Add már Uram az esőt!

semifreddo

Vagy legalább valami hideget. Bevallom én nehezen bírom ezt a hőséget – csakis megfelelő mennyiségű fagyival tudom átvészelni a napokat. Ráadásul itt a gépnél is igen fokozódik a hőmérséklet, úgyhogy rövid leszek és lényegretörő.

Ehhez az emeletes  semifreddohoz szerencsére fagylaltgép sem kell, hiszen a felvert tejszín és a tojásfehérje épp eléggé levegőssé és könnyűvé teszi. Szimpatikus vonás, hogy a nyers, felvert tojásfehérjékhez forró cukorszirupot kellett adni – ezzel kicsit megnyugtattam aggódó énemet a szalmonellák és egyéb nyalánkságokkal kapcsolatban (valószínűleg ez csak olyan félmegoldás, de sebaj)

Málnás-csokis-vaníliás semifreddo

2 tojásfehérje

175 g cukor

600 ml tejszín

1 vaníliarúd

300 g málna

1 ek porcukor

75 g étcsokoládé

Egy kenyérsütő formát (11×30 centis, szögletes) vékonyan kiolajoztam és folpackkal kibéleltem.

A cukorból és 4 ek vízből szirupot főztem – kb. 2-3 perc forralás elég neki. A tojásfehérjéket felvertem, majd a forró cukorszirupot lassan hozzáöntöttem – közben folyamatosan vertem. Mikor már mind benne volt, még egy percig hagytam, hogy keverje a gép. Gyönyörű, szinte szeletelhető hab lett belőle.

Az alaposan behűtött tejszínt felvertem a vaníliarúd kikapart belsejével és lassan adagolva hozzáforgattam a fehérjehabot.

Háromfelé szedtem a masszát, az elsőbe kevertem a cukorral leturmixolt és átszűrt málnát, a második maradt fehéren, a harmadikba pedig a megolvasztott étcsokoládé ment.

Az elkészített formába került először a piros rész, majd olyan 30-40 perc mélyhűtés után a fehér, és végül újabb hűtés után a csokoládés.

Tálalás előtt ilyen melegben szerintem 5 perc szobahőmérséklet is elég neki, hogy szeletelhető legyen.

Végső győzelem a ribizlik felett

ribizli_fagyi

Ez készült még a maradék ribizliből – a tejbegrízes süti és a csiga mellett – és persze a legnagyobb sikert is ez aratta ebben a melegben. És hozzá kell tennem a legjobb állagú fagyi, amit valaha készítettem – főleg annak fényében, hogy csak cukorból, vízből és a gyümölcsből áll.

És itt muszáj lesz néhány szót ejtenem a fagyigépemről is. Olyan 3 éve egy DeLonghi márkájúval indultam, tette is a feladatát, de azért a sörbetek mindig eléggé jegesre fagytak a hűtőben. Így izgatottan próbáltam ki az új KitchenAid fagyigépemet, és meg kell mondjam, azért ez igenis tud valamit! Zongorázni lehet a különbséget a két gépben készült fagyi között. De leginkább a sörbetek között – ez nálunk igen gyakran készül a gyerekek tejérzékenysége miatt – ami valami olyan hihetetlen állagú lesz, hogy ha nem én csináltam volna, el sem hinném, hogy nincs benne valami tejszármazék. Ráadásul a mélyhűtőből kivéve azonnal adagolható, nem kell egyáltalán várni, hogy kiengedjen. Ez türelmetlen gyerekeknél külön előny.

Május óta folyamatosan a mélyhűtő egyik rekeszében trónol, s talán  beteges, de mindig van minimum 3-4 fajta fagyi is itthon. Nem mellékes, hogy a váratlan vendégeket is könnyű így elkápráztatni :-)

Ribizlisörbet

450 g ribizli

120 g nádcukor

1 dl a kandírozott meggy áztatólevéből

A ribizlit leszáraztam, megmostam és lecsepegtettem. Egy kevés vízzel lábosba téve felforraltam, és olyan 5 percig hagytam rotyogni, hogy a szemek szépen szétpattanjanak. Ezután átpaszíroztam és hozzákevertem a meggylét.

A cukorból 300 ml vízzel szirupot főztem. Beleöntöttem a ribizlipépet, az egészet felforraltam, majd le is vettem a tűzről.

Egy éjszakányi hűlés után mehetett a fagyigépbe.

Azóta málnasörbet is készült néhány adaggal (hogy a gyerekek ne a rozésat akarják mindig enni) az is hasonlóképpen jó állagú lett. A legutóbbi adagba egy maréknyi bazsalikom is került,  mit mondjak? mennyei…..

Zöldalma sörbet, ciderrel és rozmaringgal

almas_fagylalt

Ritkán veszek hiperekben gyümölcsöt, zöldséget.  Mondhatnám, hogy sose, ha nem lenne ez a kis gasztro-bűnöm. Imádom ugyanis a Granny Smith zöldalmát. És időként az egyik helyi nagyobb boltban igen olcsón (299/kg) adják, ráadásul állítólag magyar (hogy ezt elhiszem vagy sem, az már az én dolgom). Szóval ilyenkor heti 4-5 kiló is simán hazajön velem és persze el is fogy – a gyerekek is imádják.

Legutóbb sikerült megmentenem 4 darabot, hogy a már régóta bejelölt David Lebovitz receptet kipróbáljam. Az eredeti receptben csak cider van, a rozmaringot már én csempésztem bele, de annyira jó a két íz együtt, érdemes kipróbálni!

Zöldalma sörbet, ciderrel és rozmaringgal

4 zöldalma (Granny Smith)

500 ml cider (enyhén habzó almabor)

65 g nádcukor

150 ml víz

egy kevés citromlé

1-2 ágacska rozmaring

Az almákat negyedbe vágtam, a magházukat kiemeltem és hámozás nélkül (!) felkockáztam őket.

A cidert, a cukrot, és a vizet egy lábasba töltöttem és felforraltam. Hozzáadtam az almakockákat, kis lángra állítottam és letakartam. 5-6 perc főzés után beledobtam a rozmaringágacskákat és lekapcsoltam alatta a tüzet.

Miután szobahőmérsékletűre hűlt, kivettem belőle a rozmaringot, átpaszíroztam a gyümölcsöt, hozzáadtam a citromlevet és pár órára a hűtőbe tettem.

Ezután már csak a fagylaltgép gondjaira kellett bíznom a masszát.

Aphrodité asztalára – egy kis csokifagyi (VKF! XXXIV.)

csokifagyi

Gyurkovics Tibor: Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy ágyba
milyen az otellója
milyen a muskotálya
milyen legyen a padló
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
a jersey blúzt a szoknyát
a bugyit kombinét
nagyon meggondolandó
milyen legyen a szája
a mosolya a bokája
a pihéje a bája
milyen legyen az utca
ami hozzá vezet
milyen legyen a város
a kert a kerület
lesz-e szemében őrült
lángolás amitől
felgyullad a világ is
ha a lány nekidől
Nagyon meggondolandó
mert aztán ott a lány
magában a szobában
meztelenül csak áll
szedegeti a cuccát
gyönyörű rongyait

meztelen köldökével
világokat vakít
kapkodja visszavenni
a szoknyát a tüdőt
szapora lélegzését
milyen volt azelőtt
nagyon meggondolandó
kit hogy lehet szeretni
milyen legyen az arca
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
milyen az íze szája
emléke muskotálya
a poharában a bólé
az üvegében a sörlé
az asztalán a sercli
mert van ahonnan többé
már nem lehet magunkat
sohasem visszavenni.

Azt gondolom, ehhez nem is kell többet hozzáfűzni. Duende felhívására egy egyszerű, de annál finomabb édesség. Egyszerű, mint a vágy.

A csokoládéfagyi természetesen megint David Lebovitz könyvéből való (kisebb változtatásokkal), amit nemrégiben puhakötésben, némileg szolidabb áron is kiadtak – de sajnos még mindig csak angolul – fagyirajongóknak kötelező!!!

Csokoládéfagylalt

300 ml tejszín

450 ml tej

3 ek jó minőségű kakaópor

140 g étcsokoládé (70 %)

egy csipet só

egy vaníliarúd kikapart belseje

170 g nádcukor

5 tojássárgája

A tejszínt és 150 ml tejet összemelegítettem, majd a kakaóport alaposan feloldottam benne. Forrpontig hevítettem, aztán a tűzről lehúzva az apróra tört csokoládét belekevertem és hagytam teljesen feloldódni.

A maradék tejet, , a cukrot, a vaníliát és a sót megmelegítettem. A tojássárgákat enyhén felvertem, és a meleg tejet apránként, óvatosan hozzákevertem, nehogy összekapjon.

A tűzre visszatéve – a lehető legkisebb lángon – sűrű krémet főztem belőle. Itt megint kiemelném a türelem és a folyamatos kevergetés fontosságát.

A sűrű vaníliakrémet a csokoládés masszához szűrtem, majd miután szobahőmérsékletűre hűlt, a hűtőbe küldtem – általában éjszakára szoktam betenni. Reggelre kelve már csak a fagyigép gondjaira kellett bíznom, s máris jól indult a nap…..

Fügefagyi

fuge_fagyi1

És ha már arra vetemedtem, hogy a nagy melegben fügebefőzéssel múlatom az időt, persze hogy kellett egy fagylaltot is készítenem. Biztos kézzel nyúltam Lebovitz remekműve után és készítettem el ezt a fagyit.

A füge ugyan már a nyár végét jelzi, de ez a fagyi a kicsit már hűvösebb estéken is jól tud esni. Akár egy tökéletes nap záróakkordja is lehet. Zene lent.

Fügefagylalt

1 kg érett füge

1 dl víz

1 citrom leve és héja

150 g nádcukor

250 ml tejszín

A fügéket apró darabokra vágtam és a vízzel meg a cukorral odatettem főni. Kb. félórát rotyogattatm, majd kis hűlés után összeturmixoltam. Hozzákevertem a citromlevet és a tejszínt, hűtőbe tettem, s mikor jól áthűlt már öntöttem is a fagyigépbe.

Tálaláskor esetleg kevés mézet csurgathatunk a tetejére.

Sós-vajkaramellás fagylalt

 

David Lebovitz azt állította a a blogján, hogy ez a karamellfagyi a világon a legjobb. És ki vagyok én, hogy ne higyjek neki, aki már oly sokszor bizonyított a konyhámban.

És persze már megint érdemes volt. Minden egyes falat egy élmény ebből a fagyiból. Tisztelettel megkérek mindenkit, hogy próbálja ki, mert nagyon-nagyon-nagyon jó.

Már az a tudat is boldogsággal tölt el, hogy lapul még egy fél doboz a mélyhűtőmben :-)

Sós-vajkaramellás fagylalt

a karamell-pralinéhoz (belekeverni)

100 g cukor (23 ft)

¾ tk jó minőségű tengeri só (fleur de sel, Maldon)

a fagyihoz:

500 ml zsíros tej (3,5%) (120 ft)

300 g cukor (70 ft)

60 g vaj (100 ft)

½ tk só

250 ml tejszín (Cserpes a legjobb) (300 ft )

5 tojássárgája (150 ft)

egy kevés vaníliaőrlemény

Mint az árakon is látszik, cirka 800 forintért miénk lehet a világ legjobb karamellfagyija – miért is vennénk dobozos boltit?????

Először is a belekeverendő karamellt késztítettem el. Ehhez a 100 g cukrot egy lábasba öntöttem és kis lángon melegíteni kezdtem. Nem nagyon piszkáltam, hagytam, hogy magától beinduljon a karamellizálódás. Közben kikészítettem magam mellé egy sütőpapírt, amit vékonyan lekentem valami semleges ízű olajjal

Amikor jónak ítéltem a karamellt – ez egy bizonyos lélektani pillanat, amikor még éppen nem égett oda – beleszórtam a sót és azon nyomban a sütőpapírra öntöttem, s próbáltam minél vékonyabb rétegben elteríteni.

Aztán ezt félre is tettem, amíg a fagyialapot elkészítettem.

Ehhez a 300 g cukrot egy edényben karamellizálni kezdtem. Megint megvártam azt a bizonyos pontot, lehúztam a tűzről, s gyorsan beleszórtam a sót és a vajat is hozzátettem. Közben persze vadul kevertem, s próbáltam elkerülni a forró cukordarabokat, amik kispricceltek.

Miután ezt nagyobb égési sérülések nélkül megúsztam, hozzáöntöttem a tejet és a tejszínt is. Ekkor kicsit ijesztően megkeményedik a karamell, de aggodalomra semmi ok, kis lángon szépen össze kell olvasztani az egészet. Eközben a tojások sárgáját a vaníliával enyhén felvertem. A meleg karamelles tejből egy keveset óvatosan ráöntöttem és alaposan elkevertem, majd hozzáöntöttem a többi folyadékhoz.

Visszatettem a tűzre és kis lángon sűrű krémet főztem belőle. Ennek semmi más trükkje nincsen, csak az, hogy ott kell álllni mellette és folyamatosan kevergetni. Nincs mese, ezt a 10 percet rá kell szánnunk – az eredmény viszont mindenért kárpótolni fog, ígérem :-)

Ha kellően besűrűsödött, átöntöttem egy hideg tálba, hogy mihamarabb kihűljön majd a hűtőben is töltött némi időt.

Végül a fagyigép gondjaira bíztam.

Az elején készített karamellt nagyon apró darabkákra tördeltem (mozsár, nyújtófa…) és a végén a majdnem kész fagyiba szórtam.

Más nem is volt hátra, csak hogy hátradőljek és élvezzem munkám gyümölcsét. Komolyan mondom, minden egyes falat belőle egy komplett ízorgia. egyszerűen tökéletes!

 

Joghurtos meggyfagylalt – karamellás-mákos tálkákban

meggyes_joghurtos_fagyi

Ezt a fagyit még Dani fiam nézte ki tavaly a Lebovitz könyvből – ebből is látszik, hogy már ő is ismeri a megfelelő szakirodalmat. Sőt, nemhogy ismeri, de kitűnően tud választani is belőle (pedig kép sem volt hozzá) mert az egyszerűsége dacára – vagy éppen azért – egyből a család egyik kedvencévé avanzsált. Könnyű, krémes és megfelelően savanykás fagyi, amit a tálaláshoz használt mákos-karamellás tálacska ropogós darabkái tesznek teljessé.

Az eredeti recept csak joghurtot használ, én lecsöpögtetett joghurtot és tejszínt használtam.

Meggyes joghurtfagylalt

2 nagy doboz joghurt lecsepegtetve (tál, szűrő, textilpelenka/muszlin, bele a joghurtot, tetejére némi súly és néhány óra alatt lecsöpög a savó)

150 g nádcukor

fél kiló meggy, kimagozva

3-4 csepp mandulakivonat

1-1,5  dl tejszín

A meggyet a cukorral egy lábasba tettem, majd kis lángon főzni kezdtem. 10-15 perc múlva lehúztam a tűzről és hűlni hagytam.

Mikor kihűlt, a levével együtt nagyjából összeturmixoltam – szeretjük, ha nagyobb meggydarabok is maradnak benne – majd összekevertem a lecsöpögtetett joghurttal, a tejszínnel és a mandulával. A hűtőben alaposan behűtöttem, majd a fagyigép gondjaira bíztam.

Karamellás-mákos tálkák (vegán)

45 g vaj/növényi margarin

2 ek frissen facsart citromlé

85 g nádcukor

25 g liszt

40 g szeletelt mandula

2 ek mák (darálatlan)

Egy kisebb lábasban megolvasztottam a vajat, majd belekevertem az összes többi hozzávalót. Egy nagyobb tepsibe sütőpapírt vágtam és olajjal vékonyan megkentem. Egy órányi pihentetés után evőkanálnyi adagokat raktam az előkészített tepsibe (egyszerre csak ötöt) meglehetősen messze egymástól, mert igencsak elterül a tészta.

Előmelegített (175 ºC) sütőbe toltam és kb. 10 percig sütöttem. Akkor jó, mikor szép egyenletes aranybarna mindenhol. A sütőből kivéve kb. 1 percet állni hagytam, majd egy szilikonos lapáttal mindegyik körlapot egy felfordított kávéscsészére ügyeskedtem és a tésztát nagyjából ráhajtogattam – ehhez persze azbesztkéz szükséges, de megoldható.

Print