Almás citromkrém (Apple lemon curd)

apple_lemon_curd

Avagy mit tegyünk, ha elutazás előtt kapunk több kiló gyorsan romló nyári almát. Kézenfekvő, hogy süthetünk gyorsan minimum 1, de inkább több almás pitét, gyárthatunk belőle szederrel házi gumicukrot, almakompótot, karamellás almás sütit,  lereszelhetjük és lefagyaszthatjuk és végső elkeseredésünkben akár jól be is lakmározhatunk belőle. Ha ezek után még mindig marad, akár ilyen almás citromkrémet is főzhetünk, amit aztán bármikor előkaphatunk a hűtőből.

Hogy mire is jó?

  • vaníliafagyiba keverni
  • piskótatekercsbe tölteléknek
  • kekszek közé kenni
  • citromos trifle-t gyártani
  • cheesecake-et megbolondítani vele
  • a fiam szerint túl szárazra sikerült túrós táskát feldobni
  • linzerkosárkákat sütni, bele a krém, rá fehérjehab, úgy megsütni
  • görög joghurttal lerétegezni, kis gyümölccsel megszórni
  • vagy magában elkanalazgatni
  • és gasztroajándéknak sem utolsó…

Egyéb ötletek a felhasználásra?

Almás citromkrém:

fél kiló alma, meghámozva, magházától megfosztva

2 (bio) citrom leve és lereszelt héja

125 g vaj

450 g cukor

4 nagy tojás

A felkockázott gyümölcshúst a reszelt citromhéjjal és 1 dl vízzel feltettem főni. Mikor megpuhult, mixerrel pürésítettem.

A vajat, a cukrot, a citromlevet és az almapürét gőz fölött melegíteni kezdtem. Amint elolvadt benne a vaj, az enyhén felvert tojásokat is hozzákevertem és kézi habverővel jól összedolgoztam.

Kis lángon, folyamatos kavargatás mellett besűrítettem a krémet (ez olyan 10-12 perc volt – ezt ki kell bírni a tűzhely mellett és bőszen keverni).

A kész krémet elkészített, tiszta üvegekbe töltöttem, majd szárazdunsztban (1-2 pokróc+hungarocell láda) hagytam kihűlni.

Felbontás után mindenképpen hűtőben tároljuk!

forrás: River Cottage Handbook: Preserves

Őszi kenyér – cékla-rozs-dió

cekla_dio_kenyer

Egy ideje már ott lapult a könyvjelzőim között ez a recept, de a végső lökést FlatCat posztja adta. Éppen akadt itthon cékla – már ment is a sütőbe – törtem a diót, és az Őrségben zsákmányolt isteni illatú dióolaj is a színre lépett végre. Kiegészítésképpen egy kis rozsliszt is kéredzkedett bele – jó helyre került.

Ez a céklás kenyér már nyersen is igen sikeres volt. A gyerekeim halálra nevették magukat a rózsaszín tészta láttán (tényleg nagyon ütős színe van), a férjemnek meg már a szeme sem rebbent. Megszokta, hogy időnként furcsa dolgok kerülnek az ételbe. Sajnos sütés után elveszti kellemes Barbie-színét, de kap helyette egy igazán gyönyörű barnás-bordósat. Ez az őszhöz is sokkal jobban passzol.

Az elkészült kenyér ízében sem dominál a cékla, inkább a dió és a dióolaj, csak a végén érezni valami kellemes földes ízt. De az állaga!! Az valami mesés! A céklapürétől kellemesen lágy, de csöppet sem ragacsos, a héja pedig ropogós de nem kemény. Sütök egy ideje kenyeret, de messze ennek lett a legjobb textúrája!

Céklás-diós kenyér

Előző este összekevertem 125 g fehérlisztet, 1 bögre vizet és ¼ tk porélesztőt és letakarva állni hagytam.

Másnap hozzáadtam:

350 g fehérlisztet

80 g rozslisztet

kb. 3 kisebb fej sült céklát, pürésítve* (egy bögrényi püré legyen összesen)

1 tk porélesztőt

egy nagy marék apróra vágott diót

2 ek dióolajat

1 tk sót

kb. 1 dl vizet

* a céklákat jó alaposan megmostam, egyesével alufóliába csomagoltam és sütőben megsütöttem. Érdemes többet csinálni, mert nagyon finom!

Alaposan megdagasztottam a tésztát – a vizet apránként adagolva, nem biztos, hogy mind kelleni fog. A jól begyúrt tésztát egy ek dióolajba forgattam és letakarva kelni hagytam.

A megkelt tésztát átgyúrtam, majd veknit formázva belőle egy sütőpapírra raktam és éles késsel bevágtam a tetejét. Konyharuhával letakarva ismét kelni hagytam.

A sütőt bekapcsoltam 240ºC-ra és tálat is beleraktam, amiben a kenyeret sütöm. Errre a célra két jénait használok egymásra fordítva, de bármilyen edény megteszi, ami bírja a hőt, és van teteje.

Amikor a sütő elérte a kellő hőfokot, a kenyeret a sütőpapír segítségével a tűzforró edénybe emeltem, és fedő alatt sütöttem 20 percig, majd a tetejét levéve, 210 ºC-on még 30 percig.

Rácsra borítva hagytam teljesen kihűlni, mielőtt felvágtam.

Print

Polentafelfújt és fűszeres csookoládéhab – a Finománia nyomán

polenta_felfujt_csoki1

Mikor a Rosinante Fogadóban töltött főzős hétvégén először elhangzott a polenta-felfújt szó, rögtön hegyezni kezdtem a fülem. Nagyon szeretem a kukoricalisztes-kukoricadarás ételeket, sósan-édesen egyaránt.

De ami a magában is nagyszerű vacsora után várt ránk, az minden várakozásomat felülmúlta. Egy légies, habkönnyű édesség, aminek minden falatja külön élmény volt. Szerencsére másokat is elvarázsolt, így a köz nyomására Gál Zsolt séf volt szíves megosztani velünk a receptúrát.

Kicsit félve vágtam bele, de igen, itthon is működött a csoda! Ráadásul a készítése közben jöttem rá, hogy ez tulajdonképpen egy gluténmentes sütemény, így Edit barátnőm is kaphatott belőle egy adag kóstolót.

Szerintem magában is simán megállja a helyét – esetleg némi friss gyümölccsel – de ha már Rosinante, akkor az ott tanult bazsalikomos-korianderes csokoládé”lekvárt”  is elkészítettem hozzá. Mit mondjak, nem maradt a nyakunkon….

Polentafelfújt

150 g kukoricadara 140 g nádcukor 1  citrom reszelt héja és leve 7 db tojás 7 dl tej csipet só 100 g vaj

Első lépésként a tejből és a kukoricadarából sűrű “tejbegrízt” főztem, majd hagytam langyosra hűlni.

A tojássárgákat jó alaposan, fehéredésig kevertem a cukorral, a fehérjéket pedig egy csipet sóval vertem keményre.

A langyos darához kevertem a vajat, a cukros tojássárgákat, a vaníliát, acitromok levét és a reszelt citromhéjat, majd óvatosan a fehérjehabot is beleforgattam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem és előmelegített sütőben (175 ºC) 40-45 perc alatt megsütöttem.

Fűszeres csokoládé”lekvár”

200 g étcsokoládé

2 dl tejszín

1 dl kókusztej

50 g vaj

egy marék friss bazsalikomlevél, apróra vágva

egy darabka gyömbér, apróra vágva

őrölt koriander

cukor, ízlés szerint

A hozzávalókat vízgőz fölött összeolvasztottam, majd a hűtőbe téve kihűtöttem.

Matcha tiramisu Carpe Diem módra

Mivel nálunk szinte mindenki nyáron született, ez az időszak egy egybefüggő buliperiódus. Néha tömbösítünk ugyan, de élvezzük, hogy együtt lehet a család.

A tegnapi bulira ez volt az egyik édesség (a három közül), ami készült. A színe kicsit megbotránkoztatta az egybegyűlteket (mitől ilyen zöld?), de aztán a legszkeptikusabbak is bevallották, hogy bizony finom.

A debreceni Carpe Diem-ben ettem ilyet először és igen mély nyomokat hagyott bennem.  Nem is hagyott nyugodni a dolog, be is szereztem egy adag zöld teát (matcha). A nyáron elkészült fagyi is nagyon finom volt belőle, itt volt hát az ideje, hogy újra előkerüljön. A receptet is a teázó honlapján találtam – bár az arányokat magam kísérleteztem ki.

Matcha tiramisu (kb. 12 kisebb adag)

400  g babapiskóta

1 ek matcha tea

100 ml cseresznyelikőr

1-2 dl tej

a krémhez:

500 g mascarpone

4 tojás

100 g cukor

2 dl tejszín

1 tk matcha

Az első jótanács: vegyetek jó minőségű babapiskótát! Vagy süssetek otthon. Receptet itt is találtok.

Szóval ha sikerült normális babapiskótát szerezni/sütni valószínűleg sokkal egyszerűbb lesz az egész, nem kell annyit küzdeni, mint nekünk.

A jó minőségű babapiskóta ugyanis, ha meglocsoljuk kellő alkohollal és a zöld teaporral összekevert tejjel, valószínűleg szépen pempősíthető. Nem így az általam vásárolt adag – komoly harc árán sikerült csak megfelelő állagúvá varázsolni. És ebben a folyamatban egy aprító és egy lelkes férj is komoly szerepet kapott.

Az élénkzöld masszát félretéve (és reménykedve, hogy innen csak jobb lesz) továbbléphetünk a krém készítése felé.

A tojássárgákat fehéredésig kevertem a cukorral, a fehérjét pedig egy csipet sóval habosítottam.

A mascarponét két tálba elfeleztem és mindkét adaghoz öntöttem 1-1 dl tejszínt. A tojássárgákat is igazságosan elosztottam, majd az egyik tálba egy teáskanálnyi matcha teát is szórtam. Robotgéppel mindkét adagot habosra kevertem, majd a végén óvatosan a fehérjehabot is hozzátettem – persze ekkor már fakanálra és kézi meghajtásra váltottam.

A poharakba/felfújtas formák aljára egy adag sötétzöld masszát, arra egy világoszöld krémet, majd a tetejére egy teljesen világos (zöldségmentes) krémet pakoltam. Végül minden adagot megszórtam egy csipet matcha porral.

Az első őszi nap és egy egyszerű (de nagyszerű) mogyorós keksz

mogyorovaj_keksz1

"Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog,
fehér habokba szaggatja a zöldet.
Fogócskáznak az apró viharok,
az ablakban a legyek megdögölnek..."
József Attila – Balatonszárszó (részlet)

Véglegesen elért minket az ősz. Reggel zoknit kell húzni, a parkban elszáradt gesztenyefaleveleken lépkedek, a piacon szőlőt és sütőtököt kínálnak a nénik. De nem is baj ez, hiszen színesednek a fák, lehet gesztenyét gyűjteni és esténként gyertyafény mellett beszélgetni.

Valamiért nekem a mogyoróvaj is olyan hűvös hangulatú étel, talán azért mert a nyárhoz elsősorban a gyümölcsök ízeit kötöm.

Készült már nálam egy full-verziós mogyoróvajas keksz, ez most egy egyszerűbb, vegán változat, ami éppúgy nagy sikert aratott a gyerekek körében. A lányomnak főleg a villával való formázás tetszett, bár egy idő múlva átváltott a kezére és a széttárt ujjaival nyomta le a kekszgolyókat – a kis türelmetlen.

Mogyoróvajas keksz (vegán)

140 g liszt

½ tk szódabikarbóna

½ tk sütőpor

½ tk só

115 g növényi zsiradék (vagy vaj)

165 g nádcukor

1 ek őrölt lenmag és 1 deci víz összekeverve (vagy 1 tojás)

kevés vanília

150 g mogyoróvaj

A vajat és a cukrot habosra kevertem, majd sorban hozzáadtam a töbi hozzávalót és jó alaposan összegyúrtam. Minimum egy órányi pihenésre van szüksége a hűtőben, különben nagyon ragacsos lesz.

A hűtőből kivéve diónyi gombócokat formáztam belőle és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. Egy villával mindegyik gombócot lelapítottam – itt lehet gyerekmunkát alkalmazni – és előmelegített sütőben (180ºC) kb. 15-20 perc alatt aranybarnára sütöttem.


Fügefagyi

fuge_fagyi1

És ha már arra vetemedtem, hogy a nagy melegben fügebefőzéssel múlatom az időt, persze hogy kellett egy fagylaltot is készítenem. Biztos kézzel nyúltam Lebovitz remekműve után és készítettem el ezt a fagyit.

A füge ugyan már a nyár végét jelzi, de ez a fagyi a kicsit már hűvösebb estéken is jól tud esni. Akár egy tökéletes nap záróakkordja is lehet. Zene lent.

Fügefagylalt

1 kg érett füge

1 dl víz

1 citrom leve és héja

150 g nádcukor

250 ml tejszín

A fügéket apró darabokra vágtam és a vízzel meg a cukorral odatettem főni. Kb. félórát rotyogattatm, majd kis hűlés után összeturmixoltam. Hozzákevertem a citromlevet és a tejszínt, hűtőbe tettem, s mikor jól áthűlt már öntöttem is a fagyigépbe.

Tálaláskor esetleg kevés mézet csurgathatunk a tetejére.

A fügeprojekt folytatódik: fűszeres, provance-i fügetorta

fuge_torta

A nagy adag füge persze nem mind lekvár formájában végezte, kétféle sütemény, egy kompót és fagyi is készült belőle – szép sorban majd a receptek is megérkeznek.

Ezt a tortát a NoSalty oldalon találtam, a karamellizált füge és a  rozmaring párosítása tuti befutónak látszott. A tészta fűszerezésén viszont kicsit változtattam, hogy ne legyen annyira “mézeskalács” jellegű.  Egy “quatre épices” nevű fűszerkeveréket használtam hozzá, melynek összetevői: bors, szegfűszeg, szerecsendió és gyömbér. Így a tészta enyhén fűszeres íze csak kellemesen aláfestette a rozmaringos karamelles fügét.

Provance-i fügetorta (22 cm-es formához)

a gyümölcsréteghez:

4 dkg vaj

150 g nádcukor

1 citrom leve

10 db füge, félbevágva

1 ek forró víz

2 szál friss rozmaring

a tésztához

125 g vaj

125 g  nádcukor

2 tojás

125 ml tejföl

200 g liszt

fél tasak sütőpor

1 tk Quatre épices fűszerkeverék

fél kk fahéj

1 citrom reszelt héja

A vajat egy lábasban megolvasztottam, a cukrot rászórtam és kissé megkaramellizáltam. Rádobáltam a félbevágott gyümölcsöket, ráfacsartam a citrom levét és a vizet is rálöttyintettem. A rozmaringágakat is beledobva 10-15 percig főztem.

Mivel nekem túl soknak tűnt a leve, kihalásztam a gyümölcsöket és a levét kicsit beforraltam. Így is elég sok maradt, kicsit félve is öntöttem a fomába, de nagyon jó lett, a tészta tökéletesen beszívta.

Szóval a kapcsos tortaforma aljába egy sütőpapírt biggyesztettem, rápakoltam a fügéket – vágott felükkel lefelé – majd a szirupot is ráöntöttem.

Amíg kicsit meghűlt, összeállítottam a tésztát.

A vajat a cukorral habosra kevertem, a tojásokat egyesével beleütöttem, majd a tejfölt, a liszttel elkevert sütőport és a fűszereket is hozzátettem.

Egy kanállal óvatosan a füge tetejére kanalaztam a tésztát, majd előmelegített sütőben (190 ºC) aranybarnára sütöttem – tűpróba nem árt.

Néhány percnyi hűlés után egy tányérra borítottam, a formát és a sütőpapírt lehúztam róla, így hagytam teljesen kihűlni.