Ez életem legjobb keksze….

keksz_iii

….. vallotta be mentegetőzve életem párja  – miután azonnali magyarázatot követeltem, miért tűnik el tízpercenként a konyhában és jön vissza hevesen majszolgatva valamit. Nagy dicséret ez a család Anti-keksz Frontjának vezető (de szerencsére egyedüli) tagjától és a nagyfiam is megértette végül, miért dugtam el a mogyoróvajat a hűtő hátuljába.

Csokoládé, mogyoróvaj és a new-yorki Baked kávézó bevált receptje biztosíték arra, hogy ebből csak valami nagyon finom születhetik. Én sem tudok többet hozzátenni a családfő véleményéhez. Ezek a fiúk nagyon tudnak valamit….

Csokoládés-mogyoróvajas keksz (from BAKED)

1¾ bögre fehérliszt

2 tk szódabikarbóna

1 tk só

220 g puha vaj

1 bögre világos nádcukor

1 bögre lágy, sötét nádcukor

2 tojás

egy vaníliarúd belseje

1 bögre mogyoróvaj

170 g jó minőségű tejcsoki*

(*én jobban szeretek sütéshez étcsokit használni de ebben az esetben mindenképpen érdemes a tejcsokoládéhoz ragaszkodni, az sokkal jobban összesimul ízben a mogyoróvajjal)

Egy nagyobb tálban összekevertem a lisztet, a szódabikarbónát és a sót.

Egy másikban pedig habosra kevertem a vajat a kétféle cukorral. A tojásokat egyenként beleütöttem, majd a végén a mogyoróvajat és a vaníliát is hozzáadtam.

A lisztes keveréket apránként adagolva a mogyoróvajashoz kevertem, és a végén az apróra vágott csokit is beleszórtam. Folpackkal letakarva néhány órára a hűtőbe tettem pihenni.

Majd előmelegítettem a sütőt 190 ºC-ra és két nagyobb tepsibe sütőpapírt szabtam.

A kekszmasszából evőkanálnyi adagokat raktam a tepsikbe (ekkor még cukorral is meg kellett volna szórni, na ezt elfelejtettem) és 10-12 perc alatt készre sütöttem.

Azt írja a könyv, hogy maxumum 3 napig tárolható. Nálunk nem élt meg annyit :-)

Gyömbéres-melaszos keksz

gyomber_keksz

Egy kedves barátunk – Tücsi (aki nem azonos a húgommal) – jóvoltából nemrégiben nagyobb szállítmány fűszer érkezett egyenesen Indiából. Többek között gyömbért is kaptam, s mikor beleszagoltam, azonnal ellenállhatatlan vágyat éreztem egy jó gyömbéres keksz iránt. Másnap reggel 8-kor már gyúrtuk is a kisfiammal a keksz tésztáját, s hamarosan isteni illat terjengett a lakásban.

Mikor néhány – még szinte meleg – keksszel és egy jó lattéval letelepedtem, hogy elolvassam a gasztrovilág híreit, hát meglepődve észleltem, hogy szerzőtársam, Orsi is pont gyömbéres kekszet készített a konyhájában. Látszik mennyire össze vagyunk hangolva.

Persze az ő receptjét is ki fogom próbálni, de ez a melaszos változat is említést érdemel – azóta már még egy adag elfogyott belőle. A melasz mellett cukorból is a lágy, sötét változatot használtam – ez Angliában molasses vagy muscovado néven kapható – ezáltal még karamellesebb ízt kapott. Gyömbér mellett az eredeti recept fahéjat és szegfűszeget is használ, és ezeket most kihagytam.

Gyömbéres-melaszos keksz

2¼ bögre liszt – 270 g

¾ bögre szobahőmérsékletű vaj  – 100 g

1 bögre sötét, lágy nádcukor – 110 g

¼ bögre nádmelasz * – kb. 2 nagy evőkanálnyi

1 tojás

2 tk szódabikarbóna

¼ tk só

2 tk őrölt gyömbér

(akinek netán hiányzik bele: ¾ tk fahéj, ½ tk őrölt szegfúszeg)

Az elkészítése rendkívül egyszerú: a  hozzávalókat mind egy tálba potyogtattam, majd alaposan összedolgoztam. Diónyi gombócokat formáltam belőlük, nádcukorban meghempergettem őket, majd egy határozott mozdulattal kilapítottam – ebben a lelkes gyermek nagy segítség volt, már amikor nem a cukrot igyekezett minél nagyobb mennyiségben felnyalogatni -és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem a kekszeket.

180 Cº-ra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsültek – és ellenállhatatlan illattal lepték el a lakást.

Az eredeti receptet (többek között) itt (is) találtam.

Cheddaros-parmezános-diós keksz

Ennek a keksznek elég volt elolvasni a receptjét ahhoz, hogy összefusson a számban a nyál. S mivel eszembe jutott, hogy ücsörög még a mélyhűtőmben egy darabka igazi, angol, érett Cheddar, gondolatban már társult is a cheesecake brownie mellé ez a “sósság” a GBT-re készülő finomságok sorában.

Ez az igazán erőteljes ízű keksz a déli konyhák nagy kedvence Amerikában, nem maradhat el egyetlen buliról sem. De itt, kis hazánkban is jól vizsgázott, egy pohár jó fehérborral isteni párosítás. Az eredeti receptben persze pekándiót használnak, ezt minden gondolkodás nélkül cseréltem ki arra, ami volt itthon. Így lett igazán multikulti – angol és olasz sajttal, valamint jó kis hazai dióval.

Cheddaros-parmezános-diós keksz

22 dkg szobahőmérsékletű vaj

20 dkg jó minőségű, érett Cheddar, reszelve

5 dkg parmezán, reszelve

1/4 tk só

2-3 nagy csipet cayenne bors

2 bögre liszt

18 dkg dióbél, durvára darálva

Egy nagy keverőtálban alaposan összekevertem a vajat a sajtokkal, a dióval, a sóval és a cayenne borssal. Apránként hozzáöntöttem a lisztet, s kézzel jól összegyúrtam. A tésztát 5 kisebb gombócra osztottam, s mindegyikből egy-egy kb. 2,5 cm átmérőjű rudat formáltam.

A rudakat folpackba csomagolva a mélyhűtőbe tettem. Ebben az állapotban viszonylag sokat elidőzhet, bármikor előkaphatjuk, ha váratlan vendég esik be. Persze ne úgy használjuk, hogy fejbe csapdossuk vele az illetőt, inkább vágjuk fel egy éles késsel vékony szeletekre és 180C°-ra előmelegített sütőben 15 perc alatt süssük aranybarnára.

Állítólag 2 hétig is eláll, félek nálunk nem fogja megérni ezt a kort…..

Az eredeti recept itt található: A Yankee is a Southern Kitchen