Jó, tudom, persze, autentikusan a cantuccihoz édes olasz bor (vin santo) dukál, de mit mondjak, mi nem szeretjük az édes bort, a kávét viszont annál inkább. És tudom, hogy már vége a karácsonyi szezonnak (bár állítólag lesz idén decemberben is), de akkor is az egyik legjobban ajándékozható finomság – és szerintem húsvétra, szülinapra, névnapra, bármilyen alkalomra tökéletes választás.
Az összeálítása pofonegyszerű és remekül variálható – mandula helyett mehet bele pisztácia, kedudió, törökmogyoró, reszelhetünk bele narancshéjat, citromhéjat. Megbolondíthatjuk aszalt áfonyával és egész mákszemekkel és sötétíthetjuk kakaóval, csokicsepekkel.
Cantucci
250 g finomliszt
145 g nádcukor (legközelebb megdarálom, túl nagyszemű volt)
1 tk sütőpr
2 nagy tojás (vagy 3 kisebb)
110 g egész, hámozatlan mandula
A sütőt előmelegítettem 180 fokra.
A hozzávalókat tálba mértem, majd gyúrni kezdtem. Ha nagyon nem akar összeállni, egy szilikonlapon egyszerűbb összeállítani, esetleg lehet pár kanál olvasztott vajat, kókuszolajat vagy vizet hozzárakni)
A tésztából 2 db széles, nem túl magas vekniszerűséget formáztam (inkább vizes kézzel, mint lisztessel) és sütőpapíros tepsibe egyengettem.
30 perc sütés után kivettem és 10 percet hűln hagytam. Ezután egy jó éles késsel kb ujjnyi szeleteket vágtam belőle és visszatoltam a sütőbe még kb 10-15 percre.
Ne lepődjetek meg, olyan jó kemény, fogtörős lesz, de az a jó 😀 Mártogassátok kávéba vagy édes borba és úgy tö-ké-le-tes lesz!!
