Vagy legalább valami hideget. Bevallom én nehezen bírom ezt a hőséget – csakis megfelelő mennyiségű fagyival tudom átvészelni a napokat. Ráadásul itt a gépnél is igen fokozódik a hőmérséklet, úgyhogy rövid leszek és lényegretörő.
Ehhez az emeletes semifreddohoz szerencsére fagylaltgép sem kell, hiszen a felvert tejszín és a tojásfehérje épp eléggé levegőssé és könnyűvé teszi. Szimpatikus vonás, hogy a nyers, felvert tojásfehérjékhez forró cukorszirupot kellett adni – ezzel kicsit megnyugtattam aggódó énemet a szalmonellák és egyéb nyalánkságokkal kapcsolatban (valószínűleg ez csak olyan félmegoldás, de sebaj)
Málnás-csokis-vaníliás semifreddo
2 tojásfehérje
175 g cukor
600 ml tejszín
1 vaníliarúd
300 g málna
1 ek porcukor
75 g étcsokoládé
Egy kenyérsütő formát (11×30 centis, szögletes) vékonyan kiolajoztam és folpackkal kibéleltem.
A cukorból és 4 ek vízből szirupot főztem – kb. 2-3 perc forralás elég neki. A tojásfehérjéket felvertem, majd a forró cukorszirupot lassan hozzáöntöttem – közben folyamatosan vertem. Mikor már mind benne volt, még egy percig hagytam, hogy keverje a gép. Gyönyörű, szinte szeletelhető hab lett belőle.
Az alaposan behűtött tejszínt felvertem a vaníliarúd kikapart belsejével és lassan adagolva hozzáforgattam a fehérjehabot.
Háromfelé szedtem a masszát, az elsőbe kevertem a cukorral leturmixolt és átszűrt málnát, a második maradt fehéren, a harmadikba pedig a megolvasztott étcsokoládé ment.
Az elkészített formába került először a piros rész, majd olyan 30-40 perc mélyhűtés után a fehér, és végül újabb hűtés után a csokoládés.
Tálalás előtt ilyen melegben szerintem 5 perc szobahőmérséklet is elég neki, hogy szeletelhető legyen.
