Aphrodité asztalára – egy kis csokifagyi (VKF! XXXIV.)

Közzétéve Szerző:
Válasz

csokifagyi

Gyurkovics Tibor: Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy ágyba
milyen az otellója
milyen a muskotálya
milyen legyen a padló
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
a jersey blúzt a szoknyát
a bugyit kombinét
nagyon meggondolandó
milyen legyen a szája
a mosolya a bokája
a pihéje a bája
milyen legyen az utca
ami hozzá vezet
milyen legyen a város
a kert a kerület
lesz-e szemében őrült
lángolás amitől
felgyullad a világ is
ha a lány nekidől
Nagyon meggondolandó
mert aztán ott a lány
magában a szobában
meztelenül csak áll
szedegeti a cuccát
gyönyörű rongyait

meztelen köldökével
világokat vakít
kapkodja visszavenni
a szoknyát a tüdőt
szapora lélegzését
milyen volt azelőtt
nagyon meggondolandó
kit hogy lehet szeretni
milyen legyen az arca
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
milyen az íze szája
emléke muskotálya
a poharában a bólé
az üvegében a sörlé
az asztalán a sercli
mert van ahonnan többé
már nem lehet magunkat
sohasem visszavenni.

Azt gondolom, ehhez nem is kell többet hozzáfűzni. Duende felhívására egy egyszerű, de annál finomabb édesség. Egyszerű, mint a vágy.

A csokoládéfagyi természetesen megint David Lebovitz könyvéből való (kisebb változtatásokkal), amit nemrégiben puhakötésben, némileg szolidabb áron is kiadtak – de sajnos még mindig csak angolul – fagyirajongóknak kötelező!!!

Csokoládéfagylalt

300 ml tejszín

450 ml tej

3 ek jó minőségű kakaópor

140 g étcsokoládé (70 %)

egy csipet só

egy vaníliarúd kikapart belseje

170 g nádcukor

5 tojássárgája

A tejszínt és 150 ml tejet összemelegítettem, majd a kakaóport alaposan feloldottam benne. Forrpontig hevítettem, aztán a tűzről lehúzva az apróra tört csokoládét belekevertem és hagytam teljesen feloldódni.

A maradék tejet, , a cukrot, a vaníliát és a sót megmelegítettem. A tojássárgákat enyhén felvertem, és a meleg tejet apránként, óvatosan hozzákevertem, nehogy összekapjon.

A tűzre visszatéve – a lehető legkisebb lángon – sűrű krémet főztem belőle. Itt megint kiemelném a türelem és a folyamatos kevergetés fontosságát.

A sűrű vaníliakrémet a csokoládés masszához szűrtem, majd miután szobahőmérsékletűre hűlt, a hűtőbe küldtem – általában éjszakára szoktam betenni. Reggelre kelve már csak a fagyigép gondjaira kellett bíznom, s máris jól indult a nap…..

A tökéletes házi ropi

Közzétéve Szerző:
Válasz

ropi1

Mert a grissini is jó, persze. Csak őszintén szólva annyira utálom sodorgatni. Így rögtön lecsaptam az ötletre, hogy mennyivel egyszerűbb a tésztagyártó gépen áttolni a nyers tésztát. Gyorsabb is és gyönyörű, szabályos, ropogós  pálcikákat kapunk. Tapasztalatból mondom: abbahagyhatatlan.

Az ízesítéssel pedig a végtelenségig lehet játszani, nálam először némi fokhagyma és oregánó került bele. A képen lévő változatba pedig Gabojszától kapott szárított paradicsom porrá őrölve és az olaj is egy másik fajta aszalt paradicsom olaja volt.

Házi ropi

160 g finomliszt

90 g teljeskiőrlésű liszt

kb. 150 ml víz

1 zacskó szárítot élesztő (7 g) vagy 2 dkg friss

1 tk cukor

1 tk só

2 ek olaj

1 ek porrá őrölt szárított paradicsom (opcionális)

Az összes hozzávalót jó alaposan összegyúrtam – azaz bevallom ezt a dagasztógépem krémkeverő lapátjára bíztam. A lényeg, hogy nem egy kelt tészta-jellegű dolgot kapunk, hanem egy tömör gombócot, mint mikor friss tésztát készítünk.

Egy jó másfél órát pihenni hagytam, majd négy részre vágtam. Először nagyjából téglalap alakúra lapítottam, majd átengedtem a tésztagyártó legvastagabbra állított alapfején. Akárcsak tésztakészítésnél, addig hajtogattam, amíg egy sima felületű, kb. 20-30 cm hosszú csíkot nem kaptam. Ezután a szélesmetélt-készítőn (ez olyan 6-7mm-es csíkokat vág) küldtem át a csíkokat, majd szétválasztva őket, sütőpapírral bélelt tepsikbe fektettem.

Mire mind elkészült, már tolhattam is be az első adagot (az addigra meg is dagadt kicsit) a 200ºC-ra előmelegített sütőbe, ahol tepsinként olyan 9-10 percig sültek.

Igazi, vékony, roppanós finomság a végeredmény, egy üveg bor mellé a tökéletes ropogtatnivaló (nagyobb társaságnál érdemas duplázni, ez egy olyan kisebb, családi adag)

Induljon a fagyiszezon – elsőnek egy fahéjas

Közzétéve Szerző:
Válasz

fahejas_fagyi

Edit barátnőmtől kaptam ajándékba egy egész dobozkányi valódi fahéjat – egyenesen Ciprusról. Tűnődtem egy darabig, mibe kéne használni belőle, de ahogy a nap kisütött, egyértelmű volt, hogy itt az ideje munkába állítani végre a fagyigépet.

És ha fagyi, akkor persze David Lebovitz könyve is előkerült, benne egy remek fahéjas fagylalt recepttel. A különlegessége abban rejlik, hogy a fahéjdarabokat csak jó alaposan kiáztatjuk/főzzük a tejes-tejszínes keverékben. Így végeredménynek egy vaníliafagyinak látszó finomságot kapunk, ám az íze sokkal erősebb, összetettebb és aromásabb lesz, mintha őrölt fűszert használtunk volna.

A maradék tojásfehérjékből pedig porcukorral felverve remek kis habcsók-tálkák süthetők, ami a tálaláshoz is jól jön – és a gyerekek is szeretik.

A jó fagyialapnak pedig mindössze két titka van:

  • a jó minőségű alapanyag: én most a Csikós András féle, nem homogénezett, 3,5%-os tejet és szintén tőle származó tejszínt használtam
  • a másik pedig a folyamatos, kitartó keverés, így szép homogén, sűrű krémet kapunk (és nem rántottát) érdemes rászánni azt a 10 percet.

Régebbi fagylaltokat itt találhattok.

Fahéjas fagylalt

500 ml tej

250 ml tejszín

150 g nádcukor

egy csipet só

kb. 10 darab fahéj rúd, összetörve

5 tojássárgája

A tejet, tejszínt, cukrot, sót és a fahéjdarabokat egy lábasba tettem, forrpontig melegítettem, majd a tűzről lehúzva, letakarva állni hagytam.

Egy-másfél óra elteltével kihalásztam belőle a fahéjdarabokat, majd visszatettem a tűzhelyre melegedni. Közben a tojássárgákat kézi habverővel alaposan összekevertem. A meleg tejszínes keveréket nagyon lassan, apránként, folyamatos keverés mellett a tojáshoz öntöttem.

Így az egészet visszarakva a tűzre (a lehető legkisebb lángon – óvatosabbak gőz felett is csinálhatják) folyamatos kevergetés mellett sűrű krémet főztem belőle. A legjobb célszerszám ehhez tapasztalataim szerint egy szilikonos spatula, ezzel folyamatosan le lehet szedni az edény oldaláról és aljáról a sűrűbb részeket. Tényleg fontos a kis láng, az odafigyelés és a szüntelen keverés.

Amikor elérte a kellő állagot, egy másik edénybe öntöttem át, esetleg ezt lehet hideg /jeges vízbe tenni, hogy leálljon a melegedési folymat. Trükkös dolog ez, mert ha csak simán levesszük a tűzről, a kis szemtelen még akkor is képes rántotta jelleget ölteni. Tehát menjünk elébe és hűtsük le időben.

Miután szobahőmérsékletre hűlt, még a hűtőben is pihent egy éjszakát, utána mehetett is a fagyigépbe.

Kávéba is isteni!

A zenét pedig egy – immár 20 éve a kedvencemmé vált zenekar szolgáltatja, akik még mindig tudnak valamit:

Újabb fertőző vírus

Közzétéve Szerző:
Válasz

csicsoka_palacsinta1

Flat-Cat kelt-palacsinta dömpingje volt a fertőzés eredete. Eleinte nem is igen értettem miért kerülnek elő postjaiban újra és újra ezek az amerikai palacsintához hasonlító tárgyak (őszintén szólva az a variáns engem nem fogott meg igazán).

Aztán elkészítettem a meggyes-mákos kelt palacsintát – és a rabjává váltam. Ezzel a sima, mezei palacsinta le is került a dobogóról. Ez a kelt változat nemcsak hogy sokkal haladósabb (gyorsabban készül el és kiadósabb is) de ízében is sokkal jobban variálhatóbb és nagyon finom akár magában is!!!!

Legutóbb egy csicsókás kelt palacsintát készítettem, amit tejfölell és reszelt sajttal ettünk.

Csicsókás kelt palacsinta

200 g csicsóka finomra reszelve

150 g finomliszt

2 tojás

2 dl (rizs)tej

3 ek dióolaj

2 gerezd fokhagyma, lereszelve vagy nagyon apróra vágva

1 dkg friss élesztó

1 tk só

1 kk cukor

A hozzávalókat jó alaposan elkevertem  és kelni hagytam.

Amikor már kicsit bugyborékolt, a palacsintasütőben tenyérnyi adagokat öntve és lapáttal óvatosan megfordítva kisütöttem őket. Kis lángon, teflonos serpenyőben csináltam, így olaj sem kellett alá

Botwinka, a lengyel céklaleves

Közzétéve Szerző:
Válasz

botwinka

Nem tehetek róla, de ennek a levesnek a nevéről mindig Nancy Botwin jut eszembe a remekWeedsből, akit ezek szerint  Cékla Nancynek hívták. A sorozat maga alapból is szórakoztató, ezzel a kis adalékkal még inkább.

A botwinka egyébként a lengyel nyelvben egyaránt jelöli a bébicéklát illetve az ebből készült levest, amibe a zöldség szőröstül-bőröstül, azaz levelestől, szárastól belekerül.

Először Andrea barátnőm vendégelt meg ezzel a finomsággal, ahol rácsodálkoztam, milyen gyönyörűségesen szépek a cékla levelei. Úgyhogy mikor apósom kertjében megláttam őket, muszáj volt kuncsorognom belőle egy adagot. Ezek még nagyon zsenge levelek voltak, diónyi céklákkal, úgyhogy azt külön vettem hozzá, de természetesen aki van olyan szerencsés és bébicéklához jut (állítólag a biopiacon szokott lenni), az használja nyugodtan.

Alapvetően Zsófi receptjéből indultam ki, és tapasztalataim szerint hidegen és melegen is egyaránt nagyon finom – a fantasztikus színéről nem is beszélve!!

Botwinka – azaz lengyel céklaleves

4-5 közepes méretű cékla

2 nagy marék zsenge céklalevél

1 liter alaplé

egy kis doboz tejföl

só, bors

kapor

főtt tojás

A céklákat meghámoztam és egész apró csíkokra/kockákra vágtam. Az alaplével együtt feltettem főni és olyan 30-35 perc alatt szépen meg is puhult. A cékla felét kiszedtem, a maradékot pedig összeturmixoltam a lével. Visszatettem a cékladarabokat és hozzáadtam a csíkokra vágott levelet és a feldarabolt szárakat is. Sóval, borssal igazítottam az ízén és forraltam egyet rajta, hogy a levelek is megpuhuljanak Adtam hozzá némi kaprot, majd végezetül a tejfölt is belekevertem.

A keményre főtt tojásokat félbevágtam, és azzal tálaltam a levest.

Csicsókás-szilvalekváros papucs

Közzétéve Szerző:
Válasz

csicsokas_sutemeny

Andrea barátnőm zengedezett bizonyos biopiaci csicsókás süteményről, majd emlékeit felidézve reprodukálta a finomságot és a recepttel együtt néhány kóstolnivaló darabot is rámhagyományozott. Bevallom nem adtam belőle senkinek.

És most végre egyszerre volt itthon csicsókám és szilvalekvárom, sőt egy ravioli-gyártó készséget is beszereztem, úgyhogy persze muszáj volt nekem is kipróbálnom. Az eredmény megosztotta a családot – a gyerekeknek egyáltalán nem ízlett, viszont legnagyobb meglepetésemre Férj rögtön csatlakozott hozzám a rajongói táborba.

Az összeállítás meglehetősen egyszerű és a csicsókától meg a dióolajtól kap egy egészen különleges ízt, amit a cukor nélkül főzött, igazi, sűrű szilvalekvár tökéletesen kiegészít. Akár reggelire is tökéletes.

Csicsókás-szilvalekváros papucs

200 g csicsóka lereszelve (nagyon apróra)

150 g finomliszt

175 g rozsliszt

1 tojás

50 g dióolaj

2 ek nádcukor

csipet só

1 kk szódabikarbóna

A csicsókát egészen kis lyukú reszelőn (ál-Microplane) lereszeltem, majd összekevertem a többi hozzávalóval. A liszt mennyisége csak körülbelüli, mert menet közben is szórtam még hozzá, lényeg, hogy jól lehessen nyújtani.

Szóval alaposan lisztezett felületen kinyújtottam, a ravioli-készítővel köröket vágtam belőle (egy pogácsaszaggató is megteszi), egy-egy kávéskanálnyi szilvalekvárt tettem a közepébe és összenyomtam. Ha nincs ilyen célszerszámunk, egyszerűen nyomkodjuk össze a tészta széleit.

180 ºC-on 25 percig sütöttem.

100% vitamin-saláta, lilában-vörösben

Közzétéve Szerző:
Válasz

kaposzta_salata

Tudom, kicsit hatásvadász a cím, de ez az igazság. Persze vágyom már én is a friss paradicsomra, uborkára, zöldségekre, de még nem jött el az ideje. Addig is érdemes még a téli készleteket kifuttatni – ebbe is került cékla, vöröskáposzta, dió – inkább, mint a primőrökkel a rengeteg vegyszert is benyelni. Laza vacsorának is kitűnő, de gyanítom, hogy a nyári grillezésnek is méltó résztvevője lehet.

Közel félnapos magazinlapozgatás után rájöttem, hogy teljesen nem jó helyen kerestem, s a recept újfent a lenyűgözően zseniális 90 Years of KitchenAid – The Cookbook című könyvből való. Sajnos a kiadvány kereskedelmi forgalomban nem kapható, csak az angol nyelvű változat szerezhető be a gép megvásárlásával. Szomorú dolog, mert nagyon jó ötletek és receptek vannak benne, szinte mindegyik listás nálam. Igaz, eddig jobbára csak sütemények kerültek belőle kipróbálásra, így a tavasz közeledtével épp ideje volt egy salátának is debütálni.

Lila-vörös saláta

1 kicsi fej lilakáposzta, durvára gyalulva

1 fej lilahagyma, félbe, majd vékony szeletekre vágva

1 cékla, meghámozva, vékony csíkokra vágva

50 g aszalt vörösáfonya

50 g dió megpirítva, durvára vágva

az öntethez:

4 ek vörösborecet (nálam 3 ek balzsamecet)

2 ek méz

6 ek olívaolaj

só, bors

1 ek citromlé

4 ek dióolaj

A felszeletelt/legyalult káposztát folyó vízzel jól átmostam, majd összekevertem a többi előkészített hozzávalóval. Az öntethez valókat kicsi befőttesüvegbe tettem és jó alaposan összeráztam.  A zöldséges keverékre öntöttem, sóztam, borsoztam és néhány órát állni hagytam.

Az élvezeteket némi kéksajttal és friss ciabbatával lehet fokozni.