Amaretti

amaretti

Már a legutóbbi cheesecake-nél tisztán látszott, hogy itt előbb-utóbb házi gyártásba kell fognom. Az Aldiban vételezett amaretti-keksz iszonyú hamar elkopott, úgy kellett rejtegetnem, hogy a tortára maradjon. S mivel Piszkétől a mandulaliszt-szállítmány is megérkezett, már csak a tojássárgákra kellett kitalálni valami célszerű felhasználást (vaníliaszószként végezték).

A receptet végül több helyről gyúrtam össze – nagyon tetszett például Giorgio Locatelli könyvében (Ízek Itáliája) a pihentetés, s valóban néhány óra állás után, ahogy megroppantottam a nyers halmocskák tetejét, gyönyörű repedések lettek, s igazán rusztikusra sültek. És ha minden igaz, legközelebb pár szem igazi keserűmandulát is kapok bele – most pár csepp valódi mandulakivonattal erősítettem az ízét.

Ebből a mennyiségből azért igen szép adag lett – mégsem tartott ki túl sokáig.

Amaretti

4 tojásfehérje

250 g mandulaliszt (vagy nagyon finomra darált mandula)

250 g porcukor

néhány csepp mandulakivonat, vagy néhány keserűmandula (darálva)

egy csipet só

A tojásfehérjéket kemény habbá vertem. Félúton elkezdtem hozzáadagolni a cukrot, s a végén egy fényes, sűrű habot kaptam. Ehhez óvatosan hozzáforgattam a mandulalisztet és a pár csepp mandulakivonatot.

Nyomózsákba töltöttem (egy levágott sarkú zacskó is megteszi) és sütőpapírra pici halmokat nyomtam belőle. Én egészen kicsi, kb. 2 c átmérőjű kekszeket csináltam, de a méret ízlés dolga.

Néhány óra múlva mindegyiknek kicsit megroppantottam a tetejét az ujjammal, és előmelegített sütőbe tolva (180 ºC) kb. 10 perc alatt világosbarnára sütöttem.

Úgy érzem visszatérő vendég lesz nálunk :-)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


*