Nagy kedvencem az ún “overnight” zabkása, amikor főzés helyett már előző nap bekeverem a zabpelyhet valamilyen folyadékkal (többnyire kókusztejjel), így reggel már nem kell szuttyogni vele, csak kikanalazni a kis üvegekből
Lehet aztán cifrázni kakaóval, gyümölcsökkel, mogyoróvajjal, magokkal, nagyjából mindet elbír. Most mézes-citromos maracuját kanalaztam a tetejére, egy kis napsütés a kinti szürkeségbe
Reggeli zabkása – este készítve 🙂
(kb. 2 közepes adag)
4 nagy evőkanálnyi aprószemű zabpehely
2 evőkanálnyi chia mag
2 dl kókusztejszín (Kara)
a tetejére: 3 maracuja beleseje, összekeverve 1 evőkanálnyi mézzel, 1 citrom(vagy lime) levével és egy kis vaníliával, plusz némi pirított kókuszchips
A kalács valamiért többnyire az ünnepekhez kötődik, pedig bármikor indokolt lehet egy szelet lekváros kaláccsal indítani a napot. Őszintén szólva én akkor szoktam sütni, mikor érzem már a családtagokon, hogy vágynának valami édességre, de nincs kedvem egy cukorbombát rájuk szabadítani. Szerencsére így még a gyereket is le lehet beszélni a bolti péksütemény vásárlásról.
Ez egy teljesen alaprecept, sima hármasfonással fonva és kenyérformában sütve – így egyszerűbben is szeletelhető.
Fonott kalács – 2 darabhoz
500 g liszt
250-260 ml tej
50 g puha vaj
75 g cukor
1 nagy csipet só
1 db tojás
15 g friss élesztő
(a lekenéshez + 1 tojás)
Az élesztőt kicsit felfuttattam a tejben, majd minden hozzávalót összeöntve lágy, fényes tésztát dagasztottam. Konyhapulton, letakarva kb másfél órát kelt. A tésztát lisztes felületen átgyúrtam és 6 egyforma részre osztottam, ezekből kis zsemléket formáztam, letakarva pihentettem 30 percet.
A golyókat rudakká sodortam – én ezt is szeretem két részletben csinálni, 5-10 perc pihenővel közte, jobban kezelhető úgy a tészta. 3-3 rudat összefontam és a sütőpapírral bélelt, szögletes kenyérformába tettem, ahol kb egy órát pihent még.
Tojással lekenve ment a 180 fokos sütőbe, spricceltem nekik vizet is és 35-40 percig sültek.
Süssetek édesburgonyát! Hozzátok be a kamrából a girbe-gurbe fura zöldséget és pucoljátok meg. Hámozás közben gondolkodjatok el rajta, miért ilyen brutál nehéz megfosztani a héjától, mitől lehet, hogy ennyire kemény ez a napsárga zöldség – s hogyan lehet az, hogy hő hatására meg pikk-pakk olyan puha lesz, hogy az istennek sem sikerül belőle ropogós krumplihasábokat sütni. Hőbörögjetek az élet logikátlan és igazságtalan mivoltán – ez megnyugtat.
Ezután egy jó éles szerszámmal gyaluljátok le a krumplikat vékony karikákra – de vigyázzatok a kezetekre, ez vega verzió lesz!
Az édesburgonya jó barátságban van a zsályával, szóval menjetek ki a kertbe, lélegezzetek mélyeket menetközben és a kiskertből szedjetek 8-10 levél zsályát. Kiskert hiányában kérjetek a szomszédtól, vagy vegyetek cserepeset. A szárított itt sajnos nem játszik, bármilyen kényelmesnek is tűnik. Végső esetben határozzátok el, hogy tavasszal mindenképpen ültettek zsályát és tegyétek el ezt a sütési projektet addigra.
A megszerzett zsályaleveleket mossátok le, simogassátok végig a puha, bársonyos levélkéket, elmerengve a cuki régi emléken, amikor a ma már lakli majdnemfelnőtt kamaszgyereked nyuszifülnek hívta ezeket az illatos kis növénykéket. Az édesburgonyaszeleteket rakosgassátok állítva szépen egymás mellé egy kerek/ovális tálba, néha stratégiailag elhelyezve egy-egy zsályalevelet, s közben dúdolgassátok a “Tele-kertem-zsályával-szerelemnek-lángjával” népdalt.
Daráljatok rá sót, borsot, majd a végén öntsétek nyakon az egészet sűrű kókusztejjel (vagy tejszínnel, ízlés szerint. Toljátok be az előmelegített sütőbe (180 fok) 30 percre, a végén lehet kicsit grillezni, úgy még jobb lesz.
Kapcsoljatok be egy jó filmet és kanalazzátok be a tálból az egészet. Opcionálisan lehet köretként is adni pl. kacsamellhez és megoszthatjátok a családtagjaitokkal is, ha eléggé szereteitek őket – vagy ők az édeburgonyát.
*elég sok Dragomán Györgyöt olvastam mostanában és elkapott a stílus. A recept maga Chili & Vaníla alapján készült.
Régóta sütök már babkát, de az utóbbi fél évben szerintem biztosan készült vagy 10-15 darab a konyhámban. Remek ajándék, mutatós, jól csomagolható és mivel a recept 2 darabra szól, akár az otthoniaknak is marad egy, így legalább nincs sírás, hogy nem jut süti.
A töltelék is klasszul variálható, nálunk a csokis és a fahéjas jött be leginkább, de lehet nutellával, gyümölcsökkel vagy diófélékkel is csicsázni.
A fahéjjal elég jól harmonizált a sötét, lágy nádcukor ami most belekerült – ha épp 18+ társaságba megy, még a cukorszirupot is fel lehet dobni némi rumma l;-)
Fahéjas babka:
530 g liszt
100 g cukor
2 tk porélesztő
3 tojás
125 ml hideg víz
150 g szobahőmérsékletű vaj
nagy csipet só
A hozzávalókból sima, kicsit lágyabb tésztát dagasztottam, majd egy éjszakára de legalább 4-5 órára a hűtőbe tettem.
Töltelék:
150 g vaj
100 g sötét, lágy nádcukor
1 ek fahéj.
Az összeállításhoz a tésztát kivettem a hűtőből, két részre osztottam, a felét kinyújtottam kb 40×25 centis téglalapra és megkentem a töltelék felével. A hosszabbik oldalánál fogva feltekertem és hosszában kettévágtam a hengert (érdemes beraki ekőtte kb 10 percre a mélyhűtőbem úgy tisztább lesz a vágás). A két csíkot a vágási felével felfelé nézve összefontam és a szögletes kenyérformába raktam.Megcsináltam ugyanezt a maradék tésztával és töltelékkel, majd kb 1 órát kelesztettem. 180 fokon, 35-40 percig sütöttem.
Közben kb 100ml vizet összeforraltam 6 ek nádcukorral.A sütőből kivett babkákat még forrón ezzel a sziruppal locsoltam meg, majd a formában hűlni hagytam. Ha már kihűlt, érdemes viszont rácsra rakni, mert hajlamos alul kicsit elázni
Március óta nevelkedik nálunk Mr. Takeshi Kovász, a kenyereim hű segítője. A kenyérsütés visszaszivárgása az életembe mindenképpen a karantén előnyének írható be (plusz lényegesen többet olvasok, ami szintén pozitívum). Többnyire egy jól bevált alapkenyeret sütök és persze igyekszem minél több teljeskiőrlésű lisztet belecsempészni az egészségtudatosság jegyében.
Sajnos a tönkölybúzaliszttől nagyon terülős lesz a kenyér, viszont így formában sütve ez is megoldható. A tanítás nagy részét a Kovászlabor Facebook csoportjából szedem, hihetetlen mennyiségű tapasztalat gyűlt fel ott. Ezt a csodálatos, 100%-ban teljeskiőrlésű tönkölybúza kenyeret is ott találtam, tényleg hihetetlen jó állaga van, egyáltalán nem hasonlít a megszokott, fűrészporízű féltéglákhoz!
100% teljeskiőrlésű tönkölybúza kenyér
a kochstückhöz:
50g teljes kiőrlésű tönköly liszt
50g forró víz
Továbbiak:
160 g kovász (etetése lásd a leírásnál)
460 g teljes kiőrlésű tönköly liszt
40 g joghurt
280g víz
16 g só
Előző este megetettem a kovászomat: 20 g anyakovászhoz adtam 100 g lisztet és 80 g vizet. Ez reggere szépen kb háromszorosára nőtt.
Reggel leforráztam a lisztet (kochstüch) és hűlni hagytam.
A kenyérhez szükséges lisztet összekevertem a vízzel és állni hagytam egy órát (autolizálás), addig a kochtüch is kihűlt.
Hozzáadtam a són kívül az összes hozzávalót és alaposan kiadagasztottam – a só csak a végén került bele. Kiolajozott tálban kb 3-4 órát pihent, az elején 45 percenként hajtogattam (coil).
Olajozott felületen előformáztam, majd 30 perc pihenő után veknit formáltam belőle és a kiolajozott formában (30×10 centis vekniforma) 2-2,5 óra alatt véglegesre kelesztettem.
A múltkori sütőtökös csiguszkák mellett magamnak is kedvezni akartam valami gluténmentes okossággal és azt kell mondjam, ez a tökös-fahéjas babka méltó versenytársa lett a csigáknak!
Csodás lett az állaga és az íze is, a külsején ropog a fahéjas cukor, belül pedig puha és szaftos sütőtöktől.
Ráadásul remekül szeletelhető – egy rész be is költözött a mélyhűtőbe, szűkösebb napokra.
Sütőtökös-fahéjas babka (gluténmentes):
340 g Szafi Free Express liszt
4 g só
80 g eritrit
200 g sült sütőtök
40 g citromlé
400 g langyos víz
a töltelékhez
150 g vaj (kicsit megolvasztva, de ne legyen teljesen folyós)
1 tk fahéj
4-5 ek nádcukor (vagy eritrit)
A tésztához kimértem a lisztet, hozzáadtam a sót és az eritritet, majd a citromlé-víz keverékével alaposan összegyúrtam.
Kb. 10 perc pihenő után téglalap alakúra nyújtottam, amilyen vékonyra sikerült (kb 30×20 centi lehetett. Megkentem a cukros-fahéjas vajjal és a hosszabik oldalától kezdve feltekertem. Majd úgy, hogy az illesztés alul legyen, hosszában kettévágtam a tekercset és a vágási oldalt felfelé fordítva összefontam.
Imádom az almáspitét de ez egy sokkal egyszerűbb és egészségesebbre szabott változata. Ráadásul egyöntetű tetszésnek örvend a családban, ideális reggelire, vagy tízóraira is. Igazából olyan mintha az almáspitét egy egy jó kis zabpelyhes müzliszeletet ötvöztünk volna. Kell ennél több?
Ebből az adagból 6 nagy és 10 kisebb muffin lett, amiket szilikonos formában sütöttem (NB. magamnak: legközelebb olajspray-vel érdemes lefújni a formákat….)
Almás pite muffin
50 g nagy szemű zabpehely
50 g aprószemű zabpehely
100 g teljeskiőrlésű tönkölyliszt
70 g finomliszt
120 g nádcukor
1 tk fahéj
1,5 tk sütőpor
0,5 tk szódabikarbóna
0,5 tk só
2 tojás
125 ml növényi tej vagy narancslé/almalé (100%-os)
125 ml görög joghurt
60 ml olaj
vanília
1 nagy alma apró kockára vágva
a tetejére
25 g nagy szemű zabpehely
2 ek finomliszt
2 ek nádcukor
2 ek olvasztott vaj
A nedves hozzávalókat összekevertem egy tálba, majd ment hozzá az összes száraz is. Alaposan összekevertem, a formába kanalaztam. A tetejéhez valókat összemorzsoltam és a tészták tetejére szórtam.
180 fokon nagyjából 30 percet sült (a pici muffinokat hamarabb kivettem, olyan 10 perccel)
