Sós-vajkaramellás fagylalt

 

David Lebovitz azt állította a a blogján, hogy ez a karamellfagyi a világon a legjobb. És ki vagyok én, hogy ne higyjek neki, aki már oly sokszor bizonyított a konyhámban.

És persze már megint érdemes volt. Minden egyes falat egy élmény ebből a fagyiból. Tisztelettel megkérek mindenkit, hogy próbálja ki, mert nagyon-nagyon-nagyon jó.

Már az a tudat is boldogsággal tölt el, hogy lapul még egy fél doboz a mélyhűtőmben :-)

Sós-vajkaramellás fagylalt

a karamell-pralinéhoz (belekeverni)

100 g cukor (23 ft)

¾ tk jó minőségű tengeri só (fleur de sel, Maldon)

a fagyihoz:

500 ml zsíros tej (3,5%) (120 ft)

300 g cukor (70 ft)

60 g vaj (100 ft)

½ tk só

250 ml tejszín (Cserpes a legjobb) (300 ft )

5 tojássárgája (150 ft)

egy kevés vaníliaőrlemény

Mint az árakon is látszik, cirka 800 forintért miénk lehet a világ legjobb karamellfagyija – miért is vennénk dobozos boltit?????

Először is a belekeverendő karamellt késztítettem el. Ehhez a 100 g cukrot egy lábasba öntöttem és kis lángon melegíteni kezdtem. Nem nagyon piszkáltam, hagytam, hogy magától beinduljon a karamellizálódás. Közben kikészítettem magam mellé egy sütőpapírt, amit vékonyan lekentem valami semleges ízű olajjal

Amikor jónak ítéltem a karamellt – ez egy bizonyos lélektani pillanat, amikor még éppen nem égett oda – beleszórtam a sót és azon nyomban a sütőpapírra öntöttem, s próbáltam minél vékonyabb rétegben elteríteni.

Aztán ezt félre is tettem, amíg a fagyialapot elkészítettem.

Ehhez a 300 g cukrot egy edényben karamellizálni kezdtem. Megint megvártam azt a bizonyos pontot, lehúztam a tűzről, s gyorsan beleszórtam a sót és a vajat is hozzátettem. Közben persze vadul kevertem, s próbáltam elkerülni a forró cukordarabokat, amik kispricceltek.

Miután ezt nagyobb égési sérülések nélkül megúsztam, hozzáöntöttem a tejet és a tejszínt is. Ekkor kicsit ijesztően megkeményedik a karamell, de aggodalomra semmi ok, kis lángon szépen össze kell olvasztani az egészet. Eközben a tojások sárgáját a vaníliával enyhén felvertem. A meleg karamelles tejből egy keveset óvatosan ráöntöttem és alaposan elkevertem, majd hozzáöntöttem a többi folyadékhoz.

Visszatettem a tűzre és kis lángon sűrű krémet főztem belőle. Ennek semmi más trükkje nincsen, csak az, hogy ott kell álllni mellette és folyamatosan kevergetni. Nincs mese, ezt a 10 percet rá kell szánnunk – az eredmény viszont mindenért kárpótolni fog, ígérem :-)

Ha kellően besűrűsödött, átöntöttem egy hideg tálba, hogy mihamarabb kihűljön majd a hűtőben is töltött némi időt.

Végül a fagyigép gondjaira bíztam.

Az elején készített karamellt nagyon apró darabkákra tördeltem (mozsár, nyújtófa…) és a végén a majdnem kész fagyiba szórtam.

Más nem is volt hátra, csak hogy hátradőljek és élvezzem munkám gyümölcsét. Komolyan mondom, minden egyes falat belőle egy komplett ízorgia. egyszerűen tökéletes!

 

Tonkabab és sárgabarack reloaded – ezúttal muffinként

sargabarack_muffin

Minden túlzás nélkül azt kell mondanom, hogy ez a legfinomabb muffin, amit életemben ettem. Puha, lágy tészta, benne a savanykás barackkal és minderre a tonkabab pikáns íze teszi fel a koronát….

Ajánlom minden háziasszonynak, akinek muffin-ellenző családtagjai vannak, ezzel biztosan meggyőzi őket arról, hogy ebben a süteményben is vannak távlatok.

Tonkababos,  sárgabarackos muffin

75 g vaj

125 g liszt

¼ tk szódabikarbóna

¼ tk sütőpor

½ tk reszelt tonkabab (ennek hiányában néhány csepp mandulakivonat)

egy csipet só

150 g nádcukor

késhegynyi vaníliaőrlemény

110 g créme fraiche*

1 tojás

6 kisebb, kemény sárgabarack

* én innen szoktam rendelni, de ha nincs Ízbolygónál akad ötlet az otthoni elkészítésre is

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra.

Egy tálban összekevertem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a sót és a lereszelt tonkababot.

A vajat jól kikevertem a cukorral és a vaníliával, majd a tojást is belütöttem. Ezután ment bele a vaníliakivonat, majd felváltva hozzákanalaztam a lisztes keveréket és a créme fraiche-t.

A muffintepsibe papírkapszlikat tettem és mindegyik mélyedést a háromnegyedéig töltöttem a masszával, a tetejére pedig egy fél barackot nyomtam, a vágott felével lefelé.

A sütőbe tolva kb. 25 perc alatt sült illatos aranybarnára.

A receptet itt leltem.

Sárgabarack és tonkabab – egy könnyű nyári desszert

sargabarack_krem

Őszintén szólva én a tonkababról nem is hallottam, amíg Andrea nem írt róla egy áradozó levelet :-)  És kedvesen azt is hozzátette, hogy nekem is beszerzett egy üvegcsével. Szagolgattam a szerzeményt egy darabig, próbáltam elképzelni az ízét ezzel-azzal. Elolvastam Ch&V írását róla, és valami csokoládés finomságról álmodoztam.  Aztán jött a nyár, begyűrűztek a gyümölcsök sorban és egy ideig el is feledkeztem szegényről.

A múlt heti sárgabarack “betakarítás” után félig belefulladva a lekvárba, valami más hasznosításon törtem a fejem. Készült is egy nagyszerű muffin (recept hamarosan) és nem bírtam ellenállni a sült sárgabarack csábításának sem (nem is lett volna értelme). És ekkor a kezembe akadt a tonkabab. Gyors mozdulattal belereszeltem egy felet a cukorszirupba, s azzal öntöttem nyakon a barackokat. Az ötlet sikeresnek bizonyult, a tonkabab mandulás, szegfűborsos íze remekül harmonizált a barackkal.

Gyorsan egy kis kalóriaszegény, nyári desszertet is kreáltam belőle, csak hogy ne kelljen magában megennem azt a rengeteg barackot.

Joghurtos desszert tonkababos sült sárgabarackkal (2 főre)

az aljára:

4 “digestive” keksz (valami zabpelyhes legyen, nálam most Grancereale volt, de a Zabfalatok is tökéletes)

a krémhez

1 nagy doboz joghurt (450 g) – vagy 200 g görög joghurt

1 ek creme fraiche

2 ek tejszín

késhegynyi vanília

2 ek nádcukor

a tetejére

8-10 kemény sárgabarack

10 dkg nádcukor

1,5 dl víz

vanília

egy fél tonkabab

A cukrot és a vizet egy lábasba tettem és aránylag nagy lángon főzve összeolvasztottam. A szirupba belekevertem a lereszelt tonkababot és a vaníliát.

Az elfelezett, kimagozott sárgabarackokat egy jénaiba rakosgattam , ráöntöttem az illatos szirupot és betoltam a sütőbe. 170Cº-on kb. 20 percig sütöttem – félidőben megforgatva a barackokat.

A joghurtot összekevertem a tejszínnel és a creme fraiche-sel, majd muszlinkendőbe kötve lecsoöpögtettem (tál, bele szúrő, rá az anyag, bele a joghurt, betakargat, súlyokkal lenyomat). Mikor az összes savó kijött belőle (kb. 1-1,5 óra) összekevertem a vaníliával és a cukorral.

A kekszeket durvára törtem és két pohárba/tálkába szórtam. A joghurtos krémet szépen elfelezve rákanalaztam, majd a tetejét az illatozó barackokkal koronáztam meg, és a szirupból is rácsurgattam keveset.

Ezuán már csak kényelmesen hátra kell dőlni és bekanalazni jól megérdemelt jutalmunkat.

Takarékos csokis croissant

kakaos_croissant

Na előbújok végre én is a fényre. Kedves Nemisbékánk minket is meginvitált a Takarékláng csapatába, s most ennél a finomságnál úgy éreztem, éppen idevaló.

Mert amellett, hogy isteni finom, igen nagy adag lesz belőle, úgyhogy vendégségekbe nagyon ideális. A megadott anyagmennyiségből 32 darab, kb. 10 cm-es croissant lesz. A másik nagy előnye a tésztának, hogy este megcsinálom, éjszaka a hűtőben pihen, és amikor meg akarom sütni, csak bedugom a sütőbe és fél órán belül kész is van.

Az alaprecept Limarának köszönhető, nála fedezte fel Orsi, majd én variáltam tovább. Őszintén szólva az ihletet az aluljárókban kapható (F××××tti) csokis croissant adta, amit azóta nem vagyok hajlandó megvenni, mióta elolvastam az összetevők listáját.  A tésztarétegek közé egyszerűen kakaóval és némi cukorral elkevert vajat kentem, így alaposan átjárja a csokis íz.

És hogy bonyolítsam a helyzetet: mivel rendelkezem kettő darab tejérzékeny gyermekkel, persze itt is kénytelen voltam a tejmentes változatot is kikísérletezni. Önszántamból mondjuk sosem ennék Liga margarint, dehát a kényszer nagy úr. Így most kétféle költségvetéssel készítettem el, egy tejmentes (azokkal a hozzávalókkal, amikből én szoktam csinálni) és egy vajas változatot. A vicces az, hogy nagyjából ugyanarra az árra jün ki mindkettő.

Csokis croissant

700 g liszt (Biopont búza fehérliszt: 262 Ft / sima finomliszt 76 Ft)

1 kis pohár joghurt -140 g  (helyett rizstejszín: 217 Ft /joghurt: 95 Ft)

2 dl tej (rizstej 111 Ft/ házi tej 40 Ft)

3 kk só (mondjuk 10 Ft)

4 ek cukor (általában nádcukor, de akkor sem több, mint 50 Ft)

2 tojás (60 Ft)

5 dkg élesztő  (45 Ft)

25 dkg vaj (Liga margarin 150 Ft/ alap vaj(pl. Milli)500 Ft, persze itt lehet játszani a minőséggel, a Lurpak mondjuk olyan 720-ra jön ki)

2 ek kakaópor (cukrozatlan ofkorsz, talán 30 Ft)

4-6 ek nádporcukor (60 Ft)

Összesítve: a tejmentes változat 995 Ft, a vajas 966 Ft. Ez azért szerintem elég baráti. Persze lehet variálni és a vajas változatot elkészíteni Ligával, de szerény véleményem szerint, aki nincs rákényszerítve a margarinra, az mindenképpen inkább a vajat válassza!

És most a matek után térjünk rá az elkészítési technikára.

Először is az első 7 hozzávalóból ruganyos, fényes tésztát dagasztottam, amit aztán egy jó órácskát a hűtőben pihentettem.  Ezután a tésztát igazságosan elfeleztem.  A puha, kenhető állagű vajat/margarint kikevertem a kakaóval és a porcukorral majd ezt is két egyforma adagra osztottam.

Vettem az egyik adag tésztát és nyolc egyforma darabot vágtam belőle (nekem ez saccra nem megy, úgyhogy a mérleget szoktam segítségül hívni).  A tésztadarabokat enyhén lisztezett felületen kb. 15 cm átmérőjű  lapokká nyújtottam. Vettem egy lapot és megkentem a fél adag vaj kb.1/7-ed részével (ez viszont szemre megy, de persze itt is lehet méricskélni). Majd ráterítettem a következő tésztalapot, kentem és így tovább. A tetejére persze csak tészta került. Majd így az egészet elkezdtem kinyújtani, óvatosan, ügyelve arra, hogy ne nyomjam ki túlságosan a vajat, ne másszanak el a lapok egymástól. Ez attól is függ, milyen passzban vagok, de olyan 35-40 cm átmérőjűre szokott sikerülni.

Ekkor éles késsel elnegyedeltem keresztbe, majd minden negyedet még 4 további körcikkre vágtam. A tészta szélesebb végét kicsit széthuzigálva kifliszerűen feltekertem és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket.

Ugyanezt a folyamatot a tészta és a vaj másik felével is elvégeztem.

A megpakolt tepsiket beszuszakoltam a hűtőbe (nálam mindig ez a logisztikai feladat a legbonyolultabb) és elmentem aludni.

Reggel a sütik tetejét átkentem egy felvert tojással, majd a hideg sütőbe dugtam és 190 fokra beizzítottam. Félóra múlva már az asztalon illatoztak a kis csokis finomságok.

Alfajores de maizena con dulce de leche – argentín kukoricás keksz karamellel töltve

karamell_keksz1

Talán már egy éve is megvan, hogy a könyvjelzők közé beraktam az alfajores receptjét. De aztán a dulce de leche mindig máshogyan végezte. Fagyiban, cheesecake-ben, vagy vagy éppen sütemény tetejére öntve.

De most, hogy már a helyi piacon is kapni lehet, muszáj volt végre kipróbálni ezt az argentín finomságot is. Szeretem az ilyen édességeket, ahol aránylag kevés munkával nagy eredményeket lehet elérni. Mert az alfajores bizony nagyon finom. Abbahagyhatatlanul.

A Malackarajon részletes történelmi háttér is található ehhez az “édes és kerek boldogsághoz”.

Az alaprecepthez képest nálam a tésztába kukoricaliszt is került (szeretem az ízét) és a cukor mennyiségét is csökkentettem – a dulce de leche úgyis elég édes.

Note:  frissen főzött ribizlilekvárral is isteni volt…..

Alfajores de mainzena (kb. 30-34 darabhoz)

20 dkg liszt

10 dkg kukoricakeményítő

20 dkg kukoricaliszt

25 dkg vaj

20 dkg nádcukor

1 tk sütőpor

1/2 kk szódabikarbóna

3 tojássárgája

2 ek konyak

1 citrom reszelt héja

kb. fél üveg dulce de leche*

*házilag is könnyen elkészíthető, részletek itt

A vajat kikevertem a cukorral, majd hozzáadtam a tojássárgákat, a citromhéjat és a konyakot is. Ezután a száraz hozzávalókat is beleöntöttem és gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Folpackba csomagolva a hűtőbe dugtam pihenni egy órácskát.

A pihenő után kinyújtottam a tésztát és kb. 5 cm-es pogácsaszaggatóval köröket szabtam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket (nem túl szorosan) és 190 ºC-ra előmelegített sütőben kb. 10-12 percet sütöttm. Kivételesen nem baj, ha kissé sápatag marad, így szeretjük.

Miután kihűlt, leszedegettem a papírról és a dulce de lechét nem kímélve párosával jól összeragasztottam őket.

A narancs és a szecsuáni bors találkozása

sarga_fagyi

Hol máshol, mint egy fagylaltban. Az elkövető megint Lebovitz, a párosítás pedig tökéletes. Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a recept.

Narancsos, szecsuáni borsos fagylalt

10 g szecsuáni bors, durvára törve

375 ml tej

375 ml tejszín

200 g cukor

4 narancs

6 tojássárgája

A tejet és a tejszínt megmelegítettem, majd beleszórtam az összetört borsot. A tűzről lehúzva állni hagytam és belereszeltem a narancsok héját is.

1-2 óra pihenő után megint elkezdtem melegíteni. Közben a tojások sárgáit kikevertem a cukorral, majd nagyon óvatosan, sűrűn kevergetve hozzácsurgattam a borsos-narancsos tejet. Az egészet visszatettem a tűzre és sűrű kevergetések mellett krémmé főztem.

Végül a kész krémet teaszűrőn átszűrtem, és a narancsok kifilézett húsát is hozzákevertem (ez már saját újítás). Hűtöttem, fagyigépbe öntöttem és élveztük az eredményt.

N.

Még mindig rebarbara – eperrel és tökmaggal

rebarbara_eper_sutemeny_ii

Azthiszem ezennel vége a rebabrbarás recepteknek, kicsi az esély, hogy kapnék még a piacon. De ha mégis, úgy rettegjetek, mert senki nem akadályozhatja meg, hogy új recepteket próbáljak ki!

A szezon sztárja az epres-rebarbarás sörbet volt, de a gyömbéres-fűszeres mártás is nagy sikereket aratott. A sütemények közül a pudding került a dobogó tetejére, amíg meg nem érkezett ez a ‘crisp’.

Imádom ezeket az angol elnevezéseket: cobbler, crisp, crumble. Mindegyik egy gyümölcsös finomságot takar, ropogós tésztaréteg alatt. A crisp tetejére többnyire vaj-liszt-zabpehely-cukor kombináció kerül, ezt most egy kis tökmaggal tettem még ropogósabbá.

Epres-rebarbarás crisp tökmaggal

225 g vaj/növényi margarin

1,5 bögre liszt

1,5 bögre nádcukor

0,5 tk só

1 bögre zabpehely

1 bögre tökmag

a gyümölcshöz:

600 g rebarbara

400 g eper

1 bögre nádcukor*

¼ bögre keményítő

egy csipet só

*Ha nem reberbarával csináljuk, szerintem lényegesen kevesebb cukor is elegendő

A megtisztított feldarabolt gyümölcsöket összekevertem a cukorral, a keményítővel és a sóval.

A tésztához valókat az aprítógépbe öntöttem és morzsásra kevertem.

Egy nagyobb tűzálló tálat kivajaztam, beleraktam a gyümölcsöket és a tetejére morzsoltam a zabpelyhes tésztát. 180 ºC-ra előmelegített sütőben 1 órát sült.

Egy idő múlva a gyümölcsök igen sok levet eresztettek és elkezdett kibugyogni a tálból. Érdemes mindenképpen alárakni egy tepsit, vagy az enyémnél (22 cm széles, 5 cm mély) egy kicsivel nagyobb tálban sütni.

(Az eredeti receptet itt találtam)