Sütőtökös-csokis keksz

Nem, ez nem a Merkúr a retrográdban, hanem egy szuper sütőtökös chocolate chip cookie, ráadásul gluténmentes (a DM-ben kapható Dove’s Farm gm liszt istenkirályság), kekszesdoboz-feltöltésre, vagy adventi gyertyagyújtáshoz tökéletes választás. A barnított vajjal pedig mindenképp pepecseljetek, igen – eleve rohadt jó illat lesz tőle a lakásban, plusz egy zseni karamelles ízt ad a keksznek, szóval ja, it’s a must.

Hozzávalók

140 g vaj

100 g nádcukor

80 g sült sütőtök pürésítve

½ kk vaníliaőrlemény

220 g Dove’s Farm gm liszt + ½ tk útifűmaghéj (gondolom rendes gluténossal is működik

1 tk sütőpor

½ tk szódabikarbóna

½ tk só

1 tk fahéj

½ tk őrölt gyömbér

¼ tk őrölt szegfűszeg

100 g étcsoki felaprítva vagy étcsokicsepp

Összeszerelés:A vajat egy magas falú lábasban elkezdtem melegíteni és addig gyöngyöztettem amíg csodásan illatozni kezdett és aranybarna lett (itt már figyelni kell mert hajlamos megégni) Kihűtöttem és ezen a ponton érdemes kicsit a hűtőbe is betenni, hogy dermedjen – ne kőkeményre! A megfelelő időben elkapott isteni illatú lágy barnított vajat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót. Fagyiskanállal sütőpapírra adagoltam – viszonylag messze egymástól, elégge megnő sütés közben! 180 fokon kb 12 percig sültek.

A híres “marry me chicken” – vagy legyen legényfogó csirke (esetleg csirkefogó legény)?

Kaliforniából nemcsak a napsütést és a chillt hoztam magammal, hanem egy remek receptet is tanultam az én kedves ott élő barátomtól. A neten “Marry Me Chicken” néven fut, megoszlanak róla a vélemények, hogy a hozzávalók tökéletes összepasszolása miatt kapta a nevét, vagy az elkészítőjét akarják azon nyomban feleségül/férjül venni. Egy próbát mindenesetre megér, mert gyorsan megvan és tényleg isteni

Marry me chicken

600 g csirkemellfilé – nagyobb csíkokra vágva

3-4 ek liszt. (gluténmentessel is működik)

só, borsolívaolaj, vaj

3 gerezd fokhagyma

kb 2-3 dl alaplé/maradék húsleves

2 dl tejszín

8-10 olajban eltett aszalt paradicsom apróra vágva

60 g reszelt parmezan

oregánó, kakukkfű

friss bazsalikom

A csirkedarabokat a sóval, borssal ízesített lisztben megforgattam és olívaolaj és vaj keverékén aranybarnára sütöttem. Félreraktam és a visszamaradt zsiradékban megforgattam a fokhagymát, majd felöntöttem a húslevessel. Kicsit forraltam, aztán ment bele a tejszín, az aszalt pardicsom majd a fűszerek. Pár perc múlva a csirkedarabokat és a sajtot is beletettem és készre főztem.Köretnek rizs, tészta, de akár egy jó krémes polenta is tökéletes lehet.

Cold brew és tonik, a legjobb nyári kombó

A tonikos espresso mániámmal már sokmindenkit megfertőztem, de ez a még nyáribb változat most nagyon megy itthon. Mi is az a COLD BREW? Egyszerüen egy hidegen áztatott kávé ( lehetne hozzá speckó eszközt venni, de már ne fér) amihez a durvára őrölt kávészemeket hideg vízbe áztatom. 60 g kávéhoz szoktam 1 liter vizet önteni, de persze ez is az egyéni ízlés szerint változhat. Kb 16 óra ázás után (hűtőben) papír kávéfilteren kétszer átszűröm ês már kész is. Jégkocka, jófajta tonik és bele a kávé, esetleg egy szelet narancs vagy citrom. Csodálatosan frissít, hűsít és 1 perc alatt megvan (még óvatoskodni sem kell vele mint a presszós változattal, hogy ne habosodjon fel). Áztassatok ti is kávét 😉😉

Jennifer Anniston kedvenc salátája – meg a miénk is

Állítólag ez volt Jennifer Aniston kedvenc salátája a Friends forgatásán 😊 nekünk mindenképpen bejött, gyors, egyszerű, frissítő nyári fincsiség 😁 azóta is számtalanszor készült. S ha quinoát főzök, mindig dupla adag készül, a fele megy a fagyasztóba, onnan csak elő kell kapni.


Hozzávalók:
kb 1 bögre főtt quinoa (az eredetiben bulgur)
egy doboz főtt csicseriborsó (konzerv)
1 lilahagyma felkockázva
8-10 uborka felkockázva (a kisebb, kovászolnivaló fajta)
fetasajt
friss menta, bazsalikom, petrezselyem
olívaolaj, citromlé, só, bors
2 marék sózott pisztácia – opcionális, ez eddig valahogy mindig kimaradt belőle 🙈
Igazából csak mindent össze kell kutyulni és kész is van 😉

A könyv amit igazából nem is ajánlok: Arnon Grunberg – Tirza

Arnon Grunberg: TIRZA

Ibi kocsmában volt a barátnőivel, a feleség a műtermében festett, és fogadta szinte kizárólag férfi modelljeit, Jörgen Hofmeester ült a nappaliban, és csak úgy falta a fejezeteket a kisebbik lánya betegségéről szóló, informatív könyvben, miközben Tirza a szobájában a cselló mellett épp végtelenül intelligensen éhen halni készült. Igy élt a Hofmeester család az új évezred kezdetén.”

Jörgen Hofmeestert idő előtt nyugdíjba küldik a könyvkiadóból , ahol évtizedek óta, igazából baromira motiválatlanul és megfásultan dolgozott. Persze ezt nem mondja el senkinek, reggelente továbbra is munkába indul, majd hazaérve vacsorát főz a még otthon élő 18 éves lányának, Tirzának – s nem ám holmi egyszerű ételeket, de mindjárt sushit, szasimit és persze mellé egy üveg fűszeres tramini is dukál (vagy több). A nagyobbik lány már elmenekült otthonról, a feleség többéves távollét után állít haza, mintha mi sem történt volna.

Miközben a lány érettségi bulijára készülődnek otthon, kezelni kell a helyzetet a feleséggel, Tirza új barátjával, aki Hofmeester szerint egy terrorista és ellen kéne állni a rátörő vadállati vágyaknak is (spoler: nem tud). A buli kisebb botrányba fullad, Tirza útra kell Afrikába a pasijával, ám miután hetekig nem ad hírt magáról, az apja utána indul, hogy megkeresse.

Hofmeester igazi értelmiségi helikopterszülő, a lány minden gondolatát befolyásolni, alakítani akarja. Igazából Tirza csak annyi, amennnyit az apja rásugároz, csak annyit tudunk meg a személyiségéből, amennyit H. látni enged. Rajta kívül nagyjából senkiről nem kapunk igazi karakterábrázolást, mindent az ő szemüvegén keresztül nézünk csak. S talán ez a legfájdalmasabb. Egy beteg, nihilista ember fejében lenni.

Grunberg egyébként tökéletesen és zseniálisan írta meg a könyvet. Hofmester a megtestesült európai (jelen esetben konkrétan holland) fehér középosztály, a főszereplő tökéletes szerepet játszik – bár kérdés, hogy ez valóban szerep-e.

Nem igazán tudom jó szívvel ajánlani a könyvet, elképesztően nyomasztó volt, és volt egy pont, ahol azt éreztem, még egy üveg fűszeres tramini előkerül, én fejbevágom a csávót 😊 De élménynek élmény volt, még ha nem is kifejezetten pozitív, a végén van egy elég nagy csavar, de ettől nem lesznek jobb érzéseink sőt! Ami addig csak a bőröm alá kúszott be és végig igyekeztem lesöpörni valahogy, az egyszercsak fullba betalált. Mindenesetre el kell telnie nem kevés időnek, mielőtt az írótól olvasok még bármit.

Cantucci – a kávé tökéletes kísérője

Mandulás cantucci

Jó, tudom, persze, autentikusan a cantuccihoz édes olasz bor (vin santo) dukál, de mit mondjak, mi nem szeretjük az édes bort, a kávét viszont annál inkább. És tudom, hogy már vége a karácsonyi szezonnak (bár állítólag lesz idén decemberben is), de akkor is az egyik legjobban ajándékozható finomság – és szerintem húsvétra, szülinapra, névnapra, bármilyen alkalomra tökéletes választás.

Az összeálítása pofonegyszerű és remekül variálható – mandula helyett mehet bele pisztácia, kedudió, törökmogyoró, reszelhetünk bele narancshéjat, citromhéjat. Megbolondíthatjuk aszalt áfonyával és egész mákszemekkel és sötétíthetjuk kakaóval, csokicsepekkel.

Cantucci

250 g finomliszt

145 g nádcukor (legközelebb megdarálom, túl nagyszemű volt)

1 tk sütőpr

2 nagy tojás (vagy 3 kisebb)

110 g egész, hámozatlan mandula

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

A hozzávalókat tálba mértem, majd gyúrni kezdtem. Ha nagyon nem akar összeállni, egy szilikonlapon egyszerűbb összeállítani, esetleg lehet pár kanál olvasztott vajat, kókuszolajat vagy vizet hozzárakni)

A tésztából 2 db széles, nem túl magas vekniszerűséget formáztam (inkább vizes kézzel, mint lisztessel) és sütőpapíros tepsibe egyengettem.

30 perc sütés után kivettem és 10 percet hűln hagytam. Ezután egy jó éles késsel kb ujjnyi szeleteket vágtam belőle és visszatoltam a sütőbe még kb 10-15 percre.

Ne lepődjetek meg, olyan jó kemény, fogtörős lesz, de az a jó 😀 Mártogassátok kávéba vagy édes borba és úgy tö-ké-le-tes lesz!!

Ottolenghi féle fullos pite (vega)

Yotam Ottolenghi Feast című könyvében (magyarul Vegetáriánus Finomságok, mennyire kreatív és csalogató, nem?) találtam ezt a szuper kis receptet. Kicsit macerásnak tűnik az elkészítése, de jó időmenedzsmenttel nem vészes. Ráadásul a húsimádók körében is nagy tetszésindexet mutatott – még a darálthúst sem hiányolták belőle (mint a híres tiktokos fetástésztából). A kötetben Nagyon kiadós pite néven fut – hát nem tudom, a fordítók kicsit megerőltethették volna magukat. Szóval én átkereszteltem kicsit és biztosan fog még készülni nyáron is, alig várom már, hogy induljon a grillparti szezon!

Fullos vega pite

  • 1 piros és egy sárga kaliforniai paprika
  • 1 közepes padlizsán, kockákra vágva
  • 1 édesburgonya, kockákra vágva
  • 1 kisebb cukkini, kockákra vágva
  • 2 közepes lilahagyma, vékony szeletekre vágva
  • 2 babérlevél
  • 2 ág kakukkfű
  • egy tekercs leveles tészta (nálam gluténmentes)
  • 120 g ricotta
  • 120 g feta
  • egy nagy marék koktélparadicsom, félbevágva
  • 2 tojás
  • 200 ml tejszín
  • só, bors, olívaolaj

Előmelegítettem a sütőt 210 fokra, légkeveréssel

A paprikákat félbevágtam, kimagoztam és a vágott felével lefele sütőpapíros tepsibe raktam. Olívaolajjal meglocsoltam és a sütő felső rácsára toltam sülni.

Közben egy másik, nagyobb tepsi egyik felére beleszórtam a padlizsán-, és édesburgonyakockákat, erre is ment olívaolaj, só bors és betoltam a paprikák alá. Kb. 15 perc múlva mellészórtam a cukkinikockákat is és még kb 10 percig sütöttem. Kivettem, félreraktam. A paprikák akkor jók, ha kicsit már meg is ég a héja. Amikor már füstölt, ezt is kivettem, folpackkal letakartam, majd hűlés után lehúztam a héját és felkockáztam.

Mialatt a zöldségek a sütőben sültek, puhára pároltam a hagymaszeleteket a babérlevéllel és a kakukkfűvel.(a babért kidobhatjuk utána)

A levelestésztát elősütöttem – beleigazgattam egy kerek piteformába, levágtam a kilógó részeket, megszúrkáltam, sütőpapírral letakartam, szárazbabbal lesúlyoztam (kéne már venni olyan fancy vaksütéshez való fémgolyókat) és kb30 perre a 180 fokos sütőbe toltam.

Amikor egy picit meghűlt, elterítettem rajta a hagymát, elrendeztem a többi zöldséget (a sült plusz a paradicsom) rámorzsoltam a ricottát és a fetát. Végül nyakon öntöttem az egészet a tojásokkal elkevert tejszínnel (+ só, bors) és készre sütöttem olyan 30-35 perc alatt.