A legfrissebb VKF körben ‘saját levében‘ a receptek mellett tárgyakat és történeteket kért tőlünk. Ahogy elolvastam a kiírást mindjárt tudtam, hogy a kedvenc új játékszeremről fogok írni.
Gyönyörű, pont a tenyerembe illik, és néhány mozdulattal csodákra képes!
Az elmúlt cirka 8 évben úgy 4 ilyen gépet amortizáltam le. Van amelyik egyszerűen csak nem működött tovább, van amelyiknek a belseje esett atomjaira, és volt aminek a motorja mondta be az unalmast – persze “unatkozó háziasszonyként” azért eléggé igénybe vettem szegényeket. Tavaly tél elején az alig 2 hónapos legújabb gépezetet is szomorúan visszaszállítottam a vásárlás helyszínére, és eltökéltem, hogy ezután egy igazán tartós darabot akarok – ami életem végéig velem marad.
Aztán úgy karácsony előtt nem sokkal az én drága uram éppen a GoodFood-ot lapozgatta – igen, nálunk ő is olvassa – mikor egyszer csak közölte, hogy ki is nézte belőle a karácsonyi ajándékomat. Mivel ezt megelőzően mondjuk úgy hetente kétszer-háromszor fejtettem ki hangosan az “igazi” iránti vágyamat, egyből tudtam, hogy észrevette az újságban ŐT. Aki pedig nem más, mint egy BAMIX (régebbi nevén ZAUERSTAB) konyhai robotgép – méghozzá Gordon Ramsay ajánlásával.
Persze megnéztük, lehet-e itthon is kapni (lehet, csak kétszer annyiba kerül) aztán a legideálisabb megoldást választva megrendeltem az amazonon. Sajnos Magyarországra nem szállítják, de egy ismerősünk épp jött haza karácsonykor Angliából, így az ő címére küldettem a csomagot.
Aztán lassan elérkezett a nap, hogy végre a kezembe vehettem a régen vágyott eszközt. Már a súlyából éreztem, hogy ezzel nem lesz baj, nem fog pár hónap múlva cserbenhagyni. Azonnal rohantam is vele a konyhába, hogy akkor most mindent feldarabolok, amit csak találok. Ám ekkor szembesültem a ténnyel, hogy ezt a dugaljat a mi konnektorunkba ugyan soha be nem dugom!! Ugye figyelmen kívül hagytam az angolok szokásos különcségét – ott még a konnektor is más, mint nálunk!
Szóval a következő állomás az átalakító beszerzése volt – s ez sem volt annyira könnyű, mint gondolnánk, hisz itthon többnyire épp az ellentétes (magyarról angolra) átalakítókat árulják. Szerencsére egy barátunk épp ment Angliába, úgyhogy a repülőtéren szerzett egyet.
Azóta rendületlenül aprítok, darabolok, pürésítek mindent!! De ezen felül olyan csodákra is képes ez a gép, amikre nem is gondoltam!
A gépezethez csatolt DVD-n maga Gordon Ramsay mutat be néhány jópofa receptet. Az egyik részben beleüt egy pohárba egy tojást, tesz hozzá némi sót, borsot, mustárt, ecetet, felönti olajjal, belerakja a bamix-et (persze a megfelelő fejjel ellátva), bekapcsolja, húz rajta egyet-kettőt és gyönyörű, kemény majonézt kap. Na itt egy kicsit az én hitem is megingott. Ilyen van? Házi majonéz 1,5 perc alatt? Anélkül, hogy görcsölnénk, összeáll avagy sem?
Persze ki kellett próbálnom. És jelentem igen. Ilyen van. Beleraktam egy pohárba a kívánt anyagokat, ment utána a szerkentyű, és tadammm….!!! Olyan kemény majonézt kaptam, hogy akár még meg is fordíthattam a poharat, akkor sem folyt ki belőle. A majonézgyártók elveszítettek egy potenciális vásárlót személyemben. Ezentúl csak itthon készítem.
A másik csoda, amit a tejjel művel. A hideg tejből (1,5%-os) képes egy, a tejszínhez – mind ízben mind állagban -megtévesztően hasonlító habot készíteni. Persze csak úgy 30-40 percig marad annyira habos, de elképesztően finom turmixot lehet így készíteni! Én persze mindjárt mindenféle hideg kávécsodákban kezdtem el gondolkodni – és valljuk be így bikiniszezon előtt nem is rossz ötlet a zsírszegény, mégis habos tejszín!!
És az alapok már szinte természetesek – az aljához csatlakoztatható aprító remek pestót készít akár egy kisebb marék bazsalikomból is és a rozmaringleveleket is tökéletesen apróra vágja. A tojásfehérjéből is másodpercek alatt kemény habot varázsol, és a krémlevesek is sokkal levegősebbek lesznek ezzel dolgozva. Na de ennyit a rekélámról – sajnos részesedés nem jár a dicshimnusz után 
A tárgy és a történet megvolt, következzen a recept. A pillanatok alatt elkészíthető majonézhez egy egyszerű, gyors tonhalas lepénykét csináltam, ami remek módja a maradék krumplipüré felhasználásának.
Tonhalas, kukoricás lepényke
450 g főtt krumpli
4 szelet bacon vagy némi sonkamaradék
1 csokor újhagyma
70 g kukorica (mélyhűtött)
3 kisebb doboz tonhalkonzerv (én a sós vizes verziót preferálom az olajossal szemben)
1 tojás
egy csokor petrezselyem
só, bors
olaj
kevés liszt
A főtt krumplit villával összetörtem és hűlni hagytam.
Közben kevés olajon ropogósra sütöttem a felkockázott sonkát, rádobtam az apróra vágott újhagymát és megpirítottam. Majd ment bele a kukorica, ezzel már csak addig sütöttem, míg a kukorica át nem melegedett és kicsit meg nem puhult. Aztán mehetett ez is hűlni.
Ha ez megtörtént, az összetört krumplihoz öntöttem a hagymás alapot, beletettem a lecsöpögtetett halat, az apróra vágott petrezselymet és egy tojást, majd óvatosan összekevertem.
Vizes kézzel pogácsákat formáztam a masszából és lisztbe forgatva egy tálcára rakosgattam őket. Ezután legalább egy órát a hűtőben pihentettem, majd kevés olajon aranybarnára sütöttem .
Másnap szendvicsbe is kitűnő!
N.
