Citromos-mákos whoopie-pie

 whoopie-pie

A whoopie pie már nevében is annyira cuki, hogy kimondani is jólesik. A sütőtökös variáció is nagyon bejött anno, most igazából – mint a gombhoz a kabátot – a citromkrémhez (lemon curd) gondoltam ki a mákos-vaníliás köntöst.

Vaníliás-mákos whoopie pie

250 g liszt

1½ tk sütőpor

1 tk szódabikarbóna

½tk só

80 g vaj

140 g cukor

2 tojás

½bögre tej

1 vaníliarúd kikapart magjai

3 ek darálatlan (!) mák

A vajat a cukorral kikevertem, mentek bele a tojások és a vanília, majd felváltva a tej és a liszt-sütőpor-szódabikarbóna-mák keverék.

Sütőpapírt tepsibe vágtam, ráadagoltam kanállal a tésztát (nem finomkodtam kinyomózsákkal, mint régen) és előmelegített sütőben 10-12 perc alatt megsütöttem.

lemon curd Millie receptje alapján készült, tényleg nagyon gyors és isteni finom!!

4 egész tojás
4 tojás sárgája
150 g cukor
150 g vaj
250 ml citromlé

Ezt mindet összekutyultam egy lábasban és habverővel folyamatosan kavarva kis lángon sűrű krémmé főztem. Szitán átszűrtem és kihűtöttem. mehet bele így magában is – akkor jó intenzív, citromos lesz – vagy némi mascarponéval, krémsajttal lazítva, mint a képen. A megtöltött sütik néhány óra alatt klasszul átpuhulnak a krémtől!

Újkrumpli-saláta és sóska vinaigrette

soska-vinaigrette

Ha Ch&V nyers uborkából csinál salátaönetetet, miért is ne lehetne sóskából is. Amúgy is szegény zöld olyan elhanyagolt, többnyire főzelékként végzi. Az apró szemű újkrumpli így kapott egy pikáns, kicsit savanykás öntetet mézzel és a Tokaji Borecet Manufaktúra ízletes muskotályos ecetével kiegészülve.

Újkrumplisaláta sóskás vinaigrette-tel

500 g apró szemű újkrumpli

100 g sóskalevél

3 ek citromos olívaolaj

2 ek Tokaji muskotályos borecet

1-2 ek méz

rukkola

A krumplikat letisztítottam, és tepsiben, kicsi sóval és olívaolajjal puhára sütöttem.

A sóska belső, vastag erét kiszedtem, a leveleket aprítóba raktam. Ment hozzá a borecet, a méz és az olívaolaj és összeaprítottam. Nem kell teljesen egyneművé, rusztikusabban jobban mutat. A lemosott rukkolát egy tányérra halmoztam, s a tetejébe ültettem a sóskás vinaigrette-tel összeforgatott krumplikat.

Édeshármas: eper-spárga-rebarbara

eper_sparga_rebarbara

A  spárga-eper kombináció és az eper-rebarbara páros igazi klasszikusnak számít, miért ne lehetne mindhármat összekeverni? Csatlakozott még a trióhoz némi bazsalikomos borecet aTokaji Borecet Manufaktúrából és kevés rózsabors. Rozéra sült kacsamell mellé ettük.

Eper-spárga-rebarbara

500 g fehér spárga

egy ek vaj

2 ek nádcukor

5-6 szál rebarbara

200 g eper

1 tk rózsabors

2 ek bazsalikomos Tokaji borecet

frissen őrölt bors

A vajat egy serpenyőben megolvasztottam majd a spárgadarabokat rádobtam. Megszórtam a cukorral és néhány percig pároltam, majd addig pirítottam, míg kicsi színt kapott. Ekkor dobtam rá a rebarbarát, ezzel is néhány percig sütöttem – vigyázva, mert a rebarbara hajlamos néhány másodperc alatt túl puhára főni. A kicsit megtört rózsaborssal megszórtam, az ecettel meglocsoltam, s a félbevágott epreket már csak az utolsó percben dobtam rá.

Egy kis retró – Jaffa fagyi

jaffa_fagylalt

Tavasz végén nagy bajban voltam a fagyikészítéssel – ilyenkor nem terem még semmi gyümölcs, ami alapanyagul szolgálhatna a gyerekek tejmentes sörbetjeihez. Készült egy banános kiwifagyi, de valami frissebb, savanykásabb ízre vágytam. Aztán eszembe jutott Axiremek ízkombinációja, ami lekvárként nagyon bevált.

Jelentem, fagyiként is megállja a helyét, és egészen meglepő módon egy az egyben olyan retro Jaffa szörp íze van, mint amilyet gyermekkoromban ízleltem utoljára. Egyébként tudja valaki, miért hívták egyáltalán Jaffának?

Szóval a fagyi alapja ugyan sárgarépa, de ez ugyanúgy rejtve marad a gyermeki szem elől, mint a lekvárnál.

Jaffa fagyi

500 g sárgarépa

2 citrom leve és héja

1 narancs leve és héja

300 g nádcukor

őrölt kardamom

1 vaníliarúd kikapart belseje

A sárgarépát megpucoltam, felszeleteltem és puhára főztem – a végén hozzáadtam a cukrot is, hogy elolvadjon. Belereszeltem a héjakat, belefacsartam a gyümölcsök levét és  kardamommal, vaníliával ízesítettem.

Mikor lehűlt, ment a fagyigépbe, és már kész is!

Csokoládés tapenade kecskesajttal az Andalúz versenyre

tapenade_csokolade

Az Extenda által meghirdetett Egy csipetnyi Andalúzia receptversenyre készült ez az egyszerű, mégis különleges előétel. A tapenade egy fekete olíva, kapribogyó és szardella alapú krém, melyet a franciák szívesen kennek ropogós kenyérdarabokra, de akár egy grillezéshez is kiváló.

A csokoládé önmagában is egy  fantasztikus darab volt – egy rozmaringos, lime-os, borsos étcsokoládét használtam hozzá – hihetetlen jól harmonizált az olíva és a kapri sós ízeivel.

Ha tetszik, kérlek nyomjatok majd rá egy lájkot a facebookon :-)

Csokoládés tapenade kecskesajttal

150 g magozott fekete olívabogyó

30 g étcsokoládé (Lauenstein)

4 ek olívaolaj

1 ek kapribogyó

friss kecskesajt

baguette szeletek, pirítva

A csokoládét vízgőz felett felolvasztottam. Az olívabogyókat és a kaprit késes aprítóban összekevertem – nem kell egészen pépesre. Az olívaolajat és a megolvasztott csokit hozzáadtam, frissen őrölt borssal megszórtam.

A baguette szeleteket megpirítottam és a sötét tapenade-ot és a fehér kecskesajtot rákentem. Egy pohár jó bor sose árthat mellé…

Slágergyanús borkísérő – medvehagymás, kacsazsíros kiflik

medvehagyma_kifli

Na ez a kifli végzett szorosan második helyen a hamburger-zsemle mögött a “Legnehezebben Fotózható Étel” kategóriában. Olyannyira illékony darab, hogy most is a fél kosárral elfogyott, mire észbekaptam. A legtöbb medvehagyma idén ilyenben tűnt el – most már a fagyasztós készleteket fogyasztom – de simán, a hagyma nélkül is zseniális. Kipróbáltam vajjal, bio tejmentes margarinnal, de a legütősebb a kacsazsír-medvehagyma-vulkánsó  (a tetejére) kombó volt. Olyan, mint egy igazi, békebeli hagymás-zsíros kenyér, csak más formában. Ja, és rozét inni KÖTELEZŐ hozzá!

A receptet a Heimann Pincészet oldalán találtam, a köménymagot alapból töröltem (nem szeretem és kész) a videó viszont nagyon hasznos!

Heimann kifli medvehagymával (vagy anélkül)

600 g liszt

3 dl tej/rizstej/víz

125 g vaj/biomargarin/kacsazsír

1 kk cukor

1 kk só

25 g friss élesztő (vagy egy zacskó szárított)

4-5 ek aprított medvehagyma (opcionális)

a tetejére

1 tojás

Maldon só/vulkánsó/nagyszemű só

A hozzávalókat egy tálba mértem és a dagasztógéppel jól kidolgoztam. Kicsit lágy, fényes, az edény falától elváló tésztát kaptam. 1-2 órát kelesztettem. Szoktam úgy is csinálni, hogy este bedagasztom, hűtőben éjszakáztatom, reggel sütöm. Úgy is remekül működik.

Miután megkelt, átgyúrtam és 6 egyenlő gombócra osztottam. Minden gombócot vékonyra nyújtottam, az így kapott kört 8 cikkre vágtam és felsodortam.

A kifliket tepsibe rakosgattam, tojással lekentem, a sóval megszórta és előmelegített sütőben (légkeveréses, 200ºC) 10-12 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Graham cracker

graham_cracker

Időről időre szembejön velem angol nyelvű újságokban és blogokon a Graham cracker. Az amerikai egészség-mánia egyik korai hírnökét a 19. század elején alkotta meg egy bizonyos Sylvester Graham tiszteletes. Véleménye szerint – s ebben Dr. John Harvey Kellog (ismerős a név a cornflake dobozról?) is osztozott – az volt, hogy az egészségtelen nemi vágyat egészséges ételekkel kell megfékezni  🙂

Hát erről itt most nem fejtenék ki véleményt, ami tény,az az, hogy ugyan a gyártás kicsit macerás – jobb szeretem a gombócolós  kekszeket – de mindenképpen megéri, mert nagyon finom lesz. Állítólag cheesecake alapnak is megteszi, de nálunk persze azelőtt elfogyott, hogy ezt kipróbálhattam volna.

Viszont eszembe jutott egy jégkrém, amit régen sokat ettem – puncs és csokifagyi volt két réteg keksz között. Emlékszik erre valaki? Ehhez viszont remek alap lehetne…

200 g liszt

140 g Graham liszt

175 g sötétbarna nádcukor

1 tk szódabikarbóna

3/4 tk só

100 g sótlan vaj, hidegen

80 ml méz

5 ek tej

1 vaníliarúd belseje

Egy nagyobb tálban összekevertem a liszteket, a sót, a cukrot és a szódabikarbónát. Beleszórtam a felkockázott hideg vajat és gyors mozdulatokkal morzsásra dolgoztam.

Egy kisebb edénybe kimértem a mézet, a tejet és a vaníliát. Lassan ként a lisztes keverékhez öntöttem és a gép keverőlapátjával jól összedolgoztam. Elég ragacsos lett, de nem ijedtem meg, alaposan beliszteztem és két részre vágva, folpackba csomagolva a hűtőbe dugtam pihenni.

A pihenő után alaposan lisztezett felületen vékonyra nyújtotam, négyzeteket vágtam, megszurkáltam és előmelegített sütőben 180 ºC-on megsütöttem (14-06 perc)

A receptet itt találtam – csak a liszt arányán változtattam.