Újabb fertőző vírus

csicsoka_palacsinta1

Flat-Cat kelt-palacsinta dömpingje volt a fertőzés eredete. Eleinte nem is igen értettem miért kerülnek elő postjaiban újra és újra ezek az amerikai palacsintához hasonlító tárgyak (őszintén szólva az a variáns engem nem fogott meg igazán).

Aztán elkészítettem a meggyes-mákos kelt palacsintát – és a rabjává váltam. Ezzel a sima, mezei palacsinta le is került a dobogóról. Ez a kelt változat nemcsak hogy sokkal haladósabb (gyorsabban készül el és kiadósabb is) de ízében is sokkal jobban variálhatóbb és nagyon finom akár magában is!!!!

Legutóbb egy csicsókás kelt palacsintát készítettem, amit tejfölell és reszelt sajttal ettünk.

Csicsókás kelt palacsinta

200 g csicsóka finomra reszelve

150 g finomliszt

2 tojás

2 dl (rizs)tej

3 ek dióolaj

2 gerezd fokhagyma, lereszelve vagy nagyon apróra vágva

1 dkg friss élesztó

1 tk só

1 kk cukor

A hozzávalókat jó alaposan elkevertem  és kelni hagytam.

Amikor már kicsit bugyborékolt, a palacsintasütőben tenyérnyi adagokat öntve és lapáttal óvatosan megfordítva kisütöttem őket. Kis lángon, teflonos serpenyőben csináltam, így olaj sem kellett alá

Húsvéti lábjegyzet – spenótos, medvehagymás, főtt sonkás pite ropogós tésztakéregben

husveti_pite

Bolond idő, esős-napos tavasz,
kertben, gomblukban kis, szines virágok,
az Április egy szerelmes kamasz,
telisóhajtja széllel a világot

Belülről úgy feszítik már a gondok,
hogy kikapcsolja nadrágján a gombot,
s könnyít magán ezüst sliccét kitárván:
ragyog az égen szépívű szivárvány”

Varró Dániel

Gondolom nem állok egyedül a problémával – mi legyen a maradék főtt sonkával? Hála Férj hathatós közreműködésének, idén is isteni házi sonka került az asztalra, de azért a kapacitásunk véges.

Ez a pite (vagy sznobul quiche) a maradékhasznosítás elvét szem előtt tartva készült, de a polentával és cheddarral ropogóssá és ízessé tett tészta már többször bizonyított.

A töltelékbe a főtt sonkán kívül került persze medvehagyma, aztán némi spenót, ricotta, joghurt és tojás. A tetejére pedig kéksajt, ami remekül harmonizált a töltelékben lévő diódarabokkal.

Spenótos-medvehagymás húsvét utáni pite

125 g finomliszt

50 g teljeskiőrlésű liszt

75 g finom polenta/kukoricadara

140 g hideg vaj

50 g reszelt Cheddar

a töltelékhez

200 g ricotta/túró

3 tojás

1 csomag újhagyma, felkarikázva (zöldjével együtt)

kb. 150 g főtt füstölt sonka, felkockázva

2 nagy marék medvehagyma, csíkokra vágva

2 dl tejszín

1 dl joghurt

kb. 200 g mirelit spenót, felengedve

3 gerezd fokhagyma, apróra vágva

2 marék dió, durvára vágva

50-100 g kéksajt

A tésztához a liszteket és a polentát aprítógépbe raktam, a hideg vajat összekockázva hozzádobtam és néhány gombnyomással morzsásra dolgoztam. Beleütöttem a tojást és addig kevertem, amíg a tészta teljesen összeállt egy gombóccá (szükség esetén pici hideg vizet lehet hozzátenni). Folpackba csomagolva pihentettem a hűtőben legalább egy órát.

Közben összeállítottam a tölteléket. Az összes hozzávalót (kivéve a kéksajtot)egy nagy tálba tettem és jó alaposan összeforgattam. Sóztam, borsoztam.

A kellően lehűlt tésztát kinyújtottam és egy 26-cm átmérőjű, cakkos szélű piteformába nyomkodtam – úgy hogy pereme is legyen. A tölteléket ráöntöttem és 180 ºC-ra előmelegített sütőben 30-35 percig sütöttem.

Így magában is klassz vacsora, de egy laza salátával akár ebédként is megállja a helyét.

Paszternák parmezános bundában, romesco szósszal

paszternak_parmezan

Mióta felfedeztem, hogy a piacon egy-két néni is árul paszternákot, szinte nincs hét, hogy ne kerülne a kosaramba. Legtöbbször sülve végzi, vagy krumplipüré formában, de a márciusi Olive magazinban egy szimpatikusnak látszó új variációt talkáltam.

A kicsit előfőzött paszternákhasábok roppanós, parmezános bundát kaptak, és az olaszos vonalat megtartva romesco mártás dukált hozzá. Ehhez a Szakácsok könyvének receptjét is kicsit beledolgoztam, mert pirított kenyér is került bele. Akár köretnek is használható, nálunk vega vacsoraként funkcionált.

Paszternák parmezános bundában

4 közepes paszternák, tisztítva, hosszában negyedekbe vágva

80 g frissen darált kenyérmorzsa (jobb híjján kész zsemlemorzsa)

150 g parmezán, reszelve

½ tk cayenne bors

1 tojás

liszt

olaj a sütéshez

Egy lábasban sós vizet forraltam, amjd a paszternák hasábokat kb. 10 perc alatt félpuhára főztem.

A kenyérmorzsát egy mélyebb tálban összeforgattam a reszelt parmezánnal, a cayenne borssal és egy csipet sóval. Egy másikba lisztet készítettem ki, a harmadikban pedig felvertem a tojást.

A lecsöpögtetett, félpuha paszternákokat először a lisztbe, majd a tojásba, végül a sajtos keverékbe forgattam és forró olajban aranybarnára sütöttem.

Romesco mártás

40 g hámozott mandula, szárazon kicsit megpirítva

olívaolaj

1 gerezd fokhagyma

2 vékony szelet kenyér

1 chilli, kimagozva

75 g aszalt paradicsom

75 g olajban eltett sült paprika

1 ek balzsamecet

A kockára vágott kenyeret ropogósra pirítottam némi olívaolajon a fokhagymával együtt, majd az összes többi hozzávalóval együtt aprítógépbe tettem és simára turmixoltam – az olívaolaj mennyiségét el kell találni, hogy összeálljon a mártás, de ne legyen tocsogós.

S a kinti hidegre való tekintettel egy jókedvre derítő zene, egy régi Voga-Turnovszky szám feldolgozása az Isten Háta Mögött előadásában.

Csicsóka csőben sütve – parmezánnal és kakukkfűvel

untitled

Csicsóka, vagy ahogy a művelt angol mondja: jeruzsálemi articsóka :-)

Magam is meglepődtem, mikor arról olvastam, hogy a csicsóka közeli rokona a napraforgónak. A felhasználása azonban jelentősen különbözik tőle, lévén, hogy a gyökerét fogyasztjuk. Régen vidéken sokat használták, a “szegények krumplijának” is hívták, igénytelen növény, gyakorlatilag kipusztíthatatlan.

Sajnos mára már szinte teljesen kikopott az étrendünkből, pedig a cukorbetegségben szenvedőknek (is) hasznos segítség lehet – magas rost-, inulin-, és fruktóztartalma miatt nagyon ajánlatos a diétába illeszteni.

Állaga leginkább a krumplira emlékeztet, de sokkal jellegzetesebb, kicsit földes íze van. Nekem nagyon ízlik. Meg is örültem, mikor Jamie Oliver egyik könyvében (The Return of the Naked Chef) találtam egy szimpatikus csicsókareceptet. Hetekig motoszkált az agyamban, hogy meg kéne csinálni, azt a jó kis Jamie féle diós-csicsókás dolgot. Majd szembesültem vele, hogy az eredeti receptben nincs is dió. Mindegy, az enyémben lett.

Csőben sült csicsóka

200 ml tejszín

100 ml tejföl

2 gerezd fokhagyma

1 citrom leve

4-5 ág kakukkfű,  a levelek az ágakról leszedegetve

100 g reszelt parmezán

só, bors

1 kg csicsóka, meghámozva, kisebb csíkokra vágva

kb. 2 szelet szikkadt kenyér, aprítóban durvára darálva, vagy 2-3 marék zsemlemorzsa

1 marék dió, durvára vágva

A sütőt előmelegítettem 220ºC-ra.

Egy tálban összekevertem a tejszínt és a tejfölt, belefacsartam a citromlevet, ment hozzá az összenyomott fokhagyma, a kakukkfű fele és a parmezán háromnegyede valamint só és frissen őrölt bors.

Beleszórtam a csicsókaszeleteket,  jó alaposan összeforgattam és az egészet egy sütőtálba terítettem.

Végezetül a durvára darált kenyérmorzsát összekevertem a maradék sajttal, dióval és a kakukkfűvel, a csicsóka tetejére szórtam, alufóliával letakartam és a sütőbe toltam.

45 percig sült letakarva, majd még 20-25 percig az alufólia nélkül. Köretként is jól funkcionál, de vega főfogásként is megállja a helyét.

Diópesto

dios_pesto

Kicsit szokatlan pesto, hiszen zöld alig akad benne, a dió uralja az egészet. Viszont rendkívül finom volt frissen kisült hagymás kenyérrel, Philadelphiával felturbózva szendvicskrémnek, vagy tejszínnel és kéksajttal tésztára.

Eredetileg kakukkfű kellett volna bele, ehelyett petrezselyem került hozzá – nekem az sokkal jobban harmonizált most a dióval (meg kakukkfű különben sem volt itthon)

Dió-pesto

1 jó nagy bögrényi dió,  szárazon megpirítva

kb. 5 dkg reszelt parmezán

1 gerezd fokhagyma

só, bors

3-4 olajban eltett aszalt paradicsom

jó minőségű olívaolaj

1 ek dióolaj

néhány csepp balzsamecet

egy fél csokor petrezselyem

Az összes hozzávalót az aprítóba zúdítottam és néhány gombnyomással már kész is volt a pesto. Én szeretem darabosan-rusztikusan, de persze egészen krémesre is lehet dolgozni

A walesi nyúlon túl

welsh_rarebit_II

A Welsh rarebit nevű szendvics már F. Nagy Angéla szakácskönyvében is felkeltette a figyelmemet. Persze évekig rabbit-nek, azaz “nyúl”-nak olvastam, csak kis idő elteltével tűnt fel, hogy nem az van odaírva.

Mentségemre szolgáljon, hogy létezik az ételnek ilyen írásmódja is – bár az összetevők között hiába is keressük a nyulat. Feltételezések szerint a walesiek nincstelenségére  utalhat a név, míg Angliában a szegényeknek nyúl még jutott, a walesieknek már csak a sajt maradt.

Na nem mintha nálunk a  Cheddar sajt az olcsó kategóriába esne. Sőt, fel is vagyok háborodva azon, hogy a gazdaságos boltban a legkedvencebb Cheddar sajtom több mint kétszeresébe kerül az angliai árhoz képest.

De vissza a szendvicshez. Az Uram szerint ugyan csak egy szimpla sajtos pirítós, de ne higgyünk neki.  Ennek alátámasztásául hadd idézzem Nigel Slatert (bocsánat a hevenyészett fordításért):

“A welsh rarebit-et időnként – mintegy vállveregetésként – egyszerű sajtos pirítósként emlegetik. A különbség abban rejlik, hogy a rarebitbe sör és mustár is kerül (a reszelt sajtot hagyjuk, hogy szép lassan beleolvadjon a sörbe), s ettől egy  selyemszerű réteget kapunk a pirítósunkra. A rarebitnek van egy pikáns felhangja, simulékonysága,  és kelleme, amit egy egyszerű sajtos pirítós sosem tud elérni. Persze macerásabb elkészíteni, ami miatt  ez a finomság sajnos kezd kimenni a divatból. Néhány csepp Worchester szósszal megbolondított reszelt sajt sosem fogja elérni azt a hatást mint a lassan összeolvadó Cheddar, sör és mustár. A tökéletességet pedig akkor érjük el, amikor az egészet a grill alá tolva a piritósunk itt-ott ropogóssá barnul.” (Eating for England)

Szóval igazán nincs is recept. Mértékegységeket sem tudok megadni. Egyszerűen lereszeltem egy nagy adag cheddart, majd egy evőkanálnyi megolvasztott vajba szórtam, löttyintettem rá egy kevés angol sört (Newcastle Ale – a többit jóízűen elkortyolgattuk hozzá) és egy kiskanál jóféle  mustárt.  Nagyon kicsi lángon szépen összeolvasztottam, majd kicsit hűlni hagytam.

Közben vastagabb kenyérszeleteket nyestem és sütőbe téve mindkét oldalát megpirítottam. A sajtkrémet rákentem és a grill alatt pár perc alatt megsütöttem.

Férfiúi körökben hatalmas sikert aratott itthon.

És stílszerűen ajánlom hozzá Amy MacDonaldot  Skóciából. A végtelenségig tudom hallgatni a hangját.

https://www.youtube.com/watch?v=c6MRYLWJb1o&list=PL90F13FB227FDC7B1

 

Kéksajtos keksz fügelekvárral – merész és finom

keksajt_keksz_fugelekvar

Még egy nyárvégi családi bulira készült előételnek ez a párosítás. Némely családtagom ugyan kicsit gyanakodva közelítette meg, de végül a nagy többségnek ízlett (bocs hugi, elfelejtettem, hogy te nem vagy jóban a kéksajtokkal). A maradékot az ovis szülőire vittem el, ott sem volt panasz rá.

Maga a keksz egy teljesen egyszerű “shortbread” (liszt, cukor, vaj), a kéksajttól kap egy nagyon kellemes pikáns ízt, amit a fűszeres fügelekvár szépen kikerekít.

Kéksajtos kekszek fügelekvárral

200 g liszt

115 g vaj

40 g nádcukor

¼ tk só

175 g kéksajt

Eléggé leegyszerűsítettem az elkészítést: mindent az aprítógépbe szórtam és addig nyomtam a gombot, míg szépen össze nem állt az tészta. Gépesítés nélkül kénytelen lettem volna a kezeimet használni ehhez. Úgy valószínűleg kicsit tovább tartott volna.

A meglehetősen puha tésztát két folpackréteg között egészen vékonyra kinyújtottam (gyakran megforgattam, hogy ne torlódjon össze az anyag) és a hűtőbe tettem kicsit keményedni.

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és előkészítettem két tepsit, sütőpapírral kibélelve.

A hűtőből kivett tésztából minél tempósabban kis köröket szaggattam (kb. 4cm átmérőjű pogácsaszaggatóval) és 15-20 perc alatt készre sütöttem.

Miután meghűltek, kettesével összeragasztottam őket némi fügelekvár segítségével. Másnapra ettől szépen megpuhulnak. Mondjuk nekem úgy natúrban, ropogósan is nagyon ízlett.

A receptet ezen a gyönyörű blogon találtam.