Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös….

vanilia_krem_sziv

Mikor Doctor Pepper VKF felhívását olvastam, mindjárt járni kezdett az agyam mindenféle borzasztóan romantikus ételen. És tudjátok mi történt? Semmi igazán eredeti nem jutott eszembe.

Viszont napokig zakatolt a fejemben a Quimby együttes egy száma, ami nagy kedvencünk Danival. És amikor kellőképpen romantikus hangulatba kerültem – kicsit ugyan megkésve – össze is állt a “nagy mű”.

Szóval adott volt a szín: vörös. És a forma. Legyen vörös alapon fehér szív. És persze édes, ha már romantika.

A vörös hamar eldőlt, hogy epres alap lesz. A fehérhez pedig Philadelphia kívánkozott, ami aztán tejszínnel és görög joghurttal egészült ki – és vaníliaszemekkel vált teljessé az ízharmónia.

Vaníliás parfé eperöntettel (4 db-hoz)

fél doboz Philadelphia sajtkrém (65 g)

kb. 1 dl tejszín

3-4 ek. sűrű, görög joghurt

1 púpos tk agar-agar

nádcukor ízlés szerint

vaníliaőrlemény

az öntethez

kb. 25 dkg eper (mirelit is remek)

nádcukor

A Philadelphiát, a joghurtot, a tejszínt és a cukrot összekevertem, majd melegíteni kezdtem. Mikor már majdnem felforrt, belekevertem a vaníliát és az agar-agart, pár percig még főztem, majd a szív alakú szilikonforma mélyedéseibe töltöttem. 1-2 órát a mélyhűtőben pihent, mielőtt végső helyére került.

Az eperöntethez összeturmixoltam az epret és a cukrot, majd a tányérra szedett vörös alapra helyeztem a hófehér szívet, s így tálaltam az én drágámnak.

Zöldborsós-újhagymás csicserilepény (vegán)

….azaz PUDLA. Már a neve is megragadott, hát még mikor megláttam az összetevőket. Egy csicseriborsólisztből (besan) készült palacsinta, újhagymával és zöldborsóval ízesítve – csak nagyszerű lehet. Az is lett.

S bár a csicseriborsó nagyszerű fehérjeforrás, a hétvégi mellényúlásom miatt egy ideig azthiszem max. liszt formában fog az asztalunkra kerülni. Így viszont bármikor.

Zöldborsós-újhagymás csicserilepény

1 csészényi zöldborsó

2 csésze csicseriborsóliszt

1 tk római kömény

1 nagy csipet kurkuma

1 chili, apróra vágva

1 tk só

2 csésze víz

egy nagy marék petrezselyem

egy csokor újhagyma, apróra vágva

1 ek citromlé

olaj a sütéshez

Első lépésként megpároltam a zöldborsót, majd a krumplinyomóval nagyjából összetörtem. Nem baj, ha darabos marad, nem cél a püréállag elérése.

A csicseriborsólisztet, a sót és a fűszereket alaposan összekevertem egy tálba, majd szép lassan a vizet is hozzáadtam és csomómentesre kevertem. A sima masszához hozzátettem a borsót, a hagymát és a citromlevet, majd egy jó fél órát békénhagytam.

Egy serpenyőbe olajat melegítettem, majd egy kisebb merőkanállal beleadagoltam a tésztát. Kb. tenyérnyi lepénykéket sütöttem és azon melegében befaltuk némi görög joghurttal kísérve.

A recept eredetije itt található.

Avokádókrém és ropogós házi tortilla-chips

Sokáig nem értettem miért ajnározzák az emberek annyira az avokádókrémet, hiszen akárhogy ízesítettem, sehogy sem volt az igazi. Persze elfogyott mindig, de sosem éreztem a heves vágyat, hogy mégmégmég akarok ilyet.

Aztán nemrégiben rájöttem, mi is hiányzott belőle: a chili és a petrezselyem. Azóta ez a bevált recept, amit hetente-kéthetente kénytelen vagyok elkészíteni. De ugye ez még nem függőség?

Avokádókrém

2 avokádó

1 csokor újhagyma, apróra vágva

1-2 chili, kimagozva, apróra vágva – vagy szárított chilipehely

egy nagy marék petrezselyem

egy fél lime leve (persze citromlé is megteszi)

egy kevés nádcukor

só, bors

olívaolaj

A hozzávalókat villával összekeverem – lehet persze aprítóban is, de én darabosan szeretem – és már mehet is a kenyérre, vagy a mártogathatjuk tortilla-chipsszel is, ami a következőképpen készül:

Tortilla-chips

15 dkg búzaliszt

10 dkg kukoricaliszt

5 dkg burgonyapehely

4 ek olaj (bátran használhatunk ízesített – fűszeres, vagy fokhagymás olajat is)

1 tk só

1 tk sütőpor

víz

A hozzávalókból kevés víz hozzáadásával rugalmas tésztát gyúrtam, majd rövid pihentetés után kb. 10-12 nagyjából egyenlő nagyságú golyót formáztam belőle. A golyókat lisztezett felületen egészen vékony lappá nyújtottam és felforrósított, vastag aljú serpenyőben megsütöttem.

A kihűlt kerek lapokat cikkekre vágtam, és kevés olajon ropogósra sütöttem.

Az ötletadó recept lelőhelye: Alice Sherwood: Allergy-free Cookbook

Cheddaros-parmezános-diós keksz

Ennek a keksznek elég volt elolvasni a receptjét ahhoz, hogy összefusson a számban a nyál. S mivel eszembe jutott, hogy ücsörög még a mélyhűtőmben egy darabka igazi, angol, érett Cheddar, gondolatban már társult is a cheesecake brownie mellé ez a “sósság” a GBT-re készülő finomságok sorában.

Ez az igazán erőteljes ízű keksz a déli konyhák nagy kedvence Amerikában, nem maradhat el egyetlen buliról sem. De itt, kis hazánkban is jól vizsgázott, egy pohár jó fehérborral isteni párosítás. Az eredeti receptben persze pekándiót használnak, ezt minden gondolkodás nélkül cseréltem ki arra, ami volt itthon. Így lett igazán multikulti – angol és olasz sajttal, valamint jó kis hazai dióval.

Cheddaros-parmezános-diós keksz

22 dkg szobahőmérsékletű vaj

20 dkg jó minőségű, érett Cheddar, reszelve

5 dkg parmezán, reszelve

1/4 tk só

2-3 nagy csipet cayenne bors

2 bögre liszt

18 dkg dióbél, durvára darálva

Egy nagy keverőtálban alaposan összekevertem a vajat a sajtokkal, a dióval, a sóval és a cayenne borssal. Apránként hozzáöntöttem a lisztet, s kézzel jól összegyúrtam. A tésztát 5 kisebb gombócra osztottam, s mindegyikből egy-egy kb. 2,5 cm átmérőjű rudat formáltam.

A rudakat folpackba csomagolva a mélyhűtőbe tettem. Ebben az állapotban viszonylag sokat elidőzhet, bármikor előkaphatjuk, ha váratlan vendég esik be. Persze ne úgy használjuk, hogy fejbe csapdossuk vele az illetőt, inkább vágjuk fel egy éles késsel vékony szeletekre és 180C°-ra előmelegített sütőben 15 perc alatt süssük aranybarnára.

Állítólag 2 hétig is eláll, félek nálunk nem fogja megérni ezt a kort…..

Az eredeti recept itt található: A Yankee is a Southern Kitchen

Amikor a cheesecake és a brownie frigyre lép…..

….. abból nagy baj nem lehet. Ahogy a művelt angol mondaná: “a match made in heaven” – azaz az Isten is egymásnak teremette őket. Első látásra szerelem volt a sötét és a világos rétegek keveredése, és alig vártam, hogy velem kiegészítve édeshármassá bővüljön a párocska. Csak a megfelelő alkalmat kellett megvárni, de hamarosan be is futott Doctor Pepper invitálása az aktuális GBT-re.

A neves eseményre almás-balzsamecetes májpástétommal, a jól bevált baguette mellett tehát cheesecake brownie és cheddaros-diós keksszel készültem, ezt egészítették ki Orsi isteni, kéksajttal töltött puffancsai (receptek hamarosan)

A találkozó megint nagyon izgalmas volt, még több blog mellé került végre egy arc is, természetesen degeszre ettük magunkat a finomságokból és persze újfent kiderült, milyen kicsi is a világ…..

Köszönet mégegyszer Doctor Peppernek és Mindennapi Mannának a szervezésért, valamint az összes megjelent bloggerinának a finomságokért (szerintem Ivett barátnőm azóta sem kap levegőt és vadul blogokat olvas….)

Cheesecake brownie

(ez 20x20as tepsihez elég, én kapásból dupláztam a mennyiséget)

1 bögre= 200 ml

a brownie-hoz:

120 g vaj

60 g min. 72%-os étcsokoládé

1 bögre nádcukor

2 tojás

1/2 tk vaníliakivonat

1/2 tk só

2/3 bögre liszt

1/2 tk sütőpor

a cheesecake-hez:

2 doboz (250 g) natúr Philadelphia sajtkrém

1/3 bögre nádcukor

1 tojássárgája

1/2 tk vaníliakivonat

1 tk keményítő

A sütőt előmelegítettem 180 C°-ra. A vajat és a csokoládét gőz felett megolvasztottam, majd a tűzről levéve hozzákevertem a tojásokat, a vaníliát, a cukrot, s a legvégén a liszttel elkevert sütőport. A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam és már kavartam is a cheesecake réteget.

A szobahőmérsékletú Philadelphiát alaposan összekevertem a a cukorral, a tojássárgájával, a vaníliakivonattal és a keményítővel: gyerekjáték, nem?

Majd a fehér krémet egy evőkanállal a barna masszára potyogtattam, s a végén egy szilikonos keverővel márványosra vegyítettem a rétegeket.

A meleg sütőbe tolva 35-40 perc alatt készre sült.

“csak úgy fügét mutatok…..”

Jé, ez itt a 200. bejegyzésünk. Olyan mintha csak néhány hete indítottuk volna útjára a blogot, pedig lassacskán már egy éve is lesz.

Szezongyümülcs most a füge, az én drágám is hazaállított a minap 2 nagy rekesznyivel. És hiába fogadtam meg már hetekkel ezelőtt, hogy befejeztem idénre a befőzést, a gyönyörú fügék elcsábítottak.

Készült belőle:

csokis Ficoco Millie ihletésére, sima fügelekvár nádcukorral és persze néhány üveg alkoholos változat is a családtagok függőségének kielégítésére, jelen esetben Metaxa került bele.

A friss, gyönyörű szemekből azonban frissen is falatoznunk kellett, így Mézesmadzag receptjét alapul véve készült az alábbi finomság:

Füge mandulás mascarponéval

6 db füge

10 dkg mascarpone

1 ek tejszín

méz

pirított mandulaszeletek

barackpálinka

vanília

A mascarponét összekevertem a tejszínnel, mézzel, mandulával, vaníliával és a pálinkával, majd a keresztbe bevágott fügékbe töltöttem. Forró sütőbe toltam és 15-20 percig sütöttem.

Persze nem maradt ilyen szép, mint a képen, de ez az élvezeti értékén mit sem rontott.

Dulce de leche házilag – és a tökéletes vaníliafagylalt

vanilliafagylalt_karamell

 

Még a tavalyi fagyigép-beruházás után találtam rá David Lebovitz könyvére, melynek címe  – frappánsan – The Perfect Scoop, illetve a blogjára, amin szintén remek receptek találhatóak.

A könyvvel egy ideig csak szemeztem, aztán a barátnőmék hazaköltözése Angliából kihagyhatatlan alkalmat szolgáltatott egy jelentősebb amazonos rendeléshez, amibe persze  a hőn áhított fagyis könyv is belekerült.

Mit mondjak, vagy egy hétig csak elvarázsoltan olvasgattam. Lebovitz annyira élvezetesen ír minden egyes fagyiról, hogy válogatás helyett legegyszerűbb volna az elejétől a végéig egyesével végigpróbálgatni a recepteket.  És nem elég a sok csodás fagyi, külön sörbet és granita szekció is van. sőt szószok, öntetek, belekeverhető ízesítők (mix-ins), valamint a tálaláshoz házi tölcsérek,  ostyatálacskák, és kekszek receptjei közt tobzódhatunk.

Óriási segítség, hogy minden recept végén van egy ajánlat, hogy melyik fagyi melyik öntettel, kiegészítővel illik össze a legjobban (perfect pairing), így varázslatos desszert-költeményeket lehet összehozni.

És ami a legjobban megragadott, az a Dulce de Leche elkészítésének egyszerűsége. Ezt a bűnösen édes finomságot eddig Edit barátném szállította Angolhonból, de most, hogy hazatelepültek, ideje volt a házi gyártás mikéntjére is rájönni. Angol honlapokon olvastam egy módszerről, mely szerint a konzerv sűrített tejet azonmód lezárva vízben forralnak, azonban itthon még sosem láttam konzerv változatot, másrészt többen is a felrobbanás veszélyével fenyegetőztek. Lebovitz eljárása ennél sokkal biztonságosabb.

Dulce de Leche házilag

2 tubus cukrozott sűrített tejet egy kisebb rozsdamentes lábosba nyomtam. A műanyag nyelet jó vastagon alufóliába csavartam, a tetejét is gondosan leatakartam vele, a lábast egy mélyebb tepsibe állítottam és annyi forró vizet öntöttem köré, hogy a kisebb edénynek kb. a feléig érjen.

220 C°-ra előmelegített sütőbe toltam, és magára hagytam. Időnként megkevergettem és az alatta lévő vizet is ellenőriztem. Kb. másfél óra múlva érte el a kívánt állagot – aranybarna, sűrű, ellenállhatatlanul karamellás…

És hogy mit is lehet vele csinálni?

El lehet kanalazgatni magában – de persze ez teljes mértékben egészségtelen és rémesen hízlal is… Ezért rejtsük el valamiben, így egyszerre csak kis adagot eszünk belőle. Nálam vaníliafagyiba került, és a párosítás szerényen szólva is tökéletes volt. Igaza van D.L.-nek, ez tényleg a ‘Perfect Scoop’!!

*a recepten annyit változtattam, hogy a tejszín felét creme fraiche-re cseréltem – így a végeredmény egy könnyű, nem túl édes fagyi lett.

Vaníliafagylalt:

250 ml tej (minél zsírosabb, annál jobb, én házitejet használtam)

150 g nádcukor

250 ml tejszín

1 doboz creme fraiche

1 vaníliarúd

6 tojássárgája

Először is egy műanyag edényt hideg vízbe állítottam, beleöntöttem a tejszínt és a creme fraiche-t és kikészítettem egy szűrőt is.

A tejet, a kikapart vaníliaszemcséket és a cukrot egy mélyebb edényben összemelegítettem, s közben a tojássárgákat jó alaposan kikevertem, amíg egészen ki nem fehéredtek. A meleg cukros tejet apránként, nagyon óvatosan, folyamatos kevergetés mellett (ehhez kézi habverőt használok) ráöntöttem a tojássárgákra – itt fennáll a rántottásodás veszélye, úgyhogy tényleg nem érdemes elkapkodni a dolgot.

A tojásos keveréket visszatettem a tűzre (kis láng) és krémmé főztem. Itt megint kihangsúlyoznám a folyamatos kevergetés fontosságát, különben valami egészen más végeredményt kapunk. A krém akkor jó, amikor enyhén besűrűsödik és megáll a fakanál hátán. A kapott krém tulajdonképpen a custard, amit a britek olyan nagy előszeretettel használnak desszertjeikbhez.

A forró krémet a szűrőn keresztül a tejszín-creme fraiche keverékre öntöttem, majd megvártam, míg szobahőmérsékletűre hűlt. Egy éjszakát még a hűtőben pihent, aztán a fagyigépben vette fel végleges formáját. A kész fagyi felét a tárolóedénybe simítottam,  rápöttyöztem a dulce de leche-t, majd a maradék fagyit is ráöntöttem. Adagolásnál különösen ügyeltem arra, hogy mindenki adagjába kerüljön az isteni karamellkrémből…