Ennivaló kategória bejegyzései

Paradicsomos húsgombócok

Közzétéve Szerző:
Válasz

paradicsomos_husgomboc

Kicsit átszerveződtek a napjaim, új helyen (is) dolgozom, megintcsak előkerülnek a gyorsan elkészíthető receptek. A marhahúst elvileg Flat-Cat szabolcsi töltöttkáposztájához vettem elő, aztán itthon szembesültem vele, hogy konkrétan csak káposztám nincs a recepthez.

Külföldi  magazinokban és blogokon többször találkoztam már a “Spaghetti meatballs” nevű étellel, melyet az olasz bevándorlók hatására terjedt el Amerikában s lett az amerikai gyerekek és háziasszonyok nagy kedvence. Régóta motoszkált már bennem az ötlet, úgyhogy kapva az alkalmon  gyorsan változtattam az eredeti elképzelésen és háromnegyed óra alatt kész is volt a vacsora.

Egy “fapados” verzióhoz képest ebbe került még egy kis juhsajt, maradék hajdina és reszelt répa is – a hűtőürítés jegyében.

Paradicsomos húsgombócok (6-8 főre)

800 g darált marhahús (lapocka)

1 tojás

közepes hagyma, apróra vágva

3 gerezd fokhagyma, apróra vágva

olívaolaj

bazsalikom, oregánó, kakukkfű

só, bors

10 ek zsemlemorzsa

egy fél sárgarépa, lereszelve (opcionális)

kb. 10 dkg juhsajt, lereszelve (opcionális)

egy marék maradék főtt hajdina (opcionális)

a paradicsomszószhoz:

1,5 l házi paradicsomlé

olívaolaj

1 közepes fej hagyma, apróra vágva

4 gerezd fokhagyma, apróra vágva

egy csokor friss bazsalikom

só, bors

ízlés szerint cukor

750 g tészta

Először a mártásnak álltam neki: a hagymákat az olíván megpirítottam, felöntöttem a paradicsomlével, fűszereztem és sűrű szósszá főztem.

Közben a húst ledaráltam. Az olajon puhára, picit barnára pároltam a hagymaféléket, majd a húshoz adtam a többi hozzávalóval együtt és alaposan összegyúrtam.

A masszából diónyi gombócokat formáztam és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket. Kicsit megspricceltem olajjal, majd a 180 ºC-ra előmelegített sütőbe tettem és 20 perc alatt megsütöttem.

A tésztának felraktam a sós vizet, és ‘al dentére’ főztem.

A golyókat a paradicsomszószban még egyszer átforraltam, majd a tányérokra szedett tésztára halmoztam.

 

Bloomer – a brit kenyér

Közzétéve Szerző:
Válasz

bloomer

Persze mindig azzal kezdem, hogy ez a legsikerültebb kenyerem, de aztán mindig jön egy másik. Most éppen ez a soros kedvenc. Kicsit időigényes, viszont gyönyörűen cserepesedik és ropog a héja.

A’bloomer‘ név tulajdonképpen a formájára utal (egy remek oldalt is találtam, ahol az össze kenyérforma szépen meg van magyarázva) hengeres alakú, a nálunk megszokottnál kicsit laposabb kenyér, tetején több átlós bemetszéssel. A szeletelt variánsok után ez is egy rendkívül népszerű kenyér Nagy Britanniában.

Bloomer

675 g finomliszt

2 tk só

15 g friss élesztő

430 g langyos víz

a tetejére

½tk só

2 ek víz

darálatlan mák (elhagyható)

Az élesztőt a vízbe morzsoltam, majd a sóval elkevert liszthezöntve hagytam a dagasztógépemet érvényesülni. A kidolgozott tésztát hűvös helyen (én a spejzben szoktam, olyan 15ºC körüli hőmérséklet ideális) 5-6 órát kelni hagytam.

Mikor kiszabadítottam a hűvösből, alaposan lenyomkodtam, jól átdolgoztam, majd még két órát kelesztettem, most már szobahőmérsékleten.

Ha ez is megvolt, néhány ütéssel újra lelohasztottam szegény tésztát és  lisztezett munkalapra borítottam. Kb. A4-nél kicsivel nagyobb méretű téglalappá nyújtottam, majd a hosszabik oldalától kezdve feltekertem. A végét kicsit alá tömködtem és kissé el is lapogattam. Sütőpapírra raktam és konyharuhával letakarva még egy kicsit pihenni hagytam, amíg a sütőt a tepsivel együtt 230ºC-ra előmelegítettem.

A sót elkevertem a vízzel, a kenyér tetejét bevagdostam, megkentem a sós vízzel és megszórtam a mákkal.

A kenyereket a sütőpapírral együtt a tepsibe ügyeskedtem, a sütőt bespricceltem vízzel és 20 percig ezen a magas hőfokon sütöttem. ezután visszavettem 200ºC-ra és még 25 percet adtam neki. Rácson hagytam kihűlni.

Tojásos tepertőkrémmel és csírával (fő az egészség) kitűnő volt.

forrás: Martha Day – Baking

Dal és sütemény teázáshoz

Közzétéve Szerző:
Válasz

mango_kokusz_suti

Őszintén szólva még mindig az ünnepi tivornyák és a hétvégi disznótor hatása alatt vagyok, de az uram azt mondta, azért valami süteményt igazán süthetnék.

Imádom az angolok ‘tea-bread‘-ként emlegetett süteményeit. Ugyan Férj legnagyobb szomorúságára krém nincs bennük, mégis nagyon klassz, puha, nedves állagú sütemények ezek – a bennük  lévő olajnak, gyümölcsnek, vajnak köszönhetően – amit persze egyáltalán nem csak teához lehet fogyasztani.

Ebbe a változatba mangó és kókusz került, és nekem még a citromhéj kívánkozott bele – a lime még jobb lett volna. A cukor mennyiségét kissé csökkentettem, de még így is elég édes lett, szerintem legközelebb még kevesebbet fogok hozzátenni.

Mangós-kókuszos sütemény

285 g liszt

2 tk szódabikarbóna

1 tk fahéj

½tk só

115 g vaj

3 tojás

250 g cukor

125 ml semleges ízű olaj

1 érett mangó

90 g kókuszreszelék

1 citrom reszelt héja

A sütőt előmelegítettem 180ºC-ra és alaposan kivajaztam egy szögletes, hosszúkás kenyérformát.

A mangót meghámoztam, levágtam a húsát és az aprító segítségével kicsi darabokra vágtam. Nem kell, hogy pépes legyen.

Egy tálban összekevertem a lisztet, a szódabikarbónát, a sót és a kókusz kétharmad részét (60 g).

Egy mások tálba kimértem a vajat és a cukrot, majd robotgéppel fehéredésig vertem. Ment hozzá a tojás, majd néhány perc múlva az olaj.

A felaprított mangóhúst is beletettem, majd végül a szárazanyagokat és a citromhéjat is hozzákevertem.

A masszát a kivajazott formába öntöttem, megszórtam a maradék kókuszreszelékkel és az előmelegített sütőben 55 percig sütöttem. Tűpróba nem árt.

Kb. 10 perc hűlés után szépen kijött a formából.

És természetesen nem hagyhatom ki a címben említett dalt: Kispál és a Borz – Dal teázáshoz. Először jöjjön az eredeti, majd a Csík zenekar feldolgozása.

Almás pite kicsit másképp – chedarral, kakukkfűvel, naranccsal

Közzétéve Szerző:
Válasz

alma_narancs_pite

Egy különleges ízvilágú pite – a tésztát a cheddar pikánssága, a tölteléket pedig némi narancshéj és kakukkfű bolondítja meg. Alapvetően mégis inkább a desszert kategóriába sorolnám, de akár előételként is megállja a helyét.

Kakukkfüves almás pite cheddaros tésztával

350 g liszt

egy csipet só

1 ek cukor

120 g vaj

60 g érett Cheddar sajt (reszelve)

2 tojás

2-3 ek tej

a töltelékhez

1,5-2 kg alma vegyesen (savanykásabb és édesebb is lehet benne)

50 g vaj

100 g nádcukor

2 narancs reszelt héja

1 citrom reszelt héja

2 ek apróra vágott friss kakukkfű

1 ek búzadara

A lisztet, a sót, és a cukrot összekevertem egy tálban. Belekockáztam a hideg vajat, és hozzátettem a lereszelt sajtot meg az egyik tojást is. A dagasztógépem keverőlapátjával simára dolgoztam ( aprítógép is megteszi, de persze kézzel is összegyúrható) Ahogyelkezdett összeállni, a tejet is apránként hozzátettem – nem biztos, hogy mind kelleni fog. A tésztát folpackba csomagolva hidegre tettem.

Ezalatt lereszeltem a meghámozott almákat. Az olvasztott vajon kicsit megpároltam a cukorral – ha túl sok levet ereszt, érdemes leszűrni. Ment hozzá a kakukkfű, és a citrushéj, majd hűlt egy kis ideig.

Kivajaztam egy 18 cm-es tortaformát és előmelegítettem a sütőt 200ºC-ra.

A tésztát kétfelé osztottam (kb. 1/3-2/3 arányban) és a nagyobbikkal kibéleltem a forma alját és oldalát.  A tésztára sütőpapírt terítettem és szárazbabbal lenyomatva vakon sütöttem 25 percet, majd a sütőpapír és a nehezék nélkül még 5 percig.

Ekkor feljebb vettem a hőfokot (220ºC-ra), a tésztát megszórtam a darával, rásimítottam az almás tölteléket és a maradék tésztával lefedtem. A tésztán nyitottam néhány “ablakot”, hogy a gőz el tudjon szökni, megkentem a maradék felvert tojással és 25 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Hogyan lesz a mellékszereplőé a főszerep – azaz mustár házilag

Közzétéve Szerző:
Válasz

hazi_mustar

Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, aki egy kis aprósággal még fel szeretné dobni a szilveszteri hangulatot.

A házi mustárhoz nem kellenek nagy dolgok: némi őrölt mustármag és fűszerek. Az íze viszont még nyomokban sem hasonlítható a Globus mustáron felnevelkedett elvárásainkhoz. Viszont igen csípős, erre azért figyelmeztessük a vendégeinket!

A receptet a Csillagánizs Főzőiskolában kaptuk a húsos esten, azóta többször is elkészült itthon – kisebb változtatásokkal. A fűszerezést lehet bátran változtatni, tárkonnyal, bazsalikommal, bor-, vagy gyümölcsecettel variálni.

És aki még nem döntötte el, milyen formában szeretne Újévkor lencsét enni, íme néhány ajánlat: naranccsal, fetával-paradicsommal, tejszínnel és mazsolával

BÚÉK mindenkinek, aki erre jár!

Házi mustár

50 g mustármag (por)

60 g almaecet

15 g dióolaj

50 g napraforgóolaj

10 g só

egy gerezd fokhagyma

egy kávékanál kínai őtfűszer (vagy koriander, ánizs, szegfűszeg és fahéj keveréke)

frissen őrölt bors

egy tk méz

kicsi víz

A gyártási menet rém egyszerű: minden hozzávalót egy hosszúkás edénybe öntöttem, majd a merülőmixerrel simára kevertem.

Ekkor még elég hígnak tűnhet, de egy kis állás után teljesen jól besűrűsödik.

A walesi nyúlon túl

Közzétéve Szerző:
Válasz

welsh_rarebit_II

A Welsh rarebit nevű szendvics már F. Nagy Angéla szakácskönyvében is felkeltette a figyelmemet. Persze évekig rabbit-nek, azaz “nyúl”-nak olvastam, csak kis idő elteltével tűnt fel, hogy nem az van odaírva.

Mentségemre szolgáljon, hogy létezik az ételnek ilyen írásmódja is – bár az összetevők között hiába is keressük a nyulat. Feltételezések szerint a walesiek nincstelenségére  utalhat a név, míg Angliában a szegényeknek nyúl még jutott, a walesieknek már csak a sajt maradt.

Na nem mintha nálunk a  Cheddar sajt az olcsó kategóriába esne. Sőt, fel is vagyok háborodva azon, hogy a gazdaságos boltban a legkedvencebb Cheddar sajtom több mint kétszeresébe kerül az angliai árhoz képest.

De vissza a szendvicshez. Az Uram szerint ugyan csak egy szimpla sajtos pirítós, de ne higgyünk neki.  Ennek alátámasztásául hadd idézzem Nigel Slatert (bocsánat a hevenyészett fordításért):

“A welsh rarebit-et időnként – mintegy vállveregetésként – egyszerű sajtos pirítósként emlegetik. A különbség abban rejlik, hogy a rarebitbe sör és mustár is kerül (a reszelt sajtot hagyjuk, hogy szép lassan beleolvadjon a sörbe), s ettől egy  selyemszerű réteget kapunk a pirítósunkra. A rarebitnek van egy pikáns felhangja, simulékonysága,  és kelleme, amit egy egyszerű sajtos pirítós sosem tud elérni. Persze macerásabb elkészíteni, ami miatt  ez a finomság sajnos kezd kimenni a divatból. Néhány csepp Worchester szósszal megbolondított reszelt sajt sosem fogja elérni azt a hatást mint a lassan összeolvadó Cheddar, sör és mustár. A tökéletességet pedig akkor érjük el, amikor az egészet a grill alá tolva a piritósunk itt-ott ropogóssá barnul.” (Eating for England)

Szóval igazán nincs is recept. Mértékegységeket sem tudok megadni. Egyszerűen lereszeltem egy nagy adag cheddart, majd egy evőkanálnyi megolvasztott vajba szórtam, löttyintettem rá egy kevés angol sört (Newcastle Ale – a többit jóízűen elkortyolgattuk hozzá) és egy kiskanál jóféle  mustárt.  Nagyon kicsi lángon szépen összeolvasztottam, majd kicsit hűlni hagytam.

Közben vastagabb kenyérszeleteket nyestem és sütőbe téve mindkét oldalát megpirítottam. A sajtkrémet rákentem és a grill alatt pár perc alatt megsütöttem.

Férfiúi körökben hatalmas sikert aratott itthon.

És stílszerűen ajánlom hozzá Amy MacDonaldot  Skóciából. A végtelenségig tudom hallgatni a hangját.

https://www.youtube.com/watch?v=c6MRYLWJb1o&list=PL90F13FB227FDC7B1

 

Gyertyafény, szép remény, karácsonyi sütemény….

Közzétéve Szerző:
Válasz

stollen_csiga

“Egyszer arra jártam én,
hol az ég a földre tárul,
mindent ingyen ad, nem árul,
sziporkázó csillagok
záporoznak könnyedén.”

Weöres Sándor: Téli nyalánkságok

Karácsonyaink szerves része a Kaláka: Szabad-e  bejönni ide betlehemmel című albuma. Az 1987-ben kazettán megjelent lemez semmit sem vesztett aktualitásából. A csodálatos karácsonyi énekeket minden évben szívesen hallgatjuk napjában többször is – na jó, mikor júliusban is ezt akarták berakni a gyerekek, akkor azért hevesen ellenálltam!

És ha már karácsonyi sütemény, akkor stollen. Tavaly karácsonykor kaptam is (Millie angyalkájától) egy gyönyörűt, és sütöttem is a barátnémnak egyet. Aztán legközelebb tavasszal került elő a Segítsüti akcióra, amikor is megkésett karácsonyi ajándékként egy jó barátot is kaptam a licitgyőztes személyében.

Az idei karácsony sem maradhat stollen nélkül, de most koszorú helyett csiga formában végezte – talán jövőre majd egy hagyományosat is sütök az eredeti alakjában.

Stollen-csiga

500 g liszt

3 ek nádcukor

1 tk só

egy zacskó élesztő

85 g vaj

200 ml tej

1 ek nádmelasz

2 ek rum

2 tojás

2 ek olaj

150 g mazsola

egy nagy marék kandírozott citrushéj (narancs és citrom vegyesen)

egy nagy marék aszalt áfonya

egy nagy marék pisztácia

marcipán

Az első négy hozzávalót a dagasztóm táljába tettem és lazán összekevertem. A tejet meglangyosítottam, ment bele a nádmelasz és a vaj.  Hagytam kicsit elolvadni majd a szárazanyagokhoz öntve és az egyik tojást is hozzáadva hólyagos, fényes tésztát dagasztottam belőle.

Letakarva egy meleg sarokban pihent egy jó órácskát.

Ezalatt a kandírozott héjakat, a pisztáciát, a mazsolát és az áfonyát durvára daraboltam és nyakon öntöttem a rummal.

A megkelt tésztát jó alaposan átgyúrtam, majd kb. A4-es méretűre nyújtottam. Az összevágott gyümölcsök felét rászórtam, majd az egyharmadát balról behajtottam középre, majd ugyanezt jobbról is megtettem. Ezután felülről hajtva is félbehajtottam, jól lenyomkodtam és elkezdtem vékony lappá nyújtani. Kb. 30×45-ös lappá igyekeztem alakítani.

A maradék gyümölcs kétharmadát rászórtam és feltekertem, mint egy kakaós csigát. Éles késsel 2-2,5 cm vastag szeletekre vágtam és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.Mindegyiknek a közepére egy marcipángömböcskét tuszkoltam és jól belenyomtam a tésztába.

Letakarva megint kelni hagytam. Időközben előmelegítettem a sütőt 200 ºC-ra.

A megkelt tekercseket a felvert maradék tojással lekentem és mehettek is sülni. Hamarosan isteni illat terjengett a lakásban és 20-25 perc alatt szép aranyszínűre is sültek a tekercsek.

A tetejét lehet még cifrázni citromléből és porcukorból készült mázzal és a maradék gyümölcsdarabokkal (ha nem, akkor ez persze mehet bele is)

Az öletet a decemberi GoodFoodból merítettem.

Print