Egy kedves barátunk – Tücsi (aki nem azonos a húgommal) – jóvoltából nemrégiben nagyobb szállítmány fűszer érkezett egyenesen Indiából. Többek között gyömbért is kaptam, s mikor beleszagoltam, azonnal ellenállhatatlan vágyat éreztem egy jó gyömbéres keksz iránt. Másnap reggel 8-kor már gyúrtuk is a kisfiammal a keksz tésztáját, s hamarosan isteni illat terjengett a lakásban.

Mikor néhány – még szinte meleg – keksszel és egy jó lattéval letelepedtem, hogy elolvassam a gasztrovilág híreit, hát meglepődve észleltem, hogy szerzőtársam, Orsi is pont gyömbéres kekszet készített a konyhájában. Látszik mennyire össze vagyunk hangolva.

Persze az ő receptjét is ki fogom próbálni, de ez a melaszos változat is említést érdemel – azóta már még egy adag elfogyott belőle. A melasz mellett cukorból is a lágy, sötét változatot használtam – ez Angliában molasses vagy muscovado néven kapható – ezáltal még karamellesebb ízt kapott. Gyömbér mellett az eredeti recept fahéjat és szegfűszeget is használ, és ezeket most kihagytam.

Gyömbéres-melaszos keksz

2¼ bögre liszt – 270 g

¾ bögre szobahőmérsékletű vaj  – 100 g

1 bögre sötét, lágy nádcukor – 110 g

¼ bögre nádmelasz * – kb. 2 nagy evőkanálnyi

1 tojás

2 tk szódabikarbóna

¼ tk só

2 tk őrölt gyömbér

(akinek netán hiányzik bele: ¾ tk fahéj, ½ tk őrölt szegfúszeg)

Az elkészítése rendkívül egyszerú: a  hozzávalókat mind egy tálba potyogtattam, majd alaposan összedolgoztam. Diónyi gombócokat formáltam belőlük, nádcukorban meghempergettem őket, majd egy határozott mozdulattal kilapítottam – ebben a lelkes gyermek nagy segítség volt, már amikor nem a cukrot igyekezett minél nagyobb mennyiségben felnyalogatni -és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem a kekszeket.

180 Cº-ra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsültek – és ellenállhatatlan illattal lepték el a lakást.

Az eredeti receptet (többek között) itt (is) találtam.