Zöldalma sörbet, ciderrel és rozmaringgal

almas_fagylalt

Ritkán veszek hiperekben gyümölcsöt, zöldséget.  Mondhatnám, hogy sose, ha nem lenne ez a kis gasztro-bűnöm. Imádom ugyanis a Granny Smith zöldalmát. És időként az egyik helyi nagyobb boltban igen olcsón (299/kg) adják, ráadásul állítólag magyar (hogy ezt elhiszem vagy sem, az már az én dolgom). Szóval ilyenkor heti 4-5 kiló is simán hazajön velem és persze el is fogy – a gyerekek is imádják.

Legutóbb sikerült megmentenem 4 darabot, hogy a már régóta bejelölt David Lebovitz receptet kipróbáljam. Az eredeti receptben csak cider van, a rozmaringot már én csempésztem bele, de annyira jó a két íz együtt, érdemes kipróbálni!

Zöldalma sörbet, ciderrel és rozmaringgal

4 zöldalma (Granny Smith)

500 ml cider (enyhén habzó almabor)

65 g nádcukor

150 ml víz

egy kevés citromlé

1-2 ágacska rozmaring

Az almákat negyedbe vágtam, a magházukat kiemeltem és hámozás nélkül (!) felkockáztam őket.

A cidert, a cukrot, és a vizet egy lábasba töltöttem és felforraltam. Hozzáadtam az almakockákat, kis lángra állítottam és letakartam. 5-6 perc főzés után beledobtam a rozmaringágacskákat és lekapcsoltam alatta a tüzet.

Miután szobahőmérsékletűre hűlt, kivettem belőle a rozmaringot, átpaszíroztam a gyümölcsöt, hozzáadtam a citromlevet és pár órára a hűtőbe tettem.

Ezután már csak a fagylaltgép gondjaira kellett bíznom a masszát.

Citromos hajtogatott sütemény

citromos_sutemeny_II

Az egyik gyerekem már túl van a kétnapos osztálykiránduláson (optimálisan hétfőn-kedden voltak) a másikét (Szentendrei-sziget, mezőgazdasági munka, biofarm, sátorozás,  ma reggeli indulás) szerencsére elhalasztották.

Anyai szívem kicsit megnyugodott, végre mindhárom csemete a szárnyaim alatt van (na jó, a legnagyobb már igencsak kilóg alóla) mit is tehettem volna mást, minthogy sütök nekik egy jó kis süteményt.

Különösképpen a formája nyerte el a tetszésemet, (bár nem teljesen sikeredett olyanra, mint az eredeti receptben) meg hogy olyan jó, téphető fazon. És frissen sülve az állaga is valami isteni, foszlós volt, a vaníliás, citromos illatáról már nem is beszélve. Közönségsiker volt, ismétlés várható.

Hajtogatott citromos sütemény

350 g liszt (+  a nyújtáshoz)

60 g cukor

1 csomag szárított élesztő

½ tk só

60 g vaj

fél bögre tej/víz

egy vaníliarúd belseje

2 tojás

A citromos töltelékhez

120 g cukor

egy (bio)citrom reszelt héja

3-4 ek vaj, olvasztva

a tetejére

100 g Philadelphia natúr krémsajt

4-5 ek porcukor

1 ek tej

1 ek citromlé

A tejet kicsit megmelegítettem és beleraktam a vajat, és a cukrot, hogy éppen csak elolvadjon. A lisztet, sót, élesztőt a dagasztógépem táljába mértem. Ráöntöttem a tejes keveréket, beleütöttem a tojást és fényes, homogén tésztává dagasztottam (azaz a gép, nem én :-)  )

Úgy egy órácskát kelni hagytam, majd alaposan lisztezett felületen jól átgyúrtam (a liszttel én elég bőven bántam mert igencsak lágy, ragacsos volt a tészta) és egy kb. 30×10 centis lappá nyújtottam. Rákentem a megolvasztott vajat és 5 egyforma széles csíkra vágtam hosszában.

Ezután az első csíkra rákentem a citromos cukor (ehhez csak egyszerűen összekevertem kicsit előre a cukrot és a citromhéjat, hogy kicsit összeálljon)negyedét, ráraktam a mellette lévő csíkot (vajas felével felfelé) és így tovább a többivel.

A végén így lett egy ötemeletes, kicsit dülöngélő falam. Ezt kb. hat részre vágtam (olyan szélességben, mint a kenyérformám) és vágott felükkel fölfelé (mindjuk maguktól is felborultak) a formába rakosgattam őket. Egy félórás pihenő után az előmelegített (175 ºC) sütőbe toltam és úgy 45-50 percig sütöttem.

A formában hagytam félig kihűlni, aztán tálra borítottam, a krémmel megkentem és még úgy langyosan szét is marcangoltuk a felét….

Mit mondjak, nagyon jólesett!

(update: a formázásról Jade nagyon hasznos fázisfotókat készített, így talán érthetőbb, még ha ő más számokkal is dolgozott :-) )

citromos_sutemeny

Spárgafagyi-eper-menta

sparga_eper_menta

Nem is igazán fagyi ez, inkább parfé, hiszen a fagyigépemet be sem indítottam hozzá. Talán két éve találtam rá Macikonyha zseniális receptjére, amit azóta is rendszeresen elkészítek – néha csak amúgy mezítlábasan, mascarpone nélkül. A legutóbb még eper sem került bele, csak simán a karamellizált spárgát eszegettem, mikor felötlött bennem, hogy akár spárgából is lehetne fagylaltot csinálni (ha már ugye akár nyúlból is :-)  ). Erre mivel jött haza az uram Vácról, a Desszertszalonból? Nem, nem sütivel és fagyival, csak azzal, hogy spárgafagylaltot is látott.

Nincs új a nap alatt, de azért motoszkált a fejemben a dolog, végül a már bevált receptet alakítottam át. Előételnek és desszertnek is nagyon finom, de akár több fogás közti apró falatként is megállja a helyét egy-egy kis spárgaparfé-bonbon, némi eperöntettel és mentás mascarponéval

Spárgaparfé (12 db)

10-12 szál fehér spárga

2 nagy evőkanál mascarpone

egy nagy csipet só

1 ek nádcukor

kevés vaj

A spárgát megpucoltam és 2-3 centis darabokra vágtam. Egy serpenyőben megmelegítettem a vajat, rádobtam a spárgadarabokat, megszórtam a cukorral és a sóval és kis lángon aranybarnára karamellizáltam. Átpaszíroztam, összekevertem a mascarponéval, bonbon-készítő szilikonformába öntöttem – persze bármilyen szilikonos jégkockakészítő is megfelel a célnak – és a mélyhűtőben kifagyasztottam.

Epervelő

kb. 150-200 g eper

1-2 ek nádcukor

pár csepp citromlé

Az epret leturmixoltam a cukorral, szűrőn átszűrtem és a citromlével ízesítettem.

Mentás mascarpone

150 g mascarpone

egy marék menta

2-3 ek nádcukor

A megmosott mentaleveleket a cukorral aprítógépben összemixeltem – szép zöldes lesz – és a mascarponéval kikevertem.

Tálaláskor a tányérba először az epervelőt raktam, arra ültettem a spárgaparfékat, majd mellékanalaztam a mentás krémet.

Aphrodité asztalára – egy kis csokifagyi (VKF! XXXIV.)

csokifagyi

Gyurkovics Tibor: Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy ágyba
milyen az otellója
milyen a muskotálya
milyen legyen a padló
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
a jersey blúzt a szoknyát
a bugyit kombinét
nagyon meggondolandó
milyen legyen a szája
a mosolya a bokája
a pihéje a bája
milyen legyen az utca
ami hozzá vezet
milyen legyen a város
a kert a kerület
lesz-e szemében őrült
lángolás amitől
felgyullad a világ is
ha a lány nekidől
Nagyon meggondolandó
mert aztán ott a lány
magában a szobában
meztelenül csak áll
szedegeti a cuccát
gyönyörű rongyait

meztelen köldökével
világokat vakít
kapkodja visszavenni
a szoknyát a tüdőt
szapora lélegzését
milyen volt azelőtt
nagyon meggondolandó
kit hogy lehet szeretni
milyen legyen az arca
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
milyen az íze szája
emléke muskotálya
a poharában a bólé
az üvegében a sörlé
az asztalán a sercli
mert van ahonnan többé
már nem lehet magunkat
sohasem visszavenni.

Azt gondolom, ehhez nem is kell többet hozzáfűzni. Duende felhívására egy egyszerű, de annál finomabb édesség. Egyszerű, mint a vágy.

A csokoládéfagyi természetesen megint David Lebovitz könyvéből való (kisebb változtatásokkal), amit nemrégiben puhakötésben, némileg szolidabb áron is kiadtak – de sajnos még mindig csak angolul – fagyirajongóknak kötelező!!!

Csokoládéfagylalt

300 ml tejszín

450 ml tej

3 ek jó minőségű kakaópor

140 g étcsokoládé (70 %)

egy csipet só

egy vaníliarúd kikapart belseje

170 g nádcukor

5 tojássárgája

A tejszínt és 150 ml tejet összemelegítettem, majd a kakaóport alaposan feloldottam benne. Forrpontig hevítettem, aztán a tűzről lehúzva az apróra tört csokoládét belekevertem és hagytam teljesen feloldódni.

A maradék tejet, , a cukrot, a vaníliát és a sót megmelegítettem. A tojássárgákat enyhén felvertem, és a meleg tejet apránként, óvatosan hozzákevertem, nehogy összekapjon.

A tűzre visszatéve – a lehető legkisebb lángon – sűrű krémet főztem belőle. Itt megint kiemelném a türelem és a folyamatos kevergetés fontosságát.

A sűrű vaníliakrémet a csokoládés masszához szűrtem, majd miután szobahőmérsékletűre hűlt, a hűtőbe küldtem – általában éjszakára szoktam betenni. Reggelre kelve már csak a fagyigép gondjaira kellett bíznom, s máris jól indult a nap…..

Induljon a fagyiszezon – elsőnek egy fahéjas

fahejas_fagyi

Edit barátnőmtől kaptam ajándékba egy egész dobozkányi valódi fahéjat – egyenesen Ciprusról. Tűnődtem egy darabig, mibe kéne használni belőle, de ahogy a nap kisütött, egyértelmű volt, hogy itt az ideje munkába állítani végre a fagyigépet.

És ha fagyi, akkor persze David Lebovitz könyve is előkerült, benne egy remek fahéjas fagylalt recepttel. A különlegessége abban rejlik, hogy a fahéjdarabokat csak jó alaposan kiáztatjuk/főzzük a tejes-tejszínes keverékben. Így végeredménynek egy vaníliafagyinak látszó finomságot kapunk, ám az íze sokkal erősebb, összetettebb és aromásabb lesz, mintha őrölt fűszert használtunk volna.

A maradék tojásfehérjékből pedig porcukorral felverve remek kis habcsók-tálkák süthetők, ami a tálaláshoz is jól jön – és a gyerekek is szeretik.

A jó fagyialapnak pedig mindössze két titka van:

  • a jó minőségű alapanyag: én most a Csikós András féle, nem homogénezett, 3,5%-os tejet és szintén tőle származó tejszínt használtam
  • a másik pedig a folyamatos, kitartó keverés, így szép homogén, sűrű krémet kapunk (és nem rántottát) érdemes rászánni azt a 10 percet.

Régebbi fagylaltokat itt találhattok.

Fahéjas fagylalt

500 ml tej

250 ml tejszín

150 g nádcukor

egy csipet só

kb. 10 darab fahéj rúd, összetörve

5 tojássárgája

A tejet, tejszínt, cukrot, sót és a fahéjdarabokat egy lábasba tettem, forrpontig melegítettem, majd a tűzről lehúzva, letakarva állni hagytam.

Egy-másfél óra elteltével kihalásztam belőle a fahéjdarabokat, majd visszatettem a tűzhelyre melegedni. Közben a tojássárgákat kézi habverővel alaposan összekevertem. A meleg tejszínes keveréket nagyon lassan, apránként, folyamatos keverés mellett a tojáshoz öntöttem.

Így az egészet visszarakva a tűzre (a lehető legkisebb lángon – óvatosabbak gőz felett is csinálhatják) folyamatos kevergetés mellett sűrű krémet főztem belőle. A legjobb célszerszám ehhez tapasztalataim szerint egy szilikonos spatula, ezzel folyamatosan le lehet szedni az edény oldaláról és aljáról a sűrűbb részeket. Tényleg fontos a kis láng, az odafigyelés és a szüntelen keverés.

Amikor elérte a kellő állagot, egy másik edénybe öntöttem át, esetleg ezt lehet hideg /jeges vízbe tenni, hogy leálljon a melegedési folymat. Trükkös dolog ez, mert ha csak simán levesszük a tűzről, a kis szemtelen még akkor is képes rántotta jelleget ölteni. Tehát menjünk elébe és hűtsük le időben.

Miután szobahőmérsékletre hűlt, még a hűtőben is pihent egy éjszakát, utána mehetett is a fagyigépbe.

Kávéba is isteni!

A zenét pedig egy – immár 20 éve a kedvencemmé vált zenekar szolgáltatja, akik még mindig tudnak valamit:

Csicsókás-szilvalekváros papucs

csicsokas_sutemeny

Andrea barátnőm zengedezett bizonyos biopiaci csicsókás süteményről, majd emlékeit felidézve reprodukálta a finomságot és a recepttel együtt néhány kóstolnivaló darabot is rámhagyományozott. Bevallom nem adtam belőle senkinek.

És most végre egyszerre volt itthon csicsókám és szilvalekvárom, sőt egy ravioli-gyártó készséget is beszereztem, úgyhogy persze muszáj volt nekem is kipróbálnom. Az eredmény megosztotta a családot – a gyerekeknek egyáltalán nem ízlett, viszont legnagyobb meglepetésemre Férj rögtön csatlakozott hozzám a rajongói táborba.

Az összeállítás meglehetősen egyszerű és a csicsókától meg a dióolajtól kap egy egészen különleges ízt, amit a cukor nélkül főzött, igazi, sűrű szilvalekvár tökéletesen kiegészít. Akár reggelire is tökéletes.

Csicsókás-szilvalekváros papucs

200 g csicsóka lereszelve (nagyon apróra)

150 g finomliszt

175 g rozsliszt

1 tojás

50 g dióolaj

2 ek nádcukor

csipet só

1 kk szódabikarbóna

A csicsókát egészen kis lyukú reszelőn (ál-Microplane) lereszeltem, majd összekevertem a többi hozzávalóval. A liszt mennyisége csak körülbelüli, mert menet közben is szórtam még hozzá, lényeg, hogy jól lehessen nyújtani.

Szóval alaposan lisztezett felületen kinyújtottam, a ravioli-készítővel köröket vágtam belőle (egy pogácsaszaggató is megteszi), egy-egy kávéskanálnyi szilvalekvárt tettem a közepébe és összenyomtam. Ha nincs ilyen célszerszámunk, egyszerűen nyomkodjuk össze a tészta széleit.

180 ºC-on 25 percig sütöttem.

Nyúlfagyi

csokifagyi_banan

“Jő süvegét emelintve a Május,
az orgonabajszú, aranyhasú mágus,
csiribí-csiribá, abrakadabra,
mennyi fagyit bírsz tömni magadba?
Körte, vanília, málna, ribizli,
mennyi ruhát tudol összefagyizni?
Mák, pisztácia, mandula, kókusz,
kend mind a trikódba, hókuszpókusz.”

Varró Dániel

Persze nem vagyok annyira elvetemült, hogy nyúlból készítsek fagyit, csak az elfekvő húsvéti csokoládényulak hasznosultak újra. És igen, tudom, hogy a héten már volt egy csokifagyi, de ez egy vegán (azaz tej és tojásmentes) változat, ami a gyerekeknek készült.

Megjegyzem, ehhez képest alig lehetett a felnőtt, nem allergiás jelenlévőket távoltartani tőle, úgy kellett a kezüket csapkodni, hogy ne egyék meg szegény hátrányos helyzetű gyerekeim elől….

A mértékek csak hozzávetőlegesek, abszolút improvizálva készült, de annyira jó lett, hogy muszáj volt megörökíteni.

Vegán csokoládéfagylalt

1 étcsoki nyúl vagy 100 g étcsokoládé

1 ek jó minőségű, cukrozatlan kakaópor

kb. 1,5 dl rizstej

kb. 3 ek kókuszkrém (a dobozos, kemény változat – de gondolom a sűrűbb kókusztej is éppúgy megteszi)

2 banán

nádcukor – ízlés szerint

A rizstejet és a kókuszkrémet és a cukrot összemelegítettem, majd a tűzről lehúzva hozzákevertem az összetördelt csokoládét és a kakaóport is.

A banánaokat leturmixoltam, a kihűlt csokis krémet hozzáöntöttem, átkevertem, behűtöttem majd a fagyigéppel bekevertem.

Ez egy viszonylag kis adag lett, legközelebb biztosan duplázok.