Fehérboros-olívaolajos sütemény Neil Perrytől

feherboros_sutemeny

 

Két dolog történt, ami közrejátszott ennek a süteménynek a megszületéséhez.

Az egyik, hogy jött a postás, és a T. Bálint Kiadónak köszönhetően kaptam egy újabb gasztrocsemegét, Neil Perry szakácskönyvét –  ‘Jól enni, jól lenni’ címmel. Szimpatikus kis gyűjtemény, letisztult, elegáns megjelenéssel, kipróbálnivaló receptekkel.

A másik, hogy  barátnőmék egy üveg édes borral érkeztek vendégségbe (késői szüretelésű hárslevelű Tokajról) Hát, most már ki kell jelentenem, nem szeretem az édes bort Az első a száraz fehér, aztán a rozé, és ha az étel (vagy az élet) úgy hozza, természetesen egy jó vöröset sem vetek meg. (Ó, és az ősz a silleré, persze)

Szóval kapóra jött a kinyitott üveg borhoz ez a süti, amihez desszertbor dukál. És nem mellé, hanem bele. A tésztájába és a szirupba is. Próbáljátok ki, igazán jó állagú, és nagyon finom sütike lett a végeredmény (legalábbis a többiek ezt mondták).

Olívaolajos-boros sütemény

2 tojás

115 g cukor

185 ml jó minőségű olívaolaj

125 ml édes desszertbor

1 (bio)citrom héja lereszelve

185 g liszt

80 ml tej

2,5 tk sütőpor

a sziruphoz:

115 g kristálycukor

125 ml desszertbor

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra.

Keverőtálban a tojásokat a cukorral habosra vertem. Hozzáöntöttem a bort, az olívaolajat és a tejet, majd belekevertem a száraz hozzávalókat is.

Kb. 20-22 cm átmérőjű, magas falú piteformába öntöttem a masszát és 40 percig (tűpróba) sütjük.

Közben a cukrot megkaramellizáltam, felöntöttem a borral és lassan szirupossá forraltam.

Tálaláskor a sütire csurgattam.

 

 

 

Nyárbúcsúztató grillparti – whiskey-s, vaníliás tarja, ötfűszeres csirke és margaritás oldalas

[1]

Mikor augusztusban kinéztük október első hétvégéjét a grillpartira, nem gondoltam volna, hogy ilyen csodálatos időnk lesz hozzá.

Az előkészületek megtörténtek – Gál Józsinál bevásároltam finom húsokból, a brüsszeli reptéren meg persze beszabadultam egy hatalmas újságoshoz és mindenféle főzős újságot vettem magamhoz, többek közt egy Fine Cooking nevű lapot is – ami borsos árának minden forintját megérte.

Férj ugyan kicsit csúnyán nézett, mikor az egyik pácba a whiskey-t, a másikba a tequilát locsolgattam erősen – de aztán némi kertimunka emlegetésével eltávolítottam a konyhából, s onnantól szabadon garázdálkodhattam. Nem mondom, hogy egyszerűen összedobható kis cuccok, mindegyik kétfázisos eljárás volt – de a végeredmény nagyon finom lett.

Whiskey-s, vaníliás tarja (4 nagyobb szelethez)

a vizes páchoz:

2 ek só

¼ bögre whiskey (Jameson)

3 ek sötét nádcukor

2 ek melasz

1 vaníliarúd

a fűszerkeverékhez

1 ek pirospaprika

1 ek nádcukor

1 ek só

1 ek frissen őrölt bors

2 tk zsálya

1½ tk mustárpor

2 kisebb szárított chilli összemorzsolva

1 tk római kömény

1 tk koriander

¼ tk gyömbér

¼ fahéj

A vizes pác hozzávalóit egy nagyobb tálba öntöttem, a vaníliarúd belsejét belekapartam és magát a rudat is beledobtam, majd két bögre forró vízzel együtt addig kevergettem, míg a cukor és a melasz is teljesen elolvadt benne.

A hússzeleteket egy fedeles műanyag edénybe rakosgattam és leöntöttem a páccal. Egy éjszakát a hűtőben töltött. A fűszersóhoz a hozzávalókat csak simán összekevertem.

Másnap leöntöttem a húsról a sós levet, alaposan bedörzsölgettem őket a fűszerkeverékkel, majd Férj gondjaira bíztam őket – aki a grillen szakszerűen megsütötte.

Ötfűszeres csirkecomb és szárny (1,5 kg húshoz)

a fűszerkeverékhez

2 ek sötét nádcukor

1 ek paprika

3 gerezd fokhagyma (átnyomva)

2 tk kínai ötfűszer

1 tk őrölt édeskömény

1 tk mustármagpor

só, bors

a kenegetéshez

½ tk kínai ötfűszer

¼ bögre hoisin szósz

2 ek méz

1 ek szójaszósz

2 tk szezámolaj

2 tk friss reszelt gyömbér

A fűszerkeverékhez valókat alaposan összekevertem és a húsokat jól bedörzsöltem vele. Ez is pihent egy éjszakát a hűtőben, majd kevés olajjal átkenegetve átadtam Férjnek, azzal az utasítással, hogy a mázat sülés közben szorgosan kenegesse rá.

Margaritás oldalas  (kb. 1 kiló húshoz)

a marinádhoz

1 narancs kifacsart leve

2 lime reszelt héja és kifacsart leve

¼ bögre fehér tequila

3 ek méz

3 ek olívaolaj

2 tk szójaszósz

3 gerezd fokhagyma (zúzva)

2 chili apróra vágva

1 tk őrölt kömény

só, bors

a mázhoz:

½ bögre narancslé

½bögre tequila

¼ bögre lime-lé

2 ek méz

A marinádhoz valókat összekevertem és az oldalasdarabokra öntöttem. Másnap kiszedegettem belőle a husikat, egy tálba átöntöttem a marinádot, hozzátettem a többi hozzávalót (mázhoz címszó alatt felsorolva) és egészes sűrűre, szirupossá forraltam.

Az oldalasokat szuvidáltuk – ennek hiányában érdemes néhány órát főzni a húsokat, a grillen szerintem nem puhul meg előfőzés nélkül (bár bevallom, még sosem próbáltam)

grillezés közben a mázzal kenegetve sütöttük készre.

Egyik kedves vendégünk, Barbi egy narancsos, marokkói cukkinisalátát hozott hozzá – tökéletes párost alkottak!!

[1] http://www.sajtkukac.hu/wp-content/uploads/2011/10/grill_pac.jpg

Citrom, narancs, kardamom, sárgarépa

sargarepa_dzsem

“Hideg van, szél fúj, jégeső ver,
az ég egy párás, téli ablak,
December apó vállán fenyővel
az utcákon szuszogva caplat.
Verítéke homlokára dermed,
mielőtt még alácsorogna.
Egy bögre forralt borra gondol,
s szép, ausztrál karácsonyokra.”

(Varró Dani)

Újabb gasztroajándék – is lehetne, ha nem ízlene annyira, hogy félő, senki sem fog belőle kapni. Vaktesztelésen (csukd be szemed-nyisd ki szád) a kamaszgyereknél is átment, nem ismerte fel az alattomosan, nagy mennyiségben belecsempészett sárgarépát.

Nálam most ez a csúcskedvenc – köszönet érte Axinak, aki fantasztikus chutney-kat gyárt!!!

Citromos-fűszeres sárgarépa jam

500 g sárgarépa, apró kockákra vágva

2 citrom leve és héja

2 citrom és egy narancs kifacsart leve (itt a héjak kandírozásra kerültek)

néhány csepp narancsolaj

1 ek fekete kardamommag

egy vaníliarúd (a kikapart rudakat mindig elrakom, ezekből dobtam bele egyet)

500 g cukor

1 zacskó zselésítő (pektin)

A répakockákat puhára főztem és leturmixoltam – lehet teljesen simára, vagy kicsit darabosabbra, ez ízlésfüggő. Összekevertem a cukorral, a citrom-, és narancslével, a citromhéjat is belereszeltem, a narancsolajat belecsöpögtettem  és a vaníliát is beledobtam.

Néhány perc forralás után ment bele a zselésítő és a kardamommagok, ezzel már csak egy picit főztem, majd azon forrón tiszta üvegekbe töltöttem és szárízdunsztba (pokrócok közé) raktam.

Borscs – az oroszok már a spájzban vannak….

borscs

 

 

Valamelyik nap a nagyfiammal a kedvenc sorozatunk aktuális részét kénytelenek voltunk orosz alámondással (retro fíling – emlékeztek még a monoton alámondásos filmekre???) megtekinteni. Bizonyára csak véletlen egybeesés, hogy másnap pont egy orosz levest főztem. Vagy ez a tudatalatti működése?

Mindenesetre a leves annyira jó lett, hogy a Férj kérésére meg is örökítettük, s külön sikerélménynek könyvelem el, hogy a céklától rejtélyes módon irtózó lányocskám is egy jó nagy tányérral betermelt belőle.

Lúdanyó receptjét hangoltam át az ízlésünknek és a hűtőnknek megfelelően.

Borscs

kb. 500 g marhahús (nálam ez most maradék rostélyos darab volt, de a lábszár az ideális)

egy nagyobb darab levescsont – ez meg éppen egy mangalica-tarja csontja lett, de tulajdonképpen bármi megfelel

4-5 sárgarépa

2 paszternák (vagy fehérrépa)

3 kisebb cékla

egy fél fej káposzta

1 fej vöröshagyma

2 ek paradicsompüré

1 ek cukor

1 ek almaecet

2-3 babérlevél

só, bors

tejföl

Reggel korán odaraktam a nagyobb darabokra vágott húst és a csontot némi sóval egy nagy tál vízben főni. Ez akár néhány órát is elrotyoghat a tűzön. Mikor a hús már teljesen puha volt, elzártam alatta a lángot.

A hagymát felaprítottam, a céklát, a káposztát, a sárgarépát és a paszternákot hosszúkás, vékony csíkokra szabdaltam.

Egy lábosban olajat forrósítottam és rádobtam a hagymát. Illatosra pirítottam, majd ment hozzá a cékla is. Jól átforgattam, kicsi megsóztam, belekevertem a paradicsompürét, a cukrot és az ecetet, majd egy jó félórát fedő alatt pároltam. Ezután hozzátettem a felaprított zöldségeket és felöntöttem a leszűrt húslével. Szükség szerint sóztam és a babérlevéllel ízesítettem.

Így egyben rotyogtattam még vagy félórát, amíg a zöldségek is megpuhultak. Közben a megfőtt húst falatnyi kockákra vágtam és a végén néhány tekerés borssal egyetemben azt is a leveshez adtam.

Tálaláskor egy-egy nagy evőkanál tejfölt raktam minden adag tetejére.

Jó tartalmas, kiadós leves, nálunk almagombóc kísérte.

 

 

ceklaleves1

Gyorsan, valami hideget – fagyi főzés nélkül!

Lassan állandóan munkában van a fagyigépünk, hogy ilyen hirtelen beköszöntött a nyár. Nagyon szeretem a tojásalapú fagyikat, de ha hirtelen kedvünk támad valami jéghideg finomságot enni, jobban járunk egy főzés nélküli fagylalttal.

Persze nem a zacskós verzióra gondolok, hanem az úgynevezett Philadelphia-style változatra, ami a nevében szereplő krémsajtot nem tartalmazza, van viszont benne jócskán tej, tejszín, illetve jelen esetben sűrített tej.

A hozzá készült csokoládéöntet szintén körülbelül 5 perc munkát igényelt – az eredmény pedig egy tökéletesen bársonyos krém, amiből egy adagot sosem árt készenlétben tartani a hűtőben. Ennek a receptje természetesen a fagyi-guru David Lebovitz könyvéből származik.

Főzés nélküli vaníliafagyi

3,5 dl tejszín

4 dl tej

1 tubus sűrített tej

1 vaníliarúd kikapart belseje

2 banán

A tejet, a tejszínt és a sűrített tejet összekevertem – hűteni nem is kellett, mert a hűtőből vettem elő mindent. Hozzátettem a vaníliát és már mehetett is a fagyigépbe. Mielőtt elérte volna a tökéletes állagot a két összeturmixolt banánt is beleöntöttem.

Gyors csokoládéöntet

2,5 dl víz

50 g jó minőségű, cukrozatlan kakaópor

125 ml kukorica-maláta szirup (bio boltokban kapható – ennek hiányában helyettesíthető Golden Syruppal, glükózsziruppal, vagy mézzel)

60 g étcsokoládé

1 ek nádcukor

A hozzávalókat vízgőz felett összeolvasztottam, és rövid pihenő után a hideg fagyira locsoltam. Isteni párosítás!

Lebovitz “kis fekete ruhaként” emlegeti ezt a csokoládészószt, aminek mindig muszáj otthon lennie és bármilyen alkalomra bevethető. Persze már megint igaza van.

N.

Pancake – amikor a palacsintát is palacsintával esszük 1. rész

kep_iiVégre egy olyan angolszász ünnep, amit szívesen meghonosítanék itthon. Palacsinta-nap. Kell ennél jobb? Kíváncsi vagyok ezt még miért nem karolták fel a palacsintasütőgyártók. Vagy a lisztes cégek. Vagy bárki…

Érdekes módon, már általános iskolában is tanultam erről a napról, de csak néhány évvel ezelőtt állt össsze bennem a kép, hogy tulajdonképpen ez egy nálunk is létező – bár kevésbé hangsúlyos – ünnep megfelelője.

Párhuzamosan a mi húshagyó keddünkkel a briteknél is a farsangi időszak lezárása ez a nap, felkészülés a Húsvétot megelőző 40 napos böjtre. És miért pont palacsinta? Mert ezzel elhasználták az összes megmaradt “bűnös anyagot” – mint a vajat, tojásokat és cukrot.

pancake2És hogy milyen hagyományok kötődnek ehhez a naphoz Angolhonban? Az iskolákban és a kisebb közösségekben ilyenkor palacsinta-versenyt tartanak, amiről persze nekem mindjárt a Palacsintás király és Kökényszemű Katica jutott eszembe (van-e ki e mesét nem ismeri?). Azonban itt nem a mennyiség a lényeg, hanem egy bizonyos távolság minél gyorsabb megtétele – lehetőleg futva – és közben a palacsinta adott számú feldobása – és persze elkapása – a sütőedényben.

A hagyomány eredete még viccesebb – egy Olney-i háziasszony annak idején annyira belefeledkezett a palacsintasütésbe, hogy csak a misére hívó harangszó ébresztette rá kötelességére. Ekkor azonnal futva indult a templomba, kezében a sietség hevében ottmaradt palacsintasütővel. Ebben a városkában egyébként már 1445 óta tartanak ilyen versenyeket.

Na én nem kezdtem el futni palacsintasütés közben – a nagy hóban nehéz is lett volna – viszont a családom legnagyobb örömére ipari mennyiségű palacsintát gyártottam és az egész menüt eköré szerveztem.

Zöldségkrémleves pestos palacsintacsigákkal

Diós-spenótos rakott palacsinta

Görög joghurtos angolszász palacsinta áfonyaöntettel

(és persze sok-sok sima kakaós palacsinta – nálunk az csúszik a legjobban mindenkinek.)

De kezdjük az elején, természetesen a levessel:

Zöldségkrémleves pestos palacsintacsigákkal

1 fej hagyma (újhagyma még jobb, de a hó elvágott a bolttól)

kb. 4 közepes krumpli

1 répa

egy fél paszternák

kb. 5 dl zöldségleves alaplé

2 dl víz

babérlevél

só, bors

2 ek görög joghurt + a tálaláshoz

egy kevés maradék palacsintatészta (kb. 3 palacsintányi)

2 nagy tk pesto (üveges is megteszi, én saját készítésű rukkola-pisztácia pestot használtam, recept itt)

A leveshez kevés olajon megpirítottam az apróra vágott hagymát, rádobtam a felkockázott zöldségeket, felöntöttem a vízzel és az alaplével, beledobtam a babérlevelet, sóztam, borsoztam és magára is hagytam egy darabig.

Amíg a leves békésen fődögélt magában, szánkóztunk egyet megsütöttem a palacsintákat a levesbetéthez. Ehhez a gyermekeim gyanakvó tekintetétől követve belekevertem a pestot a palacsintatésztába, és a kellemesen zöldes árnyalatú tésztát a szokásosnál kicsit szárazabbra sütöttem. (És próbáltam elhárítani a lelkes kakaószórásra irányuló tevékenységeket…) Miután teljesen kihűlt, szorosan feltekertem és visszatértem a leveshez.

Ellenőriztem, hogy megpuhultak-e a zöldségek (kb. 30-35 perc újraforrástól, kislángon) és ha igen, ment bele még 2 ek görög joghurt és már jöhetett is Bamix botmixer barátom – akiről már kéne bővebben is írnom – és néhány másodperc alatt bársonyos pürét varázsolt a levesből.

Tálaláskor még kevés joghurttal díszitettem és a szorosan feltekert palacsintákból vágott csigákkal kínáltam.