desszert kategória bejegyzései

Cowboy cookie

Közzétéve Szerző:
Válasz

cowboy_cookie

Újabb Baked-sütemény. Az eredmény megint magáért beszél. Mindig is ilyen kívül ropogós, belül puha cookie-ra vágytam, amelyik nem folyik szét sütés közben. Ízben és textúrában is különös játék benne a sósperec – igazi fanoknak való!!

A könyv szerzőinek alapos utánajárása után sem bizonyosodott be,  hogy a cowboyok találták-e fel, vagy fogyasztották volna előszeretettel, netán az ő tiszteletükre készült volna. Szerintük a név csupán tisztelgés a cookie  ”darabos férfiassága” előtt, melyet tetéz mérete és az összetevők sokszínűsége.

Cowboy cookie

230 g liszt

1 tk szódabikarbóna

1 tk sütőpor

½ tk só

170 g zabpehely

180 g hideg vaj felkockázva

230 g nádcukor

1 tojás

1 tojássárgája

1 vanília kikapart belseje

1 tk nescafé kevés vízben feloldva (nálam egy kis espresso)

100 g étcsoki apró darabokra vágva (vagy ugyanennyi süthető csokicsepp)

3/4 bögre apró sósperec felaprítva (nem porrá zúzva!)

A lisztet, a szódabikarbónát, a sütőport és a zabpelyhet egy tálban összekevertem.

A vajat és a cukrot habosra kevertem, majd ment bele a tojássárgája és a tojás. Ezután belekevertem a vaníliát és a kávét is majd több részletben a lisztes-zabpelyhes keveréket. Legvégül a csokit és a perecdarabokat is hozzáadtam.

Ezután kb.  négy órát hűtőben pihentettem.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra,

Fagyiskanállal sütőlapra adagoltam – nekem csak rendes, normál méretű van, ezt félig töltöttem csak meg, kicsit lenyomkodtam, majd kinyomtam és domború felével felfelé raktam a tepsibe. De majd megnézem a Gasztroshopban hátha van kisebb típus, ami kekszadagoláshoz jó lesz :-)

11-13 perc alatt sültek meg.

Amaretti

Közzétéve Szerző:
Válasz

amaretti

Már a legutóbbi cheesecake-nél tisztán látszott, hogy itt előbb-utóbb házi gyártásba kell fognom. Az Aldiban vételezett amaretti-keksz iszonyú hamar elkopott, úgy kellett rejtegetnem, hogy a tortára maradjon. S mivel Piszkétől a mandulaliszt-szállítmány is megérkezett, már csak a tojássárgákra kellett kitalálni valami célszerű felhasználást (vaníliaszószként végezték).

A receptet végül több helyről gyúrtam össze – nagyon tetszett például Giorgio Locatelli könyvében (Ízek Itáliája) a pihentetés, s valóban néhány óra állás után, ahogy megroppantottam a nyers halmocskák tetejét, gyönyörű repedések lettek, s igazán rusztikusra sültek. És ha minden igaz, legközelebb pár szem igazi keserűmandulát is kapok bele – most pár csepp valódi mandulakivonattal erősítettem az ízét.

Ebből a mennyiségből azért igen szép adag lett – mégsem tartott ki túl sokáig.

Amaretti

4 tojásfehérje

250 g mandulaliszt (vagy nagyon finomra darált mandula)

250 g porcukor

néhány csepp mandulakivonat, vagy néhány keserűmandula (darálva)

egy csipet só

A tojásfehérjéket kemény habbá vertem. Félúton elkezdtem hozzáadagolni a cukrot, s a végén egy fényes, sűrű habot kaptam. Ehhez óvatosan hozzáforgattam a mandulalisztet és a pár csepp mandulakivonatot.

Nyomózsákba töltöttem (egy levágott sarkú zacskó is megteszi) és sütőpapírra pici halmokat nyomtam belőle. Én egészen kicsi, kb. 2 c átmérőjű kekszeket csináltam, de a méret ízlés dolga.

Néhány óra múlva mindegyiknek kicsit megroppantottam a tetejét az ujjammal, és előmelegített sütőbe tolva (180 ºC) kb. 10 perc alatt világosbarnára sütöttem.

Úgy érzem visszatérő vendég lesz nálunk :-)

Már megint egy zöld süti

Közzétéve Szerző:
Válasz

matcha_madeleine

‘Matcha madeleine’ – válaszoltam apukám kérdésére, mikor azt tudakolta, mi sül a sütőmben. Kicsit furcsán nézett rám, “szórakozz-mással” tekintettel, de aztán az enyhén ijesztő név és a zöld szín ellenére lelkesen megette a sütiket. Szeretem a bevállalós férfiakat :-)

Madeleine ügyben persze szinte kötelező Proust-ot emlegetni. Én most mégis egy másik kiemelkedő férfiút, David Lebovitz-ot dicsőíteném. A fagyis könyve (The Perfect Scoop) már számtalanszor bizonyított, egyszerűen lehetetlen mellényúlni benne. A honlapja is zseniális – szeretem, hogy elhivatottan, mégis szórakoztatóan tud írni.

A madeleine fő ismérve szerinte a sütés közben megjelenő púp – csakúgy, mint a macaronnál az a bizonyos talpacska. Ennek legegyszerűbb módja némi sütőpor beiktatása, de hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, az hű madeleine-hívők szerint ez biza szentségtörés. S hogy akkor mi is a megoldás?

  • a tojásból bizony a lelket is ki kell verni. Ehhez vagy türelem, vagy egy állványos habverő kell, ami szépen magában is elvan.
  • a kivajazott kilisztezett formát hűtsük be sütés előtt, sőt az sem árt, ha maga a massza is eltölt némi időt a hűtőben
  • mikor a tésztát a formába kanalazzuk, nem kell elteríteni a mélyedésekben, ez majd a melegedés hatására magától megoldódik.

Matcha  madeleine (kb. 24 db.)

3 tojás

130 g nádcukor

csipet só

175 g liszt

1 citrom reszelt héja

120 g olvasztott vaj

1 tk matchatea por

A madeleine-forma mélyedéseit olvasztott vajjal átkentem, kiliszteztem, majd a mélyhűtőbe tettem.

A tojásokat a cukorral és a sóval habosra kevertem – kb. 6-8 percig, nagy fokozaton, hogy jó sok levegő kerüljön bele.

A lisztet és a matchát a tojásos keverékhez szitáltam, és óvatosan összeforgattam. A vajba belereszeltem a citromhéjat és ezt is a tésztához adtam.

Az egészet beraktam a hűtőbe pihenni, úgy egy órára.

Előmelegítettem a sütőt 220ºC-ra. A behűtött formába kiskanállal beleadagoltam a tésztát – ez leginkább szemre ment, ki kell tapasztalni, mennyi kell bele.

Olyan 8-9 perc elég is volt nekik a sütőben. Most csak egy kis porcukros szórást kaptak, de legközelebb a citromos mázat is kipróbálom.

Briós reggelire

Közzétéve Szerző:
Válasz

brios

Nem először készült el ez a tészta a Szakácsok Könyvéből. A rengeteg tojásnak, vajnak  és az élesztőnek köszönhetően ellépesztően jó az állaga, laza, levegős, csöppet sem száraz. A családnak egyedül az alacsony cukortartalom miatt volt kifogása – valóban nem az a tipikus kalács jelleg, még nekem is kíván némi lekvárt/mézet magára.

Kugflóf  helyett egyszemélyes papírformákba adagoltam a tésztát (annyira ragadt, hogy formázásra esély sem volt, a hűtéshez meg türelmetlen voltam) és a tetejét nádcukorral szórtam le.

Briós (6 darab)

250 g liszt

6 g friss élesztő (vagy 3 g szárított)

30 g cukor

3 tojás

1 csapott tk só

200 g (sótlan) vaj

A lisztet a dagasztógép táljába szórtam, rámorzsoltam az élesztőt és a cukrot, majd a tojásokat egyesével hozzáütve dagasztani kezdtem. Mikor kezdett elválni az edény falától, hozzáadtam a vajat és a sót és alaposan beledolgoztattam a géppel – ez olyan 10-12 perc volt, ennyi idő alatt vált szép fényessé és kezdett elválni az edény falától.

Letakarva meleg helyen kelni hagytam 2-3 órát.

Lisztezett kézzel öklömnyi darabokat szaggattam a tésztából és a papírformákba helyeztem őket (a tészta állaga miatt szerintem muszáj valamiféle formában sütni), majd még egy szűk órát kelni hagytam. A tetejét sütés előtt leszórtam nádcukorral.

(ha esetleg valaki formázni szeretné, rakja be kicsit pihenni a hűtőbe)

180 ºC-ra előmelegített sütőben olyan 30 perc alatt sült szép aranybarnára.

Az álruhás sütőtök

Közzétéve Szerző:
Válasz

sutotokos_sutemeny

Ez olyan tipikus gyerekkel-kiszúrós recept, mert van benne sütőtök bőven, mégis jó esetben nem vesz észre semmit a gyanútlan gyermek, s lelkesen tömi be a csokoládéval leplezett sütőtökös sütit.

Végre teljes lett a csaj-csapat: már van brownie, van blondie, s most megérkezett a kötelező vörös is – nevezzük talán ‘reddie’-nek – olyan kellemesen narancsos árnyalata van, mint Bree hajának a Született feleségekből.  És az állaga….. na az valami mesés!

Sütőtökös-csokis blondie (vagy inkább reddie :-) )

260 g liszt

fél kk fahéj

1 tk szódabikarbóna

¾ tk só

220 g sótlan! vaj

250 g nádcukor

1 tojás

egy vaníliarúd belseje

400 g sütőtökpüré*

kb. 150 g étcsoki-csepp (nekem egy része isteni karamelles tejcsoki volt)

* az egész sütőtököt megmostam és hosszában félbevágtam. A két fél tököt tepsibe fektettem, némi vajat, egy kanál nádcukrot és kevés fahéjat szórtam rá, majd sütőben puhára sütöttem. A puha sütőtökhúst – az üregben felgyülemlett lével együtt – aprítóban pépesítettem. (ez lényegesen több lesz, mint amennyi a recepthez kell, de elkanalaztuk hamar…)

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra. Egy kb. 20×35 centis tepsibe sütőpapírt vágtam.

Egy tálban összekevertem a lisztet, a fahéjat, a szódabikarbónát és a sót.

A vajat és a cukrot krémesre kevertem, beleütöttem a tojást, majd a sütőtökpürét is hozzáadtam. A sima krémhez kanalanként hozzáadagoltam a lisztes keveréket, s végül a csokoládé-cseppeket.

A masszát az előkészített tepsibe öntöttem és 35-40 percig sütöttem.

Martha Stewart receptje

Gyors csokoládémousse – tojás és felhajtás nélkül

Közzétéve Szerző:
Válasz

csokoladehab

Nigella receptjei közt találtam ezt a gyors csokoládéhabot. Nyáron csináltam már Felhőlányalapján pillecukros csokoládéfagyit – ez osztatlan sikert aratott, mert nemcsak rém egyszerű elkészíteni, de tényleg mesés állaga lesz. Még családom megrögzött csokifagyi-ellenes tagjai is vígan kanalazták.

A baj csak annyi vele, hogy stikában kell kiviteleznem a gyártást, mert a kicsik egyből leakadnak, hogy a becses pillecukor-ellátmányt képes vagyok elpazarolni – ráadásul tejszínes desszertbe miből ők nem is ehetnek. Kompenzálásképpen kénytelen leszek csinálni nekik egy adag házi-pillecukrot :-)

Gyors csokoládéhab (2 nagyobb, vagy 3 kisebb adag)

75 g pillecukor

25 g vaj

125 g étcsokoládé

30 ml forró víz

200 ml behűtött tejszín

1 vaníliarúd

A csokoládét, a vajat, a vanília kikapart belsejét és a pillecukrot lábosba tettem, a vizet ráöntöttem és nagyon pici lángon összeolvasztottam. Óvatosabbak (és türelmesebbek) csinálhatják gőz fölött is.

A hideg tejszínből kemény habot vertem, majd óvatosan a kihűlt csokikrémhez forgattam.

Két pohárba osztottam és picit behűtöttem. Nem érte meg a másnapot.

Csokoládé és szilva – egy kis lélekmelegítés

Közzétéve Szerző:
Válasz

flognarde

Az elmúlt hetek esős, borús időjárásában mi is szolgálhatott volna vigaszul, mint némi csokoládés sütemény. Nemrégen fedeztem fel a Citrus and Candy nevű blogot, ahol már csak a képek nézegetésétől is jobb kedvre derülök. És méteres listám van a kijegyzetelt receptekből. Aki megnézte, biztosan egyetért velem: a fotók csodásak és végiggörgetve az oldalt a plusz két kiló garantált :-)

Általában nem szeretem a csokis-gyümölcsös édességeket, de a szilvás párosítás valahogy elég meggyőző volt. És valóban. A tészta – azaz nem is tészta, inkább egy csokoládékrém és puding között egyensúlyozó finomság – szépen harmonizál a karamelles, savanykás szilvával.

Csokoládés-szilvás flognarde (tejespite)

500g szilva (inkább keményebb, nem túl érett darabok)

30g vaj

2 ek nádcukor

a tejespitéhez

60g liszt

30g (cukrozatlan) kakaópor

110g nádcukor

70g olvasztott étcsokoládé

150 ml tej

150 ml tejszín

3 tojás

Előmelegítettem a sütőt 180 ºC-ra és kivajaztam 4 kicsi, 15 cm átmérőjű piteformát (persze lehet egy nagyban is csinálni).

Kis tűzön összeolvasztottam a vajat és a cukrot, majd a szeletekre vágott szilvát szolidan puhára pároltam benne – nem kell túlzásba vinni, mert könnyen szétesős lesz.

Egy nagyobb tálban összekevertem a lisztet, a kakaót és a cukrot. Egy másikban alaposan összekutyultam a tojásokat, a tejet, a tejszínt és az olvasztott csokoládét. A lisztes keveréket kanalanként a tejeshez adagolva kézi habverővel homogén masszát kevertem.

A kivajazott formákba kanalaztam a csokis masszát (elég csak félig, úgyis felemelkedik sütés közben) majd körben kiraktam a szilvaszeletekkel.

Olyan 30 percig sütöttem – a közepe még lágyan remegős volt, amikor kivettem.

Azon melegében is finom, de kihűlve, kis tejszínhabbal megkoronázva is el tudom képzelni.