Egy kis retró – Jaffa fagyi

jaffa_fagylalt

Tavasz végén nagy bajban voltam a fagyikészítéssel – ilyenkor nem terem még semmi gyümölcs, ami alapanyagul szolgálhatna a gyerekek tejmentes sörbetjeihez. Készült egy banános kiwifagyi, de valami frissebb, savanykásabb ízre vágytam. Aztán eszembe jutott Axiremek ízkombinációja, ami lekvárként nagyon bevált.

Jelentem, fagyiként is megállja a helyét, és egészen meglepő módon egy az egyben olyan retro Jaffa szörp íze van, mint amilyet gyermekkoromban ízleltem utoljára. Egyébként tudja valaki, miért hívták egyáltalán Jaffának?

Szóval a fagyi alapja ugyan sárgarépa, de ez ugyanúgy rejtve marad a gyermeki szem elől, mint a lekvárnál.

Jaffa fagyi

500 g sárgarépa

2 citrom leve és héja

1 narancs leve és héja

300 g nádcukor

őrölt kardamom

1 vaníliarúd kikapart belseje

A sárgarépát megpucoltam, felszeleteltem és puhára főztem – a végén hozzáadtam a cukrot is, hogy elolvadjon. Belereszeltem a héjakat, belefacsartam a gyümölcsök levét és  kardamommal, vaníliával ízesítettem.

Mikor lehűlt, ment a fagyigépbe, és már kész is!

Citrom, narancs, kardamom, sárgarépa

sargarepa_dzsem

“Hideg van, szél fúj, jégeső ver,
az ég egy párás, téli ablak,
December apó vállán fenyővel
az utcákon szuszogva caplat.
Verítéke homlokára dermed,
mielőtt még alácsorogna.
Egy bögre forralt borra gondol,
s szép, ausztrál karácsonyokra.”

(Varró Dani)

Újabb gasztroajándék – is lehetne, ha nem ízlene annyira, hogy félő, senki sem fog belőle kapni. Vaktesztelésen (csukd be szemed-nyisd ki szád) a kamaszgyereknél is átment, nem ismerte fel az alattomosan, nagy mennyiségben belecsempészett sárgarépát.

Nálam most ez a csúcskedvenc – köszönet érte Axinak, aki fantasztikus chutney-kat gyárt!!!

Citromos-fűszeres sárgarépa jam

500 g sárgarépa, apró kockákra vágva

2 citrom leve és héja

2 citrom és egy narancs kifacsart leve (itt a héjak kandírozásra kerültek)

néhány csepp narancsolaj

1 ek fekete kardamommag

egy vaníliarúd (a kikapart rudakat mindig elrakom, ezekből dobtam bele egyet)

500 g cukor

1 zacskó zselésítő (pektin)

A répakockákat puhára főztem és leturmixoltam – lehet teljesen simára, vagy kicsit darabosabbra, ez ízlésfüggő. Összekevertem a cukorral, a citrom-, és narancslével, a citromhéjat is belereszeltem, a narancsolajat belecsöpögtettem  és a vaníliát is beledobtam.

Néhány perc forralás után ment bele a zselésítő és a kardamommagok, ezzel már csak egy picit főztem, majd azon forrón tiszta üvegekbe töltöttem és szárízdunsztba (pokrócok közé) raktam.

Francia zöldségleves pesztóval Lebovitztól

zoldsegleves_pesto

Kevés pasi van, akinek feltétel nélkül elhiszek bármit, de  David Lebovitz egy közülük. Számtalan fagylalttal bizonyította már tudását, így most ezt a levest is elsőre megvettem. Már csak az időnek kellett kicsit lehűlnie, meg a piacra elszaladnom, hogy gyárthassam is.

A gyerekeknél persze nem volt annyira sikeres a halomnyi zöldséggel telezsúfolt leves – bár jelentős mennyiségű pesto és pecorino hozzáadásával azért ők is megették. Viszont legközelebb a tésztát teljesen kihagynám belőle, inkább valami főtt gabonát adnék hozzá betétnek  – mondjuk árpagyöngyöt.

Francia zöldségleves pestóval (Soupe au Pistou from David Lebovitz)

200 g apró szemű fehérbab, előző este beáztatva

2 babérlevél

3-4 ek olívaolaj

2 vöröshagyma, apróra vágva

2 répa

1 közepes cukkini

250 g zöldbab

250 g zöldborsó

6 gerezd fokhagyma

100 g apró, levesbe való tészta

só, bors, kakukkfű

A beázatatott babot leszűrtem, és a babérlevéllel és sóval ízesített vízben puhára főztem.

A répát és a cukkinit egészen apró, pici kockákra vágtam.

Az olívaolajon megpirítottam a hagymát, majd rádobtam a zöldségeket – cukkini, répa, zöldbab – és a fokhagymát, alaposan megsóztam és puhára pároltam. Kevés kakukkfűvel ízesítettem, majd ment bele a fehérbab (a főzővízzel együtt) és a mirelit borsó is.

Végül a tésztát is belefőztem és sóval, borssal igazítottam az ízén – valamint még vizet adtam hozzá, a sűrűségét mindenki beállíthatja, ahogy neki tetszik.

Tálaláskor egy-egy  evőkanálnyi pecorinóval bekevert házi bazsalikom-pestóval koronáztam meg. Ehhez jó sok bazsalikomot, 1-2 gerezd fokhagymát, némi piritott fenyőmagot (nem kínait), pici sót és jó minőségű extraszűz olívaolajat összekevertem az aprítógéppel (mozsárban kézzel még autentikusabb). Pecorino helyett parmezánt is használhatunk.

 

Nyúl tavaszi süteménye – kandírozott répával

muffin_kandirozott_repa

Tavasz, te cuppanásnyi szikra,
ha tappancsod a sárba lép,
vidorság száll a kis nyuszikra,
s megédesül a sárgarép’.

Varró Dani

Osztom a nyuszik azon véleményét, mielyszerint a répatorta igenis finom. Hát még ha pisztácia, sárgabarack is kerül bele. A tetejére meg némi vaníliás krémsajt és kandírozott répaszálak – azt hiszem ez lehet a répás sütik de luxe változata. Valószínűleg a nyúlfiak tetszését is elnyerné.

És aki nagyon ráér olvasgathatja közben Varró Dani (és mások) korai zsengéit a Répaköltészet című topikban.

Répás-pisztáciás muffin

150 g sárgarépa, reszelve

100 g aranybarna nádcukor

175 ml semleges ízű növényi olaj

2 tojás

225 g liszt

¾ tk sütőpor

egy csipet só

1 tk kardamom

egy citrom reszelt héja

50 g sótlan pisztácia

50 g aszalt sárgabarack, apróra kockázva

a kandírozott répához (ez önmagában is isteni, érdemes többet csinálni)

75 g répa

75 g nádcukor

2 ek citromlé

2-3 ek víz

a krémsajtos krémhez

100 g krémsajt

100 g porcukor (eredetileg 250g, de az szerintem iszonyú mennyiség)

1-2 ek citromlé

1 fél vaníliarúd kikapart belseje

A sütőt 200 ºC-ra előmelegítettem és a muffinsütő tepsi mélyedéseibe egy-egy papírkapszlit raktam.

A cukrot, az olajat és a tojásokat gépi segítséggel habosra kevertem. Belevegyítettem a szárazanyagokat (liszt, só, sütőpor, kardamom, citromhéj) majd végül a reszelt répát, a durvára tört pisztáciát és az aszalt sárgabarackot is alaposan beledolgoztam.

A formába kanalaztam (pont 12 lett belőle) és 20 percig sütöttem.

Közben elkészítettem a kandírozott répát és a krémet is.

A répát a cukorral, a vízzel és a citromlével egy tálba tettem és olyan 5-10 percig főztem. Akkor jó, mikor a folyadék teljesen besziruposodik és majdnem mind elfő – a sárgarépa pedig szép fényes.

A krémhez egyszerűen jó alaposan kikevertem a hozzávalókat és egy levágott sarkú zacskóba töltve a muffinokra nyomtam.

forrás: The KitchenAid Cookbook

Olyat kaptam, nyulat fogtam….

zoldseges_nyul_II

Még múlt héten keresett meg egy kedves hölgy, hogy szívesen adnának egy adag nyúlhúst kipróbálásra. Bevallom, nagyon megörültem, hiszen gyermekkoromban rendszeresen vágtak a nagyszüleim nyulat és sokszor került hétvégenként asztalra. (Sőt egyszer egy nyúlfarkat el is kuncsorogtam nagyapámtól – csak éppen kicsontozni felejtette el…. Egy idő múlva igen büdös volt a szobámban :-)  )

Emlékszem a tesóm is rendszerint vadas nyulat rendelt a szülinapjára (persze tizenévesen az egész éjszakai bulizás után aztán volt, hogy nem evett az ünnepi ebédből, emlékszel, Tücs???) amit persze édesanyám istenien készített.

Egy ideje sajnos már nem jutottunk nyúlhúshoz – valahogy eszembe sem jutott, hogy bizonyára azt is lehet venni jobb henteseknél – így nagyon megörültem a lehetőségnek.

És előttem volt a nagy próbatéttel: olyan formában elkészíteni, hogy Férj is megegye – eddig ugyanis mereven elzárkózott a nyúlhús fogyasztása elől. Pedig – és lehet, hogy ezzel nem leszek túl népszerű – szerintem a nyúlhús kifejezetten finom. A csirkével ellentétben sokkal zamatosabb, szaftosabb és mint az a Gasztrabbit honlapon olvashatjuk, fehérjében gazdag és egészséges is.

Az egész nyúl darabolásánál jól jöttek a Csillagánizs Főzőiskola húsos estjénél tanultak (ott is szétbontottunk egy egészet) és végül az összes darab egy zöldséges, mustáros egytálételbe került. Az elején az összes húsdarabot jó alaposan átpirítottam, majd a zöldségekkel együtt a sütőben puhára pároltam – így nagyon klassz, szaftos maradt. És az uram is megette :-)

zoldseges_nyul_I1

Zöldséges, mustáros nyúl

1 egész nyúl

liszt

4-5 ek olaj

2 nagy póréhagyma

1 szál szárzeller, szeletelve

4 nagyobbacska sárgarépa, felkarikázva

3 gerezd fokhagyma, apróra vágva

só, bors

kakukkfű

rozmaring

1 szegfűszeg

2 ek zsálya

2 ek koriander mag

2,5 dl száraz fehérbor (nálam Szabó Gyula bácsi hegyaljai Furmintja)

5 dl alaplé

1-2 evőkanál Dijoni mustár

1 nagy köteg friss petrezselyem, apróra vágva

A nyúldarabokat szárazra törölgettem, sóval borssal megszórtam, majd lisztbe forgattam. Az olaj felét egy serpenyőben megmelegítettem (érdemes olyat használni, amit később a sütőbe is be tudunk tenni) és a húsdarabokat alaposan átpirítottam rajta.

A husit papírtörölközőre szedtem majd félretettem. A maradék olajat a serpenyőbe öntöttem, ment rá a hosszában kettészelt, majd félkarikákra vágott póréhagyma, a fokhagyma és a koriander. Kevergetve pár percig sütöttem, majd hozzáadtam a répát és a zellerszárat is. A zsályát is belekeverve jó alaposan összeforgattam.

A lángot nagyobbra véve hozzáöntöttem a bort, felkapargattam az esetlegesen leragadt darabkákat a serpenyő aljáról és a felére beforraltam a levet.

Végül a nyúldarabokat  és a többi fűszert is beletettem, az alaplével felöntöttem, letakartam és előmelegített (170 ºC) sütőbe toltam.

Nekem valamivel több mint egy óra kellett, hogy jó puha legyen a hús.

Ekkor a tűzhelyen még forraltam egyet (soknak találtam a levet), belekevertem a mustárt, megszórtam a petrezselyemmel és mehetett is az asztalra.

Jó szokásomhoz híven picit előfőzött, majd sütőben ropogósra sütött krumpli ment mellé (mit tegyek, ez az aktuális kedvenc).

Az ötletet innen merítettem.

Csirke, paszternák, vargánya, répa, zeller – egy tálba vele!

teli_csirke_egytal

Még egyszer régen kinéztem ezt a receptet a GoodFood magazin 2008/12 számából. Ilyenkor gyorsan végigfutok a hozzávalókon, megcsodálom a képet és igyekszem elraktározni a fejemben a megfőzendő dolgok közé.

Aztán egy szép napon nagyjából minden alapanyag akad itthon hozzá, s akkor elkezdem alaposan elolvasni a receptet. Na ilyenkor azért érnek meglepetések – például szembesülök vele, hogy a recept szerint bizony egy egész csirke kéne, amit megfőznek, s úgy adják a zöldségekhez. Nekem meg ott figyel a kiolvasztott csirkemell a konyhapulton.

De persze semmi nincs veszve, minden recept variálható, ezt is sikerült a meglévő alapanyagokhoz formálnom, s ráadásként még egy kevés fagyasztott vargánya is került bele.

Téli csirkés egytál

2 csirkemellfilé

100 g füstölt szalonna

2 fej hagyma

6 zellerszár

5 sárgarépa

2 paszternák

3-4 közepes sörretek

2 (fagyasztott) vargánya

2 babérlevél

kevés kakukkfű

1 nagy csokor petrezselyem

1 ek liszt

3-4 dl alaplé

2 ek magos mustár

4-4 ek tejföl és tejszín

A felkockázott szalonnát kevés olajon megsütöttem. Mikor már szépen pirult, hozzátettem a hagymát, majd kicsivel később a kockára vágott csirkemellet. Alaposan átforgattam a húst, hogy minden oldala megsüljön, majd ment bele a a tetszőleges alakzatúra vágott répa, a zeller, a paszternák, a gomba, a sörretek és a fűszerek. Jól átforgattam , megszórtam a liszttel, aztán felöntöttem az alaplével és kis lángon, letakarva úgy 40-45 percig főztem.

Tálalás előtt belekevertem a mustárt és a tejföl-tejszín keveréket és megszórtam az apróra vágott petrezselyemmel.

Kicsit előfőzött, majd a sütőben ropogóra pirított krumpligerezdekkel ettük.