Takarékos csokis croissant

kakaos_croissant

Na előbújok végre én is a fényre. Kedves Nemisbékánk minket is meginvitált a Takarékláng csapatába, s most ennél a finomságnál úgy éreztem, éppen idevaló.

Mert amellett, hogy isteni finom, igen nagy adag lesz belőle, úgyhogy vendégségekbe nagyon ideális. A megadott anyagmennyiségből 32 darab, kb. 10 cm-es croissant lesz. A másik nagy előnye a tésztának, hogy este megcsinálom, éjszaka a hűtőben pihen, és amikor meg akarom sütni, csak bedugom a sütőbe és fél órán belül kész is van.

Az alaprecept Limarának köszönhető, nála fedezte fel Orsi, majd én variáltam tovább. Őszintén szólva az ihletet az aluljárókban kapható (F××××tti) csokis croissant adta, amit azóta nem vagyok hajlandó megvenni, mióta elolvastam az összetevők listáját.  A tésztarétegek közé egyszerűen kakaóval és némi cukorral elkevert vajat kentem, így alaposan átjárja a csokis íz.

És hogy bonyolítsam a helyzetet: mivel rendelkezem kettő darab tejérzékeny gyermekkel, persze itt is kénytelen voltam a tejmentes változatot is kikísérletezni. Önszántamból mondjuk sosem ennék Liga margarint, dehát a kényszer nagy úr. Így most kétféle költségvetéssel készítettem el, egy tejmentes (azokkal a hozzávalókkal, amikből én szoktam csinálni) és egy vajas változatot. A vicces az, hogy nagyjából ugyanarra az árra jün ki mindkettő.

Csokis croissant

700 g liszt (Biopont búza fehérliszt: 262 Ft / sima finomliszt 76 Ft)

1 kis pohár joghurt -140 g  (helyett rizstejszín: 217 Ft /joghurt: 95 Ft)

2 dl tej (rizstej 111 Ft/ házi tej 40 Ft)

3 kk só (mondjuk 10 Ft)

4 ek cukor (általában nádcukor, de akkor sem több, mint 50 Ft)

2 tojás (60 Ft)

5 dkg élesztő  (45 Ft)

25 dkg vaj (Liga margarin 150 Ft/ alap vaj(pl. Milli)500 Ft, persze itt lehet játszani a minőséggel, a Lurpak mondjuk olyan 720-ra jön ki)

2 ek kakaópor (cukrozatlan ofkorsz, talán 30 Ft)

4-6 ek nádporcukor (60 Ft)

Összesítve: a tejmentes változat 995 Ft, a vajas 966 Ft. Ez azért szerintem elég baráti. Persze lehet variálni és a vajas változatot elkészíteni Ligával, de szerény véleményem szerint, aki nincs rákényszerítve a margarinra, az mindenképpen inkább a vajat válassza!

És most a matek után térjünk rá az elkészítési technikára.

Először is az első 7 hozzávalóból ruganyos, fényes tésztát dagasztottam, amit aztán egy jó órácskát a hűtőben pihentettem.  Ezután a tésztát igazságosan elfeleztem.  A puha, kenhető állagű vajat/margarint kikevertem a kakaóval és a porcukorral majd ezt is két egyforma adagra osztottam.

Vettem az egyik adag tésztát és nyolc egyforma darabot vágtam belőle (nekem ez saccra nem megy, úgyhogy a mérleget szoktam segítségül hívni).  A tésztadarabokat enyhén lisztezett felületen kb. 15 cm átmérőjű  lapokká nyújtottam. Vettem egy lapot és megkentem a fél adag vaj kb.1/7-ed részével (ez viszont szemre megy, de persze itt is lehet méricskélni). Majd ráterítettem a következő tésztalapot, kentem és így tovább. A tetejére persze csak tészta került. Majd így az egészet elkezdtem kinyújtani, óvatosan, ügyelve arra, hogy ne nyomjam ki túlságosan a vajat, ne másszanak el a lapok egymástól. Ez attól is függ, milyen passzban vagok, de olyan 35-40 cm átmérőjűre szokott sikerülni.

Ekkor éles késsel elnegyedeltem keresztbe, majd minden negyedet még 4 további körcikkre vágtam. A tészta szélesebb végét kicsit széthuzigálva kifliszerűen feltekertem és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket.

Ugyanezt a folyamatot a tészta és a vaj másik felével is elvégeztem.

A megpakolt tepsiket beszuszakoltam a hűtőbe (nálam mindig ez a logisztikai feladat a legbonyolultabb) és elmentem aludni.

Reggel a sütik tetejét átkentem egy felvert tojással, majd a hideg sütőbe dugtam és 190 fokra beizzítottam. Félóra múlva már az asztalon illatoztak a kis csokis finomságok.

Gorgonzola-körte-dió

gorgonzola_levelesteszta

Még a múlt héten vettem egy darab gorgonzola sajtot a kedvenc csömöri sajtboltomban. Bevallom, még nem volt szerencsém ehhez a sajtfajtához, így kíváncsian bontottam ki itthon. Hogy is fogalmazzak finoman….. ? Nem győzött meg túlságosan, magyarán szólva rém büdös volt és nagyon erőteljes ízű.

Pihent néhány napot a hűtőben szegény, de aztán úgy döntöttem, hogy azért gasztroblogger az ember lánya, hogy ne hátráljon meg holmi szagos sajtoktól. GYorsan leveles tésztát kerítettem, körtét, diót aprítottam és már sültek is a kis lepények.

És igen, érdemes volt! Nagyon finom lett! Sőt kellett is a gorgonzola erőteljes íze a körte és a dió mellé.

(*a gyerekeknek juhtejes pecorinóval és füstölt juhsajttal készítettem el. Az egyik a körtedarabokat szedegette le, a másik a sajtot és a diót. Gyöngyöt a disznók elé……)

Gorgonzolás-körtés-diós lepénykék (6 darabhoz)

fél adag leveles tészta

10 dkg gorgonzola sajt

2 kisebb körte, hámozva, felkockázva

egy nagy marék dió, durvára vágva

tojás

A levelestésztát  nagyobbacska téglalappá nyújtottam  és egy éles késsel 6 darabra vágtam. Ezután a késsel mindegyik lepényre húztam egy “belső keretet” a szélétől olyan fél centire – persze vigyázva, hogy ne vágjam át.

Az így kapott belső részre halmoztam a körtekockákat, a diót és a sajtdarabokat szépen 6fele osztva.

A kimaradó tésztaszéleket lekentem tojással, egy picit megsóztam az egészet és előmelegített (220ºC) sütőben barnulásig sütöttem.

Egy pohár fehérborral kitűnő vacsora volt.

Vége a kenyérválságnak

krumplis_kenyer

Az elmúlt hetekben végigsöpört rajtam egyfajta kenyérsütési válság. Vagy túl ragacsos lett, vagy túl levegős, vagy egy érdekes lyuk keletkezett a héj alatt hosszában – egyszerűen egyik sem volt az igazi. Már épp feladni készültem a harcot, mikor befutott ez a krumpliskenyér recept, gondoltam adok még egy utolsó esély a dolognak.

Jelentem sikerült. A válság elmúlt, újra finom, illatozó kenyerek kerülnek ki a sütőmből.

Az eredeti recept “buttermilk“-et használ – ami tulajdonképpen egyfajta savanyított tejtermék, talán írós tejnek lehetne fordítani. Mivel ilyet én még sosem láttam, és különben sem akartam bele tejet rakni,  rizstejet használtam. De lehet helyettesíteni joghurt és tej keverékével, illetve tej és 1 evőkanál citrom keverékével – ezt nem árt állni hagyni előtte.

Krumplis kenyér (2 vekni kenyérhez)

30 dkg krumpli, hámozva, felkockázva

2 zacskó élesztő (2x7g)

1 ek nádcukor

1 bögre rizstej (2,5 dl)

2 ek vaj/növényi margarin

1 ek só

800 g liszt – én most felesben fehér tönkölybúzát illetve búzát használtam

A krumplit sós vízben megfőztem, s ha megpuhult leszűrtem és hűlni hagytam. A krumpli főzővizét nem öntöttem ki, hanem kimértem belőle egy bögrényit (2,5 dl) – ha esetleg kevesebb  kiegészítem ennyire langyos vízzel.

A kézmelegre hűlt vízbe belekevertem egy csipet cukrot és az élesztőt majd hagytam, hogy egy kicsit felhabosodjon.

A rizstejet kicsit megmelegítettem és beleolvasztottam a margarint és a maradék cukrot. Nem kell forralni, csak éppenhogy összevegyüljenek az anyagok. Ezután ezt a folyadákot ráöntöttem a villával összenyomkodott krumplira és jól elkevertem.

A dagasztótálba beleszitáltam a lisztet, ráöntöttem a krumplis keveréket, a sót és az élesztős vizet, majd a robotgéppel jó alaposan kidagasztottam. Persze  folyadék és a liszt szüksgszerűen adható hozzá, lényeg hogy jó hólyagos, fényes legyen a végére.

Letakarva duplájára kelesztettem (kb. 1 óra) majd lisztezett felületen átgyúrtam az egészet. Két egyenlő részre osztottam és mindkettőből egy-egy hengert formáltam. Ezeket kiolajozott szögletes formákba tettem, majd letakarva mégegyszer kelesztettem.

Közben a sütőt előmelegítettem 190ºC-ra és egy vízzel teli edényt is beraktam az aljába, hogy jó párás legyen.

Amikor a tészta jó feljött a formákban, lekentem tojással és mákkal szórtam meg – persze vízzel is meg lehet kenni és tulajdonképpen bármilyen magot szórhatunk rá.

45 perc alatt sültek meg – ha a végén a teteje nagyon barnulna. érdemes letakarni egy darab alufóliával.

Hagymás-diós rozscipócska

rozsos_buci

Az idei első Gasztroblog-találkozóra készült ez a finomság – hogy tartsuk magunkat azon jó szokásunkhoz, hogy valamelyikünk mindig visz valami kenyérfélét. Orsi isteni meggyes trifle-t hozott (triffle már több is készült nálunk, citromos és málnás is) én pedig a nemzeti trikolor jegyében a Red Nose Day-re sütött linzereket szórtam meg pisztáciával és némi porcukorral. Nyilatkozni nem tudok  milyen lett, mert egy darab sem maradt, viszont sikeresen megmentettem Vesta utolsó szelet répatortáját és ‘saját levében’ pikánsan ízesített camambert-jének egy darabját.

Külön köszönet Vestának a fotóért, mert itthon a sütőből egyből a kosaramba ugrottak a zsömlék és már indultunk is, nem volt időnk fotózásra. Viszont Orsi kocsijában igen érdekes illatanyag keletkezett :-)

A receptet egy böngészés alkalmával a Sass & Veracity című blogon találtam.

Hagymás-diós rozscipócska

2 kisebb hagyma, apróra vágva

½ bögre olívaolaj

2 bögre tej/rizstej

egy zacskó szárított élesztő (7 g)

¼ bögre langyos víz

1 ek méz

5,5 bögre liszt

1 bögre telses kiőrlésű rozsliszt

1 ek só

½ tk frissen őrölt bors

¾ bögre dió, szárazon megpirítva, durvára vágva

a tetejére

1 tojás

szezámmag/mák/ bármilyen olajos mag

A hagymát az olajon lassú tűzön puhára pároltam, majd aranybarnára karamellizáltam. Szűrővel leszűrtem, a felfogott hagymadarabokat félretettem, az olajba pedig beleöntöttem a tejet.

A langyos vízbe beletettem a mézet és az élesztőt, összekevertem és hagytam, hogy néhány perc alatt kicsit felhabosodjon.

A dagasztótálba tettem a kétfajta lisztet és sót, ráöntöttem a tejes-olajos keveréket, majd ment hozzá az élesztős folyadék is. Kidagasztottam a tésztát, majd lisztezett felületen elterítettem, rászórtam a diót és a pirított hagymát, majd félbehajtottam a tésztát és jól lenyomkodtam.

Alaposan átdagasztottam kézzel, szorgosan visszatömködve a folyamatosan kipotyogni akaró diódarabokat. Ez elég sziszifuszi munka, de megéri.

Végül visszaraktam a dagasztótálba és kelni hagytam.

Mikor kb. kétszeresére kelt (1.5-2 óra), megint a lisztezett konyhapultra borítottam, ököllel kicsit leütögettem és kétfelé szedtem a tésztát. Az egyik felet hengerré sodortam és 12 felé vágtam. Mindegyik adagból kis zsömlét formáztam a két tenyerem között és sütőpapíros tepsibe tettem őket kb. 5 cm-re egymástól.

Aztán ezt a tészta másik felével is megismételtem és letakarva megint kelni hagytam kb. 1,5-2 órát.

Közben a sütőt előmelegítettem 190 ºC-ra és az aljába egy vízzel teli edényt raktam.

Mikor a kis bucik kellőképpen megkeltek, lekentem őket tojással és megszórtam a magokkal. A forró sütőbe tolva 25-30 perc alatt sültek ki. Félidőben megcseréletem a két tepsit, hogy a felsőnek is szép színe legyen.

N.

Aki nem lép egyszerre, nem kap kiflit reggelre…..

Mindig van valami aktuális új örület a családban, volt zsemlekorszak, pitakorszak, most a kiflire kaptunk rá nagyon. Frissen és másnap is puha, foszlós, isteni állagú a tészta. A felébe fűszervaj került töltelékként (vaj, fokhagyma, fűszersó, petrezselyem) a lányom kedvéért.

Figyelem! Csak az álljon neki, aki hajlandó utána rendszeresen elkészíteni a követelődző családtagoknak!!

Köszönet Bodza konyhájának a remek receptért

Kifli (16 darabhoz)

12 dl liszt (kb. 700-720 g)

5 dl langyos tej (nálam fele rizstej, fele víz)

50 g friss élesztő

50 g vaj/margarin

2 tk só

1 ek nádcukor

A tejben feloldottam az élesztőt, belekevertem a nádcukrot, majd a többi hozzávalóval együtt rugalmas tésztává dagasztottam. Meleg helyen duplájára kelesztettem (1-1,5 óra).

A sütőbe egy tál vizet tettem és 210 Cº-ra előmelegítettem.

A tésztát kevés liszttel átgyúrtam és négy nagyjából egyforma darabra szedtem. Mindegyikből egy kerek lapot nyújtottam, négyfelé vágtam és kiflikké sodortam. (A fűszervajasba belekentem sodrás előtt a tölteléket).

A tetejét tojássárgával átkentem (ez el is maradhat) és füstölt Maldon sóval szórtam meg.

Kb. félórát még pihen a tepsiben, aztán a forró, párás sütőben kb. 25-30 perc alatt aranybarnára sütöttem.