Árpagyönggyel és csirkemájjal rakott zöldbab

rakott_zoldbab

Vasárnap annyira jólesett a lehűlés, hogy lelkesen fakanalat ragadtam és végre olyat főztem, ami több, mint 3 alkotórészből áll. A zöldbabfőzeléket anno sokáig bojkottáltam, szegény anyukám hallgatott eleget mikor azt merészelt főzni. Aztán később, már a saját háztartásomban rájöttem, hogy finom az, csak jó sok fokhagyma és valami ízletes feltét kell hozzá. Ezzel a csellel Férjet  is sikerült rávenni, hogy megegye, sőt a gyerekek is szeretik.

Ez a hagymás májjal rakott változat már régi kedvenc nálunk, most rizs helyett árpagyönggyel készült.

Árpagyönggyel és csirkemájjal rakott zöldbab

1 kg zöldbab

2 gerezd fokhagyma

pár ek olaj

800 g csirkemáj

3 nagy fej hagyma

4-5 ek (kacsa)zsír

1 kisebb paprika

1 kisebb paradicsom

1 tk pirospaprika

200 g árpagyöngy

0,5 l tejföl

só, bors

A zöldbabot megtisztítottam és kb. 2 centis darabokra vágtam. Pár kanál olajon megfuttattam a felaprított fokhagymát és rádobtam a zöldbabot. Megsóztam, egy pohár vízzel felöntöttem és puhára pároltam.

A gerslit kétszeres mennyiségű sós vízben “al dentére” főztem.

Egy nagyobb serpenyőbe 4-5 kanál zsíron megpirítottam a csíkokra vágott hagymát, hozzátettem a felvágott paprikát és paradicsomot, a pirospaprikát, majd a kisebb darabokra vágott májat. Alaposan átpirítottam az egészet, majd néhány percig lefedve pároltam.

Egy tűzálló tálba terítettem a bab egyharmadát, rá a gersli felét, majd a máj következett, jól meglocsoltam tejföllel, s folytattam a sort: zöldbab, gersli, máj, tejföl, s végül megint zöldbab, s újra tejföl.

Előmelegített sütőben 180 ºC-on, olyan 40 percet sütöttem.

Add már Uram az esőt!

semifreddo

Vagy legalább valami hideget. Bevallom én nehezen bírom ezt a hőséget – csakis megfelelő mennyiségű fagyival tudom átvészelni a napokat. Ráadásul itt a gépnél is igen fokozódik a hőmérséklet, úgyhogy rövid leszek és lényegretörő.

Ehhez az emeletes  semifreddohoz szerencsére fagylaltgép sem kell, hiszen a felvert tejszín és a tojásfehérje épp eléggé levegőssé és könnyűvé teszi. Szimpatikus vonás, hogy a nyers, felvert tojásfehérjékhez forró cukorszirupot kellett adni – ezzel kicsit megnyugtattam aggódó énemet a szalmonellák és egyéb nyalánkságokkal kapcsolatban (valószínűleg ez csak olyan félmegoldás, de sebaj)

Málnás-csokis-vaníliás semifreddo

2 tojásfehérje

175 g cukor

600 ml tejszín

1 vaníliarúd

300 g málna

1 ek porcukor

75 g étcsokoládé

Egy kenyérsütő formát (11×30 centis, szögletes) vékonyan kiolajoztam és folpackkal kibéleltem.

A cukorból és 4 ek vízből szirupot főztem – kb. 2-3 perc forralás elég neki. A tojásfehérjéket felvertem, majd a forró cukorszirupot lassan hozzáöntöttem – közben folyamatosan vertem. Mikor már mind benne volt, még egy percig hagytam, hogy keverje a gép. Gyönyörű, szinte szeletelhető hab lett belőle.

Az alaposan behűtött tejszínt felvertem a vaníliarúd kikapart belsejével és lassan adagolva hozzáforgattam a fehérjehabot.

Háromfelé szedtem a masszát, az elsőbe kevertem a cukorral leturmixolt és átszűrt málnát, a második maradt fehéren, a harmadikba pedig a megolvasztott étcsokoládé ment.

Az elkészített formába került először a piros rész, majd olyan 30-40 perc mélyhűtés után a fehér, és végül újabb hűtés után a csokoládés.

Tálalás előtt ilyen melegben szerintem 5 perc szobahőmérséklet is elég neki, hogy szeletelhető legyen.

Flapjack deluxe

caramel_flapjack

avagy hogyan lesz egy aránylag egészséges zabpehelyszeletből egy kalóriabomba.

Már megint a GoodFood magazin a hibás, mert állandóan telerakják annyira ínycsiklandozó képekkel, amiknek nehéz ellenállni. És amúgy is volt még egy fél üveg Dulce de leche a hűtőmben, ami felhasználásért kiáltott.

Ráadásul még a sütőt sem kell különösebben sokat túráztatni, az effektív munka az egésszel kb. 10 perc. A flapjack tipikus brit édesség, alapvetően egy zabpehelyből, vajból, nádcukorból és Golden Syrupból álló szelet. Sokszor aszalt gyümölcsökkel gazdagítják, esetleg csokoládéba mártják. Most ez az alap kapott a Millionaire’s shortbreadhez hasonlóan egy karamell és egy csokoládé bevonatot. Azt viszont nem árulom el, mennyi kalóriát ír az újság adagonként, csak azt, hogy minden falatja megéri :-)

Caramel Flapjack

200 g nádcukor

200 g vaj

2 ek Golden Syrup (esetleg méz)

350 g aprószemű zabpehely

egy üveg Dulce de Leche

200 g étcsokoládé

1 ek olaj

némi jó minőségű tengeri só (fleur de sel)

A sütőt előmelegítettem 150ºC-ra.

A cukrot, a vajat és a golden syrupot összemelegítettem, majd a tűzről lehúzva a zabpelyhet is belekevertem. Sütőpapírral kibéleltem egy 20×30 centis tepsit, a zabpelyhes masszát belelapogattam és 40-45 percig sütöttem.

Miután teljesen kihűlt, megkentem a karamellkrémmel, picit megsóztam (ez már önálló akció volt, de szerintem jót tett neki) majd végül az olvasztott csokival bevontam.

A karamellkrém elég lágy, így nem lehet olyan igazán szépen szeletelni, de emiatt senki sem panaszkodott.

Francia zöldségleves pesztóval Lebovitztól

zoldsegleves_pesto

Kevés pasi van, akinek feltétel nélkül elhiszek bármit, de  David Lebovitz egy közülük. Számtalan fagylalttal bizonyította már tudását, így most ezt a levest is elsőre megvettem. Már csak az időnek kellett kicsit lehűlnie, meg a piacra elszaladnom, hogy gyárthassam is.

A gyerekeknél persze nem volt annyira sikeres a halomnyi zöldséggel telezsúfolt leves – bár jelentős mennyiségű pesto és pecorino hozzáadásával azért ők is megették. Viszont legközelebb a tésztát teljesen kihagynám belőle, inkább valami főtt gabonát adnék hozzá betétnek  – mondjuk árpagyöngyöt.

Francia zöldségleves pestóval (Soupe au Pistou from David Lebovitz)

200 g apró szemű fehérbab, előző este beáztatva

2 babérlevél

3-4 ek olívaolaj

2 vöröshagyma, apróra vágva

2 répa

1 közepes cukkini

250 g zöldbab

250 g zöldborsó

6 gerezd fokhagyma

100 g apró, levesbe való tészta

só, bors, kakukkfű

A beázatatott babot leszűrtem, és a babérlevéllel és sóval ízesített vízben puhára főztem.

A répát és a cukkinit egészen apró, pici kockákra vágtam.

Az olívaolajon megpirítottam a hagymát, majd rádobtam a zöldségeket – cukkini, répa, zöldbab – és a fokhagymát, alaposan megsóztam és puhára pároltam. Kevés kakukkfűvel ízesítettem, majd ment bele a fehérbab (a főzővízzel együtt) és a mirelit borsó is.

Végül a tésztát is belefőztem és sóval, borssal igazítottam az ízén – valamint még vizet adtam hozzá, a sűrűségét mindenki beállíthatja, ahogy neki tetszik.

Tálaláskor egy-egy  evőkanálnyi pecorinóval bekevert házi bazsalikom-pestóval koronáztam meg. Ehhez jó sok bazsalikomot, 1-2 gerezd fokhagymát, némi piritott fenyőmagot (nem kínait), pici sót és jó minőségű extraszűz olívaolajat összekevertem az aprítógéppel (mozsárban kézzel még autentikusabb). Pecorino helyett parmezánt is használhatunk.

 

Az a bizonyos klasszikus ribizlis

Már akinek klasszikus. Én csak Andrea barátnőm dicshimnuszaiból hallottam róla, két réteg piskóta közé zárt vajas-tejbegrízes-ribizlis krém. Aztán mindenféle ínycsiklandó képet is kaptam tőle, hogy ne csak az én képzeletemre legyen bízva a kinézete.

A kertünkben tartott ribizliszüret eredményeképpen született pár üveg ribizlilekvár (személy szerint nekem ez a kedvencem lekvárfronton), ez a klasszikus süti, egy csiga és egy olyan hihetetlen állagú fagyi, amit nem is értek, hogy hogyan sikerülhetett. Receptek szépen sorban.

Biztosan létezik egyébként erre a süteményre is valami régi, kockás füzetből származó receptúra, én ezt most teljesen hasból csináltam, utána láttam csak, hogy Piszkeszomszédasszonynál is családi hagyomány ez.

Ribizlis tejbegrízes sütemény

a piskótához:

5 tojás

5 ek cukor

5 ek liszt

a krémhez:

500 ml tej

7-8 ek búzadara

egy fél vaníliarúd kikapart belseje

100 g vaj

120 g cukor

ribizli (pontos mennyiséget nem mértem, de olyan 400 g körüli lehetett)

A tojásokat és a cukrot a dagasztógépem táljába tettem és a habverő feltéttel jó alaposan kikevertem. Akkor jó, ha szép halványsárga, és a belehúzott csík néhány másodpercig megmarad. Ezután apránként beleszitáltam a lisztet és óvatosan elkevertem.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem és előmelegített sütőben (180 ºC) kb. 15-20 perc alatt készre sütöttem.

A krémhez a tejből, a cukorból és a darából jó sűrű tejbegrízt főztem. Miután langyosra hűlt, a vajat is belekevertem és habverővel kicsit felvertem. Végül óvatosan a leszárazott, megmosott és alaposan lecsöpögtetett ribizliszemeket is beleforgattam.

A piskótalapot keresztben kettévágtam (nem úgy, mintha tortát csinálnánk, hanem egyszerűen elfeleztem a lapot), az egyik félre igazítottam a tölteléket, majd a másik felét rátéve kicsit lenyomogattam.

Most csak porcukor került a tetejére, de legközelebb kipróbálom Piszke citrommázával is.

Málna és dió – salátában

malnaontet_salata

Jelentem Orsi (ha minden igaz) már Dubaiban, éppen új élete alapjait rendezgeti a lakásban. Veletek együtt én is kíváncsian várom majd a beszámolóit akár az arab konyháról, akár a mindennapi életről odakint. De addig is egy könnyű nyári recept.

Málna és dió. Van itthon dögivel. Először valami süteményen gondolkodtam, de aztán győzött az akarat – azaz felidéztem a múlt heti táborozás alatt elfogyasztott töméntelen mennyiségű (helyben készült) kürtős kalácsot, lángost, tócsnit és más finomságokat. Úgyhogy édesség helyett egy salátaöntetben – mondhatjuk úriasan vinaigrette-nek is – ötvöztem őket. Különleges, kicsit gyümölcsös, pikáns darab lett, mi prosciuttoba csavart grillezett halloumi sajttal ettük.

Zöld saláta málnás-diós vinaigrette-el

a salátához:

egy nagy marék madársaláta

egy nagy marék rukkola

néhány zsenge céklalevél

némi málna és dió

az öntethez

½ tk házi mustár (vagy dijoni)

½ tk magos mustár

1 tk méz

40 ml olívaolaj

10 ml dióolaj

4 ek rozébor

1 ek almaecet

8 fél dió

kb. 20 szem málna

A mustárokat, a rozét és az almaecetet egy kisebb késes aprítóba tettem és összekevertem. Hozzáöntöttem az olajakat és addig kevertem, míg teljesen homogén nem lett. (Ezt persze kézi habverővel is csinálhatjuk, úgy egy kicsit több időt vesz igénybe)

Hozzátettem a diót, a mézet és a málnát és ezekkel is teljesen simára dolgoztam. Itt esetleg át lehet paszírozni egy szűrőn a málnamagok miatt, én most nem tettem.

A megmosott és lecentrifugázott/lecsöpögtetett salátát tányérra rendeztem, néhány szem dióval és málnával megszórtam, és a vinaigrette-et rálocsoltam.

Persze a sütéshez saláta is dukál

coleslaw

A múltkori sütögetés részeként elkészült a fix nyári salátánk is – amit eddig sosem volt alkalom fotózni. A coleslaw salátával még zsenge tinikoromban találkoztam Angliában, ahol minden boltban lehetett kapni, kisebb-nagyobb dobozokban, s én elég hamar függővé váltam.  A szó egyébként a holland “koolsla” (a  ”koolsalade” azaz káposztasaláta rövidítésének ) angol változata.

Anno nagy örömmel vettem észre, hogy a KFC-ben is van a kedvenc csemegémből, de hamar rájöttem, hogy itthon is rém egyszerű elkészíteni és azóta a nyári grillpartik elengedhetetlen része. Főleg a barbecue oldalashoz csúszik, ami szintén minden alkalommal megörökítés nélkül fogyott el eddig.

Érdekes, hogy mikor néhány éve újra Angliában jártam,  persze egyből kellett vennem egy doboz coleslaw-t – és nem ízlett. Hiába, a hazai mindig jobb.

Még egy remek nyári gyümölcsös koktél hátravan, úgyhogy “stay tuned” :-)

Coleslaw, azaz káposztasaláta

3-4 répa, lereszelve

fél fej zsenge újkáposzta, vékonyra gyalulva/metélve

fél fej hagyma, vékonyan felcsíkozva

5-6 ek majonéz

4-5 ek tejföl

2 ek (házi) mustár

só, bors

A durvára reszelt répát, a káposztát és a hagymát egy nagyobb tálban összeforgattam némi sóval és egy picit állni hagytam. Közben összekevertem a majonézt, a tejfölt és a mustárt, megszórtam frissen őrölt borssal, végül a zöldségekkel alaposan összekavartam. Természetesen, ha túl száraznak érezzük, lehet növelni az öntet mennyiségén – ezt mindenkinek ízlése szerint kell eldönteni.

Néhány órát a hűtőben pihentettem, majd vöröshagymacsírával (opcionális) megszórva tálaltam