Lélekmelegítő áfonyás muffin

muffin_afonya

Doctor Pepper érdeklődött nemrégiben, mit is használunk mi lélekmelegítésre. Ami el is kell ilyen nagy hidegben. Bevallom, szerencsés vagyok, három, saját bejáratú lélekmelegítőm is van. Imádom az illatukat, a mosolyukat, nézni őket, ahogy játszanak, énekelnek, táncolnak, rácsodálkoznak az életre. Egy-egy varázsos pillanat velük olyan löketet ad, ami továbbvisz a helyes – legalábbis annak vélt – úton.

Viszont kell néha olyan idő, mikor egyedül vagyok. Teljesen. És nem szól hozzám senki. Akár öt perc is elegendő, hogy összesezdjem magam. Szerencse, hogy életem párja is Oroszlán, s megérti ezen igényemet. Ilyenkor visszahúzódom egy könyvvel és egy teával, vagy egy jó kávé mellett elolvasom a híreket.

De persze sosem árt, ha valami könnyű finomság is akad mindehhez. Pláne ha áfonyás….

Áfonyás muffin

2 bögre liszt

1½tk sütőpor

½ tk só

2 bögre áfonya (mirelit is jó)

10 dkg vaj/növényi zsiradék,  szobahőmérsékleten

1 bögre nádcukor + egy kevés a tetejére

1 (bio)citrom héja, reszelve

2 tojás

kevés vaníliaőrlemény

egy csipet őrölt szerecsendió

½ bögre tej/rizstej A sütőt előmelegítettem 180C°-ra, a muffintepsit pedig kibéleltem papírkapszlikkal.

A cukrot habosra kevertem a szobahőmérsékletű vajjal és a citromhéjjal, majd a tojásokat is beleütöttem. Nagyjából összekavartam – nem kell habosra – majd apránként beletettem a lisztet, a sütőport és a többi hozzávalót is.

A masszát az előkészített kapszlikba töltöttem, megszórtam a cukorral, majd az előmelegített sütőbe tolva 25-30 perc aranybarnára sütöttem.

A receptet itt találtam.

narancsos-mákos süti – másnéven a Púpos

narancs_torta

Piszke nemrégiben arra buzdított, hogy könyvből főzzünk. Ott is bevallottam, hogy az olvasmány élményeim nemigen késztettek sose főzésre. Annál inkább a filmek!! Egy lágyan olvadó karamell, vagy egy vaníliafagyival keveredő áfonyás pite azonnal tettekre ösztönöz. Úgy látszik vizuális típus vagyok.

És hogy hogy jön ez ide? Ez a remekbe szabott narancsos-mákos torta az ízével teljesen elnyerte a szívem, a formájáról viszont a zsenge gyermekkoromban rengetegszer látott “A Púpos” című film jutott eszembe – persze Jean Marais-val a főszerepben.

Az enyhén megpirított mákszemek és a narancsa aromája a tetejét fedő csokoládéval olyan harmóniává olvadt össze, hogy kár lett volna a kis vizuális hiba miatt kihagyni a receptet. Viszont a probléma orvoslására szívesen fogadok tanácsokat! Hogyan rakjam a formába úgy a tésztát, hogy ne púposodjon fel a közepe???

Narancsos-mákos torta

300 g vaj

220 g nádcukor

3 tojás

300 g liszt

1,5 tk sütőpor

2 (bio)narancs leve

4 (bio)narancs héja (vékonyan lehámozva)

50 g mákszem, enyhén megpirítva (szárazon)

a tetejére:

120 g étcsokoládé

50 ml tejszín

A sütőt előmelegítettem 180 C°-ra és egy 22 cm-es kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral.

Robotgéppel kikevertem 250 g vajat a cukorral, aztán egyesével a tojásokat is beleütöttem. A liszthez öntöttem a sütőport, majd ezeket is a tojásos masszához adtam. Végül belekerült a a narancslé, 2 narancs reszelt héja és a mák is.

Alapos keverés után öntöttem is a formába, majd kb. 50 perc alatt megsütöttem. Tűpróba nem árt.

Közben a maradék két narancsról vékonyan lehámoztam a héját, néhányszor sima vízzel átforraltam, végül a maradék 25 g cukorral és 100 ml vízzel főzni kezdtem. Akkor jó, ha már csak egy egészen sűrű, szirupos lé marad alatta. Ekkor a narancshéjakat sütőpapírra szedtem és hűlni hagytam.

A csokit gőz fölött felolvasztottam a maradék vajjal és összekevertem a tejszínnel.

A teljesen kihűlt tortára vékony sugárban rálocsoltam a csokit majd rászórtam a kandírozott narancshéjat.

Másnap az igazi….

N.

A receptetet a novemberi GoodFoodban leltem.

Halawa tamr – datolyás golyók

Na ez az a finomság, amelyiket kevesebb időbe telik elkészíteni, mint a nevét megjegyezni. Nálunk egyszerűen datolyagolyó címen fut, és igen nagy sikernek örvend.

A receptje annyira szégyenletesen egyszerű, hogy őszintén szólva a citromhéj és a fahéj is csak azért került bele, hogy mégse legyen ciki egy ennyire alapdolgot a blogra feltenni.

Halawa tamr – datolyás golyó

25 dkg datolya

25 dkg dió

1 (bio)citrom reszelt héja

egy nagy csipet fahéj

porcukor

A datolyát és diót aprítógépben összedaraboltam, a citromhéjjal és a fahéjjal összekevertem, majd gömböket formáltam belőle és porcukorba hempergettem. Ennyi.

Ez a biodatolyával kiválóan működött, tökéletes lett. A mezei datolya sajnos sokkal ragacsosabb volt, nem is vitte a kés, így azt húsdaráló nyomtam át a dióval. Nem kell megijedni, kicsit morzsálékos anyagot kapunk, de enyhén összenyomkodva remekül összeáll.

A receptet itt leltem.

Gyömbéres-melaszos keksz

gyomber_keksz

Egy kedves barátunk – Tücsi (aki nem azonos a húgommal) – jóvoltából nemrégiben nagyobb szállítmány fűszer érkezett egyenesen Indiából. Többek között gyömbért is kaptam, s mikor beleszagoltam, azonnal ellenállhatatlan vágyat éreztem egy jó gyömbéres keksz iránt. Másnap reggel 8-kor már gyúrtuk is a kisfiammal a keksz tésztáját, s hamarosan isteni illat terjengett a lakásban.

Mikor néhány – még szinte meleg – keksszel és egy jó lattéval letelepedtem, hogy elolvassam a gasztrovilág híreit, hát meglepődve észleltem, hogy szerzőtársam, Orsi is pont gyömbéres kekszet készített a konyhájában. Látszik mennyire össze vagyunk hangolva.

Persze az ő receptjét is ki fogom próbálni, de ez a melaszos változat is említést érdemel – azóta már még egy adag elfogyott belőle. A melasz mellett cukorból is a lágy, sötét változatot használtam – ez Angliában molasses vagy muscovado néven kapható – ezáltal még karamellesebb ízt kapott. Gyömbér mellett az eredeti recept fahéjat és szegfűszeget is használ, és ezeket most kihagytam.

Gyömbéres-melaszos keksz

2¼ bögre liszt – 270 g

¾ bögre szobahőmérsékletű vaj  – 100 g

1 bögre sötét, lágy nádcukor – 110 g

¼ bögre nádmelasz * – kb. 2 nagy evőkanálnyi

1 tojás

2 tk szódabikarbóna

¼ tk só

2 tk őrölt gyömbér

(akinek netán hiányzik bele: ¾ tk fahéj, ½ tk őrölt szegfúszeg)

Az elkészítése rendkívül egyszerú: a  hozzávalókat mind egy tálba potyogtattam, majd alaposan összedolgoztam. Diónyi gombócokat formáltam belőlük, nádcukorban meghempergettem őket, majd egy határozott mozdulattal kilapítottam – ebben a lelkes gyermek nagy segítség volt, már amikor nem a cukrot igyekezett minél nagyobb mennyiségben felnyalogatni -és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem a kekszeket.

180 Cº-ra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsültek – és ellenállhatatlan illattal lepték el a lakást.

Az eredeti receptet (többek között) itt (is) találtam.

Gordon Ramsay mandulakrémes-körtés tortája

kortes_sutemeny

Attól tartok szerelembe estem G.R. receptjeivel (és merülőmixerével) és egyre inkább érlelődik bennem a gondolat, hogy magamévá teszem egy könyvét. Átnéztem az amazonon a kínálatot, de nem igazán tudtam még dönteni. Szívesen fogadnám a Ti véleményeteket/tapasztalataitokat a magyarul még ki nem adott könyveiről.

Az almás-karamelles káposzta egyértelműen tarolt – azóta a gyerekeim az óriásplakátját meglátva egyből kiabálnak, hogy ott a ‘káposztás bácsi’ – így nem is aggódtam a következő kiszemelt recept miatt.

Az áldozat pedig egy mandulakrémes-körtés torta volt, aminek egy variációja – fügével – a nemrégiben megjelent Vasárnapi Ebéd című könyvében is megtalálható. A siker csak annyira volt elsöprő, hogy én kb. egy néhány miliméteres szeletkét tudtam csak enni belőle, a többit a rajongó család mind felfalta….

Tanulság: legközelebb még nagyobb formában kell sütni – mert már így is a 20cm-ről 24-re adaptáltam a receptet.

Mandulakrémes-körtés torta

1 adag levelestészta

3 zamatos körte

a mandulakrémhez:

100 g vaj/növényi margarin)

100 g nádporcukor

1 tojás

100 g hámozott mandula

3 ek liszt

(2 ek Amaretto – ez most kimaradt, helyette néhány csepp keserűmandulaaromát tettem hozzá)

a sziruphoz:

50 g nádcukor

50 ml víz

fahéjdarabok, vagy őrölt fahéj

2 csillagánizs

1 citrom frissen facsart leve

A levelestésztából kivágtam egy akkora kört, hogy ki tudjak bélelni vele egy 24-cm-es piteformát úgy, hogy az oldalára is kerüljön tészta. A kivajazott formába belenyomkodtam a tésztát és a hűtőbe tettem.

A sziruphoz a cukrot és a vizet egy kisebb lábosban megmelegítettem, hozzáadtam a fűszereket és a citromlevet, majd kb. 10-15 perc alatt sziruposra beforraltam.

A körtéket meghámoztam, a magházukat kivágtam és vékonyan felszeleteltem őket. Ráöntöttem a kihűlt szirupot és állni hagytam egy kis ideig.

A mandulakrémhez először is enyhén megpirítottam a mandulát (ezt a recept nem írta, de én jobb szeretem így az ízét), majd aprítóban megőröltem. Habosra kevertem a vajat és a cukrot majd hozzáadtam a tojást, és azzal is jó alaposan kikevertem. Végül beleszórtam az őrölt mandulát, a lisztet és a mandulaaromát is.

Elővettem a hűtőből a tésztát, rákanalaztam a mandulakrémet, majd kiszedegettem a körtéket a szirupból, és körkörösen a krémre rendeztem őket. 190C°-ra előmelegített sütőben 40-45 percig sütöttem – akkor tökéletes, amikor egy kicsit elkezd karamellizálódni a teteje.

És hogy az illatos szirup se vesszen kárba, a kihűlt torta tetejére kanalaztam, úgy kínáltam.

Mindenki kedvence – a Sport szelet

sportszelet

Belátom, kicsit elárasztották a sütemények a blogot, de egyrészt közeledik a karácsony, másrészt nem árt készülni a télre, raktározni magunkon némi melegítő felesleget. Na jó, lehet persze keresni a kibúvókat, de tény, hogy Orsi is, és én is egy kicsivel többet sütögetünk mostanában.

Sohasem voltam a csokoládégyárak nagy támogatója, ha ritkán eszek is, leginkább egy-egy kocka étcsokit. Egy kivétel van, ami nélkül vizsgázni sem tudtam menni – ez volt az én kis személyes rituálém, kabalám – a Sport szelet. Természetesen kizárólag az eredeti, kicsi, hasáb alakú. Az új, meggyes, meg mindenféle extra szerintem igazi szentségtörés.

Fórumokon már többször olvastam, hogy házilag is elő lehet ezt állítani, de a konkrét recepttel először Max oldalán találkoztam. A gyerekeimnél amúgy is csúcs-favorit a kökuszgolyó, gondoltam, hogy ezzel sem fogok nagyon mellélőni. Sőt, ha lehet, egy fokkal még jobb, hiszen a golyógörgetés időigényes fázisa is kimarad .

Persze nem egy gasztronómiai csoda, de a gyerekek – és férjek – körében biztosan elsöprő sikert fog aratni. Én rizstejjel és növényi margarinnal készítettem a gyerekek miatt, így teljesen vegán lett. Ha még természetesebbé akarjuk tenni, akár a kekszet is meg lehet sütni házilag.

Szóval a Sport-szelet jött, látott és győzött. Ez a harmadik adag, amit csináltam, és csak most sikerült végre megmentenem néhány darabot fényképezés céljára. Azthiszem ez mindent elárul…

Sport szelet:

500 g darált háztartási keksz

250 g vaj/növényi margarin

2 dl tej/rizstej

200 g nádcukor

3 ek holland kakaópor

1/2 üveg rumaroma*

egy kevés vaníliaőrlemény

a tetejére:

150 g étcsokoládé

1 ek olaj

A tejet, a cukrot és a vajat/margarint addig melegítettem, míg a cukor teljesen elolvad benne. Közben a kekszet összekevertem a kakaóporral és a vaníliával, majd ráöntöttem a tejes keveréket és a rumaromát. Jó alaposan összedolgoztam, majd egy 30×30 cm-es, sütőpapírral kibélelt tepsibe simítottam. Hideg helyen hagytam pihenni 1-2 órát, utána a csokit gőz felett megolvasztottam, az olajat belekevertem, és szép egyenletesen a kekszmasszára terítettem.

Mikor kellőképpen megdermedt, a sütőpapírnál fogva kiemeltem a tepsiből és szeleteltem.

Vigyázat, nagyon gyorsan fogy!!!!!

* a rumaromát szívesen helyettesíteném valami természetesebb anyaggal, de nincs ötletem, mi lehetne az?! Szoktam löttyinteni bele a rumos meggy levéből is, na de a célközönség elsősorban mégiscsak a gyerekek… Van valakinek valami tanácsa ezügyben?????

A cheesecake és a créme caramell frigye

cheesecake_cremecaramel

Idén kivételesen már időben elkezdtem a karácsonyi menü összeállítását. Mindenképpen olyan ételsort akartam kigondolni, amit  – legalább részben – az előző napokban össze tudok készíteni, hogy a nagy napon ne holtfáradtan essek be este az ágyba.

Végül –  a család nyomására, immár hagyományosan – borlevessel indítunk, majd elkészítem az egyszer már hatalmas sikert aratott diós-pisztáciás harcsafilét, hozzá pedig a Millie-nél látott steak burgonyát, és a Gundelban ellesett gesztenyés salátát. A desszert pedig narancsos créme caramel cheesecake lesz, mely magába sűríti a cheesecake és a créme caramel minden előnyét. Többek közt azt is, hogy akár 2-3 nappal előbb is elkészíthetjük.

És hogy a család kiskorú és a tejérzékeny fele se szomorkodjon: ők fűszeres almalevest kapnak, a halat tejföl és sajt nélkül készítem el nekik, a desszert pedig Ch&V karamellás ananászpudingja lesz.

Nagyon megörültem nemisbéka karácsonyi verseny-kiírásának, hisz ott is az előre elkészíthetőség a kritérium, úgyhogy gondoltam részt is veszek rajta ezzel a nagyszerű desszerttel. Mellesleg főpróbának sem volt rossz!

Narancsos créme caramel cheesecake

2 dl tejszín

1 narancs héja (csak a sárga része)

225 g nádcukor

2 ek narancslikőr

200 g friss sajt  – vagy Philadelphia

4 tojás

250 g digestive keksz (pl Zabfalatok)

85 g vaj

A sütőt előmelegítettem 150C°-ra.

A tejszínt összemelegítettem a narancshéjjel – nem kell felforralni -majd félretettem hűlni.

140 g cukrot megolvasztottam – a nádcukorral vigyázni kell, mert elég nehezen olvad el, aztán meg gyorsan megég….. tapasztalatból beszélek – kicsit karamellizáltam. A tűzről lehúzva hozzáöntöttem a 1 evőkanálnyi narancslikőrt – spriccelni fog, de sebaj – kicsit visszatettem a tűzre, majd 6 kikészített felfújtformába öntöttem (IKEÁS, fehér, kb. 125 ml űrtartalmú edénykék).

A sajtkrémet alaposan kikevertem a maradék cukorral, a tojásokkal, a likőrrel és a leszűrt tejszínnel. A keveréket a felfújtformákba töltöttem és egy tepsibe állítottam őket. Forró vizet öntöttem köré – kb. a feléig érjen – és így toltam az előmelegített sütőbe. 40 percig gőzöltem, majd a vízből kivéve hűlni hagytam. Ebben az állapotában akár 2 napig is pihenhet a hűtőben.

Az alaphoz a kekszet aprítóban apró morzsává daráltam, hozzáadtam az olvasztott vajat és jól összedolgoztam. 2 sütőpapír közé téve akkorára nyújtottam, hogy 6 akkora kört tudjak majd kivágni belőle, mint a formák felső része. Ez is pihenhet nyugodtan a hűtőben egy darabig.

A nagy napon előveszem az alapot, kivágom belőle a megfelelő méretű köröket, tányérra teszem, majd – miután egy éles késsel végigsimiítottam a forma és az édesség között – egy határozott mozdulattal ráborítom a cheesecake-et. Az esetlegesen a formában maradó karamellt köréöntöm és égetettcukorból készített csillagokkal tálalom. (Már ha van türelmes férjünk, aki elpepecsel az elkészítésével….)

(A receptet a GoodFood decemberi számában találtam)