Vodka+rozmaring+narancs

Közzétéve Szerző:

vodka_rozmaring

Valentin-(hó)napi szívecskék helyett (lassan már február elején kezdődik az őrület) egy kellemes koktél vacsora utánra. Rozmaring-mániám kicsúcsosodásaként egy adag vodkába beáztattam néhány ágacskát “rossz-nem-lehet” alapon. Nem is lett. Egy pohár frissen facsart narancslével messze túlmutat a zsenge lánykoromban fantával felöntött vodkán.

Az elkészítése pedig rémesen egyszerű: 2 db (kb. 10 centis) alaposan megmosott rozmaringágat leöntöttem olyan 2,5 dl vodkával, majd lezárva néhány napra a kamrába tettem. Mikor már nem bírtam tovább, narancsot facsartam és a leszűrt vodkával ‘dúsítottam’.

Datolyás-diós finomság – a gyerekek örömére

Közzétéve Szerző:
Válasz

datolya-dio-keksz

Ilyen nehéz ügyem még nem volt a fotózással. És ilyen rekordsebességgel sem fogyott el még süti nálunk. Előrelátóan félreraktam 5 darabot – hiába, no, néha a gasztroblogger-énem kerekedik fölül….

Na de azt a felháborodást láttátok volna, mikor kiderült a dugi-süti léte! A gyerekek nagyon csúnyán néztek rám, és végig ott nyüzsögtek, mikor ehetik már meg a fotóalanyokat :-)

A süti maga rém egyszerű, csak dió, datolya és egy kevés nádcukor (persze itt is húztam az előírt adagon) amit a tojásfehérje fog össze.

A Kossuth Kiadó: Aprósütemények című könyvében találtam a receptet, ahol datolyás finomság és édes kényeztetés címen is szerepel. Hát, végülis mindkét elnevezés tökéletesen illik rá.

Datolyás-diós finomság

2 tojásfehérje

80 g nádcukor (eredetileg 180!!) – helyett nyírfacukor

170 g datolya (kimagozva)

170 g dió

1 citrom leve és reszelt héja

1 ek kakaó

A sütőt előmelegítettem 170 ºC-ra és kikészítettem két sütőpapírral kibélelt tepsit.

A datolyát finomra vágtam (ez volt a recept legmacerásabb része), a dió felét aprítóban egész apróra daráltam, a másik felét csak olyan durvábbra.

Egy tálban picit felvertem a tojásfehérjéket, majd hozzákevertem az összes többi hozzávalót.

A sütőlapokra teáskanállal kis halmokat szaggattam, kicsit ellapítottam őket és a meleg sütőben 25-30 perc alatt aranyszínűre sütöttem.

Pillecukor (aka marshmallow) házilag

Közzétéve Szerző:
Válasz

marshmallow

Már egy ideje ez is fent volt az “elkészítendő” dolgok közt – mióta csak megláttam a Baked fiúk könyvében. Az alkalmat azonban az új “gyerekeim”szolgáltatták – hiszen mivel is lehetne jobban lenyűgözni egy csapat kamaszt?

A szemléltetés híve vagyok. ha már tanulunk a “marshmallow”-ról, akkor meg is mutatom nekik milyen. És mennyivel menőbb egy házilagos változattal megkínálni őket, mint egy zacskós boltival.

Azt persze mondanom sem kell, hogy az igazi gyermekeim körében is osztatlan sikert aratott a pillecukor – már jöttek is az ötletek, mivel lehetne színezni, ízesíteni. És persze nyáron a nyársra is húzzuk alkalomadtán. Addig meg akár csokifondübe is lehet mártogatni.

Az előállítás valóban pofonegyszerű, semmi különleges dolog nem szükségeltetik hozzá, csak egy jó elektromos habverő – a legjobb, ha állványos, így egyszerűbb a folyadékokat összekeverni. A külföldi receptekben kivétel nélkül megtalálható kukoricaszirupot simán mézre cseréltem, a cukor felét pedig nádcukorra.

És hogy nekem ízlett-e? Köztudomásúlag nem vagyok nagyon édesszájú, és ez hogyismondjam…. tulajdonképpen tömény cukor. Meghagytam a gyerekeknek. Viszont forró csoki tetejére szórva (ahogy nemrég Makkánál is láttam) igazán a szívembe lopta magát.

Pillecukor (marshmallow)

4 ek zselatin (sima Kotányisat használtam – a lényeg, hogy (étkezési)  zselatin legyen, tortazselé, befőző zselésítő NEM játszanak)

1,5 bögre víz (1 bögre = 2,5 dl)

330 g cukor (a fele nádcukor volt)

0,5 bögre méz

¼ tk só

kevés vanília őrlemény

¼ bögre porcukor

¼ bögre kukoricakeményítő

A zselatint egy bögre vízzel elkevertem és a keverőtálba öntöttem.

A maradék vizet, a cukrot, a sót és a mézet egy magasabb falú lábasban összeforraltam, majd a lángot a lehető legkisebbre vettem.  Elvileg olyan 126 ºC-ot kell elérnie a szirupnak, ez olyan 7-8 percnyi forralás (kis lángon)

A habverőt bekapcsoltam, elkezdtem keverni a zselatint és közben lassan hozzáöntöttem a forró cukorszirupot. Magasabb fokozatra kapcsolva kb. 8-10 perc alatt gyönyörű hófehér habbá varázsolta a cukros cuccot a gép (ez bevallom eléggé lenyűgöző volt).

Egy 23×33 cm-es tepsit sütőpapírral kibéleltem és egészen vékonyan kiolajoztam. A porcukor-keményítő keverék egy részét beleszitáltam, majd ráterítettem a habos masszát. A tetejét egy olajjal kicsit megkent lapáttal elsimítottam és egy réteg ide is került a porcukorból.

Egy éjszakát állt a pulton, reggel remekül lehetett picit megvizezett ollóval szeletelni. Az oldalakat is meg lehet hempergetni a porcukorba, nekem gyorsabban elfogyott, minthogy erre sor került volna.

Állítólag 3 hétig áll el :-)  Mondanom sem kell, ennek kipróbálására nem került sor.

Olyat kaptam, nyulat fogtam….

Közzétéve Szerző:
Válasz

zoldseges_nyul_II

Még múlt héten keresett meg egy kedves hölgy, hogy szívesen adnának egy adag nyúlhúst kipróbálásra. Bevallom, nagyon megörültem, hiszen gyermekkoromban rendszeresen vágtak a nagyszüleim nyulat és sokszor került hétvégenként asztalra. (Sőt egyszer egy nyúlfarkat el is kuncsorogtam nagyapámtól – csak éppen kicsontozni felejtette el…. Egy idő múlva igen büdös volt a szobámban :-)  )

Emlékszem a tesóm is rendszerint vadas nyulat rendelt a szülinapjára (persze tizenévesen az egész éjszakai bulizás után aztán volt, hogy nem evett az ünnepi ebédből, emlékszel, Tücs???) amit persze édesanyám istenien készített.

Egy ideje sajnos már nem jutottunk nyúlhúshoz – valahogy eszembe sem jutott, hogy bizonyára azt is lehet venni jobb henteseknél – így nagyon megörültem a lehetőségnek.

És előttem volt a nagy próbatéttel: olyan formában elkészíteni, hogy Férj is megegye – eddig ugyanis mereven elzárkózott a nyúlhús fogyasztása elől. Pedig – és lehet, hogy ezzel nem leszek túl népszerű – szerintem a nyúlhús kifejezetten finom. A csirkével ellentétben sokkal zamatosabb, szaftosabb és mint az a Gasztrabbit honlapon olvashatjuk, fehérjében gazdag és egészséges is.

Az egész nyúl darabolásánál jól jöttek a Csillagánizs Főzőiskola húsos estjénél tanultak (ott is szétbontottunk egy egészet) és végül az összes darab egy zöldséges, mustáros egytálételbe került. Az elején az összes húsdarabot jó alaposan átpirítottam, majd a zöldségekkel együtt a sütőben puhára pároltam – így nagyon klassz, szaftos maradt. És az uram is megette :-)

zoldseges_nyul_I1

Zöldséges, mustáros nyúl

1 egész nyúl

liszt

4-5 ek olaj

2 nagy póréhagyma

1 szál szárzeller, szeletelve

4 nagyobbacska sárgarépa, felkarikázva

3 gerezd fokhagyma, apróra vágva

só, bors

kakukkfű

rozmaring

1 szegfűszeg

2 ek zsálya

2 ek koriander mag

2,5 dl száraz fehérbor (nálam Szabó Gyula bácsi hegyaljai Furmintja)

5 dl alaplé

1-2 evőkanál Dijoni mustár

1 nagy köteg friss petrezselyem, apróra vágva

A nyúldarabokat szárazra törölgettem, sóval borssal megszórtam, majd lisztbe forgattam. Az olaj felét egy serpenyőben megmelegítettem (érdemes olyat használni, amit később a sütőbe is be tudunk tenni) és a húsdarabokat alaposan átpirítottam rajta.

A husit papírtörölközőre szedtem majd félretettem. A maradék olajat a serpenyőbe öntöttem, ment rá a hosszában kettészelt, majd félkarikákra vágott póréhagyma, a fokhagyma és a koriander. Kevergetve pár percig sütöttem, majd hozzáadtam a répát és a zellerszárat is. A zsályát is belekeverve jó alaposan összeforgattam.

A lángot nagyobbra véve hozzáöntöttem a bort, felkapargattam az esetlegesen leragadt darabkákat a serpenyő aljáról és a felére beforraltam a levet.

Végül a nyúldarabokat  és a többi fűszert is beletettem, az alaplével felöntöttem, letakartam és előmelegített (170 ºC) sütőbe toltam.

Nekem valamivel több mint egy óra kellett, hogy jó puha legyen a hús.

Ekkor a tűzhelyen még forraltam egyet (soknak találtam a levet), belekevertem a mustárt, megszórtam a petrezselyemmel és mehetett is az asztalra.

Jó szokásomhoz híven picit előfőzött, majd sütőben ropogósra sütött krumpli ment mellé (mit tegyek, ez az aktuális kedvenc).

Az ötletet innen merítettem.

Egy kis napsütés – görög diós süti Metaxával

Közzétéve Szerző:
Válasz

gorog_dios_torta

 

Nem tudom a nagyvárosban milyen a hóhelyzet, de itt fent a dombon olyan, mintha egy másik helyen laknék. Az utcák szinte felismerhetetlenek a rengeteg hótól. És olyan puha, kerek, fehér minden.

Parkolni viszont szinte lehetetlen, tegnap az iskola parkolójából (ahonnan semmi havat nem takarítottak el)  úgy ásott ki két lelkes apuka. Ja, akinek hólapát is van a kocsijában….. Úgy könnyű :-)!!

(Ide lehetne olyan péterannásan írni: Önök mit hordanak ilyenkor a kocsijuk csomagtartójában? Hóláncot? Lapátot? Szánkót?)

Ez a jó kis görög sütemény még a  hétvégén készült, dióval, naranccsal és némi Metaxával – hólapátolóknak különösen fontos a kellő mennyiségű ‘vitamin’ bevitele :-)

Görög diós sütemény

200 g dió (175 g durvára darálva – a többi egészben)

2 tojás

125 ml jó minőségű olívaolaj

100 g nádcukor

125 ml görög joghurt

185 g liszt

1 tk sütőpor

egy csipet só

1 tk őrölt szegfűszeg

a sziruphoz:

100 ml méz

1 fahéjrudacska

3 szegfűszeg

1 narancs héja – krumplipucolóval vékonyan lehántva (csak a sárga rész)

50 ml Metaxa

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és sütőpapírral kibéleltem egy 20 cm átmérőjű kacspos tortaformát.

A tojásokat a cukorral habosra kevertem, majd hozzácsorgattam az olívaolajat is. Amikor már szépen összedolgozta a gép, belekanalaztam a joghurtot, majd – a robotgépet kisebb fokozatra állítva – a sütőporral, a sóval és a szegfűszeggel elkevert lisztet is.

Végül a durvára darált dió is belekerült, s jó alaposan összekeveredett a tésztával.

A masszát az előkészített formába öntöttem, kiraktam a félretett, egyben hagyott diódarabokkal és 40-45 percig sütöttem.

Mialatt a süti egy picit meghűlt, elkészítettem a szirupot. A hozzávalókat egy tálba öntöttem és egyet forraltam rajta.

A süteménybe egy fogpiszkálóval(hurkapálcával) lyukakat fúrtam és a szirupot lassan – hogy legyen ideje beszívni – rálocsoltam.

Mézzel és vaníliával kikevert görög joghurttal ettük.

Csirke, paszternák, vargánya, répa, zeller – egy tálba vele!

Közzétéve Szerző:
Válasz

teli_csirke_egytal

Még egyszer régen kinéztem ezt a receptet a GoodFood magazin 2008/12 számából. Ilyenkor gyorsan végigfutok a hozzávalókon, megcsodálom a képet és igyekszem elraktározni a fejemben a megfőzendő dolgok közé.

Aztán egy szép napon nagyjából minden alapanyag akad itthon hozzá, s akkor elkezdem alaposan elolvasni a receptet. Na ilyenkor azért érnek meglepetések – például szembesülök vele, hogy a recept szerint bizony egy egész csirke kéne, amit megfőznek, s úgy adják a zöldségekhez. Nekem meg ott figyel a kiolvasztott csirkemell a konyhapulton.

De persze semmi nincs veszve, minden recept variálható, ezt is sikerült a meglévő alapanyagokhoz formálnom, s ráadásként még egy kevés fagyasztott vargánya is került bele.

Téli csirkés egytál

2 csirkemellfilé

100 g füstölt szalonna

2 fej hagyma

6 zellerszár

5 sárgarépa

2 paszternák

3-4 közepes sörretek

2 (fagyasztott) vargánya

2 babérlevél

kevés kakukkfű

1 nagy csokor petrezselyem

1 ek liszt

3-4 dl alaplé

2 ek magos mustár

4-4 ek tejföl és tejszín

A felkockázott szalonnát kevés olajon megsütöttem. Mikor már szépen pirult, hozzátettem a hagymát, majd kicsivel később a kockára vágott csirkemellet. Alaposan átforgattam a húst, hogy minden oldala megsüljön, majd ment bele a a tetszőleges alakzatúra vágott répa, a zeller, a paszternák, a gomba, a sörretek és a fűszerek. Jól átforgattam , megszórtam a liszttel, aztán felöntöttem az alaplével és kis lángon, letakarva úgy 40-45 percig főztem.

Tálalás előtt belekevertem a mustárt és a tejföl-tejszín keveréket és megszórtam az apróra vágott petrezselyemmel.

Kicsit előfőzött, majd a sütőben ropogóra pirított krumpligerezdekkel ettük.

 

Bagel visszatapsolva – mazsolás, fahéjas

Közzétéve Szerző:
Válasz

bagel

Nemrégiben egy színházi est előtt a nagyfiammal betértünk a CoffeeHeaven egyik kirendeltségébe. Megjegyzem horribilis árakon adják a kávét, ellenben nagyon finomak. És a gyerek diák-kedvezményével  már nem is olyan szörnyű. (A kamasz gyerek előnyei 1. és egyben utolsó részét olvashattátok)

A kamasz gyerek pedig nemcsak kávét szeretne, de persze éhes is. Jó legyen, egyszer élünk. Mazsolás-fahéjas bagel, Philadelphia sajtkrémmel és eperlekvárral (Bonne Mamman, pici üveges, rém cuki – persze eltörtem) tálalva. A bagelt toast-sütőben melegítették, így persze közel sem járt az eredeti állaghoz, az ízek viszont nagyon egyben voltak.

Szóval kamasz gyerek kávét kér, etetni kell és utána még reklamál is, hogy én miért nem csinálok ilyet otthon. És igaza van. Miért ne?

*NB: valóban sajtkrémmel és eperlekvárral klasszikus és nagyon finom de hajszálvékony sonkával, juhsajttal és aszalt paradicsommal sem egy utolsó élmény…..

*NB2: az eredeti recept egy éjszakányi pihentetést ír a hűtőben, nekem néhány óra után is tökéletes lett a végeredmény

Mazsolás-fahéjas bagel

kezdőtészta (sponge)

4 bögre liszt (kb. 510 g)

1 tk száraz élesztő

5 dl langyos víz

továbbá

3¾ bögre liszt (kb. 450 g)

1 tk száraz élesztő

1 púpos ek sikér (bioboltokban kapható)

1 ek fahéj

5 ek nádcukor

2¾ tk só

2 tk malátapor (én a gyerekek pótkávéjából loptam)

150 g mazsola

a tetejére

1 tojás, enyhén felverve

A kezdőtészta alkatrészeit egy műanyag keverőlapáttal nagyjából összekevertem, majd letakarva, szobahőmérsékleten kelni hagytam.

(Közben elmentem, kicsit dolgoztam és hazahoztam a gyerekeket)

A kezdőtészta eközben szép buborékosra változott. Ekkor hozzákevertem a többi alkatrészt (a lisztből az utolsó 50 grammot már apránként, a dagasztás alatt adagoltam hozzá, csak annyit, amennyit még felvett a tészta) és a dagasztógépemre bíztam a dolgot. Kisebb teljesítményű gépnél érdemes nem állvánnyal, hanem kézzel dolgozni, mert a tészta nagyon sűrű, ruganyos lesz.

A tésztát egyből 12 egyforma részre osztottam. Mindegyik darabból zsemleszerű formát csináltam, a közepébe a hüvelykujjammal egy lyukat fúrtam és ezt tágítva próbáltam a külső részt egyenletesre formázni. (Előzőleg a hengert-formázok-összeragasztom elvet követtem, de úgy nekem nehezebb egyenletes vastagságot előállítani)

Az előkészített tésztát letakarva szobahőmérsékleten hagytam pihenni olyan 25-30 percet. Ekkor úszópróbának vetettem alá hogy meglássam, kellőképpen lebeg-e a víz felszínén.

Egy kisebb lábasban vizet forraltam és beledobtam a próbadarabot – ha szépen felúszott a víz felszínére, akkor kellő mennyiségű levegő keletkezett a tésztában, ha elsüllyedt, akkorboszorkány még néhány perc kelesztésre volt szükség.

Ezután a tepsibe (sütőpapírra) sorakoztatott karikákat a hűtőbe raktam, s elvittem a csemetéket néptáncra.

Miután ezen anyai teendőmet is sikeresen abszolváltam, már csak a főzés-sütés volt hátra.

Előmelegítettem a sütőt olyan 210ºC-ra és feltettem egy nagy – inkább széles, mint mély – edényben vizet forrni.

A bageleket négyesével a forrásban lévő vízbe potyogtattam (oldalanként egy percet kaptak) majd visszapakoltam őket a tepsibe. Az így előkészített tésztákat lekentem a tojássárgával és mehettek is a sütőbe, ahol 15-20 perc alatt gyönyörűre sültek.

smittenkitchen receptje alapján, aki viszont Peter Reinhart receptjét használta