Polentafelfújt és fűszeres csookoládéhab – a Finománia nyomán

polenta_felfujt_csoki1

Mikor a Rosinante Fogadóban töltött főzős hétvégén először elhangzott a polenta-felfújt szó, rögtön hegyezni kezdtem a fülem. Nagyon szeretem a kukoricalisztes-kukoricadarás ételeket, sósan-édesen egyaránt.

De ami a magában is nagyszerű vacsora után várt ránk, az minden várakozásomat felülmúlta. Egy légies, habkönnyű édesség, aminek minden falatja külön élmény volt. Szerencsére másokat is elvarázsolt, így a köz nyomására Gál Zsolt séf volt szíves megosztani velünk a receptúrát.

Kicsit félve vágtam bele, de igen, itthon is működött a csoda! Ráadásul a készítése közben jöttem rá, hogy ez tulajdonképpen egy gluténmentes sütemény, így Edit barátnőm is kaphatott belőle egy adag kóstolót.

Szerintem magában is simán megállja a helyét – esetleg némi friss gyümölccsel – de ha már Rosinante, akkor az ott tanult bazsalikomos-korianderes csokoládé”lekvárt”  is elkészítettem hozzá. Mit mondjak, nem maradt a nyakunkon….

Polentafelfújt

150 g kukoricadara 140 g nádcukor 1  citrom reszelt héja és leve 7 db tojás 7 dl tej csipet só 100 g vaj

Első lépésként a tejből és a kukoricadarából sűrű “tejbegrízt” főztem, majd hagytam langyosra hűlni.

A tojássárgákat jó alaposan, fehéredésig kevertem a cukorral, a fehérjéket pedig egy csipet sóval vertem keményre.

A langyos darához kevertem a vajat, a cukros tojássárgákat, a vaníliát, acitromok levét és a reszelt citromhéjat, majd óvatosan a fehérjehabot is beleforgattam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem és előmelegített sütőben (175 ºC) 40-45 perc alatt megsütöttem.

Fűszeres csokoládé”lekvár”

200 g étcsokoládé

2 dl tejszín

1 dl kókusztej

50 g vaj

egy marék friss bazsalikomlevél, apróra vágva

egy darabka gyömbér, apróra vágva

őrölt koriander

cukor, ízlés szerint

A hozzávalókat vízgőz fölött összeolvasztottam, majd a hűtőbe téve kihűtöttem.

Matcha tiramisu Carpe Diem módra

Mivel nálunk szinte mindenki nyáron született, ez az időszak egy egybefüggő buliperiódus. Néha tömbösítünk ugyan, de élvezzük, hogy együtt lehet a család.

A tegnapi bulira ez volt az egyik édesség (a három közül), ami készült. A színe kicsit megbotránkoztatta az egybegyűlteket (mitől ilyen zöld?), de aztán a legszkeptikusabbak is bevallották, hogy bizony finom.

A debreceni Carpe Diem-ben ettem ilyet először és igen mély nyomokat hagyott bennem.  Nem is hagyott nyugodni a dolog, be is szereztem egy adag zöld teát (matcha). A nyáron elkészült fagyi is nagyon finom volt belőle, itt volt hát az ideje, hogy újra előkerüljön. A receptet is a teázó honlapján találtam – bár az arányokat magam kísérleteztem ki.

Matcha tiramisu (kb. 12 kisebb adag)

400  g babapiskóta

1 ek matcha tea

100 ml cseresznyelikőr

1-2 dl tej

a krémhez:

500 g mascarpone

4 tojás

100 g cukor

2 dl tejszín

1 tk matcha

Az első jótanács: vegyetek jó minőségű babapiskótát! Vagy süssetek otthon. Receptet itt is találtok.

Szóval ha sikerült normális babapiskótát szerezni/sütni valószínűleg sokkal egyszerűbb lesz az egész, nem kell annyit küzdeni, mint nekünk.

A jó minőségű babapiskóta ugyanis, ha meglocsoljuk kellő alkohollal és a zöld teaporral összekevert tejjel, valószínűleg szépen pempősíthető. Nem így az általam vásárolt adag – komoly harc árán sikerült csak megfelelő állagúvá varázsolni. És ebben a folyamatban egy aprító és egy lelkes férj is komoly szerepet kapott.

Az élénkzöld masszát félretéve (és reménykedve, hogy innen csak jobb lesz) továbbléphetünk a krém készítése felé.

A tojássárgákat fehéredésig kevertem a cukorral, a fehérjét pedig egy csipet sóval habosítottam.

A mascarponét két tálba elfeleztem és mindkét adaghoz öntöttem 1-1 dl tejszínt. A tojássárgákat is igazságosan elosztottam, majd az egyik tálba egy teáskanálnyi matcha teát is szórtam. Robotgéppel mindkét adagot habosra kevertem, majd a végén óvatosan a fehérjehabot is hozzátettem – persze ekkor már fakanálra és kézi meghajtásra váltottam.

A poharakba/felfújtas formák aljára egy adag sötétzöld masszát, arra egy világoszöld krémet, majd a tetejére egy teljesen világos (zöldségmentes) krémet pakoltam. Végül minden adagot megszórtam egy csipet matcha porral.

Az első őszi nap és egy egyszerű (de nagyszerű) mogyorós keksz

mogyorovaj_keksz1

"Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog,
fehér habokba szaggatja a zöldet.
Fogócskáznak az apró viharok,
az ablakban a legyek megdögölnek..."
József Attila – Balatonszárszó (részlet)

Véglegesen elért minket az ősz. Reggel zoknit kell húzni, a parkban elszáradt gesztenyefaleveleken lépkedek, a piacon szőlőt és sütőtököt kínálnak a nénik. De nem is baj ez, hiszen színesednek a fák, lehet gesztenyét gyűjteni és esténként gyertyafény mellett beszélgetni.

Valamiért nekem a mogyoróvaj is olyan hűvös hangulatú étel, talán azért mert a nyárhoz elsősorban a gyümölcsök ízeit kötöm.

Készült már nálam egy full-verziós mogyoróvajas keksz, ez most egy egyszerűbb, vegán változat, ami éppúgy nagy sikert aratott a gyerekek körében. A lányomnak főleg a villával való formázás tetszett, bár egy idő múlva átváltott a kezére és a széttárt ujjaival nyomta le a kekszgolyókat – a kis türelmetlen.

Mogyoróvajas keksz (vegán)

140 g liszt

½ tk szódabikarbóna

½ tk sütőpor

½ tk só

115 g növényi zsiradék (vagy vaj)

165 g nádcukor

1 ek őrölt lenmag és 1 deci víz összekeverve (vagy 1 tojás)

kevés vanília

150 g mogyoróvaj

A vajat és a cukrot habosra kevertem, majd sorban hozzáadtam a töbi hozzávalót és jó alaposan összegyúrtam. Minimum egy órányi pihenésre van szüksége a hűtőben, különben nagyon ragacsos lesz.

A hűtőből kivéve diónyi gombócokat formáztam belőle és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. Egy villával mindegyik gombócot lelapítottam – itt lehet gyerekmunkát alkalmazni – és előmelegített sütőben (180ºC) kb. 15-20 perc alatt aranybarnára sütöttem.


Fügefagyi

fuge_fagyi1

És ha már arra vetemedtem, hogy a nagy melegben fügebefőzéssel múlatom az időt, persze hogy kellett egy fagylaltot is készítenem. Biztos kézzel nyúltam Lebovitz remekműve után és készítettem el ezt a fagyit.

A füge ugyan már a nyár végét jelzi, de ez a fagyi a kicsit már hűvösebb estéken is jól tud esni. Akár egy tökéletes nap záróakkordja is lehet. Zene lent.

Fügefagylalt

1 kg érett füge

1 dl víz

1 citrom leve és héja

150 g nádcukor

250 ml tejszín

A fügéket apró darabokra vágtam és a vízzel meg a cukorral odatettem főni. Kb. félórát rotyogattatm, majd kis hűlés után összeturmixoltam. Hozzákevertem a citromlevet és a tejszínt, hűtőbe tettem, s mikor jól áthűlt már öntöttem is a fagyigépbe.

Tálaláskor esetleg kevés mézet csurgathatunk a tetejére.

A fügeprojekt folytatódik: fűszeres, provance-i fügetorta

fuge_torta

A nagy adag füge persze nem mind lekvár formájában végezte, kétféle sütemény, egy kompót és fagyi is készült belőle – szép sorban majd a receptek is megérkeznek.

Ezt a tortát a NoSalty oldalon találtam, a karamellizált füge és a  rozmaring párosítása tuti befutónak látszott. A tészta fűszerezésén viszont kicsit változtattam, hogy ne legyen annyira “mézeskalács” jellegű.  Egy “quatre épices” nevű fűszerkeveréket használtam hozzá, melynek összetevői: bors, szegfűszeg, szerecsendió és gyömbér. Így a tészta enyhén fűszeres íze csak kellemesen aláfestette a rozmaringos karamelles fügét.

Provance-i fügetorta (22 cm-es formához)

a gyümölcsréteghez:

4 dkg vaj

150 g nádcukor

1 citrom leve

10 db füge, félbevágva

1 ek forró víz

2 szál friss rozmaring

a tésztához

125 g vaj

125 g  nádcukor

2 tojás

125 ml tejföl

200 g liszt

fél tasak sütőpor

1 tk Quatre épices fűszerkeverék

fél kk fahéj

1 citrom reszelt héja

A vajat egy lábasban megolvasztottam, a cukrot rászórtam és kissé megkaramellizáltam. Rádobáltam a félbevágott gyümölcsöket, ráfacsartam a citrom levét és a vizet is rálöttyintettem. A rozmaringágakat is beledobva 10-15 percig főztem.

Mivel nekem túl soknak tűnt a leve, kihalásztam a gyümölcsöket és a levét kicsit beforraltam. Így is elég sok maradt, kicsit félve is öntöttem a fomába, de nagyon jó lett, a tészta tökéletesen beszívta.

Szóval a kapcsos tortaforma aljába egy sütőpapírt biggyesztettem, rápakoltam a fügéket – vágott felükkel lefelé – majd a szirupot is ráöntöttem.

Amíg kicsit meghűlt, összeállítottam a tésztát.

A vajat a cukorral habosra kevertem, a tojásokat egyesével beleütöttem, majd a tejfölt, a liszttel elkevert sütőport és a fűszereket is hozzátettem.

Egy kanállal óvatosan a füge tetejére kanalaztam a tésztát, majd előmelegített sütőben (190 ºC) aranybarnára sütöttem – tűpróba nem árt.

Néhány percnyi hűlés után egy tányérra borítottam, a formát és a sütőpapírt lehúztam róla, így hagytam teljesen kihűlni.

Fitness croissant Lipóti módra

fitness_croissant

Őszintén bevallom, még sosem jártam a Lipóti Pékség egyik üzletében sem. Kóstoltam ugyan kenyerüket (nagyon finom) és a honlap is meggyőző, de sajnos a közelünkben nincs egy képviseletük sem.

Ivett barátnőm mesélt a Fitness croissant nevű finomságról, amit reggelente szokott ott venni és napokig motoszkált a fejemben a sokmagos-rozsos foszlós kifli, szilvalekvárral töltve. Persze muszáj is volt elkészítenem.

Alapul a jól bevált express croissant receptjét vettem, a fele lisztet teljeskiőrlésűre illetve rozslisztre cseréltem, tökmagot, lenmagot, szezámot szórtam bele, a közepébe pedig cukor nélkül főzött, igazi kemény szilvalekvárt rejtettem.

Nem tudom milyen az eredeti, de ez isteni lett! A teljes kiőrlésű liszt ellenére is levegős, könnyű – reggelire egy pohár tejjel, a napsütéses teraszon, némi szakirodalommal felszerelkezve…. Kell ennél több?

Fitness croissant, ahogy én elképzelem (12 db)

 

175 g fehérliszt

125 g teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt

50 g teljeskiőrlésű rozsliszt

50-50 g lenmag, szezámmag, apróra tört tökmag

80 g joghurt

1 dl tej

1,5 kk só

2 ek cukor

1 tojás

2,5 dkg élesztő

125 g vaj

A hozzávalókat (a vaj kivételével) alaposan összedagasztottam és hűtőben pihentettem kb. 1 órát.

Utána a vajat 7 egyforma részre adagoltam, a tésztát pedig 8 gombócba szedtem.  A tésztadarabokat enyhén lisztezett felületen kb. 15 cm átmérőjű  lapokká nyújtottam. Vettem egy lapot és megkentem egy adag vajjal. Majd ráterítettem a következő tésztalapot, kentem és így tovább. A tetejére persze csak tészta került. Majd így az egészet elkezdtem kinyújtani, óvatosan, ügyelve arra, hogy ne nyomjam ki túlságosan a vajat, ne másszanak el a lapok egymástól. Ez attól is függ, milyen passzban vagyok, de olyan 35-40 cm átmérőjűre szokott sikerülni.   Ekkor éles késsel elnegyedeltem keresztbe, majd minden negyedet még 3 további körcikkre vágtam. A tészta szélesebb végét kicsit széthuzigáltam, rákentem  egy púpozott teáskanálnyi szilvalekvárt és kifliszerűen feltekertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket és a hűtőbe tettem. Most nem állt ott egy egész éjszakát, csak kb. 4-5 órát, de ezalatt is szépen megkelt. Sütés előtt még lekentem őket egy tojássárgával és úgy toltam a sütőbe. Előmelegítés nélkül sütöttem, 180 ºC-on, amíg szép aranybarna nem lett. (30-40 perc)

A műanyag nélküli gumicukor

gumi_cukor

A tegnapi rejtélyes kép megfejtése következik, illetve csak a recept, mert Beatbull már kitalálta miből is készült a vörös festékkel átitatott porrongynak látszó dolog – sőt, mostanában épp nála is készült már egy hasonló finomság.

Ha jól emlékszem Soma Mamagésa mondta egyszer, hogy a gumicukor és a kerti műanyagszék összetétele csak egy-két dologban tér el egymástól. Abszolút egyet tudtam vele érteni, az egyik legműanyagabb dolog, ami kapható. A gyerekek meg persze imádják.

Ez a gyümölcsből készült “gumicukor” viszont remek alternatíva, nem macerás elkészíteni és még finom is.

A recept A River Cottage ‘Preserves’ című könyvéből származik, amit a múltkori rebarbara-mártás sikere után muszáj volt megszereznem.

Szeder-almabőr – aka “gumicukor”

500 g szeder

500 g savanykás nyári alma

1 citrom leve

150 g cukor/méz

A sütőt előmelegítettem légkeveréses 60 ºC-ra. Egy nagyobb (35×35) és egy kisebb (25×25) tepsit kibéleltem sütőpapírral és nagyon vékonyan kiolajoztam.

Az almát meghámoztam, kiemeltem a magházát és felkockáztam. A szederrel együtt egy lábasba pakoltam és a citromlével meg a cukorral együtt főzni kezdtem. Kb. 20-25 perc múlva már kellőképpen pempős állagot ért el.

Ekkor átpaszíroztam és a sűrű pürét  az előkészített tepsikbe simítottam – igyekezve, hogy nagyjából egyforma vastagságban terüljön el mindenhol. (Mondjuk már ezen a ponton annyira finom volt a dolog, hogy majdnem áldozatul esett a túlzott kóstolgatásnak)

A tepsiket a sütőbe toltam és kb. 10-12 órát szárítottam.

Innentől kezdve tetszés szerint felhasználható, hajtogatható, tekerhető, vágható.

A lehetőségek száma végtelen, bármilyen gyümölcsből, tetszőleges fűszerezéssel elkészíthető. Akár sósan is: alma és paradicsom keverékéből, zellersóval ízesítve.

A gyerekek imádni fogják! (Khm,  a felnőttek is)