hiába, no, néha a gasztroblogger-énem kerekedik fölül….

Na de azt a felháborodást láttátok volna, mikor kiderült a dugi-süti léte! A gyerekek nagyon csúnyán néztek rám, és végig ott nyüzsögtek, mikor ehetik már meg a fotóalanyokat :-)

A süti maga rém egyszerű, csak dió, datolya és egy kevés nádcukor (persze itt is húztam az előírt adagon) amit a tojásfehérje fog össze.

A Kossuth Kiadó: Aprósütemények című könyvében találtam a receptet, ahol datolyás finomság és édes kényeztetés címen is szerepel. Hát, végülis mindkét elnevezés tökéletesen illik rá.

Datolyás-diós finomság

2 tojásfehérje

80 g nádcukor (eredetileg 180!!) – helyett nyírfacukor

170 g datolya (kimagozva)

170 g dió

1 citrom leve és reszelt héja

1 ek kakaó

A sütőt előmelegítettem 170 ºC-ra és kikészítettem két sütőpapírral kibélelt tepsit.

A datolyát finomra vágtam (ez volt a recept legmacerásabb része), a dió felét aprítóban egész apróra daráltam, a másik felét csak olyan durvábbra.

Egy tálban picit felvertem a tojásfehérjéket, majd hozzákevertem az összes többi hozzávalót.

A sütőlapokra teáskanállal kis halmokat szaggattam, kicsit ellapítottam őket és a meleg sütőben 25-30 perc alatt aranyszínűre sütöttem.

Pillecukor (aka marshmallow) házilag

Közzétéve Szerző:
Válasz

marshmallow

Már egy ideje ez is fent volt az “elkészítendő” dolgok közt – mióta csak megláttam a Baked fiúk könyvében. Az alkalmat azonban az új “gyerekeim”szolgáltatták – hiszen mivel is lehetne jobban lenyűgözni egy csapat kamaszt?

A szemléltetés híve vagyok. ha már tanulunk a “marshmallow”-ról, akkor meg is mutatom nekik milyen. És mennyivel menőbb egy házilagos változattal megkínálni őket, mint egy zacskós boltival.

Azt persze mondanom sem kell, hogy az igazi gyermekeim körében is osztatlan sikert aratott a pillecukor – már jöttek is az ötletek, mivel lehetne színezni, ízesíteni. És persze nyáron a nyársra is húzzuk alkalomadtán. Addig meg akár csokifondübe is lehet mártogatni.

Az előállítás valóban pofonegyszerű, semmi különleges dolog nem szükségeltetik hozzá, csak egy jó elektromos habverő – a legjobb, ha állványos, így egyszerűbb a folyadékokat összekeverni. A külföldi receptekben kivétel nélkül megtalálható kukoricaszirupot simán mézre cseréltem, a cukor felét pedig nádcukorra.

És hogy nekem ízlett-e? Köztudomásúlag nem vagyok nagyon édesszájú, és ez hogyismondjam…. tulajdonképpen tömény cukor. Meghagytam a gyerekeknek. Viszont forró csoki tetejére szórva (ahogy nemrég Makkánál is láttam) igazán a szívembe lopta magát.

Pillecukor (marshmallow)

4 ek zselatin (sima Kotányisat használtam – a lényeg, hogy (étkezési)  zselatin legyen, tortazselé, befőző zselésítő NEM játszanak)

1,5 bögre víz (1 bögre = 2,5 dl)

330 g cukor (a fele nádcukor volt)

0,5 bögre méz

¼ tk só

kevés vanília őrlemény

¼ bögre porcukor

¼ bögre kukoricakeményítő

A zselatint egy bögre vízzel elkevertem és a keverőtálba öntöttem.

A maradék vizet, a cukrot, a sót és a mézet egy magasabb falú lábasban összeforraltam, majd a lángot a lehető legkisebbre vettem.  Elvileg olyan 126 ºC-ot kell elérnie a szirupnak, ez olyan 7-8 percnyi forralás (kis lángon)

A habverőt bekapcsoltam, elkezdtem keverni a zselatint és közben lassan hozzáöntöttem a forró cukorszirupot. Magasabb fokozatra kapcsolva kb. 8-10 perc alatt gyönyörű hófehér habbá varázsolta a cukros cuccot a gép (ez bevallom eléggé lenyűgöző volt).

Egy 23×33 cm-es tepsit sütőpapírral kibéleltem és egészen vékonyan kiolajoztam. A porcukor-keményítő keverék egy részét beleszitáltam, majd ráterítettem a habos masszát. A tetejét egy olajjal kicsit megkent lapáttal elsimítottam és egy réteg ide is került a porcukorból.

Egy éjszakát állt a pulton, reggel remekül lehetett picit megvizezett ollóval szeletelni. Az oldalakat is meg lehet hempergetni a porcukorba, nekem gyorsabban elfogyott, minthogy erre sor került volna.

Állítólag 3 hétig áll el :-)  Mondanom sem kell, ennek kipróbálására nem került sor.

Egy kis napsütés – görög diós süti Metaxával

Közzétéve Szerző:
Válasz

gorog_dios_torta

 

Nem tudom a nagyvárosban milyen a hóhelyzet, de itt fent a dombon olyan, mintha egy másik helyen laknék. Az utcák szinte felismerhetetlenek a rengeteg hótól. És olyan puha, kerek, fehér minden.

Parkolni viszont szinte lehetetlen, tegnap az iskola parkolójából (ahonnan semmi havat nem takarítottak el)  úgy ásott ki két lelkes apuka. Ja, akinek hólapát is van a kocsijában….. Úgy könnyű :-)!!

(Ide lehetne olyan péterannásan írni: Önök mit hordanak ilyenkor a kocsijuk csomagtartójában? Hóláncot? Lapátot? Szánkót?)

Ez a jó kis görög sütemény még a  hétvégén készült, dióval, naranccsal és némi Metaxával – hólapátolóknak különösen fontos a kellő mennyiségű ‘vitamin’ bevitele :-)

Görög diós sütemény

200 g dió (175 g durvára darálva – a többi egészben)

2 tojás

125 ml jó minőségű olívaolaj

100 g nádcukor

125 ml görög joghurt

185 g liszt

1 tk sütőpor

egy csipet só

1 tk őrölt szegfűszeg

a sziruphoz:

100 ml méz

1 fahéjrudacska

3 szegfűszeg

1 narancs héja – krumplipucolóval vékonyan lehántva (csak a sárga rész)

50 ml Metaxa

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és sütőpapírral kibéleltem egy 20 cm átmérőjű kacspos tortaformát.

A tojásokat a cukorral habosra kevertem, majd hozzácsorgattam az olívaolajat is. Amikor már szépen összedolgozta a gép, belekanalaztam a joghurtot, majd – a robotgépet kisebb fokozatra állítva – a sütőporral, a sóval és a szegfűszeggel elkevert lisztet is.

Végül a durvára darált dió is belekerült, s jó alaposan összekeveredett a tésztával.

A masszát az előkészített formába öntöttem, kiraktam a félretett, egyben hagyott diódarabokkal és 40-45 percig sütöttem.

Mialatt a süti egy picit meghűlt, elkészítettem a szirupot. A hozzávalókat egy tálba öntöttem és egyet forraltam rajta.

A süteménybe egy fogpiszkálóval(hurkapálcával) lyukakat fúrtam és a szirupot lassan – hogy legyen ideje beszívni – rálocsoltam.

Mézzel és vaníliával kikevert görög joghurttal ettük.

Bagel visszatapsolva – mazsolás, fahéjas

Közzétéve Szerző:
Válasz

bagel

Nemrégiben egy színházi est előtt a nagyfiammal betértünk a CoffeeHeaven egyik kirendeltségébe. Megjegyzem horribilis árakon adják a kávét, ellenben nagyon finomak. És a gyerek diák-kedvezményével  már nem is olyan szörnyű. (A kamasz gyerek előnyei 1. és egyben utolsó részét olvashattátok)

A kamasz gyerek pedig nemcsak kávét szeretne, de persze éhes is. Jó legyen, egyszer élünk. Mazsolás-fahéjas bagel, Philadelphia sajtkrémmel és eperlekvárral (Bonne Mamman, pici üveges, rém cuki – persze eltörtem) tálalva. A bagelt toast-sütőben melegítették, így persze közel sem járt az eredeti állaghoz, az ízek viszont nagyon egyben voltak.

Szóval kamasz gyerek kávét kér, etetni kell és utána még reklamál is, hogy én miért nem csinálok ilyet otthon. És igaza van. Miért ne?

*NB: valóban sajtkrémmel és eperlekvárral klasszikus és nagyon finom de hajszálvékony sonkával, juhsajttal és aszalt paradicsommal sem egy utolsó élmény…..

*NB2: az eredeti recept egy éjszakányi pihentetést ír a hűtőben, nekem néhány óra után is tökéletes lett a végeredmény

Mazsolás-fahéjas bagel

kezdőtészta (sponge)

4 bögre liszt (kb. 510 g)

1 tk száraz élesztő

5 dl langyos víz

továbbá

3¾ bögre liszt (kb. 450 g)

1 tk száraz élesztő

1 púpos ek sikér (bioboltokban kapható)

1 ek fahéj

5 ek nádcukor

2¾ tk só

2 tk malátapor (én a gyerekek pótkávéjából loptam)

150 g mazsola

a tetejére

1 tojás, enyhén felverve

A kezdőtészta alkatrészeit egy műanyag keverőlapáttal nagyjából összekevertem, majd letakarva, szobahőmérsékleten kelni hagytam.

(Közben elmentem, kicsit dolgoztam és hazahoztam a gyerekeket)

A kezdőtészta eközben szép buborékosra változott. Ekkor hozzákevertem a többi alkatrészt (a lisztből az utolsó 50 grammot már apránként, a dagasztás alatt adagoltam hozzá, csak annyit, amennyit még felvett a tészta) és a dagasztógépemre bíztam a dolgot. Kisebb teljesítményű gépnél érdemes nem állvánnyal, hanem kézzel dolgozni, mert a tészta nagyon sűrű, ruganyos lesz.

A tésztát egyből 12 egyforma részre osztottam. Mindegyik darabból zsemleszerű formát csináltam, a közepébe a hüvelykujjammal egy lyukat fúrtam és ezt tágítva próbáltam a külső részt egyenletesre formázni. (Előzőleg a hengert-formázok-összeragasztom elvet követtem, de úgy nekem nehezebb egyenletes vastagságot előállítani)

Az előkészített tésztát letakarva szobahőmérsékleten hagytam pihenni olyan 25-30 percet. Ekkor úszópróbának vetettem alá hogy meglássam, kellőképpen lebeg-e a víz felszínén.

Egy kisebb lábasban vizet forraltam és beledobtam a próbadarabot – ha szépen felúszott a víz felszínére, akkor kellő mennyiségű levegő keletkezett a tésztában, ha elsüllyedt, akkorboszorkány még néhány perc kelesztésre volt szükség.

Ezután a tepsibe (sütőpapírra) sorakoztatott karikákat a hűtőbe raktam, s elvittem a csemetéket néptáncra.

Miután ezen anyai teendőmet is sikeresen abszolváltam, már csak a főzés-sütés volt hátra.

Előmelegítettem a sütőt olyan 210ºC-ra és feltettem egy nagy – inkább széles, mint mély – edényben vizet forrni.

A bageleket négyesével a forrásban lévő vízbe potyogtattam (oldalanként egy percet kaptak) majd visszapakoltam őket a tepsibe. Az így előkészített tésztákat lekentem a tojássárgával és mehettek is a sütőbe, ahol 15-20 perc alatt gyönyörűre sültek.

smittenkitchen receptje alapján, aki viszont Peter Reinhart receptjét használta

Dal és sütemény teázáshoz

Közzétéve Szerző:
Válasz

mango_kokusz_suti

Őszintén szólva még mindig az ünnepi tivornyák és a hétvégi disznótor hatása alatt vagyok, de az uram azt mondta, azért valami süteményt igazán süthetnék.

Imádom az angolok ‘tea-bread‘-ként emlegetett süteményeit. Ugyan Férj legnagyobb szomorúságára krém nincs bennük, mégis nagyon klassz, puha, nedves állagú sütemények ezek – a bennük  lévő olajnak, gyümölcsnek, vajnak köszönhetően – amit persze egyáltalán nem csak teához lehet fogyasztani.

Ebbe a változatba mangó és kókusz került, és nekem még a citromhéj kívánkozott bele – a lime még jobb lett volna. A cukor mennyiségét kissé csökkentettem, de még így is elég édes lett, szerintem legközelebb még kevesebbet fogok hozzátenni.

Mangós-kókuszos sütemény

285 g liszt

2 tk szódabikarbóna

1 tk fahéj

½tk só

115 g vaj

3 tojás

250 g cukor

125 ml semleges ízű olaj

1 érett mangó

90 g kókuszreszelék

1 citrom reszelt héja

A sütőt előmelegítettem 180ºC-ra és alaposan kivajaztam egy szögletes, hosszúkás kenyérformát.

A mangót meghámoztam, levágtam a húsát és az aprító segítségével kicsi darabokra vágtam. Nem kell, hogy pépes legyen.

Egy tálban összekevertem a lisztet, a szódabikarbónát, a sót és a kókusz kétharmad részét (60 g).

Egy mások tálba kimértem a vajat és a cukrot, majd robotgéppel fehéredésig vertem. Ment hozzá a tojás, majd néhány perc múlva az olaj.

A felaprított mangóhúst is beletettem, majd végül a szárazanyagokat és a citromhéjat is hozzákevertem.

A masszát a kivajazott formába öntöttem, megszórtam a maradék kókuszreszelékkel és az előmelegített sütőben 55 percig sütöttem. Tűpróba nem árt.

Kb. 10 perc hűlés után szépen kijött a formából.

És természetesen nem hagyhatom ki a címben említett dalt: Kispál és a Borz – Dal teázáshoz. Először jöjjön az eredeti, majd a Csík zenekar feldolgozása.

Almás pite kicsit másképp – chedarral, kakukkfűvel, naranccsal

Közzétéve Szerző:
Válasz

alma_narancs_pite

Egy különleges ízvilágú pite – a tésztát a cheddar pikánssága, a tölteléket pedig némi narancshéj és kakukkfű bolondítja meg. Alapvetően mégis inkább a desszert kategóriába sorolnám, de akár előételként is megállja a helyét.

Kakukkfüves almás pite cheddaros tésztával

350 g liszt

egy csipet só

1 ek cukor

120 g vaj

60 g érett Cheddar sajt (reszelve)

2 tojás

2-3 ek tej

a töltelékhez

1,5-2 kg alma vegyesen (savanykásabb és édesebb is lehet benne)

50 g vaj

100 g nádcukor

2 narancs reszelt héja

1 citrom reszelt héja

2 ek apróra vágott friss kakukkfű

1 ek búzadara

A lisztet, a sót, és a cukrot összekevertem egy tálban. Belekockáztam a hideg vajat, és hozzátettem a lereszelt sajtot meg az egyik tojást is. A dagasztógépem keverőlapátjával simára dolgoztam ( aprítógép is megteszi, de persze kézzel is összegyúrható) Ahogyelkezdett összeállni, a tejet is apránként hozzátettem – nem biztos, hogy mind kelleni fog. A tésztát folpackba csomagolva hidegre tettem.

Ezalatt lereszeltem a meghámozott almákat. Az olvasztott vajon kicsit megpároltam a cukorral – ha túl sok levet ereszt, érdemes leszűrni. Ment hozzá a kakukkfű, és a citrushéj, majd hűlt egy kis ideig.

Kivajaztam egy 18 cm-es tortaformát és előmelegítettem a sütőt 200ºC-ra.

A tésztát kétfelé osztottam (kb. 1/3-2/3 arányban) és a nagyobbikkal kibéleltem a forma alját és oldalát.  A tésztára sütőpapírt terítettem és szárazbabbal lenyomatva vakon sütöttem 25 percet, majd a sütőpapír és a nehezék nélkül még 5 percig.

Ekkor feljebb vettem a hőfokot (220ºC-ra), a tésztát megszórtam a darával, rásimítottam az almás tölteléket és a maradék tésztával lefedtem. A tésztán nyitottam néhány “ablakot”, hogy a gőz el tudjon szökni, megkentem a maradék felvert tojással és 25 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Gyertyafény, szép remény, karácsonyi sütemény….

Közzétéve Szerző:
Válasz

stollen_csiga

“Egyszer arra jártam én,
hol az ég a földre tárul,
mindent ingyen ad, nem árul,
sziporkázó csillagok
záporoznak könnyedén.”

Weöres Sándor: Téli nyalánkságok

Karácsonyaink szerves része a Kaláka: Szabad-e  bejönni ide betlehemmel című albuma. Az 1987-ben kazettán megjelent lemez semmit sem vesztett aktualitásából. A csodálatos karácsonyi énekeket minden évben szívesen hallgatjuk napjában többször is – na jó, mikor júliusban is ezt akarták berakni a gyerekek, akkor azért hevesen ellenálltam!

És ha már karácsonyi sütemény, akkor stollen. Tavaly karácsonykor kaptam is (Millie angyalkájától) egy gyönyörűt, és sütöttem is a barátnémnak egyet. Aztán legközelebb tavasszal került elő a Segítsüti akcióra, amikor is megkésett karácsonyi ajándékként egy jó barátot is kaptam a licitgyőztes személyében.

Az idei karácsony sem maradhat stollen nélkül, de most koszorú helyett csiga formában végezte – talán jövőre majd egy hagyományosat is sütök az eredeti alakjában.

Stollen-csiga

500 g liszt

3 ek nádcukor

1 tk só

egy zacskó élesztő

85 g vaj

200 ml tej

1 ek nádmelasz

2 ek rum

2 tojás

2 ek olaj

150 g mazsola

egy nagy marék kandírozott citrushéj (narancs és citrom vegyesen)

egy nagy marék aszalt áfonya

egy nagy marék pisztácia

marcipán

Az első négy hozzávalót a dagasztóm táljába tettem és lazán összekevertem. A tejet meglangyosítottam, ment bele a nádmelasz és a vaj.  Hagytam kicsit elolvadni majd a szárazanyagokhoz öntve és az egyik tojást is hozzáadva hólyagos, fényes tésztát dagasztottam belőle.

Letakarva egy meleg sarokban pihent egy jó órácskát.

Ezalatt a kandírozott héjakat, a pisztáciát, a mazsolát és az áfonyát durvára daraboltam és nyakon öntöttem a rummal.

A megkelt tésztát jó alaposan átgyúrtam, majd kb. A4-es méretűre nyújtottam. Az összevágott gyümölcsök felét rászórtam, majd az egyharmadát balról behajtottam középre, majd ugyanezt jobbról is megtettem. Ezután felülről hajtva is félbehajtottam, jól lenyomkodtam és elkezdtem vékony lappá nyújtani. Kb. 30×45-ös lappá igyekeztem alakítani.

A maradék gyümölcs kétharmadát rászórtam és feltekertem, mint egy kakaós csigát. Éles késsel 2-2,5 cm vastag szeletekre vágtam és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.Mindegyiknek a közepére egy marcipángömböcskét tuszkoltam és jól belenyomtam a tésztába.

Letakarva megint kelni hagytam. Időközben előmelegítettem a sütőt 200 ºC-ra.

A megkelt tekercseket a felvert maradék tojással lekentem és mehettek is sülni. Hamarosan isteni illat terjengett a lakásban és 20-25 perc alatt szép aranyszínűre is sültek a tekercsek.

A tetejét lehet még cifrázni citromléből és porcukorból készült mázzal és a maradék gyümölcsdarabokkal (ha nem, akkor ez persze mehet bele is)

Az öletet a decemberi GoodFoodból merítettem.

Print