Sültbab sóskával, fetával

sult_bab_soska

Valamelyik nap a facebookon linkelte be vágyakozva Zsófi ezt a receptet, s örültem is, hogy eszembe juttatta, mert már hetek óta figyelt a könyvjelzőim között. Érthetetlen módon iszonyú mennyiségű recept kerül elmentésre, nincs is az évben annyi nap, hogy mindet meg lehessen főzni. De így dupla ajánlással  – David Lebovitz neve nekem amúgy is meggyőző érv – rögtön a lista elejére ugrott.

A sóska persze azért a legtöbbször még mindig mártás formában kerül az asztalunkra (én bundás zsemlével szeretem legjobban) de vinaigrette-ként is megállta a helyét, és ebben a sült-babos egytálételben is remekül harmonizált a sumac és a citrom savasságával és a feta frissességével.

(Változatos sóska-hasznosítási recepteket Flat-Cat oldalán is találtok)

Vegák egytálételként, a húsimádók fokhagymás sült oldalas mellé is hasznosíthatják.

Sóskás sültbab

500 g fehérbab

8-10 újhagyma

2 gerezd fokhagyma

200 g sóskalevél

1/2 tk só

egy fél citrom leve

2 tk sumac

100 g feta sajt

egy nagy csokor friss zöldfűszer – nálam kapor, menta és petrezselyem

a sütéshez:

60 g vaj

60 ml olívaolaj

Első lépésként megfőztem az előző este beáztatott babot. Vigyázat – mivel még át is kell majd sütni, nem érdemes túl puhára főzni, különben szétesik az egész.

A főtt babot leszűrtem és kevés olívával és némi sóval összekevertem.

Az újhagymát kisebb-nagyobb darabokra vágta. A sóskát megmostam, a középső, vastag erét kiszedtem és darabosra tépkedtem. A zöldfűszereket és a fokhagymát felaprítottam.

Az olaj és a vaj felét öntöttvas serpenyőben megforrósítottam és a bab felét (az arány nyilván függ a serpenyő méretétől) átpirítottam rajta. majd ugyanez történt a másik felével. A végén rászórtam az újhagymát, a fokhagymát, a sóskát, a sumacot és a zöldfűszereket is.

Sóval borssal igazítottam az ízén, majd tálalás előtt a fetasajtot rámorzsoltam és némi friss sóska is került rá.

Bazsalikomos-epres “mineknevezzelek”

bazsalikomos_epertekercs

Újabb konyhai bohóckodás a gyerekek kedvéért. Anno a szedres változat is nagy sikert aratott, most eperből és bazsalikomból készült, s kicsit tán szárazabb lett, de ez senkinek nem szegte kedvét. Tépték, szaggatták, harapták. Hamar elfogyott :-)

Névadásban viszont elhagyott az ihlet – van valakinek valami frappáns ötlete erre a finomságra? Angolszász területeken “fruit-leather” néven fut, de ez az én fülemnek olyan fura.

Bazsalikomos eperbőr (addig is)

600 g eper

100 g nádcukor

fél citrom leve

egy nagy maréknyi bazsalikom

Az összes hozzávalót leturmixoltam, és 10-15 percig rotyogtattam.

Közben egy nagyobb tepsibe sütőpapírt vágtam és vékonyan kiolajoztam.

A sűrű masszát a tespibe öntöttem, egyenletes elterítettem és 80 ºC-on 6-8 órát szárítottam. Akkor jó, ha már nem ragacsos. Ízében a Cserke-féle remek sült eperhez hasonlít leginkább…

Mogyoróvajas rizsgolyók

mogyoros_rizsgolyo

Niki vagyok és imádom a mogyoróvajat. Igen, tudom, hogy amerikai, meg tele van cukorral, meg nem is túl egészséges a sok zsírtól. Viszont finom.

Azt még nem sikerült kiderítenem, miért olyan arcátlanul drága itthon – lehet, hogy így akarják a multik megvédeni a magyarokat a kóros elhízástól? Szerencsére az egyik bolthálózatban évente egyszer akciózzák a mogyoróvajat, ilyenkor a tesómmal alaposan betárazunk, hogy kibírjuk a mogyoróvaj-mentes hónapokat. Aztán meg valószínűleg ráállok a hazai termelésre :-)

Próbálom ám nem kanállal enni az üvegből (igen, van erre is példa a családunkban) hanem mindenféle finomságokba belecsempészni. Ez a golyócska abszolút lelkismeret-furdalás enyhítő volt, hiszen nagy része natúr puffasztott barnarizs, s a mogyoróvajban lévő (nád)cukor mellett semmi más édesítőszert nem tartalmaz.

Mogyoróvajas rizsgolyók (vegán)

(1 bögre=2,5 dl)

2 bögre puffasztott barnarizs

1 bögre mogyoróvaj

½ bögre kicsit megpirított szeletelt mandula

4 ek lenmag

egy marék aszalt feketecseresznye, összevágva

kevés rizstej/víz

A lenmagot és a mandulát aprítóban ledaráltam majd a többi hozzávalóval együtt egy tálba tettem. A vizet apránként adagolva erőteljes gyúrással nagyjából összeállítottam a masszát. A rizs miatt nem lesz teljesen tészta-szerű, de nem aggódjatok, a formázásnál össze fog állni. Ha esetleg nem érzitek elég édesnek, némi mézet lehet tenni hozzá.

Enyhén vizes kézzel diónyi gombócokat szedtem előbb jól összenyomogattam, majd többé-kevésbé golyó alakúra formáztam. Ekkor még meg lehetne forgatni valamiben, de nekem így is teljesen tökéletes volt.

Az ötletet itt találtam.

Diós rozsgolyók

dios_rozsgolyo

Doki által hirdetett Magazine Monday, Könyves Kedd, stb. mozgalmak mellett én a Használd-El-A -Maradékokat-A- Kamrából felhívást intéztem magamhoz. Hajlamos vagyok óriási készletet összegyűjteni a félig elhasznált tartós élelmiszerekből (ki nem?) majd persze úgy elásni a polcok rengetegében, hogy hónapokig nem kerül elő.

De most ennek vége. Kéthetente razziázni fogok a spejzben és vesszenek a maradékok – aminek sikerül megúsznia a tisztogatást, az mehet a molyoknak.

Az első ilyen áldozat egy zacskó rozs volt. Már ezer éve bekönyvjelzőztem ezt a rozsfasírtotRongybaba blogján, itt volt az ideje az elkészítésnek. Nekem a rozs mellé nagyon kívánkozott bele némi dió is, mellé pedig a gyrosnál nagy sikert aratott csípős cékla ‘chutney’ készült el. Ez nagy gyereknél olyannyira motiválóan hatott, hogy grátiszba befalt egy csomót a rozsgolyókból, mintegy a cékla kíséreteként :-)

Diós rozsgolyók

1 bögre rozs

1 nagy fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem

2-3 nagy marék dió durvára vágva

só, bors, bazsalikom

(1 tojás)

néhány kanál rozsliszt

A rozst előző este beáztattam.

Másnap bő, picit sós vízben puhára főztem. Na, nekem már ebben a fázisában is nagyon ízlett, nemhiába a búzás torta töltelékét is mindig megdézsmáltam.

Mikor kicsit kihűlt, aprítógépben nagyjából pépesítettem – azaz csak próbáltam, mert nem igazán történt vele nagy dolog. Lehet, kitartóbbnak kellett volna lennem – így biztos ami biztos alapon inkább hozzáütöttem egy tojást. ment bele az apóra vágott hagyma, fokhagyma és petrezselyem, a fűszerekkel ízesítettem, a lisztet is belekevertem, majd vizes kézzel kis gombócokat formáltam és olajban kisütöttem.

Valami isteniek voltak a szélén ropogósra sült rozsszemek :-)

Cukkinis lasagne – vega péntek

cukkini_lasagne

Gyors és pazar vega fogás, köszönjük a GoodFoodnak, amiben sosem csalódom. Még gyorsabb, ha nem magunk gyártjuk a tésztát, hanem bolti lasagne lapokból dolgozunk – mondjuk az bátran állíthatom, hogy a házi tésztának nincs párja.

Cukkinis lasagne

3 közepes cukkini, lereszelve

2 gerezd fokhagyma

olívaolaj

némi chili (akár el is hagyható)

250 g túró (a szárazabb fajta, vagy ricotta)

4-5 ek reszelt parmezán

500 ml sütőben sült paradicsomszósz vagy sima, sűrű paradicsomlé

só, bors

kb. 250 g lasagnetészta (a pontos mennyiséget nem tudom, én kb. két tojás és 200 g liszt keverékéből készített friss tésztát használtam hozzá)

A sütőt előmelegítettem.

Az olajon átfuttattam a fokhagymát, majd rádobtam a lereszelt cukkinit és nagy lángon átforgattam – nehogy túl sok vizet eresszen. Sóztam, borsoztam, a chilivel fűszerezte, a parmezán felével ízesítettem és a túrót hozzákevertem.

Egy jénaiba lerétegeztem (cukkinis szósz, paradicsom, tészta, cukkini, paradicsom, tészta, cukkini, paradicsom, tészta, paradicsom sormintával) majd a maradék sajttal megszórtam.

Sütőbe toltam és 25-30 percig süt.

St. Andreáék Napbora jól csúszott hozzá :-)

Csicseriborsó spenóttal és paradicsommal

csicseriborso_recept

Íme az első recept az elkóborolt báránytól … 3 hónapja érkeztem meg Dubaiba és szinte az első napokban elkezdtem főzni, de sem a durván elsózott krumplipüré, sem a villanytűzhely lapján átmelegített, zöldséggel és sajttal töltött arab kenyér nem sorolható a ”blogravaló” kategóriába. A konyhám felszereltsége még mindig a nullával egyenértékű, de már tudom hol szerezzem be a hiányzó darabokat. Saját megrögzöttségemnek és ragaszkodásomnak köszönhetem csak, hogy a poggyászom harmada kapcsolatban volt a konyhával, úgy mint zöldséghámozó, új fakanalak, Tupperware tárolók, a késeim az élezőjükkel és egy teatojás, amit úgy besuvasztottam a bőröndömbe, hogy csak napokkal később leltem rá. Szakácskönyv is jött velem, bár azóta már itt is oszlopos vásárlója lettem néhány könyvesboltnak.

Nagyon érdekes tapasztalatokat szereztem eddigi ittlétem során a vásárlás tekintetében is. Épp tegnap ecseteltem a szüleimnek, hogy olyan dolgokat nem találok itt, amikről nem is feltételeztem, hogy problémát okozhatnak. Ilyen a sóska (se friss, se mirelit nincs), a savanyú káposzta (veszélyben a karácsonyi töltött káposzta), a kovászolni való uborka (kipróbáltam mással, de nem lett az igazi, hiába érlelődött cca. 45 fokban), a tv paprika (még nem ettem itt lecsót, ez nagyon fájó pont) és a csirkefarhát is ismeretlen fogalom, pedig micsoda húsleveseket főznék belőle. Ugyanakkor kilóra kapni az okrát, frissen áll a polcon a rambután, a licsi. Az alapanyagok bárhonnan érkezhetnek, a paradicsom holland, az alma chilei, a marhahús ausztrál. Úgy kell vadászni a helyi termékeket, például a dinnyét és a papayát Iránból, mert az az “igazi”. Ez eléggé megnehezíti az ember életét, főleg az enyémet, akit érdekel honnan van amit megfőzök. A vizet – természetesen – palackozva vesszük, de fogmosáshoz nyugodtan használható. Én az első napon véletlenül beleittam, de semmi bajom nem lett. Tulajdonképp tisztított, sótalanított tengervíz. A komolyabb gondot a hőfoka jelenti, mert nem folyik hideg víz a csapból, maximum kézmeleg. Talán ha jobban lehűl az idő, majd akkor, de egyelőre mikor öblítés után kiveszem a mosógépből a frissen mosott ruhákat, melegek.

A főzésre visszatérve, mostmár egy ideje én látom el a csapatot ebéddel a hét 3-4 napján. Eddig a jól bevált kedvencek vagy épp a rég nem evett magyaros fogások voltak napirenden, mostantól viszont jön a kísérletezés időszaka. Szerencsére igen befogadó a társaság, nem válogatnak, én pedig nem megyek túl messzire. Azokon a napokon pedig amikor rendelünk, én mindig a szomszédságunkban lévő indiai éttermet preferálom, ugyanis valami elképesztő finom és még annál is fűszeresebb fogásokat kínálnak. Annyit fűznék csupán hozzá, hogy ha eddig nem szerettem volna az indiai ételeket, most biztos a rabjává válnék.

Most pedig jöjjön a recept, ami a GoodFood honlapjáról származik és egycsapásra elbűvölt mindenkit, pedig igen egyszerű és gyors fogás. Sajnálatomra nincs olyan hely, ahol angol GoodFood-ot árulnak, pedig aki ismer tudja, hogy alaposan utánajárok annak, ami érdekel, mégsem jártam sikerrel. Azonban kárpótoltam magam Nigella új, Kitchen című könyvével és GoodFoodból van helyi (Middle East) és ausztrál változat is – nem túl jó egyik sem. Ez a recept igazi szekrényből és hűtőből előkapós alapanyagokat tartalmaz, ami nagyon jól jön egy rohanós napon, s ugyancsak mikor valami finomat szeretnénk enni.

Csicseriborsó spenóttal és paradicsommal (5 kiadós adag)

1 lilahagyma, felaprítva

2 gerezd fokhagyma, apróra vágva

1/2 ujjnyi gyömbér vagy 2 tk őrölt

1 chili, felaprítva

1 1/2 tk kurkuma

2 tk garam masala

2 tk őrölt római kömény

4 paradicsom, felkockázva

2 tk paradicsompüré

2 konzerv csicseriborsó vagy 40 dkg száraz (beáztatva 24 órával előbb)

25 dkg mirelit spenót vagy 4 nagy marék friss

2,5 dl kókusztej

1 ek olaj

só, frissen őrölt bors vagy fehérbors is lehet

1-2 tk nádcukor (ha szükséges, ez függ a paradicsomtól is)

A hagymát és a fokhagymát a felhevített olajon megdinsztelem, közben rádobom a paradicsomot is. Mikor már összeesett, befűszerezem a sóval, borssal, kurkumával, római köménnyel, garam masalával, a chilivel és a gyömbérrel, majd hozzáadom a paradicsompürét. Egy pár percet főzöm együtt az alapot, majd hozzádobom a csicseriborsót és adok nekik újabb pár percet, majd végül itt jön a spenót, ha mirelit. Ha friss, akkor a csicseriborsóval együtt adom az ételhez. Újabb pár percet adok nekik, majd megkóstolom, belekeverem a kókusztejet és ekkor adom hozzá a cukrot, ha szükséges és igazítok az ízeken. Én elég sokat “igazítottam”, mert majdnem megdupláztam a fűszerek egy részét az eredeti recepthez képest. Persze az anyaghányadon is változtattam, mert kevésnek tűnt – igazam is volt. Végül kihűlve dobozba tettem és ezt ettük ebédre másnap, pirított arab laposkenyérrel – a pita tökéletesen megfelel erre a célra.

O.

Segítsüti meg a Facebook, na meg VKF is van

paradicsom_bab_gomba

Szóval először is újra itt a SegítSüti. Egy teljesen új, friss, tettrekész csapattal, csodálatos süteményekkel. Nem irigylem a licitálókat, borzasztó nehéz lehet választani  gyönyörűségek közül. A tétek szépen kúsznak felfelé, gyűlik a pénz a koraszülött a babáknak. Hadd ajánljam a figyelmetekbe Sweet & Salt szépséges narancsos-csokoládés linzerjeit. A fotók magukért beszélnek (mint mindig) és jól látom, hogy te is debreceni vagy Cecile?

És hogyan segíthet egy közösségi oldal? Történt, hogy nemrég Férj a gyerekekkel gombászni ment és egy zacskó tölcsérgombával tértek haza (persze bevizsgáltattuk). Ötlet híján feltettem a facebookon a kérdést, ki mit kezdene vele. Jöttek is a jobbnál jobb variációk, majd egy e-mail Andrea barátnőmtől. A hozzávalókat végigfutottam – minden volt itthon, úgyhogy másnap ezt ebédeltük.

Az órás tölcsérgomba roppant intenzív ízű, a kicsik nem is ettek belőle (alapből nem szeretik a gombát) de nekünk nagyon ízlett. Szerintem kicsit pacal-ízű (kedves gombászok, ne verjetek meg!!) – nem mintha valaha is ettem volna. Mindenesetre ilyennek képzelem :-)

És szerencsére az is időben eszembe jutott, hogy az aktuális VKF. kiírás a gombáról szól, úgyhogy végre nem maradtam le.

Paradicsomos-babos tölcsérgomba

2 doboz apró szemű fehérbab konzerv

750 g óriás tölcsérgomba

1 hagyma, felszeletelve

2 gerezd fokhagyma, apróra vágva

10-12 zsályalevél, felaprítva

1 friss chili, kimagozva, felaprítva

olívaolaj

2,5 dl száraz fehérbor

5-6 közepes paradicsom, hámozva, kockázva

5 dl sűrű paradicsomlé

A szeletekre vágott gombákat forró vízben néhány percig blansíroztam.

Az olívaolajon kicsit átforgattam a hagymát majd hozzáadtam a fokhagymát, a chilit és a zsályát is. Így együtt sütöttem 5-6 percig, majd ment bele a gomba, és rá a bor. Mikor a bor kb. egyharmadára visszaforrt, belekevertem a paradicsomkockákat és ráöntöttem a paradicsomlevet is. 20-35 percig főztem, s végül belekerült a lecsöpögtetett, átmosott fehérbab is, már csak a só, bors maradt hátra.

Beatbull zseniális, gránitlapon sült pain d’épi-je volt a kísérő, ami már rengetegszer elkészült, de csak most sikerült a fényképezőgép elé kerülnie.

forrás: Anna del Conte, Thomas Laessoe: The Edible Mushroom Book