A dietetikusok rémálma

butterscotch_torta_I

Gyakori mondat minálunk a “Jó, csak a cukrot megint kispóroltad belőle” Férj szájából. Ráadásul jogos, mert valóban sokszor felülbírálom a megadott cukormennyiségeket és erősen fog a ceruzám a húzásban. De teszem mindezt a család egészségének érdekében, ugye.

Na de csak egyszer 40 éves az ember Férje, gondoltam dukál neki valami jó kis habos-babos sütemény, amilyet nem mindennap süt még egy gasztroblogger sem. Panaszra nem lehetett oka, a Butterscotch torta közel 1 kiló cukrot tartalmaz és a kilós vajamból is alig maradt. Ezzel együtt nem émelyítősen édes, viszont tagadhatatlanul kiadós darab. Kalóriaszámolásba nem is merek belemenni – kizárólag a ‘Carpe diem’ életérzést vallók figyelmébe ajánlanám!

Butterscotch torta

a tésztához (3 db 20 centis lap)

3 ¾ bögre (475 g) liszt

1 ¼ tk sütőpor

¾ tk szódabikarbóna

2½ só

300 g puha vaj

2 ½ bögre (450 g)sötétbarna nádcukor

4 tojás

1 vaníliarúd kikapart belseje

1½ ek sötét rum

1 ¼ bögre buttermilk/író (én ugyanennyi tejbe csavartam bele egy fél citrom levét, és így hagytam 15 percig állni)

a krémhez

345 g puha sótlan vaj (115+230)

2 bögre (400 g – na itt azért cenzúráztam és csak 300 g-ot használtam) sötétbarna nádcukor

1 bögre tejszín

½ tk só

600 g Philadelphia sajtkrém (ezt is túlzásnak gondoltam, úgyhogy csak 500 g ment bele)

75 g porcukor (ezt is elegánsan kihagytam)

a butterscotch szószhoz

150 g sötétbarna nádcukor

90 g sótlan vaj

2 ek golden syrup

¼ tk só

½ bögre tejszín

a díszítéshez

1-1 marék dió és pekándió

4-5 ek cukor

karamellás gabonagolyók

Először is a tésztalapokat készítettem el – ezt akár már előző nap megtehetjük. A recept szerint 3 darab 20 cm átmérőjű lapra lesz szükség. Mivel ekkora csatos formám pont nem volt, a helyi papírboltban vettem 3 egyszer használatos sütőpapírformát – meglehetősen környezetbarátságtalan, viszont rendkívül praktikus megoldás. Ezeket sem kivajazni, sem mással macerálni nem kell. Ennek hiányában a formát persze ki kell kenni vajjal, vagy sütőpapírral bélelni.

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra.

A lisztet és a többi száraz anyagot (sütőpor, szódabikarbóna, só) egy tálba kimértem. A vajat és a cukrot a robotgép táljába tettem, majd habosra, fehérre kevertem. Egyesével belekevertem a tojásokat, majd a vaníliát és a rumot is.

A lisztes keveréket és az írót (jelen esetben citromos tejet) felváltva a tojásos mixhez kanalaztam, közben a robotgép persze szorgosan dolgozott. Amikor már minden benne volt, még vagy 2 percig erősebb fokozaton vertem.

A masszát a három előkészített formába szétosztottam és megsütöttem – olyan 30-35 perc alatt lett szép aranybarna, de tűpróba sosem árt.

Ezzel a projekt egyik része el is készült. Én még előző nap a krémet is megcsináltam – így egész éjszak a hűtőben tudott pihenni.

115 g vajat egy tálba téve melegíteni kezdetem. Odakészítettem a a cukrot és a tejszínt is a kezem ügyébe. Mikor a vaj barnulni kezdett és kellemes, dióra emlékeztető illatokat bocsátott ki, hozzáadtam a cukrot és a tejszínt, szorgalmasan kevergetve olyan 3-4 percig forraltam majd hűlni hagytam.

A meghűlt szirupot a robotgép táljába téve elindítottam a habverőt, és hozzáadagoltam a kockákra vágott maradék vajat. Amint jól összedolgozta, a sajtkrém is mehet bele (érdemes előtte néhány óráig már szobahőmérsékleten tárolni) meg egy pici rum, csak az illata kedvéért persze. A szép, világosbarna, homogén krémet alaposan behűtöttem.

A harmadik felvonás a butterscotch szósz volt. Na ennél a pontnál jöttem rá, hogy kifogyott a nádcukor-készletem. Ez baj, mert a szósz jellegzetes színét és aromáját ez adja. Ünnepnap lévén közértbe sem rohanhattam, így sima cukrot karamellizáltam alá. Ez egy picit csalás, de az íze így is isteni volt!

Szóval ha sötét nádcukrot használtok, akkor elég csak összeolvasztani a vajjal. Én megkaramellizáltam a cukrot, hogy szép sötétbarna legyen, majd a tűzről levéve belekevertem a vajat, a tejszínt és a golden syrupot és a sót. Néhány percig forraltam, majd hűlni hagytam.

És végül következett az összeállítás: a lapokat megigazgattam, a tetejüket egyenesre vágtam. Az első lapot alaposan megkentem a szósz egynegyedével, majd a krémből jó egy bögrényit rásimítottam. Erre jött a második lap, aminek mindkét felére került egy-egy negyedrésznyi a szószból, majd a tetejére megint a krém. S végül a harmadik lap, aminek csak az aljára került szósz, majd a z egész torta tetejére és az oldalára a maradék krém.

A díszítéshez a cukrot karamellizáltam, beleforgattam a diót és a pekándiót, sütőpapírra öntve kihűtöttem, majd durvára daraboltam.

Nem az a gyors és laza torta, de egyszer azért mindenképpen érdemes elkészíteni!

A receptet Martha Stewart oldalán találtam

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük