Halloween

halloween_muffin1

Aki mostanság amerikai és angol oldalakat, hovatovább gasztroblogokat látogat az interneten, biztosan szembetalálja magát a Halloween-nel. Néhány héttel ezelőtt az unokahúgom is rákérdezett, hogy miről szól ez az ünnep, így elterveztem, hogy utánajárok a dolognak és választ adok a kérdéseire. Időközben annyira kinőtte magát az ötletem, hogy előadással készülünk az iskolába, amihez persze újabb süti is dukál.

A Halloween angolszász eredetű ünnepség, amit október 31-én tartanak a november 1-jei Mindenszentek napja előestéjeként. A szó valójában rövidítés: az All Hallow’s Eve-é, vagyis a Mindenszentek éjszakájáé. Ez az egyik legrégibb ünnep, tévedés azt feltételezni, hogy az újkor fedezte fel magának. Észak-Amerikában a legelterjedtebb, Angliában is tartják, de Európa ezen fertálya és a világ többi része csak a filmekben láthatta miként kopogtatnak a gyerekek ajtóról ajtóra, Trick or treat! felkiáltással, kosarukkal a kezükben édességet kéregetve.

Kelta eredetű, amelyet aztán a kereszténység alakított a mai végleges formájára. Samhain (ejtsd: Szaviny), a Napisten alakjára épül a hagyomány, akihez a jó termést társítják, valamint a munka és a pihenés egyensúlyát jelképezi. A november hónapot is Samhain-nak nevezik. November 1-je a kelta újév napja, egyben a nyárból a téli sötétségre és hidegre való évszakváltást is jelentette. A hiedelem szerint Samhaint ekkor magával ragadta a sötétség, ezért 31-én magához hívta a halottakat.

Az 1. században elfoglalták a rómaiak Angliát, így az abban az időszakban tartott Pomona-nap (a gyümölcstermésért felelős númen ünnepe) összeolvadt a kelta hagyománnyal, így született meg az őszünnep. A mai Halloween ünnepen oly sokat szereplő alma, innen ered.

A keresztény papoknak saját ünnepeiket kellett a pogány ünnepek dátumaihoz igazítani, hogy így könnyebben fogadják el a változást az új hívek, majd észrevétlenül át is térhettek rájuk. Így került a korábban május 13-án tartott Szűz Mária és a mártírok emléknapja október 31-re, s lett november 1-je Mindenszentek napja. Azonban ez a kettő az idők folyamán néhol összemosódott.

A Halloween legfőbb jelképe az idők során a töklámpás lett, amit Jack O’Lantern-nek is neveznek. Ez egy Jack nevű fickóról kapta a nevét, aki nem vetette meg az italt. Ezért egyezséget kötött az ördöggel, hogy nem kerül a lelke a pokolba – azonban a mennyországba sem fogadták be. Végül kapott egy izzó széndarabot az ördögtől, amit egy kivájt marharépába tett, így az lámpásként égett. Azóta keresi Jack lelke ennél a lámpának a fényénél a helyét. A tökből készült lámpás már amerikai újítás, ami mára az ünnep szimbólumává vált.

Forrás: Wikipedia

      

Halloween muffin (12 darabhoz)

Muffintészta:

5 dkg jó minőségű csokoládé

8,5 dkg vaj

1 ek tej

20 dkg liszt

1 tk sütőpor

1/2 tk szódabikarbóna

8,5 dkg nádcukor

1 tojás

142 ml tejföl

A sütőt előmelegítem 190 fokra és a muffintepsit kibélelem papírkapszlikkal. A csokoládét, a vajjal és a tejjel gőz fölött összeolvasztom. A lisztet a sütőporral, a szódabikarbónával és a cukorral elkeverem, beleöntöm a csokis keveréket, majd a kissé felvert tojást a tejföllel. Egy selymes fényű, krémes állagú tészta lesz a végeredmény amit belekanalazok a mélyedésekbe, majd 20 perc alatt megsütöm. Ha túl gyorsan sülne, mérséklem a lángot. Amint elkészült rácson hűtöm ki, majd egyenesre vágom a tetejét.

Csokibevonat:

10 dkg étcsokoládé

10 dkg fehércsokoládé

A kétféle csokoládét gőz fölött megolvasztom. Két féle díszítést készítek: az egyiknél a fehércsoki az alap, amit az étcsokival rajzolok meg, a másiknál pedig fordítva. Nagyon fontos, hogy egyenként készítem el őket teljesen készre, másként megszárad az alapréteg és nem lehet megdíszíteni.

Az étcsokival bevonom a muffint, majd vékony csőrű díszítőcsővel (nyomózsákból), vagy egy zacskó kivágott sarkával 2-3 fehér csokis kört rajzolok. Belülről kifelé haladva egy fogpiszkálóval 8 csíkot húzok, így pókháló szerű mintát kapok. Amint elkészült hűtőbe teszem a sütiket, hogy minél gyorsabban megkössön a csoki.

Forrás: www.bbcgoodfood.com (Spider web chocolate fudge muffins)

Tarte tatin – fordított almatorta

forditott_almas

Rengeteg almás süti készült a konyhámban az utóbbi időben, de szeretek kísérletezgetni, mindig új recepteket kipróbálni. Az előző fordított almás az egyszerűségével hódított, az eredeti Tarte Tatin kicsit több időt igényel, viszont az eredmény mindenért kárpótol.

Ami először megtetszett ebben a fordított alamtorta receptben – amit Mézesmadzag blogján találtam – az a tojás hiánya volt, mert így növényi margarint használva vegán változatot is lehet készíteni az allergiás családtagoknak. Persze mindenki mást  – akinek nincsenek ilyen jellegű problémái – a vaj használatára buzdítok.

Tanulságok:

  1. érdemes olyan almát használni, ami nem fő szét, különben almapépes tortánk lesz
  2. annyira finom a vajjal és cukorral karamellizált alma, hogy nem árt ráhagyni a mennyiségre, hogy lehessen magában is lopkodni belőle.

Tarte Tatin – fordított almatorta recept a tésztához: 150 g liszt 1,5 ek nádcukor 1 tk só 75 g hideg vaj/növényi margarin 2 ek olaj 3-5 ek hideg víz

a karamellizált almához:

1,5 kg alma, meghámozva, szeletelve 75 g vaj/növényi margarin 180 g nádcukor 2 citrom leve (ezt elfelejtettem beletenni) 1 citrom reszelt héja (ezt is)

Kivételesen az almával kezdtem. Mégpedig először is egy nagyobb serpenyőben megolvasztottam a vajat, belekevertem a cukrot és néhány perc alatt karamellizáltam. Ezután hozzákevertem az almaszeleteket (ekkor kellett volna a citromlevet és héjat is) és kb. 25-30 percig pároltam. A végére teljesen elfőtt a leve, csak egy ragacsos szirup maradt csak alatta. Az almadarabok pedig gyönyörű aranybarnák lettek.

Közben a tésztához valókat az aprítómmal összedolgoztam – ezt persze kézzel is megtehetjük, lényeg, hogy gyorsan dolgozzunk – majd folpackba csomagolva a hűtőbe tettem.

A karamellizálódott almaszeleteket  – amennyire sikerült épsépgben kiemelnem őket – szépen egy 26 cm átmérőjű piteforma aljába rendeztem. A hűtőből kivett tésztát a piteformánál kicsivel nagyobb kör alakúra nyújtottam, a sodrófa segítségével az almára borítottam, a széleit benyomkodtam az alma és a forma közé.

Előmelegített sütőben 220 C°-on 30 perc alatt sült aranybarnára. Még azon melegében egy kellő méretű tányérra borítottam és másnapig pihenni hagytam. Tokaji aszúval kikevert mascarpone lehet méltó kísérője.

Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös….

vanilia_krem_sziv

Mikor Doctor Pepper VKF felhívását olvastam, mindjárt járni kezdett az agyam mindenféle borzasztóan romantikus ételen. És tudjátok mi történt? Semmi igazán eredeti nem jutott eszembe.

Viszont napokig zakatolt a fejemben a Quimby együttes egy száma, ami nagy kedvencünk Danival. És amikor kellőképpen romantikus hangulatba kerültem – kicsit ugyan megkésve – össze is állt a “nagy mű”.

Szóval adott volt a szín: vörös. És a forma. Legyen vörös alapon fehér szív. És persze édes, ha már romantika.

A vörös hamar eldőlt, hogy epres alap lesz. A fehérhez pedig Philadelphia kívánkozott, ami aztán tejszínnel és görög joghurttal egészült ki – és vaníliaszemekkel vált teljessé az ízharmónia.

Vaníliás parfé eperöntettel (4 db-hoz)

fél doboz Philadelphia sajtkrém (65 g)

kb. 1 dl tejszín

3-4 ek. sűrű, görög joghurt

1 púpos tk agar-agar

nádcukor ízlés szerint

vaníliaőrlemény

az öntethez

kb. 25 dkg eper (mirelit is remek)

nádcukor

A Philadelphiát, a joghurtot, a tejszínt és a cukrot összekevertem, majd melegíteni kezdtem. Mikor már majdnem felforrt, belekevertem a vaníliát és az agar-agart, pár percig még főztem, majd a szív alakú szilikonforma mélyedéseibe töltöttem. 1-2 órát a mélyhűtőben pihent, mielőtt végső helyére került.

Az eperöntethez összeturmixoltam az epret és a cukrot, majd a tányérra szedett vörös alapra helyeztem a hófehér szívet, s így tálaltam az én drágámnak.

Amikor a cheesecake és a brownie frigyre lép…..

….. abból nagy baj nem lehet. Ahogy a művelt angol mondaná: “a match made in heaven” – azaz az Isten is egymásnak teremette őket. Első látásra szerelem volt a sötét és a világos rétegek keveredése, és alig vártam, hogy velem kiegészítve édeshármassá bővüljön a párocska. Csak a megfelelő alkalmat kellett megvárni, de hamarosan be is futott Doctor Pepper invitálása az aktuális GBT-re.

A neves eseményre almás-balzsamecetes májpástétommal, a jól bevált baguette mellett tehát cheesecake brownie és cheddaros-diós keksszel készültem, ezt egészítették ki Orsi isteni, kéksajttal töltött puffancsai (receptek hamarosan)

A találkozó megint nagyon izgalmas volt, még több blog mellé került végre egy arc is, természetesen degeszre ettük magunkat a finomságokból és persze újfent kiderült, milyen kicsi is a világ…..

Köszönet mégegyszer Doctor Peppernek és Mindennapi Mannának a szervezésért, valamint az összes megjelent bloggerinának a finomságokért (szerintem Ivett barátnőm azóta sem kap levegőt és vadul blogokat olvas….)

Cheesecake brownie

(ez 20x20as tepsihez elég, én kapásból dupláztam a mennyiséget)

1 bögre= 200 ml

a brownie-hoz:

120 g vaj

60 g min. 72%-os étcsokoládé

1 bögre nádcukor

2 tojás

1/2 tk vaníliakivonat

1/2 tk só

2/3 bögre liszt

1/2 tk sütőpor

a cheesecake-hez:

2 doboz (250 g) natúr Philadelphia sajtkrém

1/3 bögre nádcukor

1 tojássárgája

1/2 tk vaníliakivonat

1 tk keményítő

A sütőt előmelegítettem 180 C°-ra. A vajat és a csokoládét gőz felett megolvasztottam, majd a tűzről levéve hozzákevertem a tojásokat, a vaníliát, a cukrot, s a legvégén a liszttel elkevert sütőport. A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam és már kavartam is a cheesecake réteget.

A szobahőmérsékletú Philadelphiát alaposan összekevertem a a cukorral, a tojássárgájával, a vaníliakivonattal és a keményítővel: gyerekjáték, nem?

Majd a fehér krémet egy evőkanállal a barna masszára potyogtattam, s a végén egy szilikonos keverővel márványosra vegyítettem a rétegeket.

A meleg sütőbe tolva 35-40 perc alatt készre sült.

“csak úgy fügét mutatok…..”

Jé, ez itt a 200. bejegyzésünk. Olyan mintha csak néhány hete indítottuk volna útjára a blogot, pedig lassacskán már egy éve is lesz.

Szezongyümülcs most a füge, az én drágám is hazaállított a minap 2 nagy rekesznyivel. És hiába fogadtam meg már hetekkel ezelőtt, hogy befejeztem idénre a befőzést, a gyönyörú fügék elcsábítottak.

Készült belőle:

csokis Ficoco Millie ihletésére, sima fügelekvár nádcukorral és persze néhány üveg alkoholos változat is a családtagok függőségének kielégítésére, jelen esetben Metaxa került bele.

A friss, gyönyörű szemekből azonban frissen is falatoznunk kellett, így Mézesmadzag receptjét alapul véve készült az alábbi finomság:

Füge mandulás mascarponéval

6 db füge

10 dkg mascarpone

1 ek tejszín

méz

pirított mandulaszeletek

barackpálinka

vanília

A mascarponét összekevertem a tejszínnel, mézzel, mandulával, vaníliával és a pálinkával, majd a keresztbe bevágott fügékbe töltöttem. Forró sütőbe toltam és 15-20 percig sütöttem.

Persze nem maradt ilyen szép, mint a képen, de ez az élvezeti értékén mit sem rontott.

Dulce de leche házilag – és a tökéletes vaníliafagylalt

vanilliafagylalt_karamell

 

Még a tavalyi fagyigép-beruházás után találtam rá David Lebovitz könyvére, melynek címe  – frappánsan – The Perfect Scoop, illetve a blogjára, amin szintén remek receptek találhatóak.

A könyvvel egy ideig csak szemeztem, aztán a barátnőmék hazaköltözése Angliából kihagyhatatlan alkalmat szolgáltatott egy jelentősebb amazonos rendeléshez, amibe persze  a hőn áhított fagyis könyv is belekerült.

Mit mondjak, vagy egy hétig csak elvarázsoltan olvasgattam. Lebovitz annyira élvezetesen ír minden egyes fagyiról, hogy válogatás helyett legegyszerűbb volna az elejétől a végéig egyesével végigpróbálgatni a recepteket.  És nem elég a sok csodás fagyi, külön sörbet és granita szekció is van. sőt szószok, öntetek, belekeverhető ízesítők (mix-ins), valamint a tálaláshoz házi tölcsérek,  ostyatálacskák, és kekszek receptjei közt tobzódhatunk.

Óriási segítség, hogy minden recept végén van egy ajánlat, hogy melyik fagyi melyik öntettel, kiegészítővel illik össze a legjobban (perfect pairing), így varázslatos desszert-költeményeket lehet összehozni.

És ami a legjobban megragadott, az a Dulce de Leche elkészítésének egyszerűsége. Ezt a bűnösen édes finomságot eddig Edit barátném szállította Angolhonból, de most, hogy hazatelepültek, ideje volt a házi gyártás mikéntjére is rájönni. Angol honlapokon olvastam egy módszerről, mely szerint a konzerv sűrített tejet azonmód lezárva vízben forralnak, azonban itthon még sosem láttam konzerv változatot, másrészt többen is a felrobbanás veszélyével fenyegetőztek. Lebovitz eljárása ennél sokkal biztonságosabb.

Dulce de Leche házilag

2 tubus cukrozott sűrített tejet egy kisebb rozsdamentes lábosba nyomtam. A műanyag nyelet jó vastagon alufóliába csavartam, a tetejét is gondosan leatakartam vele, a lábast egy mélyebb tepsibe állítottam és annyi forró vizet öntöttem köré, hogy a kisebb edénynek kb. a feléig érjen.

220 C°-ra előmelegített sütőbe toltam, és magára hagytam. Időnként megkevergettem és az alatta lévő vizet is ellenőriztem. Kb. másfél óra múlva érte el a kívánt állagot – aranybarna, sűrű, ellenállhatatlanul karamellás…

És hogy mit is lehet vele csinálni?

El lehet kanalazgatni magában – de persze ez teljes mértékben egészségtelen és rémesen hízlal is… Ezért rejtsük el valamiben, így egyszerre csak kis adagot eszünk belőle. Nálam vaníliafagyiba került, és a párosítás szerényen szólva is tökéletes volt. Igaza van D.L.-nek, ez tényleg a ‘Perfect Scoop’!!

*a recepten annyit változtattam, hogy a tejszín felét creme fraiche-re cseréltem – így a végeredmény egy könnyű, nem túl édes fagyi lett.

Vaníliafagylalt:

250 ml tej (minél zsírosabb, annál jobb, én házitejet használtam)

150 g nádcukor

250 ml tejszín

1 doboz creme fraiche

1 vaníliarúd

6 tojássárgája

Először is egy műanyag edényt hideg vízbe állítottam, beleöntöttem a tejszínt és a creme fraiche-t és kikészítettem egy szűrőt is.

A tejet, a kikapart vaníliaszemcséket és a cukrot egy mélyebb edényben összemelegítettem, s közben a tojássárgákat jó alaposan kikevertem, amíg egészen ki nem fehéredtek. A meleg cukros tejet apránként, nagyon óvatosan, folyamatos kevergetés mellett (ehhez kézi habverőt használok) ráöntöttem a tojássárgákra – itt fennáll a rántottásodás veszélye, úgyhogy tényleg nem érdemes elkapkodni a dolgot.

A tojásos keveréket visszatettem a tűzre (kis láng) és krémmé főztem. Itt megint kihangsúlyoznám a folyamatos kevergetés fontosságát, különben valami egészen más végeredményt kapunk. A krém akkor jó, amikor enyhén besűrűsödik és megáll a fakanál hátán. A kapott krém tulajdonképpen a custard, amit a britek olyan nagy előszeretettel használnak desszertjeikbhez.

A forró krémet a szűrőn keresztül a tejszín-creme fraiche keverékre öntöttem, majd megvártam, míg szobahőmérsékletűre hűlt. Egy éjszakát még a hűtőben pihent, aztán a fagyigépben vette fel végleges formáját. A kész fagyi felét a tárolóedénybe simítottam,  rápöttyöztem a dulce de leche-t, majd a maradék fagyit is ráöntöttem. Adagolásnál különösen ügyeltem arra, hogy mindenki adagjába kerüljön az isteni karamellkrémből…

Karamellás cheesecake

sajttorta

Már az első cheesecake próbálkozásom is elsöprő sikert aratott a családban, s mikor az élvezeteket némi “dulce de leche‘ is fokozta, a sütemény végleg beírta magát a kedvencek közé. Chilihez hasonlóan én sem szeretném ‘sajttortának’ nevezni, marad az angol kifejezés, ami mellesleg lenge öltözetben lévő hölgyekről készült fényképet is jelent… Hogy ezt a két jelentést hogyan lehet összehozni, arról lövésem sincs. Talán a pasik a szűk keresztmetszetek, akik mindkettőt favorizálják????

Egy szó mint száz, a tesómék lassan csak akkor eresztenek be az ajtón, ha felfegyverkezem egy cheescake-kel, úgyhogy most a legkedvesebb hugica és sógor kedvéért jöjjön a recept, amit ebből és ebből gyúrtam össze:

Karamelles cheesecake

az alap (26cm átmérőjű tortaformához):

25 dkg zabpelyhes keksz (Zabfalatok pl. tökéletes)

10 dkg vaj

3 ek nádcukor

Ezeket mind beleszórtam az aprítógépbe, jól összedolgoztam, majd a kivajazott formába nyomkodtam, igyekezve, hogy egyenletes legyen a vastagsága. A végén egy lapos aljú pohárral még jó alaposan végighengereltem a tökéletesség jegyében.

a ‘töltelékhez’

4 doboz (125 g-os) Philadelphia krémsajt (természetesen natúr)

2 dl tejszín

2 dl tejföl

1 ek étkezési keményítő

3 tojás

1 doboz/üveg dulce de leche*

Az eljárás az előzőhöz hasonló volt: az ideális esetben szobahőmérsékletű alkotórészeket egy nagyobb edénybe öntözgettem, majd a robotgéppel szépen összedolgoztam. A kekszmorzsával bélelt formába öntöttem, és az alaposan alufóliába csomagol formát egy tepsibe helyeztem. Forró vízzel kb. a feléig megtöltöttem a tepsit, s így küldtem be a 180 fokra előmelegített sütőbe. Kb. 50 percig gőzöltem, majd a formában hűlt ki. A teteje még nagyon rezgős, mikor kiveszem, elsőre én is megijedtem, de hűlés után tökéletes lesz az állaga! Mindenképpen érdemes előző nap megsütni, egy éjszaka pihenő kifejezetten jót tesz neki!

*Még nem sikerült rájönni, kapható-e ilyen itthon. Nekem Angliából érkezik az ellátmány, de otthon is könnyen előállítható, recept itt található.