Nem ígérem, hogy ez lesz az utolsó rozmaringos receptem (szépen nő ugyanis a cserépben, csodák csodájára már egy hónapja sikerül életben tartanom) de most egy időre takarékra raktam magam ezügyben.
Őszintén szólva ez olyan első-látásra-szerelem volt, amint megláttam, tudtam, hogy el kell készítenem. Gyönyörű, ahogy a rozmaringág belesül a tésztába.
A sütemény eredeti neve (Remembrance cake) arra utal vissza, hogy a rozmaringot az emlékezés szimbólumaként tartják számon, régen sokszor dobtak a gyászolók rozmaringágacskákat a sírba. Érdekes, hogy a hűség jelképe is, felénk a vőlegény kabátja hatókájába került a menyegzőn.
Almás-rozmaringos sütemény
az almapéphez
1 alma
1 ágacska rozmaring
1 ek cukor
1 tk vaj
1/2 citrom leve és reszelt héja
a tésztához
225 g vaj
150 g cukor
3 tojás
300 g liszt
2 ek sütőpor
Az almát meghámoztam, felkockáztam és a rozmaringgal, cukorral, vajjal és a citromhéjjal és lével együtt puhára főztem (esetleg egy pici víz mehet bele, ha nem enged elég levet). Félrehúzva hűlni hagytam.
A rozmaringágat kihalásztam belőle és simára turmixoltam.
A sütőt előmelegítettem 170ºC-ra és a vekniformámba beleszabtam egy sütőpapírt.
A tojásokat kicsit felvertem, hozzákevertem gyorsan a többi hozzávalót is, az almapempővel együtt – nem szabad túlkeverni, csak egyszerűen homogén masszává kavarni.
Az előkészített formába simítottam a tésztát, megszórtam a félretett evőkanálnyi cukorral és a tetejére fektettem a hosszabbik rozmaringágat. Kb. 50 percig sütöttem (tűpróba mindenképpen szükséges!) majd a formában hagytam kihűlni.
A rozmaringos sárgabaracklekvárommal lett volna tökéletes, ha lett volna még belőle 