Szőlőfagylalt

szőlőfagyi_1005

 

Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.
Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron.

(Csanádi Imre)

Érdekes, hogy annak ellenére, hogy nálunk nyáron a gyümölcsök nagy része fagylaltként végzi, szőlőből még sosem jutott eszembe csinálni. Szerencsére Vica kollegina addig rágta a fülemet, hogy itt lenne az ideje ennek is, hogy csak  nekiálltam. Othello szőlőből készült – ennek van egy jellegzetes, illatos zamata. Érdekes módon, miután átpasszíroztuk, ez szinte teljesen eltűnt, inkább egy kellemesen mustízű folyadékot kaptunk.

A gyerekek körében olyan szinten aratott sikert, hogy egy dobozzal észrevétlenül, kb. 2 nap alatt elpusztítottak, alig győztük az utánpótlást készíteni :-) És így is mohó szemeiket már a munkatársaknak mentett adagra vetették….

Szőlőfagylalt

1 kg csemegeszőlő (itt Othello)

1 citrom leve

1 bögre nádcukor és 1 bögre vízből készült cukorszirup

A szőlőt mindenképpen javaslom lepasszírozni – a magok és a héj nem túl kellemes a fogak alatt – és a kapott folyadékot lehet aztán ízesíteni. A cukorszirupot érdemes kisebb adagokban hozzáadni és folyamatában kóstolgatni, így beállítani az ízt, hiszen minden szőlőnek más a cukortartalma. Arra azonban vigyázzatok, hogy mindig egy árnyalattal édesebbre kell a fagyialapot csinálni, mint ahogy azt jónak érezzük, mert a kifagyasztott végeredmény nem lesz annyira édes.

A passzírozás után (ehhez érdemes némi nyers férfierőt igénybe venni) már rém egyszerű a dolog – összekevertem a cukorsziruppal, citrommal (csempésztem bele némi muskotályos bort, csak a miheztartás végett) és alapos behűtés után mehetett a fagyigépbe.

Jelenleg kb. 3 dobozzal van a mélyhűtőben. és ez az állandó esti program: “Aaanyaaa, ehetek szőlőfagyit???” :-)

Citromos-szőlős torta olívaolajjal

piskota_szolo

Ugyan a szőlőszemek galádul lesüllyedtek a sütemény aljára, azért higgyétek el nekem, hogy ez egy szőlős sütemény. Ami már tavaly is elkészült egy bulira, de esélye sem volt a fényképezőgép elé kerülni. De ez nem is baj, mert így legalább még egyszer megsütöttem.

A próbaverziónál még kicsit fáztam a 175 ml olívaolaj hozzáadásánál (ha jól emlékszem nem is mertem mindet beletenni) most azonban bátran locsoltam bele az egyenesen az Etna lábától érkezett, a frissen kaszált fű illatára emlékeztető csodálatos olívát.

Az eredmény pedig teljesen nagyszerű lett (lényegesen jobb, mint az első darab). A tészta állaga egyáltalán nem az a szokásos fojtós, száraz piskótára, ehelyett puha, nedves, mégis könnyű. Igen, olívaolajat a süteményekbe!!! – meg persze bort, szőlőt, citromot…..

Citromos-szőlős torta

225 ml édes fehérbor

200 g nádcukor

100 g puha vaj

3 tojás

1 citrom/lime reszelt héja

1 narancs reszelt héja

175 ml jó minőségű extraszűz olívaolaj

225 g liszt

1 tk sütőpor

175 g szőlő, kimagozva

4-5 kanál nádcukor a tetejére

A bort egy kisebb lábasba öntöttem és kb. a harmadára beforraltam (kb. 85 ml kell hogy legyen) majd félretettem kihűlni.

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és kikészítettem egy kapcsos formát. Az eredeti recept 23 cm-est ír, én egy 20 cm átmérőjűt használtam, így kicsit magasabb lett  a süti.

Az aljába néhány pötty vajat tettem és egy méretre vágott sütőpapírt fektettem rá. Az oldalát is kivajaztam és egy kanál liszttel megszórtam. A formát alufóliába csomagoltam – biztos ami biztos, mert az előző sütésnél bizony orvul kifolyt belőle az olaj egy része.

A cukrot és a vajat habosra kevertem és egyesével hozzátettem a tojásokat is, majd a reszelt citrushéjat.

A beforralt bort és az olívaolajat összekevertem és a kezem ügyébe készítettem. A lisztbe beleszórtam a sütőport és az egyharmadát a vajas keverékhez adtam. Alapos keverés után ment bele az olívás keverék egy része, és így váltakozva lassan az összes száraz és nedves anyag belekerült.

A tésztát az előkészített formába kanalaztam, megszórtam a kimagozott szőlőszemekkel és a nádcukorral, majd betoltam a meleg sütőbe. 40-45 perc múlva tűpróbával ellenőriztem majd a formában hagytam kihűlni.

Másnap a család “krémessütit-nekünk” pártjának tagjai mártást követeltek hozzá, és valóban, a vaníliamártás remekül passzolt hozzá (meg a habos kávé).

forrás: GoodFood 10/2008

Májkrém szőlővel és dióval

majkrem_szolo

Mióta jópár éve először készült el nálam az almás-balzsamecetes májkrém, sosem vettem bolti változatot. Nem is hiányzik. Elég egy pillantást vetnem az összetevőkre és máris elmegy tőle a kedvem.

És a házi elkészítés tényleg nem igényel különösebb ördöngösséget, maximum egy jó merülőmixert vagy aprítót. A legfrissebb verziót persze az ősz megérkezte ihlette: őrségi dióolaj, dióbél és muskotályos szőlő került bele. A frissen kisült ropogós házikenyérrel igazán fenséges vacsora (reggeli, ebéd….) volt.

Szőlős-diós májkrém

400 g csirkemáj

1 fej hagyma

3 gerezd fokhagyma

2 ek olaj

1 fürt szőlő, kimagozva

1 marék dióbél

2-3 ek dióolaj

egy löttyintésnyi balzsamecet

só, bors

1 tk méz

Az olajon lassan aranybarnára pirítottam a hagymát – ez is ad egy jó, édeskés ízt neki, persze vigyázzunk, nehogy odakapjon – hozzáadtam a fokhagymát, majd a májat is. Alaposan átforgattam, majd letakarva 10 percig sütöttem. Ezután sóztam, borsoztam, rádobtam a szőlőszemeket és a diót és belecsurgattam a mézet meg a balzsamecetet. Még 5 percig így együtt pároltam, majd nagy lángon a zsírjára pirítottam.

Egy mélyebb edénybe kanalaztam az egészet és merülőmixerrel pürésítettem. Végül a dióolajat is belekevertem és egy üvegtálba simítottam. Mikor kihűlt, a tetejét kevés olvasztott vajjal zártam le.