Csirke – sárgabarack – chilli – IPA

 

0_soros_csirke

 

Az utóbbi időkben erős vonzalmat építettünk ki a kézműves sörök irányában. Én személy szerint az IPA (India Pale Ale) hívője lettem, ami egy felsőerjesztésű, erősen komlózott sörfajta. Érdekesen megosztja ismerőseim körét, egy csoportjuk velem együtt rajong a gyümölcsös, virágos mélységeiért. A másik csoport szerint ihatatlanul keserű. Valószínűleg ez utóbbi csoport a tonicot és más keserű ízeket sem élvez.

Érdemes mégis egy próbát tenni vele, fantasztikus, hogy a különböző komlók mennyire más ízeket tudnak kihozni a különböző típusokból. Néhány személyes kedvencem (a teljesség igénye nélkül :-):

Távoli Galaxis (Rothbeer)

Jokerface (Legenda Sörfőzde)

1 milliard Megawatt (Róth Zoltán & Élesztő)

Bakancslista (Rothbeer)

Aztán találtam egy rendkívül szimpatikus blogot, ahol minden receptben szerepel némi sör 🙂  S bár még érni kell odáig, hogy szívfájdalom nélkül belelocsoljak 1-2 üveg IPA-t egy-egy ételbe, az alábbi receptben szereplő 1 dl-es mennyiség meg tűréshatáron volt. A barack és a chilli tüzessége remekül harmonizál a Kaltenecker Amarillo IPA nyárias, citrusos komlóízével.

Barackos-chillis-sörös csirkecombok

7 db kisebb csirke felsőcomb, filézve

só, bors

1 fej hagyma

zsír/olaj

a mártáshoz:

500 g jó érett sárgabarack

1 dl IPA sör

1 db füstölt chillipaprika paradicsomszószban (La Costena Chipotles in adobo sauce) – az eredeti receptben 1 ek. sririacha szósz

2 tk keményítő

1 ek balzsamecet

1 ek méz

petrezselyem

A mártáshoz valókat aprítóban vagy turmixgépben összedolgozom. A húsokat sóztam, borsoztam, a hagymát összekockáztam. A besózott húst a zsírban nagy lángon átpirítottam, majd a tüzet visszavéve rászórtam a hagymát és üvegesre pároltam. Amikor már a hagyma is sülni kezdett, hozzáöntöttem az összeturmixolt mártást és 10-12 perc alatt összerotyogtattam az egészet. Ezidő alatt a hús is átfőtt és a mártás is besűrűsödött kicsit. A végén megszórtam frissen vágott petrezselyemmel.

Én felkockázott, pirított édesburgonyával ettem, de rizzsel sem lehet rossz.

Még egy szülinapi torta – csajosra hangolva

parfetorta“Mekkora a rumli a hajnali utcán!
Még lumpol az éj, a nyakunkba kacag.
Most túlad végre sok hajdani cuccán,
kidobálja, mi limlom és ócska kacat.
Lepotyognak az égről a csillagok, ajjaj!
Látnád, ha kinyitnád most szemedet,
hogy narancssárga ruhát vesz a hajnal,
s felsöpri – nahát – az ezüst szemetet.

(Varró Dani: Maszat-hegyi naptár – Augusztus)

Hihetetlen, hogy megint eltelt egy nyár. Júniusban mindig nagy tervekkel telve ugrunk neki a két és fél hónapnak, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy már megint itt az iskolakezdés. Ráadásul idén a legkisebbik gyermekem is menthetlenül az iskolapadba kerül – újra elmúlt egy korszak.

Szóval csupa izgalommal, teremfestéssel, folyosótakarítással, ismerkedéssel telt az elmúlt időszak. S a képek között nézelődve vettem észre, hogy a 9 éves lánykám szülinapi tortája még fel sem került ide. Fagyitortát rendelt a drága, úgyhogy idejekorán nekiálltam a rétegek elkészítésének. A tejallergia miatt alapvetően gyümölcssörbetekben gondolkodtam, így került bele egy adag mentás sárgabarack, egy adag bogyósgyümölcs (ribizli, málna, egres) és egy szilva, plusz egy réteg vegán csokoládéfagylalt.

A tetejét egy szintén tej és tojásmentes keksszel díszítettem – a nyújtása, kiszúrása egy rémálom volt, de az íze annyira fantasztikus, hogy minden macerát megér!

A többi díszítés az ünnepeltre lett bízva, marcipán helyett műanyagfigura, (BIO!)gumimaci és rendkívül ízléses gyöngycukorka került még rá.

Ropogós, mézes kekszek (vegán)

170 g sótlan vaj/tejmentes biomargarin

125 g teljeskiőrlésű liszt

125 g fehérliszt

150 g nádcukor

2 ek méz

1/4 bögre narancslé (én ehelyett 3-4 ek házi bazsalikoszörpöt használtam)

1 vaníliarúd kikapart belseje

fél teáskanál sütőpor

3/4 tk só

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, majd folpackba csomagolva a hűtőbe tettem pihenni.

Lisztezett felületen kinyújtottam, formákra szaggattam és előmelegített (180 ºC) sütőben 15 percig sütöttem. Az első adagról persze elfeledkeztem, jó sötétbarnára sült, de érdekes módon nem lett égett, és nekem ez ízlett legjobban :-) Mikor megkóstoltam, rögtön elővettem a maradék tésztát a hűtőből (mert olyan ideges lettem attól, hogy szakad-ragad, hogy elraktam későbbre) és azzal is megküzdöttem.

Sárgabarack fagylalt aszúval és tonkababbal

sargabarack_fagylalt

A sárgabarack-szezon ugyan már lassan lecsengőben, és már meleg sincs annyira, de a fagyiszezon nálunk időjárástól függetlenül tart egész nyáron. A minap már szemrehányóan néztek rám a családtagjaim, mikor csak háromfajta fagyit tudtam hirtelen prezentálni a mélyhűtőből, s felszólítottak, hogy kapjam kicsit össze magam.

Így a piacról érkezett sárgabarackból rögtön készült is egy sima sörbet és egy tokaji aszúba áztatott barackkal és némi tonkababbal dúsított főzött alapú változat. A sárgabarack és a tonkabab tavaly a muffinban és a pohárkrémben is bebizonyította, hogy jó párost alkotnak (a fiam ki is sírt egy újrázást a muffinból – azt állította, hogy ez a kedvence), most is jól teljesítettek.

Sárgabarack fagylalt tokaji aszúval és tonkababbal

350 ml tej

200 ml tejszín

120 g cukor

fél citrom leve

4 tojássárgája

500 g sárgabarack

kb. 150 ml tokaji aszú

egy fél tonkabab, reszelve

A tejet a cukorral felmelegítettem, közben a tojássárgákat enyhén felvertem, majd a meleg tejet apránként, szorgosan kevergetve hozzáöntöttem. A tűzre visszarakva, a legkisebb lángon (óvatosabbak gőz felett) folyamatosan kavarva sűrű krémet főztem belőle. Belereszeltem a tonkababot , hozzáöntöttem a tejszínt és gyorsan egy másik edénybe töltöttem, hogy megállítsam a melegedést.

A sárgabarackok héját lehúztam (forró vízzel nyakon öntve könnyen lejön), összekockáztam és meglocsoltam az aszúvalés a citromlével. A felét összeturmixoltam és a kihűlt alapkrémhez kevertem. Éjszakára a hűtőbe tettem, majd reggel a fagyigéppel bekevertem. A maradék barackdarabokat a kész fagyiba kevertem és ráadásképpen tokaji aszúba áztatott mazsolával kínáltam.

Nyúl tavaszi süteménye – kandírozott répával

muffin_kandirozott_repa

Tavasz, te cuppanásnyi szikra,
ha tappancsod a sárba lép,
vidorság száll a kis nyuszikra,
s megédesül a sárgarép’.

Varró Dani

Osztom a nyuszik azon véleményét, mielyszerint a répatorta igenis finom. Hát még ha pisztácia, sárgabarack is kerül bele. A tetejére meg némi vaníliás krémsajt és kandírozott répaszálak – azt hiszem ez lehet a répás sütik de luxe változata. Valószínűleg a nyúlfiak tetszését is elnyerné.

És aki nagyon ráér olvasgathatja közben Varró Dani (és mások) korai zsengéit a Répaköltészet című topikban.

Répás-pisztáciás muffin

150 g sárgarépa, reszelve

100 g aranybarna nádcukor

175 ml semleges ízű növényi olaj

2 tojás

225 g liszt

¾ tk sütőpor

egy csipet só

1 tk kardamom

egy citrom reszelt héja

50 g sótlan pisztácia

50 g aszalt sárgabarack, apróra kockázva

a kandírozott répához (ez önmagában is isteni, érdemes többet csinálni)

75 g répa

75 g nádcukor

2 ek citromlé

2-3 ek víz

a krémsajtos krémhez

100 g krémsajt

100 g porcukor (eredetileg 250g, de az szerintem iszonyú mennyiség)

1-2 ek citromlé

1 fél vaníliarúd kikapart belseje

A sütőt 200 ºC-ra előmelegítettem és a muffinsütő tepsi mélyedéseibe egy-egy papírkapszlit raktam.

A cukrot, az olajat és a tojásokat gépi segítséggel habosra kevertem. Belevegyítettem a szárazanyagokat (liszt, só, sütőpor, kardamom, citromhéj) majd végül a reszelt répát, a durvára tört pisztáciát és az aszalt sárgabarackot is alaposan beledolgoztam.

A formába kanalaztam (pont 12 lett belőle) és 20 percig sütöttem.

Közben elkészítettem a kandírozott répát és a krémet is.

A répát a cukorral, a vízzel és a citromlével egy tálba tettem és olyan 5-10 percig főztem. Akkor jó, mikor a folyadék teljesen besziruposodik és majdnem mind elfő – a sárgarépa pedig szép fényes.

A krémhez egyszerűen jó alaposan kikevertem a hozzávalókat és egy levágott sarkú zacskóba töltve a muffinokra nyomtam.

forrás: The KitchenAid Cookbook

Tonkabab és sárgabarack reloaded – ezúttal muffinként

sargabarack_muffin

Minden túlzás nélkül azt kell mondanom, hogy ez a legfinomabb muffin, amit életemben ettem. Puha, lágy tészta, benne a savanykás barackkal és minderre a tonkabab pikáns íze teszi fel a koronát….

Ajánlom minden háziasszonynak, akinek muffin-ellenző családtagjai vannak, ezzel biztosan meggyőzi őket arról, hogy ebben a süteményben is vannak távlatok.

Tonkababos,  sárgabarackos muffin

75 g vaj

125 g liszt

¼ tk szódabikarbóna

¼ tk sütőpor

½ tk reszelt tonkabab (ennek hiányában néhány csepp mandulakivonat)

egy csipet só

150 g nádcukor

késhegynyi vaníliaőrlemény

110 g créme fraiche*

1 tojás

6 kisebb, kemény sárgabarack

* én innen szoktam rendelni, de ha nincs Ízbolygónál akad ötlet az otthoni elkészítésre is

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra.

Egy tálban összekevertem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a sót és a lereszelt tonkababot.

A vajat jól kikevertem a cukorral és a vaníliával, majd a tojást is belütöttem. Ezután ment bele a vaníliakivonat, majd felváltva hozzákanalaztam a lisztes keveréket és a créme fraiche-t.

A muffintepsibe papírkapszlikat tettem és mindegyik mélyedést a háromnegyedéig töltöttem a masszával, a tetejére pedig egy fél barackot nyomtam, a vágott felével lefelé.

A sütőbe tolva kb. 25 perc alatt sült illatos aranybarnára.

A receptet itt leltem.

Sárgabarack és tonkabab – egy könnyű nyári desszert

sargabarack_krem

Őszintén szólva én a tonkababról nem is hallottam, amíg Andrea nem írt róla egy áradozó levelet :-)  És kedvesen azt is hozzátette, hogy nekem is beszerzett egy üvegcsével. Szagolgattam a szerzeményt egy darabig, próbáltam elképzelni az ízét ezzel-azzal. Elolvastam Ch&V írását róla, és valami csokoládés finomságról álmodoztam.  Aztán jött a nyár, begyűrűztek a gyümölcsök sorban és egy ideig el is feledkeztem szegényről.

A múlt heti sárgabarack “betakarítás” után félig belefulladva a lekvárba, valami más hasznosításon törtem a fejem. Készült is egy nagyszerű muffin (recept hamarosan) és nem bírtam ellenállni a sült sárgabarack csábításának sem (nem is lett volna értelme). És ekkor a kezembe akadt a tonkabab. Gyors mozdulattal belereszeltem egy felet a cukorszirupba, s azzal öntöttem nyakon a barackokat. Az ötlet sikeresnek bizonyult, a tonkabab mandulás, szegfűborsos íze remekül harmonizált a barackkal.

Gyorsan egy kis kalóriaszegény, nyári desszertet is kreáltam belőle, csak hogy ne kelljen magában megennem azt a rengeteg barackot.

Joghurtos desszert tonkababos sült sárgabarackkal (2 főre)

az aljára:

4 “digestive” keksz (valami zabpelyhes legyen, nálam most Grancereale volt, de a Zabfalatok is tökéletes)

a krémhez

1 nagy doboz joghurt (450 g) – vagy 200 g görög joghurt

1 ek creme fraiche

2 ek tejszín

késhegynyi vanília

2 ek nádcukor

a tetejére

8-10 kemény sárgabarack

10 dkg nádcukor

1,5 dl víz

vanília

egy fél tonkabab

A cukrot és a vizet egy lábasba tettem és aránylag nagy lángon főzve összeolvasztottam. A szirupba belekevertem a lereszelt tonkababot és a vaníliát.

Az elfelezett, kimagozott sárgabarackokat egy jénaiba rakosgattam , ráöntöttem az illatos szirupot és betoltam a sütőbe. 170Cº-on kb. 20 percig sütöttem – félidőben megforgatva a barackokat.

A joghurtot összekevertem a tejszínnel és a creme fraiche-sel, majd muszlinkendőbe kötve lecsoöpögtettem (tál, bele szúrő, rá az anyag, bele a joghurt, betakargat, súlyokkal lenyomat). Mikor az összes savó kijött belőle (kb. 1-1,5 óra) összekevertem a vaníliával és a cukorral.

A kekszeket durvára törtem és két pohárba/tálkába szórtam. A joghurtos krémet szépen elfelezve rákanalaztam, majd a tetejét az illatozó barackokkal koronáztam meg, és a szirupból is rácsurgattam keveset.

Ezuán már csak kényelmesen hátra kell dőlni és bekanalazni jól megérdemelt jutalmunkat.

Rozmaringos baracklekvár

 

Megint eljött a nyárnak azon szakasza, amikor 40 fokban lekvárt főzök és megfogadom, hogy soha többé. Szerencsére elég hosszú az ősz és a tél, és imádom nézni a ragyogó kis pofikat, amikor reggelire lekvároskenyeret majszolnak. Úgyhogy ilyenkor megint előkerül a lekvárfőző edény, a fakanál és indulhat a szezon.

Idén az eperrel indítottam, kissé szolidabb mennyiségben, mint tavaly. Viszont az új módszerrel sokkal könnyebb – és rövidebb volt a befőzés. És nem, nem a zseléfixre és társaira gondolok most, mert ha már itthon főzésre adom a fejem, szeretnék tényleg adalékmentes finomságot készíteni.

Szóval egyszerűen előző nap lecukroztam a gyümölcsöt, majd másnap leöntöttem róla a keletkező levet (ez egyébként remek alapanyag egy szörphöz) és úgy tettem oda a tűzre. Ilyenkor még mehet bele cukor, ízlés szerint – én inkább savanykásan, gyümölcsízűen  szeretem.

Innentől kezdve addig főzöm, amíg a kellő sűrűséget eléri. Ezt pedig a következő pofonegyszerű módszerrel ellenőrzöm. Egy, már a főzés kezdetekor gondosan a mélyhűtőbe helyeztt tányérkára (egy másra sosem használt kávésalátétet használok e nemes célra) rácseppentek egy kicsi kanál lekvárt. Akkor jó, ha egy percen belül kellőképpen megdermed. (from The River Cottage Handbook No2: Preserves)

A feketeribizli is kiváló lekvárnak (is) bár a gyerekeket nem árt megszabadítani a ruhájuktól, mielőtt enni kezdik. A sima piros ribizliből készült adagot (ehhez már a kertünkben szedtük az alapanyagot) viszont  kétszer főztem át, mert elsőre túl hígra sikerült. Na de a lelkes gasztroblogger nem adja fel.  S valóban, a kitartás eredménye egy szilvalekvár sűrűségű, zamatos finomság lett.

Sárgabarack készült magában is és ribizlivel párosítva (savanykás és édes, jó barátok lettek) de nálam az érmet az alábbi rozmaringos változat vitte (a receptet az uszodában másoltam ki egy, az ablakpárkányon hagyott befőzős könyvből). Először félve csak egy egész kevéske rozmaringot tettem bele, aztán kóstolgatás után már bátrabban a többit. Hihetetlenül finom így együtt.

Rozmaringos baracklekvár

1 kg sárgabarack, kimagozva, félbevágva

1 citrom leve

5 dkg aszalt sárgabarack

50 dkg cukor

3-4 ágacska rozmaring

A megtisztított, kimagozott barackokat egy lábasba tettem, ráöntöttem a cukrot és a citromlevet, majd kis lángon főzni kezdtem.

Kb. fél óra múlva hozzátettem az apróra vágott aszalt barackot is. Ekkora adag viszonylag hamar besűrűsödik, nekem kb. 45-50 perc elég volt, hogy forró lávaként köpködve égesse a kezemet (Andrea barátnőm szerint ez a “setting point” elérésének biztos jele :-)  ). Ekkor beleszórtam a lecsipegetett rozmaringleveleket is és néhány keverés után el is zártam alatta a lángot.

Alaposan megtisztított üvegekbe töltöttem, celofánnal és kupakkal lezártam és azon melegében egy pokrócokkal kibélelt hungarocelládába pakoltam. Ja szorosan betakargattam, és így, a száraz dunsztban hagytam teljesen kihűlni – kb. 2 nap.

Én a paradicsomtól kezdve a lekvárokig mindent így tartósítok évek óta. Persze hungarocel helyett bármilyen nagyobb doboz, láda megteszi.