Gyors, csokis, mogyoróvajas

mogyorovaj_leveleteszta

Szerintem a címmel el is mondtam minden lényegi információt. Ahogy az angolok mondanák, igazi ‘store-cupboard’ finomság – azaz olyan gyorsan összedobható dolog, amihez az alapanyagok többnyire minden háztartásban megtalálhatóak. Igazán frissen, melegen jó.

Mogyoróvajas-csokis párnák

1 tekercs levelestészta

mogyoróvaj

csoki

a tetejére tej/tejszín/víz és némi szórócukor

Az előre kinyújtott (tante fanny) levelestésztát kiterítettem egy lisztezett felületre és egyenlő darabokra szabtam (ha jól emlékszem 24 db lett egy tekercsből). A tésztakockák felének egy-egy kanálnyi mogyoróvajat tettem a közepére és megszórtam a csokicseppekkel (vagy apróra vágott csokival). Az üresen maradt tésztalapokat a töltöttekre helyeztem és egy villával gondosan összenyomkodtam a széleket.

A tetejüket lekentem vízzel (tejszínnel vagy tejjel még finomabb) és megszórtam a cukorral. Előmelegített sütőben 200ºC-on olyan 10-12 percig sütöttem.

A remek ötletet itt találtam.

Mogyoróvajas rizsgolyók

mogyoros_rizsgolyo

Niki vagyok és imádom a mogyoróvajat. Igen, tudom, hogy amerikai, meg tele van cukorral, meg nem is túl egészséges a sok zsírtól. Viszont finom.

Azt még nem sikerült kiderítenem, miért olyan arcátlanul drága itthon – lehet, hogy így akarják a multik megvédeni a magyarokat a kóros elhízástól? Szerencsére az egyik bolthálózatban évente egyszer akciózzák a mogyoróvajat, ilyenkor a tesómmal alaposan betárazunk, hogy kibírjuk a mogyoróvaj-mentes hónapokat. Aztán meg valószínűleg ráállok a hazai termelésre :-)

Próbálom ám nem kanállal enni az üvegből (igen, van erre is példa a családunkban) hanem mindenféle finomságokba belecsempészni. Ez a golyócska abszolút lelkismeret-furdalás enyhítő volt, hiszen nagy része natúr puffasztott barnarizs, s a mogyoróvajban lévő (nád)cukor mellett semmi más édesítőszert nem tartalmaz.

Mogyoróvajas rizsgolyók (vegán)

(1 bögre=2,5 dl)

2 bögre puffasztott barnarizs

1 bögre mogyoróvaj

½ bögre kicsit megpirított szeletelt mandula

4 ek lenmag

egy marék aszalt feketecseresznye, összevágva

kevés rizstej/víz

A lenmagot és a mandulát aprítóban ledaráltam majd a többi hozzávalóval együtt egy tálba tettem. A vizet apránként adagolva erőteljes gyúrással nagyjából összeállítottam a masszát. A rizs miatt nem lesz teljesen tészta-szerű, de nem aggódjatok, a formázásnál össze fog állni. Ha esetleg nem érzitek elég édesnek, némi mézet lehet tenni hozzá.

Enyhén vizes kézzel diónyi gombócokat szedtem előbb jól összenyomogattam, majd többé-kevésbé golyó alakúra formáztam. Ekkor még meg lehetne forgatni valamiben, de nekem így is teljesen tökéletes volt.

Az ötletet itt találtam.

Farsangi jelmez: a muffinnak öltözött müzli

muffin_muzli

Ti hogy álltok a muffinnal? Évekkel ezelőtt, még Stahl fénykorában engem is beszippantott, töltöttem le a recepteket ezerrel, az új konyhám egyik alapfelszerelése persze a muffinsütő lett. Villogtam, hogy tudom, mi az a papírkapszli és sorban próbáltam ki a recepteket. De bevallom, nem vált a kedvencemmé ez a fajta sütemény. Nem mondom, hogy egy banános-csokis, vagy egy tonkababos-sárgabarackos, esetleg egy kandírozott répával díszített nem esik jól néha, de én mégiscsak egy cheesecake-pite-cookie típusú lány vagyok.

Úgyhogy szegény muffinsütőim (igen, kettő is van) sokszor elhagyatva szomorkodnak a szekrényben. Ez a müzlis azonban gyors egymásután kétszer is elkészült – egyszer tejmentes változatban, kókusztejjel is, amit Makkával falatozgattunk el. A belegyömöszkölt lekvár miatt egyáltalán nem száraz, és a benne lévő teljeskiőrlésű liszt és müzli még a lelkiismeretünket is lecsendesíti, mikor a reggeli kávé mellé elfalatozunk néhányat egyet.

Müzlis muffin

100 g aszalt sárgabarack, apróra vágva

4 ek narancslé

2 tojás

140 ml tejföl (vagy kókusztej)

100 ml semleges ízű olaj

85 g nádcukor

150 g finomliszt

150 g teljeskiőrlésű liszt

2 tk sütőpor

csipet só

50 g ropogós müzli (mondjuk ilyen)

12 ek narancslekvár

a tetejére

50 g nádcukor

2 ek olaj

50 g ropogós müzli

A liszteket összekevertem a sütőporral, a cukorral és a sóval. A tojásokat kicsit felvertem, hozzátettem a kókusztejet/tejfölt, a narancsos sárgabarackot és az olajat is, majd a szárazanyagokat is beleforgattam.

A masszát a muffinformákba kanalaztam. Vizes hüvelykujammal mindegyikbe igyekeztem valamiféle mélyedést kreálni, amibe egy-egy kanál narancslekvár került.  A tetejére valókat kicsit összemorzsoltam és a muffinokra szórtam.

190 ºC-ra előmelegített sütőben 25-30 percig sütöttem.

Az alapreceptet a GoodFood 101 Torta és Sütemény című könyvében találtam.

Rozmaringos-almás sütemény Nigellától

almas_rozmaringos_suti

Nem ígérem, hogy ez lesz az utolsó rozmaringos receptem (szépen nő ugyanis a cserépben, csodák csodájára már egy hónapja sikerül életben tartanom) de most egy időre takarékra raktam magam ezügyben.

Őszintén szólva ez olyan első-látásra-szerelem volt, amint megláttam, tudtam, hogy el kell készítenem. Gyönyörű, ahogy a rozmaringág belesül a tésztába.

A sütemény eredeti neve (Remembrance cake) arra utal vissza, hogy a rozmaringot  az emlékezés szimbólumaként tartják számon, régen sokszor dobtak a gyászolók rozmaringágacskákat a sírba.  Érdekes, hogy a hűség jelképe is, felénk a vőlegény kabátja hatókájába került a menyegzőn.

Almás-rozmaringos sütemény

az almapéphez

1 alma

1 ágacska rozmaring

1 ek cukor

1 tk vaj

1/2 citrom leve és reszelt héja

a tésztához

225 g vaj

150 g cukor

3 tojás

300 g liszt

2 ek sütőpor

Az almát meghámoztam, felkockáztam és a rozmaringgal, cukorral, vajjal és a citromhéjjal és lével együtt puhára főztem (esetleg egy pici víz mehet bele, ha nem enged elég levet). Félrehúzva hűlni hagytam.

A rozmaringágat kihalásztam belőle és simára turmixoltam.

A sütőt előmelegítettem 170ºC-ra és a vekniformámba beleszabtam egy sütőpapírt.

A tojásokat kicsit felvertem, hozzákevertem gyorsan a többi hozzávalót is, az almapempővel együtt – nem szabad túlkeverni, csak egyszerűen homogén masszává kavarni.

Az előkészített formába simítottam a tésztát, megszórtam a félretett evőkanálnyi cukorral és a tetejére fektettem a hosszabbik rozmaringágat. Kb. 50 percig sütöttem (tűpróba mindenképpen szükséges!) majd a formában hagytam kihűlni.

rozmaringos sárgabaracklekvárommal lett volna tökéletes, ha lett volna még belőle :-)

Nigella Lawson receptje

Rozamingos-meggyes szelet: a kezdet

rozmaringos_sutemeny1

A családom nem tudom hogy bírja, de újabban a rozmaring lett a kedvenc fűszerem (egészen nyárig, mikor most már istenbizony teleültetek mindent bazsalikommal). Került a hétvégén mindenbe, édesbe, sósba, koktélba egyaránt.

Baked fiúknak ez a receptje indította el a lavinát – szokásukhoz híven nagyon jó. Nem csoda, hogy a másik kedvencem, David Lebovitz is lecsapott rá. Két héten belül háromszor is megsütöttem, én egészen konkrétan nem bírom abbahagyni. Az eredeti recept aszalt sárgabarackját  meggyre cseréltem (az van még a mélyhűtőnkben) és azt főztem fel mézzel és némi málnalikőrrel. A tésztájába csempészett friss rozmaring pedig valami olyan kerekké teszi az egészet, hogy számomra most ez a csúcs.

Rozmaringos-meggyes szelet

170 g vaj

70 g nádcukor

fél tk só

egy vaníliarúd kikapart belseje

1 tk finomra vágott rozmaringlevél

250 g liszt

a gyümölcsös réteghez

400 g magozott meggy

4-5 ek méz

3 ek málnalikőr

a morzsához

70 g liszt

90 g nádcukor

3 ek vaj

40 g durvára vágott dió

A vajat és a cukrot jól kikevertem majd a többi hozzávalóval együtt gyorsan összegyúrtam. Félórát pihentettem a hűtőben.

Addig a kiengedett meggyet egy tálba raktam és a mézzel együtt főzni kezdtem. Mikor a leve nagyjából elpárolgott, ráöntöttem a likőrt és egy perc forralás után levettem a tűzről.

A tésztát egy 22×22 centis tepsibe egyengettem és 180ºC-on 25 percig elősütöttem.

A kihűlt gyümölcsöt leturmixoltam és a tésztára simítottam. A keverőtálban a morzsához valókat kézzel nagyjából összegyurmáztam és egyenletesen a süti tetejére szórtam.

A meleg sütőbe visszatolva még 20-25 percig sütöttem, amíg a tetején a morzsa szép aranyszínt nem vett fel.

Tejmentes margarin használatával vegán változatban is elkészíthető.

Majomkenyér már megint New Yorkból

majomkenyer

Ez volt a legelső recept, amit megcsináltam a Baked új könyvéből. Esély nem volt fényképezni. Aztán mégegyszer, de akkor valamiért szétdőlt az egész. Persze ennek mindenki rettentően örült, mert így kénytelen voltam újra elkészíteni, hogy felkerülhessen a blogra. A fahéjas csigát rögtön letaszította trónjáról, most ez a család első számú kelttészta – kedvence.

Nem csoda, hisz a puha, foszlós golyókat olvasztott vajba, majd fahéjas nádcukorba hempergetem, amitől sülés közben valami isteni karamelles szósz képződik rajta (épp ezért TILOS kapcsos sütőformában sütni, hacsak nem akarunk sütőt sikálni…). És persze lehet decensen szeletelni, de mennyivel jobb csak úgy kézzel tépni néhány kis golyócskát….

Pénteki ittjártakor Millie tetszését is megnyerte a recept, a hétvégén ők is ezt falatozták. Azthiszem egyetérthetünk a könyv szerzőivel, akik szerint érdemesebb ezt vendégeknek elkészíteni, különben előfordulhat, hogy többet eszünk belőle, mint kellene :-)

Majomkenyér (Monkey Bubble Bread from Baked)

500 g fehérliszt

1¼ bögre tej (290 ml)

1 zacskó porélesztő (7g)

1 tk só

5 ek cukor (80 g)

5 ek olvasztott vaj (100 g)

1 tojás

a fahéjas-cukros mázhoz

110 g vaj

2 tk fahéj

1¼ bögre sötét nádcukor (muscovado) (kb 250 g)

A tészta hozzávalóiból tésztát dagasztottam – ez az a fajta, amit jó alaposan ki kell dolgozni, ne sajnáljuk tőle az időt. Szobahőmérsékleten duplájára kelesztettem.

A vajat megolvasztottam, a cukrot pedig összekevertem a fahéjjal.

A megkelt tésztából kicsi golyókat formáltam (diónál kicsit kisebb méretű legyen – 16-17 gramm/ darab) – úgy 60 darabot, majd ezeket egyesével az olvasztott vajba majd a fahéjas cukorba forgattam – ebben többnyire a gyerekek szívesen segítenek.

Egy mélyebb piteformába sütőpapírt tettem és erre adagoltam a golyócskákat két emeletben. Ennél a pontnál – ha este álltunk neki – be lehet rakni az egészet a hűtőbe, majd reggel hideg sütőben indítani. Vagy mégegyszer keleszteni és előmelegített, 180 °C-os sütőben készre sütni – olyan 40-45 perc alatt.

A kész süteményt kis hűlés után egy tálra borítottam és persze a legjobb azon melegében szétcincálni. De ez kivételesen másnap is nagyon finom – feltéve, ha marad belőle…..

Na mégegyszer utoljára, csupacsoki

csokolade_brulee_23

De csak azért, mert az immáron három éves blogomat mégsem köszönthetem egy salátával :-)Persze még az ünnepekre készült, brownie alapra, házi meggypálinkába áztatott gyümölccsel, csokikrémmel és a tetején a karamellizált cukorral. Tökéletes záróakkordja lehet egy ünnepi vacsorának.

Részeges csokoládé brulée (6 adag)

kb. 200 g maradék brownie (nekem ez a recept a tökéletes)

350 ml tejszín

1 rúd vanília

85 g étcsokoládé

3 tojássárgája

50 g nádcukor

fagyaztott, magozott meggy  (kb. 4-5 darab/adag)

meggypálinka

Először is a meggyet legalább fél napra az alkoholba áztattam.

A sütőt előmelegítettem 160 fokra.

A tejszínt és a félbevágott vaníliarudat forráspontig melegítettem, majd a tűzről lehúzva belekevertem az apróra tördelt étcsokoládét. A cukrot és a tojássárgákat krémesre kevertem majd beleforgattam a tejszínes csokit.

Az egyszemélyes, hőálló sütőformákban eloszlattam a kicsit összemorzsolt brownie-t, rászórtam néhány szem részeges meggyet – meg persze némi levet is locsoltam rá, nehogy kárba vesszen – igazságosan belekanalaztam a csokoládékrémet, majd egy tepsibe ültettem az edénykéket. Forró vizet öntöttem köré (kb. a tálak háromnegyedéig érjen) és kb. 40 percig gőzöltem a sütőben.

Ezután akár 2 napig is pihenhet a hűtőben.

Tálalás előtt vékony rétegben cukrot szórtam rá és rákaramellizáltam.