desszert kategória bejegyzései

Almagombóc VKF. XXIX.

Közzétéve Szerző:
Válasz

almagomboc 

Max gurította ki a gasztroszférába a legutóbbi VigyázzKészFőzz játék témáját, s mi más is pattanhatott ki egy vérbeli fagylaltos fejéből, mint a a gombóc?! Remek az ötlet, kreativitást és mókát ígér. Szerintem sok hasznos receptet fogok a könyvjelzőim közé pakolni.

Részemről egy almagombóc készült, diós cukorba forgatva, igazi őszies finomság. Egy könnyen elkészíthető, de meglepően finom desszert lett,  szerencsére még van bőven itthon almánk! Nekem önmagában is megállta a helyét, de vaníliasodóval már senkinek sem lehet kifogása ellene.

De lássuk milyen gombócok készültek régebben nálunk:

Svéd húsgombócok Citromos húsgombócok Nigel Slatertől Túrós Raffaello Tárkonyos bárányleves krumpligombóccal Tepertőgombócleves Cheddaros-fűszeres golyók Halawa tamr – datolyás golyók Gougére kéksajttal töltve

Almagombóc

4közepes alma

1 tojás

1 tk fahéj

só, liszt

dió, nádcukor

Az almákat meghámoztam, a magházukat kivágtam és a gyümölcshúst egészen apró kockákra aprítottam. A tojást két evőkanál vízzel és a fahéjjal enyhén felvertem és az almakockákra öntöttem. Alaposan összeforgattam, majd annyi lisztet adtam hozzá, hogy jól formázható tésztát kapjak (kb. 8-10 evőkanálnyi volt).

Vizes kézzel gombócokat formáztam és forrásban lévő sós vízbe potyogtattam őket. Kis lángon olyan 15 percig főttek, ekkor leszűrtem a gombócokat és cukros dióba forgattam.

forrás: Egyszerűen jó – Gombócok és knédlik

Karamelles almák és válogatott borzalmak

Közzétéve Szerző:
Válasz

halloween_karamell_alma

Közeledik Mindenszentek, rövidülnek az éjszakák, előkerülnek a gyertyák esténként. Óhatatlanul belebotlunk lépten-nyomon a Halloweenbe (minálunk a zöldségesnél ‘HÁLLOVÍN’ (sic) tököt lehet kapni). Érdekes, hogy amíg nálunk ez a befelé fordulás, a halottakra emlékezés kicsit szomorkás, depresszív ünnepe, addig az angolszászok víg mulatságokat csapnak és maskarákkal ijesztik el a rossz szellemeket.

Orsi tavaly már írt az ünnep kialakulásról és történelmi hátteréről én inkább a hozzá kapcsolódó gasztronómiai vonatkozásokról szólnék. A legevidensebb persze ilyenkor a sütőtök, amelyből nemcsak lámpást faragnak, de készülhet belőle pite, whoopie pie, vagy akár leves is.

A másik – némileg modernebb – vonulat a mindenféle válogatott gusztustalanságnak kinéző ételek. Ilyen például a levágott ujjakat formázó keksz, a szemgolyónak vagy vámpírharapásnak álcázott cupcake, temetőt formázó torta, csontváz alakú sütemények és még sorolhatnám. Azthiszem a kategória csúcsa az agy alakú sütemény, ami egy baltával a közepében igazán ínycsiklandozó látvány tud lenni.

De hogy a klasszikusoknál maradjunk: tipikusan ilyenkor készül el sok konyhában a karamelles alma is. Nevéhez hűen nem is rejteget meglepetéseket, a pálcikával ellátott almákat tejszínes-vajas karamellbe forgatják és dermedés után fogyasztják.

Az angolszász országokban rendkívül népszerű édesség sajnos nem rendelkezik semmi érdekfeszítő történettel, mindössze annyit sikerült kideríteni róla, hogy egy bizonyos Dan Walker nevű embernek köszönheti létrejöttét. Az illető az ötvenes években a Krafts édességgyárban dolgozott, ahol többek közt karamellt is gyártottak. A Krafts Caramel zacskóján a mai napig szerepel a karalmelles alma receptje.

Persze mint annyi mást, ezt is továbbfejlesztették az évek alatt, a puha karamell alkalmas arra, hogy mindenféle finomságba forgassák: találkozhatunk diós, mandulás, vagy akár színes cukorkás változattal is. A luxuskategória díja pedig ennek a karamelles-fehércsokis-fahéjascukros darabnak jár.

Én maradtam az alapváltozatnál, amit a Baked című kedvencemben találtam.

Karamellás almák

6 darab kisebb alma

2,5 dl tejszín

1 bögre cukor (fele nád, fele kristály)

3 ek kukoricaszirup

1,5 ek sótlan vaj

1 fél vaníliarúd

egy csipet só (fleur de sel)

A tejszínt megmelegítettem a vaníliarúd kikapart belsejével, majd hozzáadtam a többi hozzávalót is és a lehető legkisebb lángon főzni kezdtem.

Ha lenne cukorhőmérőm, akkor a 118 ºC-ot (245 F) kellett volna elérnem a keverékkel, de így a népi megfigyelésre hagyatkozva a jó öreg vizes megoldást használtam. Akkor jó a karamell sűrűsége, amikor egy pohár hideg vízbe csöppentve nem olvad szét, hanem gömbbé áll össze.

Na ekkor le is húztam a tűzről és egy kicsit hűlni hagytam. A jégkrémpálcikákra tűzött almákat lassan megforgattam a karamellben, majd hidegre tettem, hogy rádermedjen a krém.

A maradék karamell szabadon felhasználható: kávéba, sütibe, rizsfelfújthoz, vagy magában elnyalogatva….

A flancmentes desszert – rizsfelfújt és egy rejtély ráadásnak

Közzétéve Szerző:
Válasz

rizsfelfujt

Időnként az a vád ér, hogy a receptjeim túl “flancosak”. Csak azért nem sértődöm meg ezen, mert egyrészt alaptalan :-)  másrészt a legjobb barátnémtól (csókollak Ivettke) és a húgomtól érkeznek.

Úgyhogy akkor csak itt, csak most, csak Nektek következzen egy egyszerű, gyors, olcsó desszert: a rizsfelfújt. Ha jól tudom, a szükséges sütőtállal is rendelkeztek hozzá….

Kiegészítés 1:  én egészen a múlt hétig  – amikor életemben először készítettem el (!!!) – azt gondoltam, hogy nem szeretem a  rizsfelfújtat. Minő balgaság és mennyi elpazarolt év!

Kiegészítés 2: a kicsiknek rizstejjel és növényi margarinnal készült el a tejmentes változat – és nem sokkal maradt el az eredeti verzió mögött.

Kiegészítés 3: a lisztet keményítőre cserélve (vagy kihagyva) gluténmentes diétába is illeszthető

Kiegészítés 4: Chili & Vanília diós sült szőlője különösen jó hozzá, bár a férjem szerint igaziból a rizsfelfújtat csokoládészósszal KELL enni. Vajon mások szerint is?

Kiegészítés 5: a recept Horváth Ilona klasszikus receptkönyvéből származik. A metódus szerint a tejbe kerül a cukor egyik fele, aztán a másik feléről nem esik szó. Soha többé! Szerintetek mi lett szegény maradék 50 gramm cukorral? (én persze beletettem)

Rizsfelfújt (kb. 4 főre, egy tartalmas leves után – egyébként ketten is simán lenyomják)

12 dkg rizs (a legjobb az apró, kerek szemű fajta)

5 dl tej

1 dl víz

10 dkg nádcukor + 2 ek

2 tojás

2 ek vaj

csipet só

1 ek keményítő/liszt

1 citrom reszelt héja (opcionális, nekem a másodikból kimaradt)

mazsola – mint tudjuk, ez nálunk nem játszik  – de aki akar, szórhat bele

A rizst feltettem főni a tejjel, a vízzel és a cukor felével. Kis lángon, fedő alatt puhára főztem, lehetőleg minél kevesebbet macerálva. Kicsit hűlni hagytam, ezalatt a maradék tejet is szépen magába szívta.

A tojásfehérjéket a csipet sóval felvertem és félretettem. A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és egy mélyebb (1,5 liter űrtartalmú) sütőtálat kivajaztam.

A nagyjából kihűlt rizshez kevertem a vajat, a tojássárgákat, a keményítőt (esetlegesen a mazsolát és a citromhéjat) majd végül óvatosan a fehérjehabot is.

A masszát az előkészített formába lapátoltam, a tetejét megszórtam 2 evőkanálnyi cukorral és bedugtam a sütőbe. 30-35 perc alatt sült szép aranybarnára.

Ekkor két lehetőség van:

– azon melegében, a formából a fejünkbe lapátoljuk (fotózás után ez történt)

– hűlni hagyjuk, hidegen szépen szeletelhető. Állítólag

rizsfelfujt_II

Mennyei csokoládéfelfújt dióval

Közzétéve Szerző:
Válasz

gozolt_csokolade_felfujt

Már Gabojszánál és Grenadine–nél is megvolt a ‘coming-out’, néhány gasztroblogger kollégával együtt én is kaptam egy Tefal gépet kipróbálásra. Mivel a konyhámban ritka az olajban sült étel, én a VitaCuisine párolót választottam (folyton párásítónak becézem a szerencsétlent) tesztelésre, receptgyártásra.

Elsőre fapados párolt zöldségek készültek benne – kis reszelt sajttal megszórva egyszerű, ízletes ebéd kerekedett belőle. Másodjára már persze nagyobb kihívás elé akartam állítani új barátomat, úgyhogy egy csokoládéfelfújtra  esett a választásom.

De a felfújtról rögtön az éveleji, Dióban tett látogatásunk jutott eszembe, úgyhogy a lisztet pirított dióra cseréltem. Az akció eredménye a legkisebbik sarjam szavaival élve: mennyei lett. Friss-melegen könnyű, habos, szinte szétmállik az ember szájában. Másnap már inkább sütemény állagú, de úgy is megállja a helyét. Egy gombóc vaníliafagyi val tökéletes párost alkothat.

A pároló pedig gőzölésre is tökéletes.

Gőzölt csokoládéfelfújt dióval

100 g étcsokoládé

50 g vaj

3 tojás

85 g nádcukor

35 g dió, megpirítva, darálva

1 ek liszt/étkezési keményítő

Első lépésként kivajaztam 4 darab 1,5 dl űrtartalmú felfújtformát és kivágtam sütőpapírból négy akkora kört, mint a formák felső része. A sütőpapírkarikákat egyik felét vékonyan megvajaztam.

A csokoládét vízgőz felett megolvasztottam, majd hozzákevertem a vajat is. A tojássárgákat alaposan kikevertem a cukorral, a fehérjéket pedig kemény habbá vertem.

A cukros-tojásos krémhez adtam a csokoládés-vajas keveréket, beleforgattam a diót és a lisztet, végül óvatosan a fehérje-habbal lazítottam.

A masszát az előkészített formákba szépen elosztottam, a vajas sütőpapírral letakartam (persze a vajas felével lefelé) majd az egészet folpackba csomagoltam.

Így ültettem őket a pároló kosarába, és 35 percig gőzöltem. A legjobb az egészben, hogy a beállított idő után a masina szépen csönget egyet, majd kikapcsol, s ez nekem – aki többnyire minimum 3 dolgot csinál egyszerre – igen hasznos dolog.

Elrettentő adat: a receptesfüzet szerint 379 kalória adagonként! De ugye ha nem liszttel csináltam, akkor sokkal kevesebb??? :-)

*Pároló hiányában simán tepsibe pakolnám a formákat, felönteném forró vízzel, úgy sütném.

gozolt_csokolade_felfujt_II

Citromos-szőlős torta olívaolajjal

Közzétéve Szerző:
Válasz

piskota_szolo

Ugyan a szőlőszemek galádul lesüllyedtek a sütemény aljára, azért higgyétek el nekem, hogy ez egy szőlős sütemény. Ami már tavaly is elkészült egy bulira, de esélye sem volt a fényképezőgép elé kerülni. De ez nem is baj, mert így legalább még egyszer megsütöttem.

A próbaverziónál még kicsit fáztam a 175 ml olívaolaj hozzáadásánál (ha jól emlékszem nem is mertem mindet beletenni) most azonban bátran locsoltam bele az egyenesen az Etna lábától érkezett, a frissen kaszált fű illatára emlékeztető csodálatos olívát.

Az eredmény pedig teljesen nagyszerű lett (lényegesen jobb, mint az első darab). A tészta állaga egyáltalán nem az a szokásos fojtós, száraz piskótára, ehelyett puha, nedves, mégis könnyű. Igen, olívaolajat a süteményekbe!!! – meg persze bort, szőlőt, citromot…..

Citromos-szőlős torta

225 ml édes fehérbor

200 g nádcukor

100 g puha vaj

3 tojás

1 citrom/lime reszelt héja

1 narancs reszelt héja

175 ml jó minőségű extraszűz olívaolaj

225 g liszt

1 tk sütőpor

175 g szőlő, kimagozva

4-5 kanál nádcukor a tetejére

A bort egy kisebb lábasba öntöttem és kb. a harmadára beforraltam (kb. 85 ml kell hogy legyen) majd félretettem kihűlni.

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és kikészítettem egy kapcsos formát. Az eredeti recept 23 cm-est ír, én egy 20 cm átmérőjűt használtam, így kicsit magasabb lett  a süti.

Az aljába néhány pötty vajat tettem és egy méretre vágott sütőpapírt fektettem rá. Az oldalát is kivajaztam és egy kanál liszttel megszórtam. A formát alufóliába csomagoltam – biztos ami biztos, mert az előző sütésnél bizony orvul kifolyt belőle az olaj egy része.

A cukrot és a vajat habosra kevertem és egyesével hozzátettem a tojásokat is, majd a reszelt citrushéjat.

A beforralt bort és az olívaolajat összekevertem és a kezem ügyébe készítettem. A lisztbe beleszórtam a sütőport és az egyharmadát a vajas keverékhez adtam. Alapos keverés után ment bele az olívás keverék egy része, és így váltakozva lassan az összes száraz és nedves anyag belekerült.

A tésztát az előkészített formába kanalaztam, megszórtam a kimagozott szőlőszemekkel és a nádcukorral, majd betoltam a meleg sütőbe. 40-45 perc múlva tűpróbával ellenőriztem majd a formában hagytam kihűlni.

Másnap a család “krémessütit-nekünk” pártjának tagjai mártást követeltek hozzá, és valóban, a vaníliamártás remekül passzolt hozzá (meg a habos kávé).

forrás: GoodFood 10/2008

Muffin banánnal, almával, csokival – tej és tojás nélkül

Közzétéve Szerző:
Válasz

bananos_almas_muffin

Banános muffin már szerepelt egyszer a receptek között, ez egy továbbfejlesztett verzió. Sokkal puhább, levegősebb lett, mint az előző és érdekessége, hogy nincs benne semmi zsiradék.

Legközelebb a liszt egy részét zabpehelyre, vagy valami müzlikeverékre cserélném, egy kis ropogósság nekem hiányzott belőle.

Banános-almás-csokis muffin (vegán) 12 db

3 érett banán

egy kisebb alma, hámozva, darabolva

180 g nádcukor

2 ek őrölt lenmag, 6 ek forró vízzel leforrázva

1/4 bögre rizstej

100 g finomliszt

65 g teljes kiőrlésű liszt

1 tk szódabikarbóna

50 g étcsokoládé (a süthető csokicsepp tökéletes, de az apróra vágott táblás csoki is megteszi)

egy marék dió

A banánokat és az almát egy mélyebb tálba tettem és merülőmixerrel pürét varázsoltam belőle. A többi alapanyagot is hozzákevertem, majd a papírkapszlikkal kibélelt muffintepsi mélyedéseibe kanalaztam a masszát és a tetejükbe kicsit belenyomtam a diódarabokat

185 ºC-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt sültek meg.

És a süti mellé jöjjön egy kis reggeli torna. Ezzel a koreográfiával hamar ledolgozhatóak a muffin szénhidrátjai…..Nem, nem váltottam stílust, de napok óta nem megy kis a dallam a fejemből :-)

Már megint a gőz – csak most gombóc

Közzétéve Szerző:
Válasz

gozgomboc

Annyira járattam az agyam, hogy mit lehet az új kütyümön kipróbálni, hogy a legegyszerűbbet, legkézenfekvőbbet majdnem el is felejtettem. Hát persze hogy gőzgombócot kell csinálni!

Fel is hívtam anyukámat, megkérdeztem, ettem-e én már olyat. Kiderült, hogy a mi félig-meddig sváb családunkban (másik félig tót, harmadik félig palóc) bizony még sosem készült gőzgombóc. Illetve anyukám szerint egyszer ő csinált valami dobozosat – de ezt az információt meg sem hallottam.

Szóval mindjárt bele is vetettem magam a kutatómunkába, s végül Macikonyha receptje került ki nyertesen a versenyből. Az elkészítés roppant egyszerű – voltaképpen egy édes kelttészta – a pároló pedig teljesen alkalmas a gőzgombóc megfelelő állagának előállítására. Könnyű, foszlós gömböcöket kaptunk vacsorára – belül savanykás ribizlilekvárral, a tetején mákkal.

Gőzgombóc

500 g liszt

25 g friss élesztő

3 ek nádcukor

fél tk só

1 tojás

1 tojássárgája

2,5 dl  (rizs)tej

2 ek vaj (+ a kikenéshez)

1 citrom reszelt héja

sűrű lekvár

mák, porcukor – a tálaláshoz

Az élesztőt elkevertem a tejjel és a cukorral, majd a többi  alkotórészt hozzátéve lágy, fényes tésztát dagasztottam. Letakarva 1 órát kelesztettem.

Ekkor alaposan átgyúrtam és 8 egyenlő részre osztottam. Mindegyiket négyzetté lapogattam, egy-egy kanát sűrű lekvárt tettem a közepére, majd a tésztát alaposan összenyomkodva gombóccá formáltam. Lisztezett felületen, letakarva még egy félórát kelesztettem.

A pároló tetején lévő tálcát alaposan kivajaztam (különben odaragad), az aljába vizet öntöttem.

A megkelt gömböcöket négyesével a tálcára ültettem, letakartam a tetejével és 25 perc alatt 2 menetben készre gőzöltem.

Tálaláskor porcukros mákkal szórtam meg, de egy jó vaníliaszószt is elbír.

VitaCuisine hiányában egy lábossal, némi vízzel és egy párolóbetéttel is megoldható a gőzölés.

A Tefal és az Essence Főzőiskola támogatásával