A nagy macaron-project

Közzétéve Szerző:
Válasz

 

macaron_I

A karácsonyi GBT után nem hagyott nyugodni ez a macaron dolog. Kóstoltam már egy-két helyen, de őszintén szólva nem tett rám mély benyomást. Aztán jött Piszke az ő mindent elsöprő darabjaival és én is behódoltam ennek a trükkös kis finomságnak. Szemfülesen addig dicsérgettem neki, amíg felajánlotta, hogy a vezetésével lenyomhatnánk egy macaron-sütési szeánszot, ahol is ő kellő szakértelemmel vezetné remegő kezünket.

Az alkalom ki is lett tűzve, s közben csatlakozott Millie kartársnő és Andrea barátnőm is. A férjeket elláttuk kellő mennyiségű pálinkával, a gyerekeket színezőkkel és már indulhatott is a nagy kaland.

Négyféle készült:

egy alapverzió feketeribizlis mascarponéval,

matcha teával színezett – vérnarancs curddel töltve,

céklaporral színezett – citromos-gyömbéres mascarponéval

és kávéval ízesített – csokoládékrémmel töltve.

Külön receptet én nem is írnék, Piszkénél minden megtalálható, különböző postokba szedte össze a tapasztalatokat, úgyhogy igazán könnyű dolgunk volt, csak néhány akadállyal kellett megküzdenünk. Pl.:

  • jó, ha a sütőben van világítás, különben kénytelenek leszünk egymást félrelökdösve elemlápával bevilágítva nézegetni, hogy van-e már talpuk a kis huncutoknak
  • a Bailey’s fogyasztást ajánlatos kontrollálni, különben hajlamos az ember gondolkodás és pihentetés nélkül bevágni a macaronokat a sütőbe (ezért a kávésok kicsit ki is repedeztek, de még így is az volt a legfinomabb szerintem)

macaron_II

Néhány dolog, amiket inkább csak olyan “note to myself” módon szedtem össze:

  • szuperjó volt a mandulaliszt, amit Piszke szerzett be, ráadásul teljesen elfogadható áron (kérem szépen az elérhetőséget, plíííz)
  • a tojásokat előző nap fel kell ütni és a fehérjéket szobahőmérsékleten pihentetni, hogy “öregedjenek”
  • a keverésnél figyelni, hogy ne keverjük túl a masszát, akkor jó, ha – idézet piszkétől – “forró lávaként ömlik”, illetve ha szalagosan csurog le a falapátról
  • a színezőanyag (céklapor. matcha tea, kávé) mindig egy kávéskanálnyi volt (talán a kávésnál több) és ezt a porcukor mennyiségéből vettük el
  • a pihentetés létfontosságú, nálunk most 45 percet vártak sülés előtt – kivéve azt, amit botor módon idejekorán behajítottunk a sütőbe. Dehát hibázni tudni kell :-)
  • a sütőmben  160 fokon sültek 7 percig (alsó-felső sütésen) , majd alsó sütésen 140 fokon további 7 percig – persze folyamatos elemlápás megfigyelés mellett

Mindenképpen megéri szöszmötölni vele, olyan igazi villantós sütemény, nálunk a négy adag pikk-pakk elfogyott – szó sem volt 24 órás pihentetésről. Köszönet mégegyszer Piszkének a türelméért és a szakértelméért, ezennel ki is nevezném őt macaronügyi szellemi vezetőnkké! És persze nagyon jó buli volt ez a férjekkel és gyerekekkel kiegészített házi-főzőiskola.

macaron_III

Gyorsított New York Deli Rye

Közzétéve Szerző:
Válasz

hagymas_kenyer

Ez a finom kenyérke már szerepelt egy kép hátulján szerényen megbújva  – na ki találja meg?

De volt annyira finom, hogy megérdemeljen egy külön postot. Kicsit több időt kellet volna rászánni, de ezt egy picivel több élesztővel kárpótoltam. Szerintem így is remek volt.

New York Deli Rye

Kezdőtészta 100 g kenyérliszt 110 g rozsliszt 1 tk szárazélesztő 1,5 tk nádcukor 3,7 dl víz

Lisztkeverék

250 g kenyérliszt

100 g rozsliszt

1 tk szárazélesztő

1 kk őrölt köménymag (aki szereti, tehet bele többet)

0,5 ek só

2 ek olaj

egy fej hagyma

A kezdő tésztához valókat lazán összekevertem a dagasztógépem táljában. Egy másik tálba beleöntöttem a maradék hozzávalókat (az olaj és a hagyma kivételével) és összeforgattam.

A ragacsos katyvaszra rákanalaztam a lisztes keveréket és a konyha egyik melegebb helyén hagytam pihenni úgy 2-3 órát.

Közben az olajon aranybarnára pirítottam az apróra vágott hagymát.

Amikor letelt az indítótészta ideje, beüzemeltem a dagasztókart a gépbe, a tésztához adtam a megpirított hagymát és szép fényes, hólyagos tésztát dagasztottam.

Ezután újabb kelesztés következett – olyan 1-1,5 óra – amíg szépen a duplájára kelt.

A tésztából lisztezett felületen két hosszúkás veknit formáztam, sütőpapírra tettem  és konyharuhával letakartam.

A sütőt 230º-ra melegítettem elő egy tepsivel együtt.

Mikor már elég meleg volt, a vekniket a sütőpapírral együtt a forró sütőlapra tettem, a sütőt (belülről) alaposan megspricceltem vízzel, majd a forró, gőzös sütőben sütöttem a kenyereket kb. 30-35 percig.

Az ötletet Pákosztos Macska és smitten kitchen szépséges kenyerei adták.

Édes-savanyú csirkemell – Uncle Ben meg mondjon le

Közzétéve Szerző:
Válasz

Emlékszem réges-régen mekkora kedvenc volt a címben emlegetett bácsi üveges édes-savanyú mártása. Aztán ahogy a többi műkajáról, erről is “lejöttünk”.

Ezért is örültem meg az aktuális GoodFoodban talált receptnek – ráadásul még a szükséges hozzávalók is mind voltak itthon, csak egy ananászbefőttért kellett a boltba szaladni.

A végeredmény minden várakozásomat felülmúlta – a csirkehús puha, omlós, a tésztakabát könnyű és roppanós, a szószban pedig varázslatosan keverednek az édes, savanyú és csípős ízek.  És az elkészítése sem vesz igénybe egy óránál többet.

Omlós csirkemell édes-savanyú mártással

2 csirkemellfilé, vastagabb csikokra vágva

olaj a sütéshez

140 g liszt

1 tk sütőpor

25 g kukoricaliszt

2 dl hideg szénsavas ásványvíz

a mártáshoz

1 piros, kaliforniai paprika

1 chilli, kimagozva (eredetileg 3, de így is pont eléggé csípős lett)

egy nagy doboz ananászkonzerv

4 csillagánizs

2 ek tamarind paszta

100 g nádcukor

100 ml kínai rizsbor (vagy száraz sherry)

Először a szósznak álltam neki. Ehhez az ananászkonzerv leszűrt levét, a kimagozott, összevágott chillit és a felkockázott kaliforniai paprikát egy lábosba tettem és főzni kezdtem. Úgy 15 perc múlva már megpuhult annyira, hogy a merülőmixerrel krémesre tudtam turmixolni.

Hozzátettem a felkockázott ananászt és a többi ízesítőt és kis lángon addig főztem, amíg viszonylag sűrű, szirupos nem lett – ez olyan 20 perc volt.

Közben elkészítettem a csirkemelleket is. Egy mélyebb serpenyőben olajat melegítettem – kb. 1 cm mély legyen.

A felcsíkozott húsra ráfacsartam a citromlevet és egy kis sóval jól összeforgattam.

A kukoricalisztet egy lapos tányérban odakészítettem.

A sütőporral és egy csipet sóval elkevert lisztet egy mélyebb tányérba tettem és felöntöttem a hideg ásványvízzel.

A csirkedarabokat először a kukoricalisztbe, majd a sűrű tésztába mártogattam és a forró olajban kisütöttem.

Magában is isteni, de egy kis basmati rizzsel teljes értékű főétkezés is lehet belőle.

Csicsóka csőben sütve – parmezánnal és kakukkfűvel

Közzétéve Szerző:
Válasz

untitled

Csicsóka, vagy ahogy a művelt angol mondja: jeruzsálemi articsóka :-)

Magam is meglepődtem, mikor arról olvastam, hogy a csicsóka közeli rokona a napraforgónak. A felhasználása azonban jelentősen különbözik tőle, lévén, hogy a gyökerét fogyasztjuk. Régen vidéken sokat használták, a “szegények krumplijának” is hívták, igénytelen növény, gyakorlatilag kipusztíthatatlan.

Sajnos mára már szinte teljesen kikopott az étrendünkből, pedig a cukorbetegségben szenvedőknek (is) hasznos segítség lehet – magas rost-, inulin-, és fruktóztartalma miatt nagyon ajánlatos a diétába illeszteni.

Állaga leginkább a krumplira emlékeztet, de sokkal jellegzetesebb, kicsit földes íze van. Nekem nagyon ízlik. Meg is örültem, mikor Jamie Oliver egyik könyvében (The Return of the Naked Chef) találtam egy szimpatikus csicsókareceptet. Hetekig motoszkált az agyamban, hogy meg kéne csinálni, azt a jó kis Jamie féle diós-csicsókás dolgot. Majd szembesültem vele, hogy az eredeti receptben nincs is dió. Mindegy, az enyémben lett.

Csőben sült csicsóka

200 ml tejszín

100 ml tejföl

2 gerezd fokhagyma

1 citrom leve

4-5 ág kakukkfű,  a levelek az ágakról leszedegetve

100 g reszelt parmezán

só, bors

1 kg csicsóka, meghámozva, kisebb csíkokra vágva

kb. 2 szelet szikkadt kenyér, aprítóban durvára darálva, vagy 2-3 marék zsemlemorzsa

1 marék dió, durvára vágva

A sütőt előmelegítettem 220ºC-ra.

Egy tálban összekevertem a tejszínt és a tejfölt, belefacsartam a citromlevet, ment hozzá az összenyomott fokhagyma, a kakukkfű fele és a parmezán háromnegyede valamint só és frissen őrölt bors.

Beleszórtam a csicsókaszeleteket,  jó alaposan összeforgattam és az egészet egy sütőtálba terítettem.

Végezetül a durvára darált kenyérmorzsát összekevertem a maradék sajttal, dióval és a kakukkfűvel, a csicsóka tetejére szórtam, alufóliával letakartam és a sütőbe toltam.

45 percig sült letakarva, majd még 20-25 percig az alufólia nélkül. Köretként is jól funkcionál, de vega főfogásként is megállja a helyét.

Hogy jól induljon a nap

Közzétéve Szerző:
Válasz

savanyukaposzta_tokmagolaj

Télen mindig gond a vitaminfeltöltés. Primőröket nem veszek, a fagyasztóláda gyümölcstartalékai is vészesen megcsappannak már február tájékában és az almát is unom már.

Ekkor jön el a savanyú-káposzta ideje, amit valami rejtélyes oknál fogva a gyerekeim csak magában hajlandóak megenni – ételbe főzve kizárt. Jól mutatnak, mikor a piacon mindegyik kap a kezébe egy-egy zacskó káposztát, s abból falatoznak. Arról nem is beszélve, hogy fejenként 100 forintból megúszom a “vegyünk-valami-finomat-a -piacon” műsorszámot.

Magamat újabban ezzel a rém egyszerű salátával (?) kényeztetem reggelente, s csak halkan súgom, hogy nemcsak az ízlelőbimbók területén, hanem hasi tájékon is kellemesen elindítja a napot (főleg ha egy tejeskávét is utánaküld az ember….).

A kicsit átmosott, kicsavart savanyúkáposztát egy tálba tettem, meglocsoltam egy evőkanálnyi hidegen sajtolt tökmagolajjal és megszórtam 2 evőkanálnyi szárazon megpirított magkeverékkel (szezám-, len-, és tökmag). Jól összekevertem és már kész is a reggeli. Az egyszerűség gyönyörködtet.

Szecsuáni borsos biscotti

Közzétéve Szerző:
Válasz

szecsuani_biscotti

Mert nincs is jobb, mint reggel ugyanazt a számot meghallgatni minimum ötvenszer, egyre nagyobb hangerővel (éljen a síszünet). A túlélés egyik módja, ha éppen van kéznél valami jóféle keksz, amit az ember elmélyülten mártogathat bele a reggeli kávéjába (ahelyett, hogy a gyerekeit mártogatná valamibe).

A kekszet a szecsuáni bors teszi pikánssá, és érdekes módon semmifajta zsiradékot (se vaj, se olaj) nem tartalmaz – bevallom én is percekig kerestem a receptben az erre utaló jeleket, de tényleg nem kell bele.

És hogy Ti se ússzátok meg, alant található az emlegetett zenemű – ami amúgy zseniális, mint Szalóki Ági általában. Csak úgy 1 óra után….. na, inkább eszem még egy sütit.

Áfonyás-pisztáciás biscotti szecsuáni borssal

300 g liszt

1,5 tk sütőpor

150 g nádcukor

1 tk őrölt szecsuáni bors

3 tojás

50 g sózatlan pisztácia

75 g aszalt áfonya

  • A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és egy nagy, lapos tepsibe sütőpapírt terítettem.
  • A lisztet, sütőport, cukrot és a szecsuáni borsot összekevertem a robotgépem keverőtáljában. beraktam a dagasztókarokat, majd a tojásokat egyesével hozzáütve hagytam, hogy szépen összedolgozza a tésztát. Beleszórtam a pisztáciát és az áfonyát is, és ezekkel is jól összedolgoztam.
  • A tésztát kétfelé szedtem és mindkettőből egy-egy 4-5cm széles rudat formáltam.
  • Az előmelegített sütőben 20-25 perc alatt világos aranybarnára sütöttem.
  • 10-15 perc pihenő után ujjnyi vastag szeleteket nyestem belőle és tepsibe fektetve visszaküldtem a sütőbe még 10 percre. Így lesz igazán kétszersült (bis-cotti)

Tessék hozzá zenét bekapcsolni :-)

Diópesto

Közzétéve Szerző:
Válasz

dios_pesto

Kicsit szokatlan pesto, hiszen zöld alig akad benne, a dió uralja az egészet. Viszont rendkívül finom volt frissen kisült hagymás kenyérrel, Philadelphiával felturbózva szendvicskrémnek, vagy tejszínnel és kéksajttal tésztára.

Eredetileg kakukkfű kellett volna bele, ehelyett petrezselyem került hozzá – nekem az sokkal jobban harmonizált most a dióval (meg kakukkfű különben sem volt itthon)

Dió-pesto

1 jó nagy bögrényi dió,  szárazon megpirítva

kb. 5 dkg reszelt parmezán

1 gerezd fokhagyma

só, bors

3-4 olajban eltett aszalt paradicsom

jó minőségű olívaolaj

1 ek dióolaj

néhány csepp balzsamecet

egy fél csokor petrezselyem

Az összes hozzávalót az aprítóba zúdítottam és néhány gombnyomással már kész is volt a pesto. Én szeretem darabosan-rusztikusan, de persze egészen krémesre is lehet dolgozni