Baguette reloaded: dió-rozs-rozmaring

bagett1

Hétvégén újabb baguette-ek készültek, persze mint az utóbbi napokban mindenbe, így ebbe is került némi friss rozmaring. Mellette a pirított dió és a rozsliszt adott karakteres ízt a kenyérnek.

Diós-rozmaringos-rozsos baguette

250 g rozsliszt

250 g kenyérliszt

100 g pirított dióbél, durvára vágva

1 kk friss rozmaringlevél, felaprítva

kb. 300-350 ml víz

30 g friss élesztő

A hozzávalókból tésztát dagasztottam – a vizet apránként adagolva hozzá. Akkor jó, amikor szépen elválik a dagasztótál falától és összeáll.

Meleg helyen másfél órát kelesztettem.

3 egyforma részre szedtem, átgyúrtam és vékony baguette formákat gyurmáztam belőlük. A tetejét éles késsel bevágtam és a formában hagytam kelni még egy jó órát.

200ºC-ra előmelegített sütőbe toltam, vízzel megspricceltem és 30-35 perc alatt készre

Tökéletesített baguette

baguette

Tudom, sznobság, de már régóta vágytam egy bagettsütő formára. Azóta, mióta a Fűszeresbeszerzett egyet. És lám, a Jézuska meghallgatta a kívánságomat és küldött egyet (biztos mert jó voltam…), köszönöm itt is a futárnak :-)

És igen, számít a forma. Gyönyörű kerek lett, alul pöttyös, a héja egységesen ropogós, belül lyukacsos…. mmmmm. Kell ennél több? Némi jófata vaj és kész is a vacsora. Vagy a reggeli. Vagy uzsonna.

A recept a jól bevált “jeges” – Peter Reinharttól.

764 g kenyérliszt

16 g só

5,5 g szárított élesztő

550 g jeges víz (egy nagy kancsó hideg vízbe szórtam bele egy jégkockatartónyi jeget)

A hozzávalókat tálba öntöttem, bedagasztottam majd letakarva egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap reggel elővettem és hagytam, hogy szobahőmérsékleten szépen megkeljen – ehhez akár 4-5 órára is szükség lehet.

A megkelt tésztát 4 részre osztottam és csinos kis bagetteket formáztam belőle (ehhez egy hasznos video itt), hármat  a sütőforma mélyedéseibe raktam (igazából 500 g lisztből dagasztott tészta fér el benne) a maradékot tepsiben sütöttem. a tetejét bemetszettem és  a pulton még egy jó félórát pihentettem.

A 250ºC-ra előmelegített sütőbe toltam, vízzel megspricceltem. 15 perc múlva levettem a hőfokot 200ºC-ra és még 10-15 percig hagytam sülni.

Majomkenyér már megint New Yorkból

majomkenyer

Ez volt a legelső recept, amit megcsináltam a Baked új könyvéből. Esély nem volt fényképezni. Aztán mégegyszer, de akkor valamiért szétdőlt az egész. Persze ennek mindenki rettentően örült, mert így kénytelen voltam újra elkészíteni, hogy felkerülhessen a blogra. A fahéjas csigát rögtön letaszította trónjáról, most ez a család első számú kelttészta – kedvence.

Nem csoda, hisz a puha, foszlós golyókat olvasztott vajba, majd fahéjas nádcukorba hempergetem, amitől sülés közben valami isteni karamelles szósz képződik rajta (épp ezért TILOS kapcsos sütőformában sütni, hacsak nem akarunk sütőt sikálni…). És persze lehet decensen szeletelni, de mennyivel jobb csak úgy kézzel tépni néhány kis golyócskát….

Pénteki ittjártakor Millie tetszését is megnyerte a recept, a hétvégén ők is ezt falatozták. Azthiszem egyetérthetünk a könyv szerzőivel, akik szerint érdemesebb ezt vendégeknek elkészíteni, különben előfordulhat, hogy többet eszünk belőle, mint kellene :-)

Majomkenyér (Monkey Bubble Bread from Baked)

500 g fehérliszt

1¼ bögre tej (290 ml)

1 zacskó porélesztő (7g)

1 tk só

5 ek cukor (80 g)

5 ek olvasztott vaj (100 g)

1 tojás

a fahéjas-cukros mázhoz

110 g vaj

2 tk fahéj

1¼ bögre sötét nádcukor (muscovado) (kb 250 g)

A tészta hozzávalóiból tésztát dagasztottam – ez az a fajta, amit jó alaposan ki kell dolgozni, ne sajnáljuk tőle az időt. Szobahőmérsékleten duplájára kelesztettem.

A vajat megolvasztottam, a cukrot pedig összekevertem a fahéjjal.

A megkelt tésztából kicsi golyókat formáltam (diónál kicsit kisebb méretű legyen – 16-17 gramm/ darab) – úgy 60 darabot, majd ezeket egyesével az olvasztott vajba majd a fahéjas cukorba forgattam – ebben többnyire a gyerekek szívesen segítenek.

Egy mélyebb piteformába sütőpapírt tettem és erre adagoltam a golyócskákat két emeletben. Ennél a pontnál – ha este álltunk neki – be lehet rakni az egészet a hűtőbe, majd reggel hideg sütőben indítani. Vagy mégegyszer keleszteni és előmelegített, 180 °C-os sütőben készre sütni – olyan 40-45 perc alatt.

A kész süteményt kis hűlés után egy tálra borítottam és persze a legjobb azon melegében szétcincálni. De ez kivételesen másnap is nagyon finom – feltéve, ha marad belőle…..

Diós rozsgolyók

dios_rozsgolyo

Doki által hirdetett Magazine Monday, Könyves Kedd, stb. mozgalmak mellett én a Használd-El-A -Maradékokat-A- Kamrából felhívást intéztem magamhoz. Hajlamos vagyok óriási készletet összegyűjteni a félig elhasznált tartós élelmiszerekből (ki nem?) majd persze úgy elásni a polcok rengetegében, hogy hónapokig nem kerül elő.

De most ennek vége. Kéthetente razziázni fogok a spejzben és vesszenek a maradékok – aminek sikerül megúsznia a tisztogatást, az mehet a molyoknak.

Az első ilyen áldozat egy zacskó rozs volt. Már ezer éve bekönyvjelzőztem ezt a rozsfasírtotRongybaba blogján, itt volt az ideje az elkészítésnek. Nekem a rozs mellé nagyon kívánkozott bele némi dió is, mellé pedig a gyrosnál nagy sikert aratott csípős cékla ‘chutney’ készült el. Ez nagy gyereknél olyannyira motiválóan hatott, hogy grátiszba befalt egy csomót a rozsgolyókból, mintegy a cékla kíséreteként :-)

Diós rozsgolyók

1 bögre rozs

1 nagy fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem

2-3 nagy marék dió durvára vágva

só, bors, bazsalikom

(1 tojás)

néhány kanál rozsliszt

A rozst előző este beáztattam.

Másnap bő, picit sós vízben puhára főztem. Na, nekem már ebben a fázisában is nagyon ízlett, nemhiába a búzás torta töltelékét is mindig megdézsmáltam.

Mikor kicsit kihűlt, aprítógépben nagyjából pépesítettem – azaz csak próbáltam, mert nem igazán történt vele nagy dolog. Lehet, kitartóbbnak kellett volna lennem – így biztos ami biztos alapon inkább hozzáütöttem egy tojást. ment bele az apóra vágott hagyma, fokhagyma és petrezselyem, a fűszerekkel ízesítettem, a lisztet is belekevertem, majd vizes kézzel kis gombócokat formáltam és olajban kisütöttem.

Valami isteniek voltak a szélén ropogósra sült rozsszemek :-)

Csicsóka saláta nyersen – almával, dióval, roqueforttal

csicsoka_salata

A fényképen lévő darab még valamikor régen, az óévben készült ( vicces módon pár nappal azelőtt, hogy FlatCatnek is eszébe ötlött egy hasonló, de ezen mi már meg sem lepődünk :-) ) de ez volt az az étel, amit  a legtöbbször újráztam. Rengeteg változatban próbáltam már a csicsókát, de végülis nekem nyersen ízlik a legjobban. A zöldalma harsogása magától kívánkozott hozzá, a roquefort sajt, a dió és a friss csíra meg ment utána.

Próbálok visszatérni a szokásos menetekbe, de állati nehezen megy. Ma úgy ért reggel az óracsörgés, mintha egy nagy hólapáttal hátba vágtak volna. Még szerencse, hogy nemsokára itt a hétvége.Főzésileg is “auto-pilot” módban vagyok, teljesen alapok mennek, de majd megpróbálok kapcsolódni DP remek kezdeményezéseihez, hátha úgy könnyebb lesz….

Almás csicsóka saláta

2-3 csicsóka

1 savanykás zöldalma

egy marék dió, lehetőleg picit megpirítva

kevés márványsajt

citromlé

olívaolaj

csíra

A csicsókát meghámoztam, az almát csak megmostam és mindkettőt nagyjából egyforma, vékony szeletekre vágtam. A citromlével összeforgattam, majd rászórtam a durvára vágott diót és a csírát, rámorzsoltam a sajtot és megöntöztem egy kevés olívával.

Sült húsok mellé is kiváló kísérő, de nekem magában is megállja a helyét.

Na mégegyszer utoljára, csupacsoki

csokolade_brulee_23

De csak azért, mert az immáron három éves blogomat mégsem köszönthetem egy salátával :-)Persze még az ünnepekre készült, brownie alapra, házi meggypálinkába áztatott gyümölccsel, csokikrémmel és a tetején a karamellizált cukorral. Tökéletes záróakkordja lehet egy ünnepi vacsorának.

Részeges csokoládé brulée (6 adag)

kb. 200 g maradék brownie (nekem ez a recept a tökéletes)

350 ml tejszín

1 rúd vanília

85 g étcsokoládé

3 tojássárgája

50 g nádcukor

fagyaztott, magozott meggy  (kb. 4-5 darab/adag)

meggypálinka

Először is a meggyet legalább fél napra az alkoholba áztattam.

A sütőt előmelegítettem 160 fokra.

A tejszínt és a félbevágott vaníliarudat forráspontig melegítettem, majd a tűzről lehúzva belekevertem az apróra tördelt étcsokoládét. A cukrot és a tojássárgákat krémesre kevertem majd beleforgattam a tejszínes csokit.

Az egyszemélyes, hőálló sütőformákban eloszlattam a kicsit összemorzsolt brownie-t, rászórtam néhány szem részeges meggyet – meg persze némi levet is locsoltam rá, nehogy kárba vesszen – igazságosan belekanalaztam a csokoládékrémet, majd egy tepsibe ültettem az edénykéket. Forró vizet öntöttem köré (kb. a tálak háromnegyedéig érjen) és kb. 40 percig gőzöltem a sütőben.

Ezután akár 2 napig is pihenhet a hűtőben.

Tálalás előtt vékony rétegben cukrot szórtam rá és rákaramellizáltam.

Ropogós, mentás csokitallérok – ezzel csak nyerni lehet

mentas_csokitaller

Remélem mindenki túlélte a karácsonyi traktát. Persze nálunk is megvoltak a szokásos körök, evés kifulladásig. Jól is esett a szünetekben egy kis mentolos finomság – nemcsak 8 után :-)

Ropogós, mentás csokitallérok

½ bögre kristálycukor

1½ tk borsmenta-kivonat

100 g étcsoki

100 g tejcsoki*

¼ bögre kókuszreszelék

*legközelebb biztosan csak étcsokival csinálnám, nekem nem kívánkozott bele a tej….

A cukrot kis lángon, óvatosan karamellizáltam, mad mikor elkezdett füstölni és már szép aranybarna volt hozzákevertem egy evőkanál mentakivonatot. Ezt érdemes kesztyűben és a tűzről a lábast lehúzva csinálni, mert erősen spriccel. Ja, és ne hajoljunk fölé és ne tüdőzzük le, hacsak nem inhalálni akarunk….

A karamellt sütőpapírra vékonyan elterítettem és hűlni hagytam. Mikor teljesen megkeményedett, nagyjából összetörtem és aprítóval egészen lisztfinomságúra őröltem.

A csokoládékat vízgőz felett megolvasztottam, belekevertem a kókuszreszeléket, a maradék fél evőkanálnyi mentakivonatot és a karamelltörmeléket.

Szilikonlapáttal igyekeztem minél egyenletesebben sütőpapíron elteríteni és hideg helyre raktam. Dermedés után pogácsaszaggatóval tallérokat gyártottam belőle. A leeső maradékot fagyiba is lehet keverni, de ha ilyen irányú terveink vannak, érdemes eldugni a darabkákat – enyémFérj maga elé vette és egy tányérral befalt belőle….

A receptet itt találtam.