Hagymás-diós rozscipócska

rozsos_buci

Az idei első Gasztroblog-találkozóra készült ez a finomság – hogy tartsuk magunkat azon jó szokásunkhoz, hogy valamelyikünk mindig visz valami kenyérfélét. Orsi isteni meggyes trifle-t hozott (triffle már több is készült nálunk, citromos és málnás is) én pedig a nemzeti trikolor jegyében a Red Nose Day-re sütött linzereket szórtam meg pisztáciával és némi porcukorral. Nyilatkozni nem tudok  milyen lett, mert egy darab sem maradt, viszont sikeresen megmentettem Vesta utolsó szelet répatortáját és ‘saját levében’ pikánsan ízesített camambert-jének egy darabját.

Külön köszönet Vestának a fotóért, mert itthon a sütőből egyből a kosaramba ugrottak a zsömlék és már indultunk is, nem volt időnk fotózásra. Viszont Orsi kocsijában igen érdekes illatanyag keletkezett :-)

A receptet egy böngészés alkalmával a Sass & Veracity című blogon találtam.

Hagymás-diós rozscipócska

2 kisebb hagyma, apróra vágva

½ bögre olívaolaj

2 bögre tej/rizstej

egy zacskó szárított élesztő (7 g)

¼ bögre langyos víz

1 ek méz

5,5 bögre liszt

1 bögre telses kiőrlésű rozsliszt

1 ek só

½ tk frissen őrölt bors

¾ bögre dió, szárazon megpirítva, durvára vágva

a tetejére

1 tojás

szezámmag/mák/ bármilyen olajos mag

A hagymát az olajon lassú tűzön puhára pároltam, majd aranybarnára karamellizáltam. Szűrővel leszűrtem, a felfogott hagymadarabokat félretettem, az olajba pedig beleöntöttem a tejet.

A langyos vízbe beletettem a mézet és az élesztőt, összekevertem és hagytam, hogy néhány perc alatt kicsit felhabosodjon.

A dagasztótálba tettem a kétfajta lisztet és sót, ráöntöttem a tejes-olajos keveréket, majd ment hozzá az élesztős folyadék is. Kidagasztottam a tésztát, majd lisztezett felületen elterítettem, rászórtam a diót és a pirított hagymát, majd félbehajtottam a tésztát és jól lenyomkodtam.

Alaposan átdagasztottam kézzel, szorgosan visszatömködve a folyamatosan kipotyogni akaró diódarabokat. Ez elég sziszifuszi munka, de megéri.

Végül visszaraktam a dagasztótálba és kelni hagytam.

Mikor kb. kétszeresére kelt (1.5-2 óra), megint a lisztezett konyhapultra borítottam, ököllel kicsit leütögettem és kétfelé szedtem a tésztát. Az egyik felet hengerré sodortam és 12 felé vágtam. Mindegyik adagból kis zsömlét formáztam a két tenyerem között és sütőpapíros tepsibe tettem őket kb. 5 cm-re egymástól.

Aztán ezt a tészta másik felével is megismételtem és letakarva megint kelni hagytam kb. 1,5-2 órát.

Közben a sütőt előmelegítettem 190 ºC-ra és az aljába egy vízzel teli edényt raktam.

Mikor a kis bucik kellőképpen megkeltek, lekentem őket tojással és megszórtam a magokkal. A forró sütőbe tolva 25-30 perc alatt sültek ki. Félidőben megcseréletem a két tepsit, hogy a felsőnek is szép színe legyen.

N.

Paszternák és Dosztojevszkij

sult_paszternak1

Ne aggódjon senki, nem tévedtetek el, nem az orosz irodalom kurzus következik. Csak felidéztem egy kedves apuka hozzászólását, aki kihallgatva, hogy paszternákról beszélgetünk az asszonykájával, egyből az orosz irodalom remekeire váltotta a témát.

Bár arra azért kíváncsi lennék, hogy a “Mi a paszternák?” kérdésre hányan jelölnék be a zöldség, illetve hányan az orosz író opciót.

Persze mindenkinek igaza lenne, hiszen Boris Paszternak leghíresebb művét, a Doktor Zsivágót szerintem mindenki ismeri – vagy legalábbis látta a filmet, Omar Shariff-fel a főszerepben.

A paszternák nevű zöldséghez már egy ideje oltahatatlan szerelem fűz, azóta mindig lapul néhány darab a hűtőm aljában. Sőt a minap elhatároztam, hogy amint itt a tavasz, sürgős paszternák-mag beszerző túrára indulok, hogy a kertemben is megteremjen ez a remek zöldség.

Mielőtt bárkinek előítéletei lennének az én drágámmal szemben, leszögezném, hogy a fehérrépára (petrezselyemgyökérre) csak és kizárólag külsőleg hasonlít, belső értékei azonban messze túlhaladják azt.

Először is van íze. Méghozzá édes, karakteres, függőséget okozó. Már krumplipürében is mesés volt, de sütőben sütve, fokhagymával, rozmaringgal, ahogy kicsit megkaramellizálódik a külseje, a belseje pedig lágyan, édesen krémes…. Na nem is fokozom tovább az izgalmakat, jöjjön a recept, melyet a januári GoodFoodban találtam és Jamie Oliver kezét dicséri.

Sütőben sült ropogós krumpli, répa és paszternák

1 kg krumpli, apróbb szemű

3-4 nagyobb paszternák

4 répa

1 fej fokhagyma

3-4 ágacska friss rozmaring

2 fej lilahagyma

2 ek libazsír/olívaolaj

só, bors

A zöldségeket megpucoltam, a krumplikat és a répákat félbevágtam, a paszernákokat elnegyedeltem.

A sütőt előmelegítettem 200 Cº-ra.

A félbevágott krumplikat forrásban lévő (!) sós vízbe dobtam, majd az újraforrástól számított 5 perc múlva a többi zöldséget is hozzátettem. Így együtt még 4 percig főztem, majd leszűrtem. Fontos, hogy ne főzzük túl a zöldségeket, a sütőben lesz még idejük puhulni.

Egy nagy tepsit – amiben egy rétegben elfér az összes zöldség – kikentem a zsírral, beletettem a gerezdekre szedett fokhagymát (hámozatlanul, tenyérrel kicsit megroppantva) és a leszedegetett rozmaringlevélkéket.

A szűrőből a tepsibe szedegettem először a répát és a paszternákot, majd a krumplit kicsit átrázogattam, hogy a felülete kicsit “borzas” legyen – ettől tud majd jó ropogósra sülni.

Ezután a krumplidarabokat és a negyedbe vágott hagymákat is a tepsibe tettem, és óvatosan átforgattam a zsiradékon. Sóztam, borsoztam, majd mehetett is a sütőbe 1 órára.

Sülés közben néha átforgattam, hogy mindenhol egyenletesen aranybarnára sülhessen.