Paszternák és Dosztojevszkij

sult_paszternak1

Ne aggódjon senki, nem tévedtetek el, nem az orosz irodalom kurzus következik. Csak felidéztem egy kedves apuka hozzászólását, aki kihallgatva, hogy paszternákról beszélgetünk az asszonykájával, egyből az orosz irodalom remekeire váltotta a témát.

Bár arra azért kíváncsi lennék, hogy a “Mi a paszternák?” kérdésre hányan jelölnék be a zöldség, illetve hányan az orosz író opciót.

Persze mindenkinek igaza lenne, hiszen Boris Paszternak leghíresebb művét, a Doktor Zsivágót szerintem mindenki ismeri – vagy legalábbis látta a filmet, Omar Shariff-fel a főszerepben.

A paszternák nevű zöldséghez már egy ideje oltahatatlan szerelem fűz, azóta mindig lapul néhány darab a hűtőm aljában. Sőt a minap elhatároztam, hogy amint itt a tavasz, sürgős paszternák-mag beszerző túrára indulok, hogy a kertemben is megteremjen ez a remek zöldség.

Mielőtt bárkinek előítéletei lennének az én drágámmal szemben, leszögezném, hogy a fehérrépára (petrezselyemgyökérre) csak és kizárólag külsőleg hasonlít, belső értékei azonban messze túlhaladják azt.

Először is van íze. Méghozzá édes, karakteres, függőséget okozó. Már krumplipürében is mesés volt, de sütőben sütve, fokhagymával, rozmaringgal, ahogy kicsit megkaramellizálódik a külseje, a belseje pedig lágyan, édesen krémes…. Na nem is fokozom tovább az izgalmakat, jöjjön a recept, melyet a januári GoodFoodban találtam és Jamie Oliver kezét dicséri.

Sütőben sült ropogós krumpli, répa és paszternák

1 kg krumpli, apróbb szemű

3-4 nagyobb paszternák

4 répa

1 fej fokhagyma

3-4 ágacska friss rozmaring

2 fej lilahagyma

2 ek libazsír/olívaolaj

só, bors

A zöldségeket megpucoltam, a krumplikat és a répákat félbevágtam, a paszernákokat elnegyedeltem.

A sütőt előmelegítettem 200 Cº-ra.

A félbevágott krumplikat forrásban lévő (!) sós vízbe dobtam, majd az újraforrástól számított 5 perc múlva a többi zöldséget is hozzátettem. Így együtt még 4 percig főztem, majd leszűrtem. Fontos, hogy ne főzzük túl a zöldségeket, a sütőben lesz még idejük puhulni.

Egy nagy tepsit – amiben egy rétegben elfér az összes zöldség – kikentem a zsírral, beletettem a gerezdekre szedett fokhagymát (hámozatlanul, tenyérrel kicsit megroppantva) és a leszedegetett rozmaringlevélkéket.

A szűrőből a tepsibe szedegettem először a répát és a paszternákot, majd a krumplit kicsit átrázogattam, hogy a felülete kicsit “borzas” legyen – ettől tud majd jó ropogósra sülni.

Ezután a krumplidarabokat és a negyedbe vágott hagymákat is a tepsibe tettem, és óvatosan átforgattam a zsiradékon. Sóztam, borsoztam, majd mehetett is a sütőbe 1 órára.

Sülés közben néha átforgattam, hogy mindenhol egyenletesen aranybarnára sülhessen.

Fűszeres cukkini – cheddar sajtos, diós kéregben

zoldseges_baconos_akarmi

Gondolom nem egyedi eset – biztos mással is előfordult már – hogy elsőre nem ragad meg egy könyv és félrerakom. Aztán hetek-hónapok múlva megint a kezembe kerül és szinte le sem bírom tenni. (Érdekes módon Szabó Magda Régimódi történetével is így jártam. Elsőre nehezen rágtam át magam az első 20-30 oldalon, aztán másodszorra ki sem lehetett venni a kezemből)

Jelen esetben Nigel Slater: The Kitchen Diaries című könyve volt az áldozat, amit még valamikor nyáron szereztem be. Néhányszor belelapoztam, készült is belőle citromos húsgombóc és árpagyöngyös leves, de mély nyomokat a könyv nem hagyott bennem.

Aztán valamelyik nap újra a kezembe került és csodálatosképpen volt egy kis gyerekzsivaly-mentes időm a belemerülésre is. És rengeteg, jobbnál-jobb receptet találtam, alig bírtam megállni, hogy azonnal ne kezdjek el legalább ötfajtát elkészíteni!

Épp kapóra jött a Zsuzsa új VigyázzKészFőzz kiírása, amelyben egytálételeket vár. Az alábbi recept teljes egészében kielégíti a feltételeket, tényleg elég egyetlen edény az elkészítéséhez – az “utálok-mosogatni” jegyében.

Az eredetileg húsnélküli fogást én némi baconnel dúsítottam a családom hímnemű tagjainak érdekében, akik ilyen formában még a cukkinit is hajlandóak voltak elfogyasztani. A tetején ropogósra sült cheddar sajtos-diós-rozmaringos morzsa alatt megbújó fűszeres cukkini és krumpliréteg igazán pazar (és gyors) vacsora hűvös estékre.

Cukkinis-sajtos egytál

1 fej hagyma, apróra vágva

2 nagy ek vaj

6-8 szelet bacon

1 ek friss rozmaring

3-4 kisebb krumpli (kb. 350 g), hámozva, kockára vágva

3 kis cukkini (kb. 450 g), kockára vágva

150 ml alaplé

45 g Cheddar sajt

a morzsához

2 szelet kenyér (kb. 100 g)

2 nagy marék dió

1 ek friss rozmaring

65 g Cheddar sajt

Egy öntöttvas lábosban – amit aztán később a sütőbe is be tudok rakni –  megmelegítettem a vajat, beledobáltam a bacondarabokat és cseppet megpirítottam Majd a hagymakockák is belekerültek és így együtt, szép lassan, kis lángon pároltam, míg el nem kezdett barnulni. Ekkor belekevertem az apróra vágott rozmaringot és rádobtam a felkockázott krumplit is. Fedő alatt 10 percig pároltam, időnként megkeverve.

Ezután beleraktam a cukkinidarabokat is, sóztam, borsoztam és még egy pár percig pároltam. A már erősen illatozó zöldségekre ráöntöttem az alaplét, ésújra magára hagytam egy kis időre.

Közben bekapcsoltam a sütőt 180 Cº-ra és elkészítettem a morzsát a tetejére.

Ehhez a kenyeret felkockázva aprítóba pakoltam és néhány gombnyomással morzsásra varázsoltam, majd beledobáltam a diót, a rozmaringot és a darabokra tördelt sajtot is, és pár másodperc alatt egy illatos, durvára darált elegyet kaptam.

A töltelék alatt elzártam a lángot és rámorzsoltam a sajtot, majd a morzsát is rászórtam és az egészet betoltam a sütőbe. 40-45 perc alatt gyönyörő aranybarna, ropogós kéreg sült a tetejére, ami alól meglepetésként bukkan elő a puha, zamatos zöldségréteg.

Parmezános – rozmaringos biscotti

Mint már arról többször is írtunk, igen nagy sikert arattak családjaink körében a biscottik/cantuccinik. Motoszkált bennem egy sós verzió elkészítése is, amihez Canelle et Vanille oldala adta meg a végső lökést. A rozmaringhoz és a parmezánhoz én még egy maréknyi fenyőmagot is szórtam – kiváló kísérője lett a múlt heti szerencsi hétvégénken a jobbnál-jobb hegyaljai boroknak…..

Parmezános-rozmaringos biscotti

1¾ bögre liszt

½tk só

¼ tk frissen őrölt bors

1 tk sütőpor

2 ágacska friss rozmaring, apróra vágva (persze csak a levelek)

3 púpos ek reszelt parmezán

1 marék fenyőmag

2 tojás

3 ek olvasztott vaj

A tojásokat enyhén felvertem az olvasztott vajjal, majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót és alaposan összegyúrtam.

A tésztából két hosszúkás hengert formáztam, majd egy kicsit ellapítottam őket. 180Cº-os sütőben 30 percig sütöttem.

Miután teljesen kihűltek, kb. ujjnyi szeletekre vágtam őket, majd sütőpapírra téve visszamentek a sütőbe még egy körre. Ekkor már kisebb hőfok is elég nekik (kb. 150Cº) – 25-30 perc alatt szép aranybarnára pirulnak.